Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-18 / 114. szám
àBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 1 I GAZDASÁG 1993. május 18., kedd / ! O A támogatások adózásáról Adóaktualitások Az elmúlt napokban többen érdeklődtek szerkesztőségünkben, hogy milyen adóvonzata van, ha értékesítik a kárpótlási jegyüket vagy a kárpótlás során visszakapott javaikat. A kérdésre Szabóné Juhász Ilona, az APEH osztályvezetője válaszolt. A földek értéke változó Kamuton nagy érdeklődés kíséri a földkijelöléseket, illetve a kárpótlással kapcsolatos események alakulását. Legutóbb dr. Ficsor István, a kárpótlási hivatal árverezési szakértője — a földrendező bizottság közreműködésével — május 13-án tartott nyilvános földárverést. A jelenlévők jogosan megszerzett és tulajdonukban lévő kárpótlási jegyeikkel az úgynevezett 8-as táblában 7981 aranykorona értékű földterületre licitálhattak. A korábban megtartott árverezéseken — öt tábla — mintegy 6370 aranykorona értékű terület került licitálásra. Ebből 370 aranykorona nem kelt el, így e terület a későbbiek során ismételten kalapács alá kerül. Az árveréseken résztvevő kárpótoltak többsége átlagosan 5—700, a tanyával is rendelkezők 800 forint értékben vásároltak földet. A továbbiakban az érintettek a földrendező bizottságtól kérhetnek felvilágosítást a májusban három alkalommal megtartandó árverések soron következő időpontjáról. B. I. BÁCSHÚS Rt. közgyűlés Világpiaci esélyeinek javítása érdekében az idén, illetve jövőre 245 millió forintot fordít beruházásra és fejlesztésre a bajai székhelyű BÁCSHÚS Részvénytársaság. A kétéves program keretében főként az Európai Közösség által előírt higiéniai színvonal biztosítására, az elismerten jó minőségű termékek gyártásához szükséges technológiára és a kereskedelmi tevékenységhez kapcsolódó számítógépes fejlesztésre költenek. A magánszemélyek, egyéni vállalkozók tevékenységükkel összefüggésben — jogszabályban meghatározott gazdaságpolitikai célból — vissza nem térítendő támogatásban részesülhetnek. A támogatások közül a legjellemzőbbek: az elmaradott területek fejlesztését és a munakahelyte- remtést szolgáló területfejlesztési támogatás, a meliorációs, az öntöző- és rizstlepi beruházásokhoz (beleértve az öntözőgépi bereuházásokat is) kapcsolódó támogatás stb. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény hatálya alá tartozók esetében jövedelemnek minősül a magán- személy által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett vagyoni érték. Ez vonatkozik az állami támogatásként juttatott összegekre is. Eltérni ettől az alapvető jogszabályi előírástól csak akkor lehet, ha az adótörvény vagy más törvény a támogatást adómentesnek nyilvánítja, illetőleg kimondja, hogy az nem minősül bevételnek. A közelmúltban adószakértői körökben is egymásnak ellentmondó álláspontok alakultak ki e kérdésről. A médiákon keresztül valamennyien tanúi lehettünk annak, hogy a Parlament falain belül is — egy interpelláció kapcsán — heves vita alakult ki e támogatások adózását illetően. A kérdés megválaszolását nagyon sokan „méltányossági alapon” arra — az akkor hatályos adótörvénnyel ellentétes — álláspontra jutottak, hogy az említett támogatásokat nem kell bevételként, adóalapként figyelembe venni. A valóban méltánytalan adójogi helyzetet az 1993. április 22-én kihirdetett 1993. évi XLI. törvény — amely a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényt módosította — szüntette meg. Az új jogszabályi előírás lényege, hogy az egyszeres könyvvitelt (naplófőkönyvet, pénztár- könyvet, bevételi nyilvántartást) vezető magánszemély, egyéni vállalkozó a törvény, kormányrendelet vagy államközi megállapodás alapján önálló tevékenységéhez nyújtott, vissza nem térítendő támogatás összegét a pénz felvételének évében olyan összegben kell, hogy bevételként elszámolja, amilyen összegben azt a támogatási célnak megfelelően elköltötte. Ha a folyósítást követő harmadik évben a támogatást annak célja szerint teljes egészében még nem használta fel, akkor a fennmaradó összeget ebben az évben kell bevételnek tekinteni. Az előzőek szerint elszámolt bevétellel szemben a támogatás célja szerinti kiadások a felmerülés (kifizetés) évében költségként egy összegben elszámolhatók. A törvényi módosítás következtében ha a magánszemély a támogatást három éven belül felhasználja — a célnak megfelelően — adóalapja, adófizetési kötelezettsége azzal összefüggésben nem keletkezik, mivel a bevétel összegével szemben azonos összegben költséget is elszámolhat. Ha a támogatást a támogatási cél meghiúsulása miatt részben vagy egészben vissza kell fizetni, annak összegét visszamenőlegesen hitelnek kell tekinteni. A meghiúsulás miatt fizetendő büntetőkamatot, késedelmi pótlékot költségként elszámolni nem lehet. Az előzőekben hivatkozott törvény rendelkezéseit visszamenőlegesen az 1992. évben folyósított támogatásokra is alkalmazni lehet. A visszamenőleges hatály következtében a magánszemély az 1992. évi adóbevallását önellenőrzés keretében, önellenőrzési-pótlék mentesen helyesbítheti. Az eddigieken túlmenően úgy gondolom, külön kell még szólnom a földművelésügyi alapokról szóló törvény alapján pályázat útján igénybe vehető támogatásokról. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény hatálya alá tartozó, mezőgazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó és mezőgazdasági kistermelő esetében a fejlesztési célra juttatott támogatás, illetőleg a nem végleges juttatás olyan vagyoni érték, amely nem minősül bevételnek (nem kell adóalapként figyelembe venni). Minden egyéb támogatás bevételként számolandó el. Abban az esetben, ha a kistermelő bevételnek minősülő támogatáshoz jut, az állattenyésztés, illetőleg a növény- termesztés közötti felhasználás arányában kell a támogatás összegét növénytermesztésből, illetve állattenyésztésből származó bevételnek tekinteni. Ráfi Péter — A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló módosított 1991. évi XC. törvény 7. § (1) 20. pontja értelmében a kárpótlás mentes az adó alól. Ezért azoknak a magánszemélyeknek, akik az úgynevezett „kárpótlási törvény” alapján kárpótlásban részesülnek, a juttatott vagyoni érték után nem kell adót fizetniük. Hasonló a helyzet a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásánál is. Vagyis, ha a magánszemély kárpótlási jegyét életjáradékra váltja át, az életjáradék is mentes a személyi jövedelemadó alól. Abban az esetben, ha a magánszemély a kárpótlási jegyét névérték felett értékesíti, akkor az árfolyamnyereség után adót kell fizetni, melynek mértéke 20 százalék — értékpapírból származó jövedelemként. Természetesen, ha az értékesítésért kapott összeg névérték alatt van, nincs adófizetési kötelezettség. Más a helyzet azonban, ha a magánszemély a kárpótlási jegyéért termőföldet vásárol és azt elidegeníti (eladja). Ebben az esetben is két alapető adózási szabály érvényesül: — Az első esetben a termőföld elidegenítése a tulajdon- szerzéstől számított három éven belül történik, akkor az 1991. évi XXV. törvény 23. § (3) bekezdés szerinti adózási szabály az irányadó. Eszerint: „A vételi jog alapján szerzett termőföldnek a tulajdonszerzéstől számított három éven belül történő elidegenítésből származó bevételnek a termőföldre fordított értéknövelő beruházási kiadásokkal csökkentett részét teljes egészében az elidegenítés évében kell a tulajdonosnak a személyi jövedelemadó alapjául szolgáló összjövedelméhez hozzászámítani. Bevételnek az illeték- kiszabás alapjául szolgáló forgalmi értéket kell tekinteni.” Ez azt jelenti, hogy a kárpótlási jeggyel szerzett termőföld három éven belüli elidegenítés esetén bevételnek az illetékkiszabás alapjául szolgáló forgalmi értéket — és nem az adásvételi szerződésben szereplő értéket — kell tekinteni. A jövedelemtartalom teljes egészében adóköteles, azaz nem használható fel adómentes lakáscélra és nem alkalmazható az „50 százalékos” szabály sem. A másodikban pedig, ha a termőföld elidegenítéstől számított három éven túl történik, akkor a személyi jövedelem- adóról szóló törvény rendelkezései az irányadók. Ennek fő szabálya, hogy az elidegenítéskori forgalmi értékből le kell vonni a szerzéskori forgalmi értéket, a megszerzéssel és értékesítéssel kapcsolatban felmerült költségeket, továbbá az értéknövelő beruházásra fordított igazolt kiadásokat. Az elidegenítésből származó jövedelem 50 százaléka adóköteles összevonandó jövedelem. A bevételt és az ebből számítandó jövedelmet az átruházás évében kell megszerzettnek tekinteni, függetlenül az esetleges részletekben történő vételár-kiegyenlítéstől. A háromszázadik árverésen túl A földkárpótlást végzők dolga sem egyszerű A Békés megyei károsultak összesen 6,1 millió aranykorona értékű termőföldre jelentettek be 65 ezret meghaladó létszámban igényt. Ez a termőföldmennyiség több, mint a megye összes termőföldjének a fele. A termőföld összes aranykoronája kevéssel több 11 milliónál. Ehhez számítva még a részarány tulajdonnal kapcsolatos feladatokat érzékelhető igazán, hogy mekkora feladatot jelent a földek tulajdoni és használati viszonyának rendezése úgy a kárrendezési hivatal, mint a földhivatal számára. Most, amikor — napi 4 helyszínen —jóval túl vannak a 300-adik árverésen, a Békés Megyei Kárrendezési Hivatal, ezen belül a kárrendezési osztály vezetőjét, Jámbor Istvánt kértük meg mutassa be munkájukat, valamint a megodásra váró feladatokat. — A kárrendezési hivatal tavaly februárban alakult, ezen belül a kárrendezési osztály 4 dolgozóval. Munkatársaim dr. Hegedűs Pál, Pápai István és Rostás Jenő — mondja Jámbor István osztályvezető. Jelenleg mindannyian árverésvezetőként dolgozunk, így a lakosság személyesen is ismer bennünket. Első feladataink egyike volt, hogy a szövetkezetek által elkészített földkijelölési terveket elbíráljuk, valamint — mezőgazdasági üzemekre lebontva — hozzuk létre a megye kárpótlási földalapjait. Véleményem szerint valójában ez jelenti a földkárpótlás érdemi részét. Hogy miért? Mert sok érdekellentét került felszínre és nem nonda- nám, hogy könnyű volt a törvényi előírásokat érvényre juttatni. —Melyek voltak a legproblémásabb esetek? — A földkijelölési tervezeteket a földrendező fórumok véleményezték. Ezt fogadta vagy utasította el a hivatal. A mezőgazdasági üzemek többsége határidőre teljesítette a kötelezettségét. Néhány kivétel azonban itt is akadt. Jelenleg 3 mezőgazdasági üzem van a megyében, akik nem rendelkeznek jogerős földalapokkal. Egyik az Orosházi Állami Gazdaságból alakult AG- ROM Rt. Nem tartotta magára nézve kötelezőnek a kárpótlási célú földalap kijelölést. Ezt követően első, majd másod fokú államigazgatási határozattal a kárpótlási hivatal kijelöltnek tekintette az üzem összes földjét. Bírósági tárgyalást követően az elsőfokú ítélet helyben hagyta az említett határozatokat, de az üzem jogi képviselője megfellebbezte. Most várható a másodfokú ítélet. A másik mezőgazdasági üzem a Kaszaperi Mgtsz, ahol ugyancsak nem rendelkeznek jogerős földalappal. Bírósági eljárás keretében támadja az államigazgatási határozatokat, amelyek arra kötelezték, hogy a kárpótlási igényekben megjelölt mennyiségű aranykorona értékű földet jelölje ki oly módon, hogy a kárpótlási földalap átlag aranykoronája „feleljen meg” a szövetkezet egyéb földjei átlag aranykorona értékének. A harmadik ilyen üzem a Gyulai Lenin Mgtsz (Gyulavári). Ez rendhagyó eset, mert a részarány-tulajdonosok indítottak bírósági eljárást a szövetkezet által készített földkijelölés megváltoztatására (az árvízi vésztározót jelölték saját tagjaik és kívülállók földalapjául). Ez ellen tiltakoztak az őslakos Gyulaváriak, akik valamikor a téeszbe adták földjeiket. —Mondana néhány tapasztalati tényt az árverésekről? — Ahol jogerős földalapok vannak, ott árverések is voltak. Az első megyei árverést 1992. szeptember 4-én tartottuk Medgyesbodzáson. Meg kell említeni azt is, hogy még mindig nem elég az a föld- mennyiség, amit árverésen megvesznek. Előfordult, hogy a meghirdetett termőföldek 50 százaléka, vagy ennél kisebb aránya került új tulajdonos birtokába. Az oka pedig nem mindig az, hogy kevés a kárpótlási jegy, ami forgalomba van, hanem helyi taktikázások tapasztalhatók. Ennek eredményeként mindenki ott jut tulajdonhoz, ahova „behejezke- dett”. Általánosnak tekinthető, hogy a megyében 500 aranykoronánként! értékben kelnek el a földek. Egyezség is történik jónéhány esetben. Ez licit nélküli 1000 forintos vásárlást jelent aranykoronánként. Egyetlen esetben sem értek el az árak 3000 forintot aranykoronánként. Az árverések 1993. december 31-éig ütemezetten szerepelnek a tervünkben. Az árverésre kerülő földrészletekre a javaslatot a földhivatalok felé a földrendező bizottságok adják. Ezt követően a földhivatal számítógépes felhasználásra alkalmas adatokat ad át a kár- rendezési hivatalnak. Ezek az adatok képi megjelenítése látható az árveréseken is. A rutinmunka könnyítésére, az események feldolgozása és a jegyzőkönyvek készítése is számítógépen történik. A létszámban és felkészültségben az árverési osztály megfelel a jelenlegi elvárásoknak. A technikai eszközök mennyiségének gyarapítása is folyamatban van. — Mit javasolna a kárpótlásra váróknak? — Figyeljék az árveréssel kapcsolatos közleményeket, amelyből a gyakorlati információk mellett nyomon követhetik az árverések helyét, idejét. Nagyon sok a munka, fáradtak az emberek — amit személyesen is tapasztalhatunk —, ennek ellenére a bizottság minden tagja türelmes, szolgálatkész. Ebben az esetben egy több résztvevős csapatmunkáról van szó, melyből jelentős szerep jut a földrendező bizottságokra, akik tapasztalataink szerint maximálisan megtesznek mindent a kárpótoltak érdekében. Bízunk abban, hogy a továbbiakban is mindenki kellő figyelemmel, kedvező magatartással támogatja az árverések sikerét. Halasi Mária Vegyszerezés után különösen jól jönne a földekre az eső
