Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-04 / 102. szám

1993. május 4., kedd HAZAI TÜKÖRJSOROZAT 0 — ttÉS MEGYEI HÍRLAP Villamos prototípus Csaknem teljesen elkészült az a villamos prototípus, amelyet Debrecen számára gyárt a Ganz-Hunslet Vasúti Jármű­gyártó Rt. A műszaki kivitelt egyeztették Miskolc és Szeged igényeivel is, mivel ez a két város is felújítani szándékozik villamosparkját. A három vá­rosnak mintegy 100 villamos­ra lenne szüksége összesen, ebből 21 szerepel Debrecen beszerzési tervében. Nemzetközi alkotótelep Megnyílt a Nemzetközi Érem- művészeti és Kisplasztikái Al­kotótelep tegnap Nyíregyhá­za-Sóstógyógyfürdőn. Az al­kotótáborban hat héten át bol­gár, kanadai, litván, magyar és román művészek dolgoznak. A tíz résztvevő által készített érmeket és kisplasztikákat ki­állításon láthatják majd az ér­deklődők. Mentés roncsautóból Közép- és Kelet-Európa tűz­védelmi és katasztrófaelhárí­tási eszközöket, anyagokat gyártó cégei rendeztek kiállí­tást Szegeden, a Szeged-al­győi Üzemi Tűzoltóság terüle­tén. A tűz- és katasztrófaelhá­rítási szakmai kiállítás tegnap nyílt meg elsősorban a szak­emberek számára, de a rendez­vény három napján az érdeklő­dő közönség is megtekintheti a látványos bemutatókat: a tűz­oltást, vagy például a roncsau­tóból történő mentést. A meg­nyitón elhangzott, hogy a múlt évben minden 13. percben tör­tént olyan baleset vagy tűz, amikor a tűzoltóknak be kel­lett avatkozni. A kormányszóvivő halk szavú, nyugodt, elegáns és mindig mosolyog Szeretettel küldi: Juhász Judit ,, Tisztelt Főszerkesztő Úr! Szeretném írásban is megkö­szönni a találkozást, a szá- momrafontos alkalmat a közös beszélgetésre. Szeretettel kül­döm A Dunánál címűfotóalbu­mot, szerény dokumentumát tájékoztatási törekvéseinknek. Minden jót kívánva: Juhász Judit’’ — e sorokat a kormány- szóvivő küldte egy nyolcnyel­vű fotóalbumhoz mellékelve. Mondhatnák: magánügy. Hogy mégis idézem, annak oka van. Ot, a kormányszóvi­vőt akarom vele bemutatni. Hiszen a levél jellemző, tipi­kusan Juhász Judit-os: finom, elegáns, hivalkodástól és hiva­tali távolságtartástól mentes. A fotóalbumnak és a levél­nek előzménye van. A közel­múltban dr. Farkas László köztársasági megbízott szege­di hivatalába beszélgetésre in­vitálta a dél-magyarországi la­pok főszerkesztőit. Az állam­titkár vendéget is hozott, Ju­hász Judit kormányszóvivőt. A találkozó két órája észrevét­len gyorsasággal telt el, s a végén maradt nekünk a felis­merés: az egykori rádiós kollé­ga, sok nagysikerű műsor szer­kesztője semmit nem válto­zott. Maradt aki volt, „a” Ju­hász Judit: mosolygó, halk szavú, nyugodt, kedves, sze­rény és elegáns. A hivatal, a hatalom közelsége mit sem változtatott rajta. Tizenhét évi „rádiózás” után hagyta ott a pályát és mondott igent — huszonnégy órás gyötrelmes gondolkodás után — Surján László minisz­Tizenhét évi rádiózás után hagyta ott a pályát ter felkérésére: legyen a Nép­jóléti Minisztérium szóvivője. Egy éve kormányszóvivő, öt hónapja egyedül igyekszik „eladni” a kormány politiká­ját. „Rádiósként könnyebb volt, nagy szerénység kell a szóvivőséghez, a kormányzati munka képviseletéhez” — mondja, amikor