Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-01 / 76. szám

O Semmi pánik! Békéscsaba. — Nem kell meg­ijedni. Polgármesterünk, Pap János csak időlegesen, a Tevan Andor nyomdaipari iskola gép- avatóján került néhány percre rács mögé. Egyébként tréfás vá­rosoldalunknak úgy nyilatko­zott, erős náthája ellenére jól van, rendesen fizeti az SZDSZ párttagsági díját, s külön öröm számára, hogy el is fogadják tőle. A példás családapa maga hordja gyermekeit reggelente iskolába, óvodába, s örömmel konstatálta, idén nem költözött házuk tetejére gólya. Kérdésünkre, hogy milyen nagyszabású terv foglalkoz­tatja, a következőt válaszolta: — Szeretnék egy kínai, ener­giatakarékos kerékpárt venni, de visszatart a tudat, hogy el­lopják. (A kijelentés nem tartalma­zott a rendőrség munkájára vo­natkozó hátsó szándékot. A szerk.) Új kollégium Békéscsaba. — Békéscsaba Megyei Jogú Város képviselő­testülete független képviselő­je, Gipsz Richárd kizárta ma­gát a függetlenek frakciójából, és megalakította a legfugget- lenebb képviselők önkor­mányzati kollégiumát. A testület tudomásul vette, hogy a fent nevezett áttette székét a városházával szomszédos Na­rancs klubba. Zálogház nyílik Békéscsaba. — A békéscsa­bai kórház új szárnyában zá­logház nyílik. Az épületet bér­lő Griinwald László megígér­te, hogy minden nem romlan­dó árut bevesz, s a kiváltáskor mindössze 15 százalékot szá­mol fel. A határidő lejártakor bentmaradt holmikat értékesí­ti, s úgy tervezi, a haszonból öt év múlva megvásárolja az épületet. Optimizmusát azzal indokolta, hogy a használati tárgyak elzálogosítása iránt az elszegényedéssel párhuzamo­san nő a kereslet. Bolondok napja Ma este hét órától Békéscsabán az ifjúsági ház B-közép Klubjá­ban Bolondoknapi show lesz a város középiskolásai számára. A nevetni vágyók Ördög Ottó humorista műsorán kacaghat­nak, s megtekinthetik a Gyalog­galopp című filmet Kóbor kutyák beadványa A Kóbor Kutyák Közössége (KKK) beadvánnyal fordult az önkormányzathoz. Tanul­mánynak is minősíthető írásos anyagukban arra kérik a városa­tyákat hogy nekik is legyen vá­lóperes tárgyaláson beleszólási joguk utcára zavarásukba. Ez­zel csökkenne a város és a kóbor járókelők gondja is. Az oldalon bolondoztak: B. Sajti Emese, Béla Vali, László Erzsébet, Lenthár Márta, Ny emcsok László, Szőke Margit A képtelen képeket Fazekas Ferenc és Lehoczky Péter követték el BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE 1993. április L, csütörtök Fara-muci helyzetben Lukovics Éva képviselőnk monológja: „Mit keresek én, a parlament üdvöskéje egy szemét­telepen? Azt se tudtam, mit vegyek fel. Hogyan illik egyáltalán ide felöltözni? Ráadásul még a tekintetem is mások irányítják!... fotó: fazekas ferenc Mókázunk Ha mára humorérzékét is elveszíti az ember, akkor már nagy baj van. Sokan mondják, hogy a rendszerválfás éppen az emberek humorérzékét támadta meg. Ezt cáfolnom kell. Köztudomású ugyanis, hogy az ember kínjában is tud nevetni. De még mekkorákat! Jól elmókázgattam például az Apehnél. Félórás sorba­állás után megtudtam a nyomtatványt árusító hölgytől, nincs változást bejelentő nyomtatvány. Sebaj, újabb fél óra, s eljutottam az információs úrhoz. Elmondtam hülye helyzetem, s megkérdeztem:—Ebben az esetben kit fognak elmarasztalni? O is vicces ember, és vidáman rávágta: — A nyomtatványellátót. Ennyiben maradtunk. Az élet tele van tréfás szituációkkal, tehát nem kell mindig április elsejéig várni a szokásos cipőfűzős trükkel. Éppen holmi humoros anyagot szerettem volna készíteni Békéscsaba polgármesterével, amikor elromlott a zár, s én a lakásban rekedtem. Jó vicc volt, míg a lakásszövetkezet lakatosa kiengedett. 0 már egészen bejáratos hozzánk, mert legutóbb a vécében rekedt német vendégemet kellett kimenekítenie az ugyancsak elromlott zár miatt. Derűre tehát mindig van ok. Csak nem szabad elveszíte­ni a humorérzékünket. 2 • Mégis elkel a Békéscsabai Konzervgyár? A Békéscsabai Konzervgyárat kezdetben másfél milliárd fo­rintért kínálták, és akadt is egy 1,3 milliárdos ajánlat, de ezt — többek között fizetési garanciák hiányára, az elhúzódó törlesz­tésre hivatkozva — elutasítot­ták. A március közepére kiírt árverésen ugyanakkor a terme­lőüzem megvételére egyetlen ajánlat sem érkezett. Túl magas a kikiáltási ár és ez riasztja el az esetleges befektetőket? — tettük fel akkor a kérdést. Ezt a cikket olvasta Toron­tóban — mert a Hírlapot kül­dik neki családtagjai — Leslie Tot, azaz Tóth László, az egy­kori csabai suszterinas, aki most Kanadában üzletházzal rendelkező milliomos. — Nem sokáig tétováztam, hiszen a kitűnő tészták, paradi­csomos babok, sárgarépa- és töklevek ízét még mindig a számban érzem — válaszolta kérdésünkre. — Repülőre ül­tem, hazajöttem, és el is készí­tettem a 2 milliárd forintos ajánlatcsomagot. — Elárulná a titkot, hogy mit akar gyártani? — Úgy látom, hazámban népszerű lett a falrahányt bor­só, és rengetegen megeszik azt a sok zöldséget, amit bebeszél­nek nekik. Ezenkívül szeret­nék zabot hegyezni. Remé­lem, az elmondottakból kitű­nik, hogy tudom, itt már nem babra megy a játék. Mélyen fekvő rendőr Békéscsabán előszeretettel al­kalmazzák a forgalom lassításá­ra az úgynevezett fekvő rend­őröket. Van ilyen az Andrássy úton is, ahol a beton kipúposítá- sával regulázzák meg az autóso­kat. Lehet, hogy elfogyott az erre szánt pénz, s a Lencsési-lakótele­pen egyszerűen csak légkala­páccsal felszedték az aszfaltot és oldalra hányták a kiszedett dara­bokat. Az éles szélek miatt az autósok nemhogy lassítanának, de pánikszerűen fékeznek, el­kerülendő a tengelytörést vagy a durrdefektet. Az autósok megfé­kezésének hívei vagyunk, de en­nek a módszernek nem. Április 1-jei jelszó: A munkaerő-hivatalé a jövő! Kupibár Jaminában Lopnak mindent Az egyik helyen becsukják a pipsót (lehet, hogy nem így kell leírni, de ugye tudják miről van szó?), a másikon meg kinyitják a kupit. Isten látja a lelkem, nem va­gyok én irigy, hogy a szép (még- hogy szép?) lányok úgy keresik a sok pénzt, hogy igazán meg­dolgoznának érte. Jaminában nyílik meg ez az örömtanya a rendőrök legna­gyobb bánatára, merthogy idáig is sűrűn ki kellett járniuk a város másik végébe, annyi volt a zűr. Most meg arra számítanak, ha pár nap múlva a „Kupibár” négy hölgye megkezdi szolgáltatása­it, a gyönyörre éhes fiúk össze­vesznek majd Marin, aki a leg- csinosabb köztük. Mert hogy is mondjam, Kati jobbra néz és balra lát, Pirinek valamivel rövi- debb a jobb lába a balnál, dehát ez az ágyban igazán nem hát­rány, Paulának kacska az egyik keze, de azt mondják, a másik­kal annál forróbban öleli a part­nerét. A madám sajnálkozik, egyelőre erre futja, merthogy a vállalkozás elvitte a szebb lá­nyokra valót... Doboz. — Március 8-án virra­dóra történt, hogy a Petőfi Tsz szarvasmarha-telepéről „elpri­vatizáltak” egy fejőgépet és öt tejeskannát. A még ismeretlen elkövető terve az lehet, hogy apránként összeszedje a mo­dem tejgazdasághoz valót. Kér­dés, hogy a hagyományos té­nyező, a tehén már megvan-e... Békéscsaba. — Március 23- án házkutatást tartott a rendőr­ség L. M.-nél. Ugyan nem a dobgépet és a hozzátartozó szé­ket keresték nála, de egyebek között ezeket is megtalálták. Mivel karácsony óta senkinek Mossák a GMV-t Olyan információt kaptunk, hogy Békéscsabán 3 mázsa ultra mosogatóport használ­nak fel a tűzoltók a gabonafor­galmi vállalat és az István ma­lom épületeinek lemosására. A korábban szalonnával be­kent falakról 7 tűzoltó mossa a sem hiányzott, a „szolgálat- kész” betörő mutatta meg az öntözött réti hétvégi házat, ahonnan a zeneszerkezetet zsákmányolta. Március 25-én 23 óra tájban a Korzó biliárd­termében a többszörösen bün­tetett előéletű G. I., miután el­verte B. J.-t, elvette százezer forintját. G. I. két nappal ko­rábban szabadult, B. J. pedig aznap adta el tanyáját. Persze nem ilyen tünékeny, „poéti- kus” sorsot szánt a vételárnak, de a rabló sem „prózai” véget magának: ugyanis ismét bün­tetőeljárás folyik ellene... zsíros anyagot, nehogy szét­hordják az ebek az épületet. Utánajártunk a hímek, amely hamisnak bizonyult. Az épületet mindössze azért mos­sák a tűzoltók, mert itt az ideje a tavaszi nagytakarításnak, s az István malom, mint köztu­dott, városképi jelentőségű épület. Ennyit az álhírekről. Elriasztó vendégmarasztaló Edward király megkönnyebbülhet Udvarias kiszolgálásra, bősé­ges ételkínálatra számítva léptünk be pontban déli tizen­két órakor az egyik új, vállal­kozó által üzemeltetett étte­rembe. Az étlap kínálata elég szerény volt, s mind a négyen ugyanazt az összeállítást vá­lasztottuk. A leves kihozása után ki­derült, hogy a második fogás­ból már csak két adag van. Ketten hősiesen lemondtak eredeti elképzelésükről, s megküzdöttek a kényszervá­lasztás szorongató érzésével. Ekkor még nem sejtettem, hogy nekem is szembe kell majd néznem ezzel a kelle­metlen helyzettel. Pedig így alakult. Mire ismét megjelent asztalunknál a felszolgáló, az eredetileg kért második fogás mennyisége már csak egy adagra csökkent. A többiek szorgalmasan eszegettek, míg üres gyomrom türelmetlen korgásokkal követelte a ma­gáét. Hiába. A pincér kihozta a számlát, s ámuldozva vette tudomásul, hogy én még min­dig az ebédre várok, ráadásul szeretném is megkapni. Kitar­tásomnak meglett az eredmé­nye: ha hidegen is, de kihoz­ták az egy órával korábban megrendelt készételt. Eszem­be jutott, hogy kérem az étel megmelegítését, de ekkor fel- rémlett előttem az éhenhalás veszélye, s letettem róla. Megettem hidegen, majd kértük a számlát. Attól vi­szont melegünk lett, mert túl nagyra sikerült. Hosszas nyo- mozgatás után kiderült, hogy azokat az ételeket is felszá­molták, amit csak rendeltünk, de — legnagyobb sajnála­tunkra — nem fogyaszthat­tunk el. Két órát igénybe vevő, meg­rázó élményekkel dúsított ebéd után hagytuk el az étter­met — egyszer s mindenkorra. Nagy kalandunk megismétlé­sére valószínűleg nem lesz több alkalmunk, mert — volt időnk szemlélődni — sorstár­sainknak is hasonló élmények­ben volt része, s ez bizony nem az üzlet felvirágzásához, ha­nem gyors hervadásához ve­zet. Edward király aggódva kérdezi a Walesi bárdokban: „Használt-e a megöntözés...?” Nos, ha őfelsége történetesen a dobozi erdő szélén érdeklődne, a rügyfakadás emelkedett pillanatai­ban sűrű fejbólogatással kellene értésére adnunk, hogy: IGEN! S íme a corpus, amely ékesen bizonyítja, hogy a nép mindig elvégzi a dolgát, amikor annak szükségét látja FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents