Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-12 / 109. szám

1993. május 12., szerda MEGYEIKÖRKÉP L'ULa mS MEGYEI HÍRLAP Testületi munka — számokban Mezőhegyes város képviselő­testülete tavaly év végéig 31 ülést tartott, 550 határozatot hozott, és 43 rendeletet alko­tott. Az idei határozatok szá­ma 55, a rendeleteké pedig 10. Tűzoltószövetség alakul Békéscsabán a Békés megyei Tűzoltó-parancsnokságon május 14-én 14 órai kezdettel tartja alakuló ülését a Békés megyei Tűzoltószövetség. Rendőrségi fogadóóra Dr. Bánfi Ferenc sarkadi rend­őrkapitány minden héten csütörtökön 8-tól 12 óráig fo­gadóórát tart a kapitányság épületében, ahová közérdekű bejelentésekkel és egyéb, a rendőrségre tartozó panaszos ügyekkel lehet fordulni. A Fiatal Művészek Stúdiójának különdíja A Magyar Televízió Fiatal Művészek Stúdiója Grun- walszky Ferenc Napról napra című filmjével nyerte a Győri Nemzetközi Vizuális Művé­szeti Fesztivál különdíját. Er­ről a Magyar Televízió sajtó- referense kedden tájékoztatta az MTI-t. A forgatókönyv Kál- noky László Hőstettek az ülő­kádban című könyve alapján készült. A filmet a televízió nézői a Közjáték című soro­zatban korábban már láthat­ták. Az operatőr Nemes Tibor, szereplők: Kóta Béla, Cserhal­mi Sára, Gáspár Sándor és Csomós Mari. My Fair Lady Higgins professzor Pickering ezredessel koccint (Kovács István, Tamás Simon, középen Szentirmay Éva) FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET (Folytatás az 1. oldalról) Kusza évadot zár e zenés da­rab, amely akár el is hiteti velünk, hogy mint oly sokfelé a világban, a Békés Megyei Jókai Színház háza táján is, ezután lesz minden „csudijó, csudijó, csudijó...” És mivel a közönség forró lelkesedéssel fogadja a produkciót, a króni­kásnak se lehet más feladata, mint azon töprengeni, hogy ki­nek szól a taps. G. B. Shaw neve ugyan nem szerepel a színlapon — Frede­rick Loewe és Alan Jay Lerner jegyzi a My Fair Lady című musicalt —, de az élet fintorai­ból oly sokat felmutató jó öreg drámaíró szelleme — szeren­csére! — jelen van. Művét, a Pygmaliont, csak elrontani le­hetne, ám a zenés színpadra átdolgozok szerencsére nem követték el e szörnyűséget, így ők sem menekülhetnek meg a sikertől. Ha nem Bemard Shaw írja, akár giccsbe is fulladhatna az egyszerű virágáruslány és a nyelvészprofesszor története. Hiszen a „főnök és a gépírónő­je” mintájára készült, édesbús szerelmi históriákban zsebken­dők millióit áztatta^ már az együttérzés könnye. Ám ha hu­morral, csípős iróniával ábrá­zolt alakok élednek a színen, s főként ha az ír mester formálja őket, bizony nincs más út, csak a siker útja. Zenés bemutatóról lévén szó, méltán kap elismerést a Harányi Márton vezényelte zenekar. A karmesteri pálca intésére szé­pen, pontosan csendül fel sok ismerős dal, s a derék hangászok érdemeit az se csorbítja túlzot­tan, ha időnként annyira belefe­ledkeznek zeneszerszámaik biztatásába, hogy a hangerő akár egy szabadtéri előadáshoz is elég lenne, de e csöppnyi szín­házban bizony sok. Az előadás végén felcsattanó tapsokból arra lehet következ­tetni, hogy elérte célját a rende­ző, Kerényi-Miklós Gábor azon törekvése, hogy a legkülönbö­zőbb igényeket is megpróbálja kielégíteni. A finom részletekre is ügyelő, pontosan felépített je­leneteket a vásári komédiákat idéző, harsány képek váltogat­ták. S ha a különböző színészi alakítás nem csak egy-egy mű­vész önálló szerepformálása lett volna, hanem egymásra is na­gyobb hatással bírnak a színpa­di figurák, talán az egész elő­adás nem hatott volna már-már fárasztóan hosszúnak. Forog az élet, forgott a szín­pad, szinte elszédültünk. A „Kentaur” által jelzett díszletek között, Bartha Andrea jelmeze­iben, népes statisztériát mozga­tott a koreográfus, Gajdos Jó­zsef. Volt, ki cigány kereket ve­tett, más csak billegett, s a túl­zsúfolt színpad a bőség zavará­ba ejtette a nézőt. Ha lehet olyat mondani, hogy egy színházi előadást valamely művész neve „fémjelez”, akkor ez a bemutató Kovács István vendégszereplése miatt emlé­kezetes. Szerepe szerint nem csak hirdeti az igényes beszé­det, de Henry Higgins figurájá­ban meg is valósítja azt. Csabai jelenléte bizonyára sok női szí- vecskét hevesebb dobogásra késztet, s a leányszobák rózsa­színmű álmaiban most ő a sztár. Nem mellékesek ezek a véle­mények sem, de hadd idézzem inkább egy „jó nevű kolléga” szavát: ez jó mulatság, férfi­munka volt. Ezen az estén tanúi lehettünk a női átalakulás csodájának: a szutykos kis virágáruslány szemünk láttán olyan tündöklő jelenség lett, amilyen Jacqu­eline Kennedy is csak fénykorá­ban volt. Zsila Judit vitte végbe ezt a varázslatot, aki Eliza sze­repében ím visszatért pályakez­désének színhelyére. Érdemes volt hazajönnie, szeretettel kö­szöntőm őt. Játékát látva talán megerősödik hitében az a sok ifjú színházi ember, akik nagy reményekkel vágnak neki e csá­bítóan szép, veszélyes pályá­nak. Kedves fiúk és lányok! Fi­gyeljenek jól, például Szentir­may Évára, ki néhány mondatos szerepében is milyen fantaszti­kus. Nézzék csak, hogyan képes a merev pózból fokozatosan fel­oldódni. Vagy micsoda helyzet- gyakorlat, ahogy titokban fel­hörpint egy kis itókát. Nem so­rolom, bizonyára a színpadról nézve is hatásos minden moz­dulata. S az a többlet még, ami igaz művésszé varázsolja őt. Igen, a többlet, amely hiány­zik például Bank Tamás Freddy-alakításából. Érződik, hogy „megcsinálja” a figurát, ügyel minden részletre, éppen csak az a csöppnyi „spiritusz” kellene még, amelyre idővel — akár váratlanul is — rátalálhat. Nagy kincs, meg kell majd becsülni. Szántó Lajos pedig — elnézést a szóért — „hülyét csi­nált” Kárpáthy Zoltán figurájá­ból. Csak ő tudhatja, miért? Mivel az életnek számtalan formája van, a humor is meg­annyi alakot ölt. Ezért is képes Gálfi László szerepről szerepre megújulni. Szerencsés alkat: benne lakozik az ember ezernyi formája, „csupán” elő kell bá­nyászni, megformálni. Ennyire egyszerű. Tamás Simon, mint Pickering ezredes volt Higgins professzor barátja, s vetélytársa egy furcsa „szerelemben”. Az életben hálátlan dolog vesztes­nek lenni, de a színész számára ez is izgalmas feladat. Kisebb szerepet kapott Fel­kai Eszter, Hodu József és Mé­száros Mihály, Muszte Anna és Géczi József még ennél is kiseb­bet, de valamennyien tisztes­séggel megoldották feladatu­kat, s voltak részesei az előadás sikerének. Andódy Tibor Olvasóink írják .................... ; A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Kedves Kis A. János! Nem feladatom, hogy megítéljem, mibe nyúltál, ezt döntsd el magad. Néhány szerény megjegyzésem azért van nyúlkálás cik­kedhez. (Békés Megyei Hírlap, 1993. május 5,, Garázsfészek Gyulán című írás.) Mindenekelőtt nem tudom mire vélni cikked­nek ezt a mindenkit gyanúsítgató, mocskoló, sárdobálás hangütését. Ezt az alpári, alantas szóhasználatot, ezt a szánalma­san nívótlan és szellemtelen jópofáskodást. Ezeket a ,fuserá- kat”, ezt az összemosást, ezt a ,,mindenki gyanús, aki él” szemléletet. Nem tudom, mi lehet az a lélektani indíték, pönális vagy függőségi viszony, ami egy alapvetően szellemi foglalkozá­sú embert erre rávihet. Mert mi is történt valójában. A Gótika Kft., egy kezdő vállalko­zó nagy keservesen 4061 Ftlm2 áron — ami az eddigi legmaga­sabb -----1- több milliós közműépítési kötelezettséggel vett egy c súnya telket és azon rekordidő alatt szép kivitelű irodákat, lakásokat és üzleteket épített. Jó néhány embernek munkahelye, a városnak egy szép épülete, a környéken lakóknak bevásárlási lehetősége lett. A vállalkozó (talán) pedig némi pénzzel lett gazdagabb, nézhet az új vállalkozás után. Ez bizony nem botrá­nyos, inkább dicséretes. Nosza, csináljunk akkor belőle botrányt. Sejtessünk a dolgok mögött suskust, összefonódást, „kettős éle­tet”, ugrasszunk össze mindenkit. Ha állításunkban nem vagyunk biztosak, akkor még véletlenül se kérdezzük meg az érintetteket, inkább csak kérdésként vagy hallomásként állítsuk a valótlant. Hogy mi a valótlan? Hát vegyük sorra csak a reám vonatkozó , jószomszédi” megjegyzéseidet. 1. A Gótika Kft. és az önkormányzat közötti adásvételben ügyvédként nem működtem közre. Erre sem a Gótikától, sem az önkormányzattól nem volt megbízásom. Kaptam viszont kérést a jegyzőtől és a jogi osztály vezetőjétől — mint több más jogi természetű ügyben is—, hogy segítsek nekik a szerződés szövege­zésében, amit meg is tettem. 2. A Gótika pályázatáról való szavazásnál arra figyelmeztet­tem a testületet és a jegyzőt is, hogy ha pályázatot írunk ki és annak valaki megfelel, úgy a szerződés kötésére kötelezettségünk van, ha a pályázat kiírásában eltérő kitétel nem szerepel. Maga a nyilvános pályázat jelenti az ajánlati kötöttséget. Nem jogász ezt nemfeltétlenül tudja, de aki nem tudja, az nem lehet jogász. 3. Az épületben nem akarok ügyvédi irodát nyitni, erre nézve elkötelezettségem nem volt. Mátrai ügyvéd úrnak sem, sőt tudo­másom szerint más gyulai ügyvédnek sem, egyetlen testületi tagnak sem. így „saját ügyben” nem is szavazhattam. Mindezek ellenére, mint ahogy eddig, továbbra is biztatlak: ha valamit nem értesz az önkormányzati ténykedésem vagy az ügyvédi praxisom körül, kérlek, fordulj hozzám nyugodtan. Ha pedig úgy írsz rólam valótlant vagy valós dolgot hamis színben, hogy meg sem kérdezel, úgy engedd meg, hogy erről véleményem legyen. Kérlek, hogy levelemet nyílt levélként, cikkedre reagálásként — és a lapotokra jellemző saját vagy szerkesztőségi kommentár nélkül közöld. Gyula, 1993. május 6. Barátsággal üdvözöl: Dr. Lipták András sA/ Oz ryC zys Egy ilyesféle levélre elegánsabb lenne nem válaszolni. De hát olykor a helyreigazítási szándék is helyreigazítást igényel. Ráadásul a magánvéleményt akkor is tiszteli az ember, ha gyanítja: vélhetően nem mindenki azonosul vele. (Ahogy nem mindenki „sáros” a cikkben sem, még kevésbé Gyulán...) A történet természetesen dokumentumokon alapul, a képvise­lők által elmondottakat a testület hitelesített jegyzőkönyvé­ből szó szerint idéztük. Ennek felismerését igyekeztünk — a jelek szerint változó eredménnyel — elősegíteni azzal, hogy a képviselők által elmondottakat idézőjelbe tettük. Magyarázkodásra — nekem — nincs okom, így a cikk és a válaszlevél megítélését nyugodtan rábízhatjuk az olvasókra. Ez a szerény indítvány talán még egy nem jogászi képesítésű újságírótól sem hat túlzottan pönálisnak... Kiss A. János Patay László festőművész júliusban munkához lát a jaminai templomban Elkészült a secco tervezete Igen, elkészült a Békéscsaba- Erzsébethelyen (Jaminában) épülő katolikus templom fal­festmény terve. Patay László Ráckevén élő festőművész ka­pott megbízást a secco elkészí­tésére. A művész — több ran­gos művészeti díj kitüntetettje — nem kezdő ebben a „műfaj­ban”, hiszen ő készítette a Par­lament Nándorfehérvári ter­mének és Vadásztermének seccóit, de letette már névje­gyét megyénkben is, hiszen a gyulai belvárosi és németváro­si katolikus templomok mennyezeti képeit is ő festette. Mostani megbízatásának nagyságrendjét jól jellemzi a következő két adat: a befesten­dő falfelület 450 négyzetmé­ter, a munka várható értéke pedig 22 és fél millió forint. Talán túlzás nélkül állíthatjuk, ilyen méretű templomi falfest­mény az utóbbi ötven évben nem készült Közép-Európá- ban. Jellemző a művész szak­maszeretetére és a téma iránti mélységes alázatára, hogy e nagy értékű munkáért mind­össze négymilliót kért a meg­rendelő Templomépítő Ala­pítványtól, illetve az egyház- községtől. „Tekintettel a reali­tásokra és a megbízó anyagi lehetőségeire, az ezt meghala­dójelentős összeg kifizetésére a festő a szent cél érdekében nem tart igényt.” — rendelke­zett szerződésileg munkadíja többi részéről Patay László. A falfestmény négy részből áll. A templom két oldalfalán a kereszt út stációinak seccója fut körbe. Az oltár mögött egyik oldalon az élet szomorú, hábo­rús, tragédiával terhelt jelenete­ivel, másik oldalán pedig vi­Amikor a templomba lépünk, tarka egyvelegnek látjuk majd Patay László seccóját fotó: lehoczky péter dám, boldog pillanatokkal talál­kozhatunk majd, s a két, félkör­ívnyi képet Krisztus alakja fog­ja össze. A mennyezeti seccokat a művész négy mezőre tagolta. Az oltár felöl i részben az Újszö­vetség főbb eseményeiből, a másodikban a templom védő­szentjének, Szent Erzsébetnek a legendáiból láthatunk jelenete­ket, a harmadikban az európai, illetve a magyar szentek portréi­val találkozhatunk, míg a ne­gyedikből az európai és a ma­gyar egyházzenészek arcmásai néznek le ránk. A templom be­járati oldalán egyfelől a ma­gyar—szlovák kapcsolatokat megtestesítő személyekkel ta­lálkozhatunk, köztük Pázmány Péter portréjával, aki az első magyarországi szlovák bibliát nyomatta. A másik oldalon a csabai polgároknak állít emlé­ket a művész, középre pedig II. János Pál pápa portréja kerül. A seccoegyüttesnek várható­an sajátos atmoszférája, levegő­je lesz. Amikor belépünk a templomba visszafogott, tarka egyveleget látunk, s a képeket olvashatjuk, mintha regény len­ne előttünk. Patay László festő­művész júliusban lát munká­hoz, s három hónap elmúltával már csodálhatjuk, remekműnek ígérkező seccóját. Á. Z. Kivégeznek egy katonát A Magyar Rádió híradásaiból tudom, hogy Jugoszláviában bíróság elé állítottak egy katonát, aki háborús bűnöket követett el. A katona beismerte, hogy húsz embert lemészárolt és részt vett mintegy százötvennek a meggyilkolásában. Parancsnokai sertéseken gya­koroltatták vele azt, hogy miként vágja el késével emberek torkát. Mindezekért a katonai bíróság halálra ítéli. Még egy gyilkosság lesz, ám ez „törvényes” ! Ugyanolyan törvé­nyes, mintáz, amikor a kivégzendő katona nem a polgári személyek­kel kegyetlenkedett, hanem az ellenség soraiban szolgáló katonát ölte meg. Az ellenségét. Igen ám, de kinek az ellenségét? Az övét? Azt, aki nem szerb, hanem bosnyák, horvát, pravoszláv, keresztény, muzulmán. Ellensége volt-e a soroltak valamelyike? Sok-sok éven át nem volt az. De azzá tették azok, akiknek az érdekei ezt diktálták. Ám ezeket az embereket nem állítják háborús bűnösként bírósá­gok elé, mert hiszen nem ők vágták el a más fajú, más hitű embertársuk nyakát, nem ők lőttek sorozatot a bármilyen gyártmá­nyú uzival, berettával, kalasnyikovval. Nem bizony. Ok csak odaad­ták vagy eladták azoknak, akik a katona kezébe nyomták és vezé­nyeltek. S azokat sem állítják bíróság elé, akik politikájukkal, ideológiájukkal ellenségekké tették a más fajú. más nyelvű, más vallású, más hitű embercsoportokat, akik önös érdekeik miatt felfegyverezték és egymás ellen ugrasztották őket. Nem kerülnek bíróság elé, mert ők nem gyilkoltak, csupán megteremtették a feltételeket a gyilkosságokhoz. Ez azonban nem minősül bűntettnek. (Legalábbis most még nem.) Mindaz, amit a katonán kívül az emberölésért elkövettek mások, teljesen megfelel a törvényesség­nek, a szabadkereskedelem, a szólásszabadság, a szabad vélemény- nyilvánítás stb. eszméjének. Mert a nacionalizmust, a sovinizmust, az irredentizmust, az embertelenséget szító gondolatközlés az em­ber szabadsága. Ennek jegyében végeznek ki majd egy katonát valaholDél-Európában. Lehet, hogy nem csak egyet, de tábornok, nagy politikus, miniszter, kormányfő nem hiszem, hogy lesz kö­zöttük. (Botyánszki)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents