Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-15-16 / 112. szám

1993. május 15-16., szombat-vasárnap o A íSrékrs megyei hírláp hétvégi magazinja Mondták... Egy megrögzött pesti polgár va­gyok, innen a Pozsonyi útról : aki szeret élni, dolgozni, szórakozni. Én önző módon ragaszkodom szokásaimhoz, bohémságaim- hoz. (Bajor Imre színművész) Dolgozom. Végzem dolgo­mat, és nem törődöm mással. Azt kell befogadnom, ahogyan tap­solnak. A tapsok ma már nem hazudnak. (Malek Andrea színművész) A liberális pártok vezetői meg vannak győződve róla, hogy jö­vőre megnyerik a választásokat. Biztosak benne, hogy az MDF —és a kormánykoalíció—által megálmodott Magyarország modellje nem lesz túl kelendő. (Farkas Zoltán, a Magyar Rá­dió munkatársa) Mindig hittük, most már tud­juk is, hogy két Magyarország van: az egyik nagyvárosban él, a másik vidéken, és ez a rész — durván nyolcmillió ember — az átalakulást sokkal keményebb iskolában kénytelen megtanulni. Az esélyek lényegesebben szű- kebbek. Amikor munkanélküli­ségről beszélünk, erre az esély­egyenlőtlenségre kell gondolni. [Nagy Tamás országgyűlési képviselő (Agrárszövetség)] A hetvenes, nyolcvanas évek túlzott szexuális divatja már — úgy érzem—megszűnőben van. így újra előtérbe került az érzel­mesen intim, tartós párkapcsolat, ennek pedig igazán úgy van ér­telme, ha szerelmesek vagyunk. (Lukács Sándor színművész) Az átalakulástól többet vár­tam, több racionalitást és kisebb káoszt. A káosszal mindannyian számoltunk, de nem ekkorával, ami ma jellemző hazánkra. Az emberi fejekben a demokrácia fogalma még nem tisztázódott, sokszor nem tudnak vele mit kezdeni. Sajnos sokkal hosszabb folyamat elé nézünk, mint bárki hitte volna 1989-ben. Generáci­ók kell, hogy váltsák egymást, mire megtanulunk a saját sza­badságunkkal együtt élni. (Szte- vánovity Zorán énekes) Békési tallózó Pallag László, a kisgazdák béké­si elnöke azt mondta: Látjuk a bajokat, ám ezek kialakulásához a kormány is asszisztál. El és virágzik a korrupció. Nem tesz­nek ellene semmit. Hogyan for­dulhat elő rendszerváltás után, Békés városában, amikor a gye­reket az iskolába íratják, hogy nem tájékoztatják a szülőket a lehetőségekről? Arról, hogy van egyházi iskola, hogy van hitoktatás? (Magyar Fórum) Fürkésző A Länderer és Heckenast nyom­da neve az 1848. március 15-ei forradalom kapcsán vált általá­nosan ismertté. Pedig egy szál megyénket is köti a nagyhírű céghez: 1844. január 27-én röp­lapot nyomtattak Erkelről. Egy vers állt rajta: „Dalra, dalra! énekeljünk! / Csillogó pohárt emeljünk! / Éljen éljen Erke­lünk / Hanga- szerző mesterünk ! / Tágas utat tört előttünk, / Megmutatta szelleme: / Mint lehet világhírűvé / A' dicső ma­gyar zene, / Míg magyarban szív dobog, / E’ név: »ERKEL«* élni fog!” A versfaragó neve ismeretlen, megzenésítője vi­szont ismert: egy tehetséges tíz­éves vak fiú, Pap György. FOTO: LEHOCZKY PETER Halló! Beszélgessünk! —Halló, BaldaJózsefné, Mező- kovácsháza? Jó napot kívánók, Tóth Ibolya vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. Ha nem tartom fel arra kérem, be­szélgessünk egy kicsit. — Igen, Baldáné vagyok. Tessék csak kérdezni! —Most búcsúznak a végzős diákok, ballagási lázban ég a fél ország. A családban is biz­tosan volt, vagy éppen van is ballagó nagydiák? — Volt, hogyne, az unoka- testvérem egy családja balla­gott, de nem tudtam elmenni, gyászoltam akkor. Az unokám meg... Egyetlen unokám volt... —Mi történt? — Tudja, csak szomorúság­ról tudok én beszélni. Nyolc­vannégy éves vagyok, egyedül, az uram 1971-ben ment el, aztán 1975-ben meg­halt a kisunokám, három évvel ezelőtt meg az egyetlen lá­nyom. Nem bírta kiheverni, hogy elvesztette a fiát. Ajkán, vas- és fémipari iskolában ta­nult a gyerek, két hónap múlva végzett volna. Vakbéllel meg­operálták, kapott egy összenö­vést. Ajkáról Pestre vitték, ott halt meg a születésnapját köve­tő napon, 1975. május 25-én. Már csak a két öcsém a család, egyiknek a lánya, Kisanna óvó­nő itt Kovácsházán, ő eljön min­den nap, segít a ház körül. —Mivel telik a nap? — Teszek-veszek, ellátom magamat, főzök magamnak. — Ma például mi volt az ebéd? — Húsleves, rizses hús, be­főtt. ♦ —Mi jelenti a szórakozást? — A tévét szoktam nézni leginkább. Az én koromban már csak így, csendesen-öre- gesen elvan az ember. JVlinden alkalommal szívesen és nagy szeretettel játszom a békéscsabai ismerős közönségnek. Sok régi, Szegeden tanult társam, barátom