Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-07 / 81. szám

1993. április 7., szerda HAZAI TŰKOR ÍBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Életet tudott elővarázsolni a sors titkaiból — és győzött A kőszívű ember özvegye Szentirmay Éva nem a „nemzet anyját” játszotta... FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Munkácsy-kép A szegedi Móra Ferenc Múze­um előcsarnokában kedden ki­állították Munkácsy Mihály Krisztus mellképe című réz­karcát, amelyet a Rómában élő Kállay Kristóf, a Magyar Mál­tai Lovagok Szövetségének el­nöke ajándékozott a közel­múltban a múzeumnak. A réz­karcot, amely tanulmány a Krisztus Pilátus előtt című képhez, 1880 körül készítette alkotója. Ezzel az ajándékkal együtt immár hat Munkácsy- kép látható a szegedi múzeum­ban. Az óvodai ének-zenei nevelésről Az óvodai ének-zenei nevelés szakmai, módszertani kérdé­seiről kezdődött kedden hat­száznál több óvoda- és zene- pedagógus részvételével há­romnapos országos konferen­cia Székesfehérvárott. A Fejér Megyei Pedagógiai Szolgál­tató Intézet és a székesfehér­vári önkormányzat által ren­dezett eszmecsere nyitóprog­ramjaként a zenéről mint a művészeti nevelés részéről, a zenei nevelésről, valamint a magyar népi hangszerekről hangzott el előadás, majd Szé­kesfehérvár, Seregélyes és Martonvásár óvodáiban is­merkedtek a részvevők a ze­nei nevelés ott alkalmazott módszereivel. <Folytatás az 1. oldalról) tának és ismeretanyagának birtokában tekinthetünk-e ugyanazzal az elfogultsággal a forradalomra, a szabadság- harcra és a nemzeti egységre, mint korábban? S lehet-e ma romantikus színművet előadni — néhány száz kilométerre a Balkánon dúló háborútól, az oroszországi polgárháborús veszélytől, hogy távolabbi tűzfészkeket ne is említsek — úgy, mint régen? A válaszom mindkét kérdésre: nem, nem lehet ugyanúgy. Másképp kell, de kell a visszatekintés és a romantikus emelkedettség. Minél több a nagyszerű ala­kítás, annál sikeresebb, emlé­kezetesebb az előadás. A kő­szívű... békéscsabai bemuta­tóján Baradlay Kázmérné a fő­szereplő: Szentirmay Éva ala­kítása emelkedik ki egyértel­műen (és sajnos könnyen a me­zőnyből). Azért tetszik, mert van bátorsága a kőszívű férj „emberszívű” feleségét, fiai­nak édesanyját életre kelteni. Nem akar „a nemzet anyja” szerepében tündökölni, in­kább Baradlay né marad: hol leleményes cselszövő, hol tö­rékeny, sebezhető, aki életpá­lyákon fordít vagy fiai meg­ásott sírja előtt könyörög. Hősi halottak helyett boldog gyer­mekeket akar, a halál helyett életet varázsol elő. Játékával elhiteti, hogy képes a kor kihí­vását felismerni, a végrende­lettel szembeszállni, gyerme­kei fölött uralkodni és végül győzelmének tudatában a számadásra. Ugyanezt a meg­győző játékot, határozott sze­repformálást hiányolom FI odú Józsefnél és Ardeleán Püski Lászlónál; kettőjük számára túl bonyolultnak bizonyult Ödön és Jenő figurája, lehető­ségeiket csak részben ismerték fel, bőven van mit csiszolniuk a nagy feladaton. Látványos, hálás szerep Richardé; a ven­dég Fésűs Tamás alakításában azonban túlzottnak találom a katonás, a csábító jelleg hang- súlyozását, az árnyaltság, az emberi, a finomabb elemek ro­vására. Felkai Eszternek nem adott nagy lehetőséget Planken­horst Antoinette egyértelműen feketére festett figurája; a többi hölgy hasonlóképpen halovány színfoltként hat a színpadon (Gáli Annamária, Kovács Edit, Nádasy Erika). Kátay Endré­nek, Kód Árpádnak (vendégek) és Gálfy Lászlónak sikerült Ri- deghváry, Pál, illetve Tallé- rossy alakjához egyéni ízt köl­csönözni. Mészáros Mihály ér­deme, hogy az ellenségben is fel tud emberi, értékes mozzanato­kat villantani, ami Jókai negatív