összehasonlí­tásra késztetjük. Mi a sikeré­nek és a népszerűségének a titka? Arról, hogy sikeres és népszerű lenne, nem beszél, de munkája alapelveként leszö­gezi: mindig, mindenkiben az értéket keresi. Aztán elgon­dolkodva hozzáteszi: „Ez a nagy felismerések időszaka, a kollégáimat, a volt kollégái­mat most módom van megis­merni.” De véleményét meg­tartja. „Igyekszem nem szóvá tenni dolgokat, ez nem a kor­mányszóvivő feladata” — je­lenti ki. A beszélgetés során a kor­mányt meg az MDF-et sem lehet megkerülni. De Juhász Judit ezúttal sem értékel vagy minősít, „csupán” tényeket mond. (Kormányszóvivőnek is ettől hiteles.) Nem tagja az MDF-nek, ezt soha nem is kér­ték tőle. A kormány heroikus munkát végez: miközben Bécsben 80, Párizsban 30 per­cesek a kormányülések, addig Budapesten 8-10 óra hosszat is eltartanak, mert a rendszer át­alakítása óriási törvényelőké­szítő és -alkotó munkát igé­nyel. Tudja, sokak szerint a sajtó ezt nem értékeli, az új­ságírókban láthatatlanul mun­kál a törekvés, hogy távol tart­sák magukat ettől a kormány­tól. Juhász Judit nem tesz szemrehányást sem általában a sajtónak, sem nekünk, a je­lenlévőknek. E helyett arról beszél, hogy mit kell neki, a kormányszóvivőnek tennie a tájékoztatás javításáért. Abr ban a körben, újságírók között, ahol mindig jól érzi magát. A bejáratott demokráciákban ki­taposott utak vannak e téren isL Itt mindent most kell megta­nulni és az alapokat lerakni. Végül a bevezetőben emlí­tett Duna-könyvről, amelyet a Bőssel kapcsolatos magyar ál­láspont népszerűsítésére — és a Dunát fenyegető veszély megvilágítására — a Minisz­terelnöki Hivatal Kormány- szóvivői Irodája adott ki nyolc nyelven. Juhász Judit meg­ígérte, hogy küld egy példányt az albumból. Nem felejtette el. A többit tudják... Arpási Zoltán Morzsák a parlamenti folyosóról —Ma biztosan itt lesz Pozsgay is, fizetésnap van. * — A hét végén két falugyűlésen is voltam... Hát, mond­ták a magukét, persze, de ahhoz képest egészen normáli­san lezajlott. * — Most Lukovics Éva a legelegánsabb hölgy a parla­mentben. Nézd, most is mintha divatlapból lépett volna ki! * —Hányassal mentek haza? A hetessel? —(Bólintás.) —Leszavazunk addig ?-—(Vállrándítás.) * — Itt írd alá! — tartanak egy iratot Balás István képviselő, civilben ügyvéd elé. —Le is pecsételjem?—Egy kattintás a csodatollon, két kis lapocska előugrik merőlegesen a tolira, se lehelet, se párna, s máris ott a pecsét: Balás István ügyvéd, lakcím, telefon. * — Ez a Fodor Tamás egy vidéki ripacs, ki kellett volna vezettetni. * —Schamschula most járt Békésben, Remport Kati ott is szólhatott volna neki, miért napirend előtt üzen a kormány­nak? Összesöpörte: Simonffy Agnes Matáv - hatjegyű telefonszámok Hatjegyű telefonszámokat ve­zet be az ötjegyűek helyett az egész ország területén a Ma­gyar Távközlési Részvénytár­saság. A változás május 15-én 0 órától lép életbe. Az áttérés lényege: a korábbi számok változatlanok maradnak, de az ötjegyű kapcsolási számok elé egy hármas kerül. Ez alól csak Pécs és körzete lesz kivétel, ahol a 4-es előtétszámot is fel­használják. A félmillió előfi­zetőt érintő számjegyváltozás a telefaxszámokra és a Westel rádiótelefonok hívószámaira is vonatkozik, viszont nem * érinti azon települések előfi­zetőit, ahol a számok már ko­rábban is hatjegyűek voltak. Úgyszintén nem változnak a telexszámok és nem módosul a belföldi és nemzetközi távhí­vás rendje sem. A májusi számjegyváltozás­sal — egy 1979-ben megho­zott döntés alapján — teljes- körűen befejeződik az orszá­gos távbeszélő-hálózat átala­kítása egységesen nyolc hívó­számjegyűre. A május 15-étől életbe lépő nyolcszámjegyű rendszer azt jelenti, hogy a Bu­dapesten 1-es körzethívószám plusz hét, vidéken pedig kétje­gyű körzethívószám plusz hat­számjegyű telefonszámok lesznek. (MTI) 3. Limassol: Kanika Panteon, óváros A Gallup Intézet szerint, ami­kor egy magyar utazásra adja a fejét, a következő szempontok döntenek. Tessék a sorrendet is figyelni, nem érdektelen az sem! Tehát: 1. pihenési lehető­ség, 2. természeti adottság, 3. tisztaság, higiénia, 4. vendég­szeret, 5. nevezetességek, 6. éghajlat... és csak a hetedik, hogy mennyibe kerül! Elte­kintve attól, hogy a piackuta­tás az idegenforgalom számá­ra készült, igencsak elgondol­kodtató, nem? Magam is vé­gigfutottam saját szempontja­imon és legfeljebb egy-két helycserét tenék... Akaratla­nul is szóba került Cipruson, vajh’ náluk miként érvé­nyesülnek ezek a szempon­tok? Nos, pihenni a szállodák mindegyikében kényelmesen lehet, még egy sarokba állított virágon is „lemérhető”, hogy ennek szolgálatába állították. Nem hiába ország-jelszó: Cip­ruson a turista a király! Most az előszezonban nyilván na­gyobb a csend, ám még a ten­gerparti szobákat sem „ültet­ték” rá a vízre. Nem is annyira a tenger háborgásától tartva, inkább a nyugalmasabb miliő megteremtése miatt. És nem minden hotel épülhet a víz­partra. Ha viszont az út túlol­dalán várja a vendégeket, ak­kor sem hiányoljuk majd a si­mogató vizet. Mint például a már emlegetett Kanika-lánc- hoz tartozó Pantheon Hotel­ban sem, ahol két „udvari” uszoda kétféle hőmérsékletű vize csalogat, akár hajnalban is. Apropó csend! Azért Cos­tas Stavrou igazgató úr helyé­ben valahogy csak megálla­podnék a pontban hét órakor érkező kukaürítőkkel, csinál­janak valamit, hogy ők is hoz­zájáruljanak a szállólakók tö­kéletes nyugalmához... Mel­lesleg itt a Panteonban már „magyar hagyományokról is” hallunk. Büszkén mondja Cos­tas, hogy tavaly a magyar-cip­rusi baráti társasággal közösen már másodszor rendeztek ma­gyar gasztronómiai esteket. S hogy kik alkotják a baráti tár­saság magját? Nálunk tanult és Ciprusra visszatért diákok! Szívmelengető példa arról, hogy nem csupán gazdasági szerződésekben lehet lemérni, „mit ér” egy országnak a má­sik? A természeti adottságokról a szigeten talán szót sem illik ejteni. Ahol három órán belül egyaránt lehet a tengerben für­deni és síelni, ahol fél nap alatt az ország minden valamireva­ló látnivalója elérhető, ahol a három nyárközepi hónapot ki­véve egyformán lehet nyak­kendőben és trikóban turistás­kodni, ahol a világkultúra megannyi része megtalálható — ugye nem kell különöseb­ben dicsérni az adottságokat. És a tisztaságra se veszte­gessünk sok szót. Poros utca­szögletek mindenütt akadnak, de ahol alapvetően a vendég- fogadásra rendezkednek be, ott ez sem kérdés. Talán az egyik—a nyáron magyarokat is fogadó—Beau Rivage alsó­szinti éttermében tanácsolnám suttogva a segédséfnek, hogy nem való a vacsora kellős kö­zepén még háromcsillagos szállóban sem félretaposott papucsban és trikóban csodál­ni, ízlik-e a sült marhahús a vendégnek? Éppen eleget ta­lálkozunk itthon étkezés köz­ben söprögető takarítókkal, a gyakran „mással foglalkozó” portásokkal, udvariatlan fel­szolgálókkal. De ne adjunk okot mi sem a ciprusiaknak a durcira! Ha valamire hajlamo­sak vagyunk mi magyarok (bár ezzel aligha vagyunk egye­dül), hogy a vízcsappal köny- nyedén bánunk. Igazán nem szeretném untatni honfitársai­mat, de amikor öntudatosan félretolják a szállodákban fel­tűnő helyen kitett, a vízzel va­ló fokozott takaréskosságra in­tő-figyelmeztető táblákat, gondoljanak arra, a sziget évente hihetetlen mennyisé­gű édesvizet kényszerül im­portálni! Volt, hogy 17 évig nem látott esőt a sziget, min­den csepp annyit ér, mint a sivatagban. Ebben kérlelhe­tetlenek a ciprusiak, még a szőnyegbe beletaposott kré- mes miatt sem haragszanak annyira, mint amikor valóban csak egy mozdulaton múlik s nem folyik tovább a fürdő­szoba csapja. Még valami, amit teljesen figyelmen kívül hagynak a szervezők, holott... szerintem szempont! Ez történetesen az 1955. április 1-én, a Grávisz tábornok vezette fegyveres felszabadító harc évforduló­ján jutott eszmbe. Mun­kaszüneti nap lévén — nem a szemetesek csörömpölése, hanem a reggeli ágyú­(dísz)lövések tessékelnek ki az ágyból — kihasználva a szabad napot, irány a piac! Amely természetesen a kikötő szomszédságában található itt is. Meglepően kihalt kép fo­gad, a levágott fejű polipok, százféle tengeri herkentyű egy hamisítatlan piaci zsibongás- ban jobban lekötne. De az áru­sok sem bolondok... egymás­nak kiabálni?! A kis körtérről inkább kínálja magát az óvá­ros. A közelben mindjárt a vár, melyre állítólag csak az ide­genvezetők fogják rá előszere­tettel, hogy oltáránál házasodott össze Oroszlánszí­vű Richárd Navarrai Berengá- riával. Minden városnak meg­van a maga sikátoros, ódon és vonzó negyede — nem sötét éjszakákon persze. Most még ünnepen is néptelenek, elha­gyottak az utcák, csak néhány kézműves kereskedő nyitott ki. Egy fémhálós grillsütő em­lékeztet majd idehaza erre a hosszú sétára, no meg hogy a túlzott csend miatt sem érez­tem: bármelyik kapualjból utánunk szegődhet valaki. Ide akartam kilyukadni! Lehet, hogy hihetetlen, de Ciprus rendkívül biztonságos. Elő­ször is 2,8 százalékos a mun­kanélküliség, de ha ez nem szolgálna hatásos magyaráza­tul, még meggyőzőbben hang­zik: a rablóknak, tolvajoknak, kisstílű bűnözőknek egyszerű­en nincs hová eltűnniük, fél nap alatt előkerítik őket a szi­geten, arról már nem is beszél­ve, hogy majd mindenki min­denkit ismer! A világ számos pontján jövedelmező foglal­kozásnak náluk egyelőre nincs alternatívája. És ez — érkez­zen bármerről is a turista — felettébb megnyugtató. (Folytatjuk) Fábián István A Kanika Panteon Hotelben minden együtt van... És a „túlol­dalon” ott a tenger is Cipruson az IBUSZ-szal Barangolások Aphrodité szigetén

Next

/
Thumbnails
Contents