van itt és a környéken, jó érzés a régi és új közönségemnek hangversenyezni. Viszontlátásra, Onczav Csaba” E sorokat Onczav Csaba, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, érdemes művész, Liszt-díjas, Kossuth-díjas gordonkaművész jegyezte emlékkönyvünkbe Hatvanöt éve született Domokos Géza Brassóban, 1928. május 18- án született Domokos Géza romániai magyar író, poli­tikus, a bukaresti Kriterion Könyvkiadó alapítója, a Romániai Magyar Demok­rata Szövetség volt elnöke. „A Kriterion műhelyében” című kötetben többek kö­zött Forró László faggatta Domokos Gézát, aki Forró László egyik kérdésére vá­laszolva így mesélt gyer­mekkori emlékeiről: „...Életemből kitörölhetetlen Zágon, apám, erős rokonságom faluja — anyám után apácai vagyok —, de, s most elcsépelt képpel élek, bölcsőm csak kéthetes koromtól ringott Mikes falujában, Brassó ősi román fészkében, aBolgárszegben születtem. Az utca nevét ismerem: Petocile, a házat sohasem láttam. így a szobát sem, ahonnan elindul­tam, ha a születéstől számoljuk az emberi életet. Részben azért mégis igaza volt a Silvestruék kalauzának. Dédnagyapám, Deák Antal Hosszútized utcai házában telt el gyermek- és serdülőkorom java része. A tekintélyes, szép öregházat tíz évvel ezelőtt lebontották. Volt vagy százötven esztendős, zsindelyes teteje behorpadt, mestergeren­dája megereszkedett. Nagybátyámék új házat építettek a helyére. Akkor tűnt el a minden tavaszkor gondosan újratapasztott, újrame­szelt falkerítés, a tiszteletet parancsoló fehér téglakapu és a gémeskút. Megírtam az Utunk 1974-es Évkönyvében: csak a ház előtti körtefa maradt meg gyermekkorom világából...” FELSZÁMOLÁSI HIRDETMÉNY! A REORG Rt. megbízása alapján a Tisza-Reorg Kft. — mint kijelölt felszámoló — nyilvános értékesítés keretében értékesíti a felszámolás alatt álló K & K Üzletház Kft. ingatlanát 1993. május 25-én, 11 órakor. Helye: Dr. Markovics—Dr. varga—Dr. Endreffy Ügyvédi Iroda, Békéscsaba, Kinizsi u. 13. Az ingatlan adatai: Helye: Szabolcs u.—Millennium u. sarok, félkész. Tulajdoni lapszám: 24906. Helyrajzi szám: 3141/3. Kikiáltási ár: 10 000 000 Ft + áfa. A vételi szándékot és árajánlatot írásban kérjük bejelenteni, az ár és a fizetési feltételek, valamint a garanciák megjelölésével, a nyilvános értékesítés napjáig. I Érdeklődni lehet: a fenti címen vagy a (66) 444-568-as telefonon. fehéren Éld e rossz világot Lapozgatom a ballagási meghívókat, átböngészem a ke­zem ügyébe kerülőket. Kordokumentumok a javából. Idézeteik tükrözik azoknak az esztendőknek a divatját, amikor gyermekeink középiskolába jártak. Az egyik meghívóban ifjúságom kedvenc verssoraira bukkanok: „Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: / ez volt a múlt, emez a vad jelen,—/és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, / hogy más legyen.” Elolvasom, aztán újra elolvasom. Olyan érzésem van, mintha valami nem stim­melne. A verset tényleg ismerem, nem hivalkodásként mondom, valamikor kívülről tudtam, pedig kötelező sem volt megtanulni. Negyedik „gimiben” kaptam egy szép Radnóti-kötetet, a beírás szerint „az iskolai kulturális vetélkedő emlékére.” Hogy miben vetélkedtünk arra már nem emlékszem, de a „Radnóti összes”— benne a vers, Nem bírta hát... címmel— azóta is féltett kincsem. Olvasgatom tehát az iménti sorokat míg hirtelen be nem ugrik, kimaradt egy sor: „hordozd szivedben. Éld e rossz világot”. Az eredeti szövegben: „Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: / ez volt a múlt, emez a vad jelen.—/hordozd szivedben. Éld e rossz világot / és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, /hogy más legyen.” Nem bántom, dehogy bántom szegény maturandusokat. Csak elképzelem, ahogy összedugják okos fejüket, hogy kiválasszák a legszebb idézetet ballagási meghívójukra. A legszebbet, amelyik különb a többiekénél. Látom, amint egyikük a fejére csap és nagy boldogan felkiált: „Gyere­kek! Megvan! A Radnóti! A Nem bírta! Az az igazi!” Hallom, amint nagy boldogan olvassák a gyönyörű soro­kat. Aztán érzékelem a döbbent csendet és egyikük félszeg szavait: „Gyerekek, azt a rossz világos sort ki kellene hagyni! Abból balhé lehet!” Kihagyták! Életük első politikai kompromisszumát megkötötték. Fiúk! Több ilyen kompromisszumot ne kös­setek! Gondoljatok Bibóra. aki valami ilyesmit mondott: „A demokratává válás első lépése: »nem félni«.” Árpási Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents