Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-07 / 81. szám
1 1993. április 7., szerda GAZDASÁG fkl “Qi RÉKÉS MEGYEI HÍRLA 1 Megkezdődött a szezon Dánfokon A haltelepítés a horgászoknak a sikert jelenti Békésen, a Kettős-Körös partján lévő Dánfoki Üdülőközpontban megkezdődött a szezon. A kedvelt pihenőhelyen, mint mindig, az iskolások voltak első fecskék, akik csoportos kirándulás keretében látogattak Dánfokra. Az üdülő- központ népszerűsége, ismertsége csak nőtt azzal, hogy felvették a Magyarországi Szállások Szövetsége soraiba. Lipták Pál igazgató elmondta: üzemelésük szinte folyamatos, programjaik vonzók. Az idei tervekről megtudtuk, hogy főszezonban ismét megrendezik a kempingtalálkozót, a gyermeknapot, a Dán- fok-napokat, s több pop-rock koncertet terveznek. Az üdülőközpont 1,5 hektáros saját horgászvízzel is rendelkezik, ahová az ősszel 50 mázsa, egy-két kilogrammos halat telepítettek, így biztosítva a biztos fogást a pecások- nak. A tavalyi rekordot egy 18,5 kilogrammos kapitális ponty jelentette. Az igazgató elmondta azt is, hogy a napi és a heti horgászjegyek mellett ez évtől éves bérletet is árusítanak. Igaz ez utóbbi nem olcsó, de ezzel mindennap mehet horgászni tulajdonosa. Az üdülőközpont idei szolgáltatásai közé tartozik a városban a napközistábor megszervezése, valamint a közlekedési, a zenei szaktáborok megrendezése, valamint a cserkésztalálkozó lebonyolítása. Az üdülőközpont csinosítására több mint 1,5 millió forintot költöttek, ezzel is kellemesebbé téve csúcsidőben a naponta ide látogató 3-4 ezer ember pihenését. —sz— Felügyelőség a fogyasztók érdekeinek védelmében Egyre több a panasz Elöntött bennUnket a bóvli, a gyanús származású termékek áradata. Az átlag honpolgár pedig, akit becsaptak, többnyire nem tudja, hova forduljon panaszával. Magam is megjártam egy élelmiszerboltban, s csak némi utánajárás után fedeztem fel, hogy észrevételemmel a megyei önkormányzat épületében lévő' Fogyasztóvédelmi. Fó'felügyeló'ség Békés Megyei Felügyelőségéhez kell fordulnom. A felügyelőség vezetőjével, Kulkai Gabriellával arról beszélgettünk, mi a felügyelőség munkája, s milyen eszközökkel látja el a fogyasztók érdekvédelmét. A minisztériumhoz tartoznak —Mikor alakultak meg? — Az Országos Kereskedelmi és Piaci Felügyelőség jogutódjaként 1991-ben alakultunk. Nem a megyei ön- kormányzathoz tartozunk, hanem a budapesti főfelügyelőséghez, amely az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium irányítása alatt áll. Minden területen megjelenünk, ahol a fogyasztó, hiszen az ő érdekeit képviseljük. így a kereskedelemben, a vendéglátóiparban, az idegenforgalomban és a szolgáltatásokban. A főfelügyelőség által kiadott éves vizsgálati program alapján dolgozunk, de vannak visszatérő programok és saját vizsgálati tervünk is, amely a helyi adottságokra épül. Ugyanakkor az állampolgárok fogyasztói panaszait is kivizsgáljuk. — Hogyan képesek ezt ennyien ellátni? — Öt felügyelővel dolgozunk, ez a létszám valóban kevés. De együttműködünk a rendőrséggel, a közlekedési felügyelettel és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattal, valamint a minőségvizsgáló szervezetekkel. — Arellenőrzéssel foglalkoznak? — Csak a hatósági áras termékeknél, de árfeltüntetéssel és árnyilvántartással teljeskö- rűen. Hiányzik a cégtábla — Milyen visszatérő hiányosságokkal találkoznak? — A termékek minőségtanúsítása és a kezelési útmutató szinte menetrendszerűen hiányzik. A szolgáltatásoknál alig találkozni árfeltüntetéssel. Például a fodrászoknál nem