hőseinél nem egyszerű. Szőke Pál groteszk Haynauja hatásos, meggyőző fölénnyel eljátszott figura. Régen láttam a Jókai Szín­házban ilyen szép, pompás, mégis ízléses jelmezeket — Húros Annamária munkáját dicséri. Az előadás elején, amíg az öreg Baradlay él(!) és a végén, Jenő kivégzése után a gyász színe, a fekete uralja a színpadot, közben káprázatos a színes ruhaköltemények fel­vonultatása. Szerencsésnek tartom, hogy a gazdag jelme­zek mellett szerényebb, jel­zésszerű a színpadkép (dísz­lettervező Csányi Árpád). így nem veszhetünk el a gyönyör­ködésben, és mai ésszel elgon­dolkodhatunk például azon, hogy mégis mozog a föld... Niedzielsky Katalin Egymással, egymáséit, soha egymás ellen Páneurópa Kultúrfesztivál Dunai Svábok Fesztiválja, 1993 lési képviselő is. Az egyik ok az agrárpiaci rendtartásban törvény által előírt kvóták és garantált árak bevezetésének hiánya, a má­sik technikai jellegű. Megkell újítani az Országos Tejtermék Tanácsot, amelyben alig van a termelőknek képviselete. Ezen a gyűlésen is gyűjtötték a meghatalmazásokat. Régóta próbálkoznak egy tisztán termelői érdekvédelmi szer­vezet kidolgozásával, amely szerveződhetne a tejbegyűjtő állomások köré, de a gazdakö­rök segítségét is szívesen ven­nék. A tejpiaci rendtartásról, a tejárak alakulásáról, a tejipar privatizációjának várható ha­tásáról Berki Viktor, a Föld­művelésügyi Minisztérium ta­nácsosa szólt. Mint mondotta, a januári áremelés hatására 20 százalékkal csökkent a hazai fogyasztás, és a külpiacon is visszaesésre számíthatunk. Egyre több a tejfelesleg az or­szágban. A még meglévő 14 állami tejipari vállalat privati­fektetoket részesíti előnyben. Az állami tejipar árbevétele tavaly 450 millió forint volt, viszont 1,5 milliárd forint ka­matot kellett fizessenek. Kracsovicz András, a tejter­mék tanács elnökségének tag­ja a legutóbbi ülésükről szólt. Javasolták a 20,5 forintos árat az első osztályú, nagyüzemi tejre, amelyhez 1,5 forint tá­mogatás jönne még rá. A kis­termelők első osztályú tejének garantált alapja 16 forint len­ne. A nagyüzemi tej átvételi ára átlagosan 18 forint 18 fillér jelenleg, az önköltség pedig 21-22 forint. A résztvevők közül többen nem értették, mi­ért 90 nap a fizetési határidő, amikor a tej az egyik leggyor­sabban forgó kereskedelmi termék, s a tejtermékek 65 szá­zaléka folyékony tej. A jelen­leg működő termelés, felvá­sárlás, feldolgozás és értékesí­tés rendszere nem megfelelő, átdolgozásra szorul. B. Sajti Emese A Német Kultúregyesület és a Dunai Svábok Egyesülése kezdeményezésére a jövőben minden évben Űrnapján — csütörtöktől vasárnapig — megrendezik Budapesten és környékén a Páneurópa Nem­zetiségi Kultúrfesztivált, illet­ve ennek keretében a Duna- menti Svábok Fesztiválját. A rendezvénysorozat célja, hogy a magyarországi nemzetisé­gek kultúrcsoportjai (énekka­rok, tánckarok, zenekarok stb.) nagyszabású magyar és külföli publikum előtt bemu­tatkozhassanak. A rendezvény páneurópai jellegét azzal is szeretnék demonstrálni, hogy meghívják a különböző ma­gyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek és a magyar folk­lórmozgalom nemzetközileg is elismert kultúrcsoportjait, sőt külföldi magyar és kisebb­ségi együtteseket is. Ennek az eseménysorozatnak nemcsak kulturális, hanem politikai je­lentősége is van; amíg ugyanis Nyugat-Európában az egye­sülési folyamat erősödik, s az ottani gazdasági és politikai unió szorosabbá válik, addig a kelet-európai megosztottság — sőt a fegyveres konfrontá­ció-—, a népek, nézetek, vallá­si és etnikai kisebbségek szembenállása egyre nagyobb méreteket ölt, s itt is megfi­gyelhető a szűkkeblű naciona­lizmus erősödése. A rendezvénnyel is a népek, nemzetek jobb megismerését, a másság toleranciáját és a köl­csönösen alapvetően fontos és hasznos együttműködést sze­retnénk erősíteni. A gondola­tot a Páneurópa Unió elnöke, dr. Habsburg Ottó is támogat­ja, aki elvállalta az egyik szel­lemi védnök szerepét. Június 12-én, szombaton a Mátyás templomban istentiszteletet tartanak, amelyet a katolikus, az evangélikus, a református, illetve az ortodox egyház egy- egy püspöke celebrál az emlí­tett egyházak kisebbségi kép­viselőivel együtt. A fő program június 12-én a Petőfi Csarnokban zajlik majd. Ez a rendezvény szándékunk szerint hozzájárul a kulturális örökségünk, a nemzetiségi identitástudatunk megerősíté­séhez és egymás jobb megisme­réséhez, egymás értékeinek jobb megbecsüléséhez is. Tekintettel arra, íiogy nem tudnak levélben minden ma­gyarországi amatőr együttest elérni, így 1993. április 15-éig várják minden magyarországi kultúregyüttes jelentkezését az alábbi címen: Német Kul­túregyesület, 1065 Budapest VI., Nagymező u. 49., fszt. 3. Tel.: (06-1) 269-1711, 132- 6392,fax: (06-1)269-1713. A Német Kultúregyesület és a Dunamenti Svábok Egyesülése elnöksége Kevesebb tejet veszünk — Békés megyében 52 nagyüzemi szarvasmarha­tartó gazdaság van, s a 23 ezer tehén 25 százaléka a kistermelőké. A termelőit nem érdekeltek abban, hogy nőjön a tej és termékek ára, de abban igen, hogy meg tudjanak belőle élni, s ne veszteségért dolgozzanak. Az eltelt időszak két problémakörére világított rá Koltay Zsolt, a megyei szarvasmarha­tenyésztő választmány titkárhelyettese a napok­ban egy választmányi tanácskozáson Békéscsabán, amelyen részt vett Pelcsinszki Boleszláv országgyű­zációjánál az ÁVÜ a hazai be­Olvasóink írják — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Földárverés Nagyszénáson A nagy szénásiföldrendező bizottság eddig korrekt és tisztességes munkát végzett mindkét földárverés előkészítésében, közmegelé­gedésre. A továbbiakban is így szeretnénk. Ezen munkák lebonyolításában oroszlánrésze van a megyei föld- és kárpótlási hivataloknak. Megyei szinten igen terjedelmes és sok a munkájuk. M égsem engedhető meg ezen munkák során— mégha adminisztrációs is—a tévedés. 1993. január 5-ei dátummal a nagy szénási földrendező bizott­ság az alábbi területeket kérte árverésre bocsátani: 0221/4 74,73 Ak-érték (tanya környéke); 020119 596,02 AK-érték (kimaradt terület) ismételt kéréssel; 0194/1 la 6790 fi 2 AK-értékben. Érthe­tetlen, miért utasították el mindhárom jelzett területet? Ezen területek településközeli táblák és alkalmasak a kevés aranyko­rona-értékkel rendelkező emberek kielégítésére. Közöttük mun­kanélküliek is várják, hogy márciusban itt szerezhetnek földet. Egyenlőképpen fontos az ő érdekük is, akár a szövetkezet vagy az önkormányzat érdeke. Mert a demokrácia és a tisztesség jegyé­ben szeretnénk a további munkát folytatni. Melegh Istvánné, a földrendező bizottság elnöke Kizárások az MSZDP-ből Az MSZDP és a Keresztény, Munkás, Polgári, Ifjúsági (SZIM) szervezetei „kényszerű” határozatot hoztak. Fény derült ugyanis arra, hogy a békéscsabai szervezetükbe több szélsőbal- és szélső­jobboldali „elemet" építettek be, különböző szélsőséges csoporto­sulások. Abból a célból, hogy az MSZDP békéscsabai szervezete felszámolódjon, és így tovább..., az egész országban is ez az állapot váljon uralkodóvá. Sokak érdeke ezek szerint, hogy szűnjön meg az MSZDP. Kérjük a, küldő csoportosulásokat", hogy a továbbiakban mondjanak le eme sajnálatos cselekményükről, mert ezek az üzel­mek egyszer lelepleződnek, mint most is. Minket úgysem tudnak eltántorítani a pártunktól. A beépített emberek „kizárásra" kerül­tek, akik már el sem mertek jönni a gyűlésünkre, akik már vissza is tértek „anyacsoportosulásaikhoz". Tiltakozunk az ilyen módszerek ellen, és ezen „volt” tagjaink(?) mindenféle megnyilvánulásaitól elhatároljuk magunkat. Botyánszki György, MSZDP—MSZDKSZ országos főtitkár Alacsony az idegennyelv-oktatás hatékonysága Ezt a kijelentést Simonfalvi László, az International Lan­guage School igazgatója indo­kolta meg azon a tanácskozá­son, amelyet Hajdú, Csong- rád, és Békés megye román nyelvet tanító tanárainak tar­tottak április 1-jén Gyulán, a román tanítási nyelvű általá­nos iskola és gimnáziumban. Ismeretes, hogy korábban olyan szintű volt a kötelező orosz nyelv oktatása, hogy nyolc év után sok ezren még a betűket sem ismerték fel. A nyelvváltás sem hozott az ide­gennyelv-oktatás hatékonysá­gában változást. Az okok első­sorban a tanárképzés körül ke­reshetők, s a módszerben, amely még mindig az olvasás­fordítás mechanizmusán alap­szik. Az oktatásban nem a nyelvet beszélik, hanem a nyelvről beszélnek. Amíg az idegen nyelv tanulása nem örömszerző tevékenység, nem várható változás — állapította meg az előadó. Ehhez viszont meg kell oldani a tanárok mód­szertani képzését és átképzé­sét. Szükségük van ugyanis olyan módszertani kelléktárra, amellyel az adott idegen nyel­ven tudják'vezetni az órát. A nemzetiségi iskolák sem feliratuk szerint működnek, ugyanis a tanulók nem hozzák magukkal a családból anya­nyelvűk ismeretét, ezért azt idegen nyelvként tanulják. Az ILS nyelviskola 1987-től ki­dolgozott egy tanárképzési modellt először angolra, majd német nyelvre. Ezt a modellt fogja alkalmazni az ez év őszén induló alcsúti iskolájá­ban, ahova kétszáz nyelvtanárt iskoláznak be. Az előadó fel­ajánlotta, hogy a szlovák és román nyelvet tanító tanárok­kal közösen nyelviskolájuk szívesen kidolgozná a nemze­tiségi nyelvoktatásra is érvé­nyes módszert. Ez a program augusztusban várhatóan el­készül, s az első kéthetes felké­szítés román nyelvből augusz­tusban megkezdődik. A mód­szerlényege: nem a tankönyvet, nem a nyelvet, a diákot kell tanítani, miután felmérték ké­pességeit. Ugyanakkor segít leküzdeni a tanárok oktatásban jelentkező problémáit is. A két­szer 150 órás, bennlakásos tan­folyamon a négy alapkészség tanításához kapnak fogódzót és eszköztárat a tanárok. B.S.E. Az én apám A zsűri tagjai alig akartak hinni a szemüknek, amikor a szavalóver­senyre benevező gyerekek elmon­dásra kerülő versei között ott látták Ady Endre: Proletár fiú verse cí­mű költeményét Nagyon jól tud­ták, hogy a pártállamban is csak akkor magoltatták be a pedagógu­sok ezt az egyébként nem rossz, csak néhány évtizedig rosszul csengő művet diákjaikkal, ha már teljesen elkerülhetetlen volt Nem értették, hogy 1993 tavaszán miéit bajlódik egy kisdiák éppen ennek a költeménynek az előadásával, amikor a magyar irodalom szebb­nél szebb gyermekverseket kínál föl a versmondásra tehetséget ér­zőknek. S egyszer csak ott állt előttük a csöppnyi lány, és nagy-nagy aka­rással, hangszálait megfeszítve, el-elcsukló hangon kiabálta bele a nagyvilágba: „Az én apámnál nincs jobb ember / Nincs, nincs sehol.” Döbbent csend lett a te­remben, mindenki érezte, hogy itt és most sokkal többről van szó, mint versmondásról. A kis­lány nem tudta uralni érzéseit, a költemény előadása után még sokáig rázta a zokogás. Csak kevesen tudták, hogy nincs édesanyja, édesapja viszont egyedül érte él. Csak ne lenne ilyen fájdalma­san azonos a művészet az élettel— gondolta a zsűrielnök, miközben (azzal a bizonyos gombóccal a torkában) a versválasztás és elő­adásmód „objektív megítélésére” törekedett. p jyj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents