Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-15-16 / 112. szám
1993. május 15-16., szombat-vasárnap o A íSrékrs megyei hírláp hétvégi magazinja Mondták... Egy megrögzött pesti polgár vagyok, innen a Pozsonyi útról : aki szeret élni, dolgozni, szórakozni. Én önző módon ragaszkodom szokásaimhoz, bohémságaim- hoz. (Bajor Imre színművész) Dolgozom. Végzem dolgomat, és nem törődöm mással. Azt kell befogadnom, ahogyan tapsolnak. A tapsok ma már nem hazudnak. (Malek Andrea színművész) A liberális pártok vezetői meg vannak győződve róla, hogy jövőre megnyerik a választásokat. Biztosak benne, hogy az MDF —és a kormánykoalíció—által megálmodott Magyarország modellje nem lesz túl kelendő. (Farkas Zoltán, a Magyar Rádió munkatársa) Mindig hittük, most már tudjuk is, hogy két Magyarország van: az egyik nagyvárosban él, a másik vidéken, és ez a rész — durván nyolcmillió ember — az átalakulást sokkal keményebb iskolában kénytelen megtanulni. Az esélyek lényegesebben szű- kebbek. Amikor munkanélküliségről beszélünk, erre az esélyegyenlőtlenségre kell gondolni. [Nagy Tamás országgyűlési képviselő (Agrárszövetség)] A hetvenes, nyolcvanas évek túlzott szexuális divatja már — úgy érzem—megszűnőben van. így újra előtérbe került az érzelmesen intim, tartós párkapcsolat, ennek pedig igazán úgy van értelme, ha szerelmesek vagyunk. (Lukács Sándor színművész) Az átalakulástól többet vártam, több racionalitást és kisebb káoszt. A káosszal mindannyian számoltunk, de nem ekkorával, ami ma jellemző hazánkra. Az emberi fejekben a demokrácia fogalma még nem tisztázódott, sokszor nem tudnak vele mit kezdeni. Sajnos sokkal hosszabb folyamat elé nézünk, mint bárki hitte volna 1989-ben. Generációk kell, hogy váltsák egymást, mire megtanulunk a saját szabadságunkkal együtt élni. (Szte- vánovity Zorán énekes) Békési tallózó Pallag László, a kisgazdák békési elnöke azt mondta: Látjuk a bajokat, ám ezek kialakulásához a kormány is asszisztál. El és virágzik a korrupció. Nem tesznek ellene semmit. Hogyan fordulhat elő rendszerváltás után, Békés városában, amikor a gyereket az iskolába íratják, hogy nem tájékoztatják a szülőket a lehetőségekről? Arról, hogy van egyházi iskola, hogy van hitoktatás? (Magyar Fórum) Fürkésző A Länderer és Heckenast nyomda neve az 1848. március 15-ei forradalom kapcsán vált általánosan ismertté. Pedig egy szál megyénket is köti a nagyhírű céghez: 1844. január 27-én röplapot nyomtattak Erkelről. Egy vers állt rajta: „Dalra, dalra! énekeljünk! / Csillogó pohárt emeljünk! / Éljen éljen Erkelünk / Hanga- szerző mesterünk ! / Tágas utat tört előttünk, / Megmutatta szelleme: / Mint lehet világhírűvé / A' dicső magyar zene, / Míg magyarban szív dobog, / E’ név: »ERKEL«* élni fog!” A versfaragó neve ismeretlen, megzenésítője viszont ismert: egy tehetséges tízéves vak fiú, Pap György. FOTO: LEHOCZKY PETER Halló! Beszélgessünk! —Halló, BaldaJózsefné, Mező- kovácsháza? Jó napot kívánók, Tóth Ibolya vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. Ha nem tartom fel arra kérem, beszélgessünk egy kicsit. — Igen, Baldáné vagyok. Tessék csak kérdezni! —Most búcsúznak a végzős diákok, ballagási lázban ég a fél ország. A családban is biztosan volt, vagy éppen van is ballagó nagydiák? — Volt, hogyne, az unoka- testvérem egy családja ballagott, de nem tudtam elmenni, gyászoltam akkor. Az unokám meg... Egyetlen unokám volt... —Mi történt? — Tudja, csak szomorúságról tudok én beszélni. Nyolcvannégy éves vagyok, egyedül, az uram 1971-ben ment el, aztán 1975-ben meghalt a kisunokám, három évvel ezelőtt meg az egyetlen lányom. Nem bírta kiheverni, hogy elvesztette a fiát. Ajkán, vas- és fémipari iskolában tanult a gyerek, két hónap múlva végzett volna. Vakbéllel megoperálták, kapott egy összenövést. Ajkáról Pestre vitték, ott halt meg a születésnapját követő napon, 1975. május 25-én. Már csak a két öcsém a család, egyiknek a lánya, Kisanna óvónő itt Kovácsházán, ő eljön minden nap, segít a ház körül. —Mivel telik a nap? — Teszek-veszek, ellátom magamat, főzök magamnak. — Ma például mi volt az ebéd? — Húsleves, rizses hús, befőtt. ♦ —Mi jelenti a szórakozást? — A tévét szoktam nézni leginkább. Az én koromban már csak így, csendesen-öre- gesen elvan az ember. JVlinden alkalommal szívesen és nagy szeretettel játszom a békéscsabai ismerős közönségnek. Sok régi, Szegeden tanult társam, barátom van itt és a környéken, jó érzés a régi és új közönségemnek hangversenyezni. Viszontlátásra, Onczav Csaba” E sorokat Onczav Csaba, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, érdemes művész, Liszt-díjas, Kossuth-díjas gordonkaművész jegyezte emlékkönyvünkbe Hatvanöt éve született Domokos Géza Brassóban, 1928. május 18- án született Domokos Géza romániai magyar író, politikus, a bukaresti Kriterion Könyvkiadó alapítója, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség volt elnöke. „A Kriterion műhelyében” című kötetben többek között Forró László faggatta Domokos Gézát, aki Forró László egyik kérdésére válaszolva így mesélt gyermekkori emlékeiről: „...Életemből kitörölhetetlen Zágon, apám, erős rokonságom faluja — anyám után apácai vagyok —, de, s most elcsépelt képpel élek, bölcsőm csak kéthetes koromtól ringott Mikes falujában, Brassó ősi román fészkében, aBolgárszegben születtem. Az utca nevét ismerem: Petocile, a házat sohasem láttam. így a szobát sem, ahonnan elindultam, ha a születéstől számoljuk az emberi életet. Részben azért mégis igaza volt a Silvestruék kalauzának. Dédnagyapám, Deák Antal Hosszútized utcai házában telt el gyermek- és serdülőkorom java része. A tekintélyes, szép öregházat tíz évvel ezelőtt lebontották. Volt vagy százötven esztendős, zsindelyes teteje behorpadt, mestergerendája megereszkedett. Nagybátyámék új házat építettek a helyére. Akkor tűnt el a minden tavaszkor gondosan újratapasztott, újrameszelt falkerítés, a tiszteletet parancsoló fehér téglakapu és a gémeskút. Megírtam az Utunk 1974-es Évkönyvében: csak a ház előtti körtefa maradt meg gyermekkorom világából...” FELSZÁMOLÁSI HIRDETMÉNY! A REORG Rt. megbízása alapján a Tisza-Reorg Kft. — mint kijelölt felszámoló — nyilvános értékesítés keretében értékesíti a felszámolás alatt álló K & K Üzletház Kft. ingatlanát 1993. május 25-én, 11 órakor. Helye: Dr. Markovics—Dr. varga—Dr. Endreffy Ügyvédi Iroda, Békéscsaba, Kinizsi u. 13. Az ingatlan adatai: Helye: Szabolcs u.—Millennium u. sarok, félkész. Tulajdoni lapszám: 24906. Helyrajzi szám: 3141/3. Kikiáltási ár: 10 000 000 Ft + áfa. A vételi szándékot és árajánlatot írásban kérjük bejelenteni, az ár és a fizetési feltételek, valamint a garanciák megjelölésével, a nyilvános értékesítés napjáig. I Érdeklődni lehet: a fenti címen vagy a (66) 444-568-as telefonon. fehéren Éld e rossz világot Lapozgatom a ballagási meghívókat, átböngészem a kezem ügyébe kerülőket. Kordokumentumok a javából. Idézeteik tükrözik azoknak az esztendőknek a divatját, amikor gyermekeink középiskolába jártak. Az egyik meghívóban ifjúságom kedvenc verssoraira bukkanok: „Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: / ez volt a múlt, emez a vad jelen,—/és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, / hogy más legyen.” Elolvasom, aztán újra elolvasom. Olyan érzésem van, mintha valami nem stimmelne. A verset tényleg ismerem, nem hivalkodásként mondom, valamikor kívülről tudtam, pedig kötelező sem volt megtanulni. Negyedik „gimiben” kaptam egy szép Radnóti-kötetet, a beírás szerint „az iskolai kulturális vetélkedő emlékére.” Hogy miben vetélkedtünk arra már nem emlékszem, de a „Radnóti összes”— benne a vers, Nem bírta hát... címmel— azóta is féltett kincsem. Olvasgatom tehát az iménti sorokat míg hirtelen be nem ugrik, kimaradt egy sor: „hordozd szivedben. Éld e rossz világot”. Az eredeti szövegben: „Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: / ez volt a múlt, emez a vad jelen.—/hordozd szivedben. Éld e rossz világot / és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, /hogy más legyen.” Nem bántom, dehogy bántom szegény maturandusokat. Csak elképzelem, ahogy összedugják okos fejüket, hogy kiválasszák a legszebb idézetet ballagási meghívójukra. A legszebbet, amelyik különb a többiekénél. Látom, amint egyikük a fejére csap és nagy boldogan felkiált: „Gyerekek! Megvan! A Radnóti! A Nem bírta! Az az igazi!” Hallom, amint nagy boldogan olvassák a gyönyörű sorokat. Aztán érzékelem a döbbent csendet és egyikük félszeg szavait: „Gyerekek, azt a rossz világos sort ki kellene hagyni! Abból balhé lehet!” Kihagyták! Életük első politikai kompromisszumát megkötötték. Fiúk! Több ilyen kompromisszumot ne kössetek! Gondoljatok Bibóra. aki valami ilyesmit mondott: „A demokratává válás első lépése: »nem félni«.” Árpási Zoltán