lehet tudni, egy festés vagy dauer mennyibe kerül. Állandó gond még a szakképesítés, a cégtábla és a nyitvatartási idő feltüntetésének hiánya. Ez úgy fordulhat elő, hogy az önkormányzatoknak a jelenlegi jogszabályok értelmében nem feladata ellenőrizni a vállalkozást indulásakor, az üzletnyitás bejelentésekor a feltételek meglétét. A vállalkozó ismeretek nélkül fog bele valamibe, s aztán jön a felszólítás a hiányok pótlására, majd ha ez is elmarad, javaslatot tehetünk a szakigazgatási szervnél az üzlet bezáratására. Ezt előzetes tájékozódással el lehetne kerülni. Azt is gyakran tapasztaljuk, hogy a vállalkozók nincsenek tisztában a vásárlók minőségi kifogásának szabályszerű intézésével, a hibás termékeket nem javítják vagy nem cserélik ki, ezért fordulnak hozzánk panasszal a vásárlók. Holott a fogyasztó kártalanítását a kereskedő köteles elvégezni. Ha nem teszi, kivizsgáljuk a panasz jogosságát, s ha kell, szankcionálunk. — Milyen ereje van ezeknek a szankcióknak? — A figyelmeztetéstől maximum 10 ezer forint pénzbírságig terjedhet, ami egy pénzesebb vállalkozónál nem igazán hatásos. Viszont, ha bűncselekmény gyanúja merül fel, az ügyet átadjuk a rendőrségnek. Füstölő a WC mellett — Legutóbb milyen átfogó vizsgálatot végeztek? — Huszonkilenc élelmiszer- és húsboltban vizsgáltuk a tőkehús és húskészítmények értékesítési körülményeit. A vizsgálat során 16 esetben áll- pítottunk meg valamilyen szintű szabálysértést, amelynek során 70 ezer forint bírságot róttunk ki és 59 ezer forint értékű árut vontunk ki a forgalomból. A feltárt hibák között szerepelt, hogy olyan árut találtunk, amelynek már lejárt az eltarthatósági ideje. Volt üzlet, ahol az engedély csak tőkehús-értékesítésre szólt, s mégis készítettek kolbászt, tepertőt. Mindezt úgy, hogy a potyogtatós vécétől két méterre volt a füstölő. A gyártott termékeket persze nem vizsgáltatták be. A vizsgálatba az illetékes állatorvost is bevontuk. Gyakran tapasztaljuk, hogy a húsboltokban saját sertést dolgoznak fel saját háztartás számára. Ennek következménye a bolt bezáratása és fertőtlenítése. E vizsgálat során 18 próbavásárlást végeztünk, s hat esetben tapasztaltunk többletszámlázást. Találtunk olyan mérleget is, amelynek a hitelesítése évek óta lejárt. Az viszont örvendetes, hogy a vizsgált egységekben megfelelő számú és méretű hűtőgépek voltak, s egyre több helyen tüntették fel az árakat. —Békéscsabán kívül hol lehet elérni önöket? — Békéscsabán hétfőn és csütörtökön a hivatali időben egész nap van ügyfélfogadás. Mivel nincs kihelyezett irodánk, így Szarvason a polgármesteri hivatalban minden hónap utolsó keddjén várjuk az ügyfeleket, Gyulán pedig minden hónap első szerdáján. B. Sajti Emese 3. Mi a szakértők dolga? Az Állami Vagyonügynökség a pályázat útján kiválasztott szakértőkkel keretszerződést kötött. Ezzel a tanácsadó cég felkerült arra a szakértői névjegyzékre, amelyet a vagyonügynökség a vállalatok számára állított össze, s ahonnan a privatizálandó cégek maguk választhatják ki a számukra legmegfelelőbbnek ígérkező szakértőt. Á tanácsadó jogot szerzett arra, hogy már mint a vagyonügynökség megbízottja ellássa a vállalat átalakításával és értékesítésével kapcsolatos teendőket. Attól kezdve, hogy a szakértő és a vállalat megtalálja egymást és szerződést köt, a vagyonügynökség nem avatkozik az eseményekbe, nem utasíthatja a tanácsadó céget, feltéve, hogy az betartja a keretszerződésben vállalt feltételeket. Az első ütemnél még nem szabtak korlátokat a szakértőknek a tekintetben, hogy hány cég privatizációját vállalhatják el. így megtörtént, hogy több mint 50 vállalat átalakítására vállalkozott egy társaság. A tapasztalatok azt mutatták, hogy célszerűbb bizonyos szinten limitálni a szerződések számát, ezért a második ütemnél egyidejűleg legfeljebb már csak 15 vállalat privatizációjával foglalkozhat egy tanácsadó cég. A szakértő feladata, hogy az első lépésben a vállalatot gazdasági társasággá alakítsa át, hiszen ez a privatizáció lebonyolításához nélkülözhetetlen feltétel, és ezután értékesítse a társaság vagyonát. Ebbe a folyamatba tartozik, hogy el kell végezni a vállalat gazdasági-pénzügyi átvilágítását, független szakértőt kell megbízni azzal, hogy vagyonmérleget készítsen, javaslatot kell kidolgozni az átalakulásra (és ha a körülmények úgy hozzák, akkor pedig akár a vállalat megszüntetésére is). A szakértő, mint a vagyonügynökség megbízottja, tárgyalhat a vállalat vezetőivel, érdekvédelmi szervezeteivel, munkavállalóival, az önkormányzattal és a szóba jöhető befektetőkkel. Végül is azzal a céllal, hogy a legrövidebb idő alatt, a lehető legjobb feltételekkel értékesítse a vállalat vagyonát. A decentralizált privatizáció első üteménél még nem szabták meg a keretszerződésben, hogy mekkora legyen az az ár, amennyiért a vállalatokat el szabad adni. A második ütemnél azonban már ezt a feltételt is szigorították. A vagyonügynökség limitárat határozott meg, mégpedig a vagyonérték 80 százalékában szabta meg azt a határt, ameddig a szakértőnek joga van lemenni az árral. Ennél kevesebbért már csak külön ÁVÜ-en- gedéllyel adhatják el a vagyonrészeket. Nem kis értékekről van szó. Hiszen a decentralizált privatizáció első ütemébe sorolt vállalatok értéke együttesen mintegy 25 milliárd forintra tehető, a második ütembeli cégeké pedig 75 milliárdra becsülhető. A tanácsadók abban érdekeltek, hogy minél gyorsabban és lehetőleg minél magasabb áron értékesítsék a velük szerződött vállalatot, hiszen az ellenérték kifizetése után kapják meg az Állami Vagyonügynökségtől a sikerdíjat. A vagyonügynökség olyan keretszerződést kötött a decentralizált privatizációban részt vevő szakértő cégekkel, amely egyértelműen a vagyonügynökség érdekeit védi, s ennek fejében meglehetősen magas a megbízási és a sikerdíj is. A tanácsadó a privatizációs bevétel első 300 millió forintjáig 5 százalék, a 300 és 600 millió forint közötti részre 4 százalék, és a 600 millió forint feletti részre 3 százalék megbízási díjat kap. Az összegek még tovább nőhetnek, ha a vállalatot sikerül megadott határidőkön belül minél gyorsabban eladni, és ha még a limitár felett is, akkor további jelentős mértékű sikerdíjra tehet szert a privatizációt lebonyolító szakértő. Összehasonlításul érdemes tudni, hogy a nemzetközi gyakorlatban hasonló üzleteknél 0,5—3 százalék körül szokott lenni a szakértők díjazása, és az Állami Vagyonügynökség is 1,5 százalék körüli díjat szokott fizetni a programon kívüli ügyletek szakértőinek. Késésben a tavaszi munkák A kései kitavaszodás miatt a tavaszi mezőgazdasági munkák 10-15 napos késéssel indultak — állapítja meg a szaktárca legfrissebb összesítése. A tavaszi talajmunkák és a vetés a március közepei kedvező időjárás hatására robbanásszerűen indultak meg, ám a hónap utolsó napjaiban tapasztalható lehűlés miatt átmenetileg leálltak a munkák. Emellett folytatódott a múlt hónapban is, az immár december közepe óta tartó száraz időjárás. A talaj felső, mintegy 50 centiméteres termőrétegének — a szántóföldi hasznos vízkapacitás százalékban mért — nedvességtartalma 50-75 százalék között változik, ami pedig igen alacsony érték. • Az őszi kalászos gabona vetésterülete — az 1500 forintos hektáronkénti támogatás hatására — még múlt év decemberében is növekedett, így a március utolsó harmadában készített állapotminősítés szerint a búza vetésterülete valamivel meghaladja az 1 millió hektárt. A határszemlék alapján a búza 40 százaléka jónak, 37 százaléka közepesnek, míg 23 százaléka gyengének minősíthető. Az őszi árpát 193 ezer hektáron vetették el, amelynek minősége 45 százalékban jónak, 39 százalékban közepesnek, 16 százalékban pedig gyengének mondható. így az összkép közel 10 százalékkal kedvezőbb képet mutat, mint az előző évben és a szakemberek értékelése szerint megegyezik az utolsó három év átlagával. A tavaszi árpa vetésterülete körülbelül megegyezik a tavalyival, valamivel több mint 250 ezer hektár, ám a vetés- terület mintegy felén megkésve került a mag a földbe. A zab vetésterülete főként a magán- gazdaságokban és az Alföldön növekedhet még. A magborsó területe az elmúlt évek nyomott felvásárlási árai miatt, a zöldborsó vetésterülete pedig a feldolgozó üzemek pénzügyi problémái következtében várhatóan csökken. A cukorrépa vetése elkezdődött. A vetésterület várhatóan az előző évi, 108 ezer hektár körül várható. Érdekképviselet a biztosítóval szemben Nem sokan lehetünk az országban olyanok, akiknek ne lettek volna ilyen vagy olyan élményei a különböző biztosítótársaságokkal. Mit mondjak? Ezek az élmények általában nem voltak kifejezetten pozitívak. Aztán ha tetszett, ha nem el kellett fogadnunk a biztosító döntését ügyünkkel kapcsolatban. Hányán, de hányán kerestek meg például azzal, hogy keveslik azt a kárösszeget, amit a biztosító nagy nehezen, hónapok elteltével kifizet az önhibáján kívül károsultaknak. Mert mehetnének ugyan bíróság elé, de nem szívesen vállalják az évekig is elhúzódó pereskedést. Pár évvel ezelőtt még monopolhelyzetben volt az Állami Biztosító. Ma az országban már 14 biztosítótársaság foglalkozik az ügyfelekkel. Van aki jól választja meg, van aki szinte valamennyit kipróbálja. De legalább választhat... Csakhogy a választékkal nem oldódott meg minden. Még mindig nekünk, ügyfeleknek kell hadakoznunk, ha összetörik a kocsinkat, ha leég a házunk vagy ha fagykár éri a termésünket. A hosszú bevezető után pedig rátérek a lényegre. A minap felkeresett egy fiatalember, Tóth Zoltán. Elmondta, hogy Békéscsabán, a volt „fehérházban” irodát nyitottak. Azt tűzték ki feladatuknak, hogy a biztosítótársaságokkal szemben érdekképviseletet lássanak el. — Hogyan jutott eszébe, hogy felvállaljon egy nem is olyan hálás feladatot? — Evekkel ezelőtt elütöttem egy őzet. Senki nem akarja a felelősséget ez ügyben elismerni. A vadásztársaság azt mondja, az őz nem az ő területükön legelt. A biztosító meg azzal hárítja el a kárrendezést, hogy nincs, aki a felelősséget vállalja. Ez adta az ötletet meg az, hogy a környezetemben is sokan vannak, akik — hogy finom legyek — „ráfáznak” a különböző biztosítótársaságok packázására. — Milyen feladatokat látnak el? — Az ügyvezetője vagyok a Tóth és Társa irodának. Van mellettem két egyetemet végzett kárszakértő és egy jogász. Ingyenes szakértői és jogi tanácsadást vállalunk, s az ügyfél eldönti, hogy maga látja el a képviseletét vagy ránk bízza. Ha ezt az utóbbit választja, mi természetesen a bíróságon is eljárunk az ügyében. — Mindezt mennyiért vállalják? — Csak ha be tudjuk hajtani a pénzt, akkor kérünk munkadíjat, a behajtott összeg egy bizonyos százalékát. B. V.
