Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-05 / 79. szám
1993. április 5., hétfő <D A sport prioritása így is megvan „Közben a nevünk is változott: a gimnázium szó is bekerült!” SpOKl VIEU Évente háromszáz gyermek tanul meg úszni a belvárosi fedettben tanulói is itt tanulnak úszni, akkor ez miért nem fejeződik ki például a támogatás alapjául szolgáló fejkvótában? Mert pénzt csak kora reggel és késő este szedünk, amikor „nyitott” az uszoda. De 3,8 millió forint az évi kiadása, s háromszáz- ezer jön be a jegyekből, továbbá mintegy négyszáz- ezer a tanfolyamokból. Köny- nyen lehet, hogy jövőre a saját DSK-nk tagjai is belépődíjat fizetnek délután... A másik, biztos ezzel kezdik a testnevelők is, hogy a tornacsarnok építésénél valahogy kimaradtak a térelválasztó függönyök. Hiányuk most már szinte naponta megoldhatatlan helyzetet teremt. Alapítványt is létrehoztak De összességében, mondom, igazán nem lehet okunk panaszra. Az iskolai költségvetésből évi 432 ezer forint jut sportra, és növeli a bevételt két sikeres, összesen 2,7 millió forintot hozó pályázati pénzünk is. És a Hargita Építő Kft., a Budapest Bank és a Számprog Kft. segítségével van már alapítványunk is, 100 ezer forinttal indult. A képből ne felejtsem ki a családi sportnapokat és az úszó Delfin Kupát, amely szinte az egész város iskolásait megmozgatta, éppen most készülünk a negyedik, utolsó fordulóra. De ne vegyem el a kollegák kenyerét! Ha majd végigkalauzolják a mi kis birodalmunkban, s beszélget a sporthoz kicsit is kötődőkkel, akkor meggyőződhet róla: a sport az iskola sajátja. Mi több, nem csupán a szó legszorosabb értelmében vett iskolai sport előtt zöld a tábla, hanem az egészséges életmódra nevelés tekintetében is missziót vállalunk, és ez nem csupán szépen hangzó szólam. — Maradjunk is mindjárt ennél! A testnevelők munka- közösségének vezetője, Suhajda Lászlóné szabadkozik amikor megemlítem, azzal illene kezdenünk írásunkban a bemutatását, hogy a hetvenes években — Machlik Erzsébetként — ő is tagja volt a felnőtt országos csapatbajnok békéscsabai tomászgárdának, a híres Lukács-féle iskola egyik magyar bajnoka tehát. És mellesleg az ének-zene tagozatos 8/B osztályfőnöke. Melyik sportág részesül előnyben? — Természetesen akkoriban a torna volt nekem is a mindenem, jó előiskola volt a pedagógusi pályára is, de én nem szívesen gyötörném a kicsiket itt különórákon. Azóta tovább nőttek a követelmények. Az atlétika, a kézi- és kosárlabda, a kispályás futball, a röplabda és az úszás részesül elsősorban előnyben, sokat segítenek a nem testnevelés szakos kollegák is, így Buzássy Emília röplabdában, Papp Tibor pedig a fociban. Sajnos nagypályára már nincs erőnk, úgy értem pénzünk bérleti díjra, így még büszkébbek vagyunk országos ötödik helyezésünkre a diákolimpián, amit a 3—4. osztályosok harcoltak ki. Mindmáig ez a legnagyobb iskolai sportsikerünk, no meg a fiú kézilabdások ugyancsak országos döntőn elért hatodik helye, Perényi László kollegám irányításával. De ez nem azt jelenti, hogy eredmény- centrikusak lennénk! Inkább akkor örülök, ha „állandó mozgásban” van az iskola minden tanulója. Új iskola lévén kapcsolatainkat most építjük és most próbálkozunk a triatlon meghonosításával is. Kezdetnek vettünk négy versenykerékpárt kedvezményesen, miután helyet adtunk egy kerekes kiállításnak. Nem véletlen, hogy az uszodának reggel hattól este nyolcig egyetlen szabad perce sincs, két fiatal oktatónk, Szarvas János és a Szolnokról idekerült Budavári István évente háromszáz gyereket tanít meg úszni, szinte százszálékos sikerrel, bár az úszás nekünk testnevelőknek is reszortunk. Verseny és szabadidősport Egyre inkább kikerekedik a képből, hogy egyszerre fontos az iskolában a verseny és a szabadidősport! A pompás uszoda után még egy másik kis sportbirodalom szerez meglepetést, a remek gépekkel felszerelt erősítőterem, a gyulai világbajnok Lovász György saját készítésű és forgalmazású „Atlas”-gépeivel. Talán nem véletlen, hogy aki jegyet vált az uszodába, közben éppen ezekre pillanthat... Körsétánk a kiindulópontjánál, az igazgatói irodában ér véget. Lám, most már gyorsan feltűnik a szekrény tetején két serleg. A kupák ugyan csak jelképek egy iskola sportéletében is, de fontosak. Rohanó életünkben jó, ha „figyelmeztetnek”: mikor, minek örülhettünk! Befejezésül dr. Rat- kay Imréné megjegyzi: — A tanulóink általános igénybevétele, ha úgy tetszik leterheltsége olyan erős és nagymértékű, hogy nyilvánvaló: ezt sporttal több mint célszerű ellensúlyozni! Ezért mondhatom nyugodt lelkiismerettel, hogy a sport előtt felhúzzuk a sorompót. Nem mondom, sok vitával, vagy ta- ’ Ián nem is olyan sokkal, de csak harcoljon is minden kolléga a gyerekekért. írjon meg mindent, amit tapasztalt! És azt is, ha bárki kíváncsi a munkánkra, szívesen látjuk. Van mondanivalónk, talán meg- mutatnivalónk is... Fábián István Mitagadás, bosszantott, hogy a békési megyeszékhely legnagyobb tanintézményének alapozása idején a tornacsarnok vasbeton elemeit nem rakták le, az viszont kifejezetten üdítő hírként hatott annak idején, hogy az uszodával együtt az egyesztendős évfordulón már a 36x18-as csarnokban is pattoghatott a labda... Kicsik az aulában De ez'már egy kicsit iskolatörténet, annak ellenére, hogy a história hatesztendős sincs. De vissza az első impresszióhoz! Belépve az előcsarnokba a tekintetet elsőként a krémszínű padlószőnyegen „zajló” test- nevelési óra vonzza. Dr. Szabó Zoltánné szinte babusgatva foglalkozik az egyik első osztállyal. Máskor közös összejövetelek, hangversenyek színhelye a „mínusz kétlépcsős” helyszín. Nyilvánvaló, hogy játékos, „hangos” testnevelési órák helyszínéül nem ideális az aula, de azt bizton állíthatjuk: a kicsik láthatóan élvezik. Elsősöknél aligha lehet fontosabb bármi is! — A csend az idegennek megnyugtató és imponáló lehet, nekünk ázonban megszokottabb a zsibongás — fogad dr. Ratkay Imréné igazgató. — Ha tíz peccel később érkezett volna, óriási kavalkádba érkezik... Tartom a véleményemet, az iskola elsőre is megkapó! Lehet, hogy mindez a tervező érdeme, lehet, hogy az ízléses, hangulattal teli berendezések sugallják, és az is lehet hogy abból táplálkozik: itt nem csak beszélnek arról, egyszer majd olyan régi diákok visszakö- szönését szeretnék fogadni, akik azt is megemlítik, bizony az egészséges életmódjukhoz is indítót adott az alma mater. Három tagozat Mielőtt azonban erre keresnénk választ az általános bemutatásban segít az igazgatónő: Heti hatszori testmozgás, az már nem semmi — Jelenleg 889 tanulónk van, s aligha túlzók, iskolánk a tantervet figyelembe véve egyedüli az országban. Három tagozat élvez elsőbbséget, az ének-zene, a számítástechnika és a nyelv (négy világnyelvvel). Ehhez a sport már sok lett volna, de prioritása így is megvan! 1990 őszén gimnáziumi előkészítő osztályokat indítottunk a két utóbbi tagozaton, egy év múltán pedig a Művelődési Minisztérium különenge- délyével és a városi önkormányzat segítségével kísérleti hatosztályos gimnázium indult saját egyedi tanterv alapján, melynek lényege, hogy 7—8„ valamint a hagyományos középiskolai anyagot ésszerűen összevontuk, a vezérlőelv, inkább egyszer, de alaposabban foglalkozzunk a hagyományos iskolákban hetedikben és nyolcadikban, majd a gimnázium elején újra ismétlődő részekkel. Közben a nevünk is változott: a gimnázium szó is belekerült! A most következő tanévban az általános iskolások mellett 120 hat- osztályos gimnazista és négy évfolyam hagyományos gimnáziumi osztályban kezdődik az oktatás. A gimnáziumban kötelező lesz a mindennapos testnevelés, amit úgy kell érteni, hogy a heti három délelőtti mellé három délutáni foglalkozás úgymond „szabad-kötelező”! Nem panaszkodunk, eddig mindenre volt pénzünk, csak egy dolgot nem értek: ha a város másik nyolc iskolájának FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Ki tagadná, hogy — kivált teljesen ismeretlen környezetben — rengeteget számít az első benyomás. Jóllehet kívülről szinte az építkezéstől kezdve figyelemmel kísérhettem a Békéscsabai Belvárosi Általános Iskola létrejöttét, egyszer már futólag a tornacsarnokukban is megfordultam, igazán ennek a riportnak a kapcsán ismerkedtem meg a valóságos gyermekparadicsommal. így látja a megbízott főtitkár „Békéscsabán szeretik a tornát” A közelmúltban egynapos látogatást tett Békéscsabán Tihanyi Endre, a Magyar Torna Szövetség március elseje óta megbízott főtitkára, aki a négy esztendőre megválasztott, de az év végéig engedéllyel külföldön dolgozó, Forgács Róbertét helyettesíti. A kiváló szákember, aki korábban, 1975-től 1992-ig a Budapesti Honvédban több jelentős eredményt elérő férfi tornászt nevelt, Békéscsabán szerzett tapasztalatairól készséggel válaszolt. — Első dolgom a szövetségben a magyar nemzetközi bajnokság megszervezése volt. Szerencsére jól sikerült a rendezvény, az utolsó pillanatban még szponzort is tudtunk találni a rangos eseményre. Már ezen a viadalon jeleztem, hogy sorra látogatom majd a vidéki műhelyeket. Első utam azt hiszem természetes, hogy Békéscsabára vezetett, ahol a sportág barcelonai olimpiai bajnoka, Ónodi Henrietta dolgozik. Megbeszélést folytattam az Előre Agro- Stop TC vezetőivel és a város, valamint a megye sportvezetőivel. Megállapítottam, hogy Békéscsabán szeretik a tornát, kértem a város és a megye illetékeseit, a jövőben méginkább támogassák ezt a sikersportágat, a városnak Ónodi révén világhírnevet szerzett műhelyt. — Mi a helyzet a júniusi békéscsabai mesterfokúval? — A városi sportcsarnokban nagyon jó feltételek mellett rendezhetjük meg a mesterfokú bajnokságot. A tervek szerint a június 4—5-én lebonyolításra kerülő rendezvényről a televízió is közvetít majd. Most keressük a támogatókat, hiszen a költségek igen jelentősek egy ilyen viadal esetében. — Ónodi Henrietta a napokban az Egyesült Államokba utazott egy bemutatóra egyik mestere, Unyatyinszki Mihály kíséretében. Az olimpiai bajnoknő korábban azt mondta, elképzelhető, hogy rövidesen befejezi a versenyzést, csak bemutatókon lép a szerekhez... — Véleményünk szerint a magyar tomasportnak nagy szüksége van legjobbjára, Henriettára. Az ő neve sokat nyom a latba a különböző támogatók, szponzorok megnyerésénél, márpedig az köztudott, hogy a tomaszövetség is anyagi gondokkal küszködik. Égyébként Ónodi az idén felvételizik a Testnevelési Egyetemre. Remélem, sikeres lesz a vizsgája, hiszen a szövetség vezetői nagyon szeretnék, ha a nyáron az Egyesült Államokban rajthoz állna a Buffalóban megrendezésre kerülő Universiádén. Ehhez még annyit kívánok hozzátenni, hogy Henriettát nagyon tisztelik és szeretik az USA- ban, egy-egy bemutatója alkalmával több ezren tapsolnak neki a lelátókon. Gondolom mostani útja során is sok hívet szerez magának a kiváló békéscsabai tomásznő — fejezte be Tihanyi Endre. (verasztó) Az öreg futballista Az égbolt tisztán, halványkéken pompázott. A nap zavartalanul ontotta sugarait, a futballpályát borító zöld fű szinte csalogatta a játékra. Régen nem játszott már, futott át rajta a gondolat, az elröppenő évek szemlátomást nyomot hagytak rajta. A lábára, hasára, felsőtestére súlyos kilók rakodtak. A naponta elszívott több szál cigaretta fullasztotta. A játék szenvedélye azonban töretlen maradt. Bekéredzkedett a falusi csapat edzésére. Újra lábára húzhatta a szögecses cipőt, ismét futballistának érezte magát. Még tisztán emlékezett a szabályos bemelegítésre, megpróbálta újjáéleszteni. Az első méteres kocogás után már elfogyott a levegő, fondorlatosán megállt, lehajolt, mintha csupán a cipőjét ellenőrizné, majd ropogós térdekkel felállt és helyben tornázott. Le kellene futnia egy kört, morfondírozott, elszántan elindult, a combtőben megvastagodott végtagjai összedörzsölődtek, érezte amint a bőr máladozik, amint a rosszul becementezett ház faláról is hulladozik a vakolat. Az arcát teljesen ellepte a veríték, súlyos cseppekben hullott maga elé. Nagyon lassú tempóban haladt, de érezte, lassítania kell az iramon, hol van már az az idő, amikor futva pihent. A gömbérzékét örökölte, többen mondták is, ha nem élne oly szertelenül, sokra vihetné. Közben megtette az előirányzott kört, a száján kapkodta a levegőt, helyben kezdett tornázni, időnként megszédült, ez a magas vérnyomás, állapította meg. Hősként kellene viselkedni, még egy kört kellene futni... —B—
