Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-29 / 99. szám

1993. április 29., csütörtök

HAZAI TÜKÖR/SOROZAT

Juhász Judit kormányszóvivő írása lapunknak kabinetkérdésekről

A fogyasztók intézményes védelme

Honvédelmi hatpárti

A Honvédelmi Minisztériumban szerdán megkezdődött a politikai egyeztetés a kétharmados többséget igénylő honvédelmi törvényjavaslatról. Az eredetileg eltervezett tárgyalási ütemterv azonban máris felborult, mert az ellenzéki pártok egyeztetni kívánják frakciójukkal a jogszabály és az alkotmány közötti kapcsolatot.

Szólt és kizárták

Az MDF-frakció kedd esti ülésén úgy döntött, hogy elmarasztalja Körösi Imrét kormánypárti képviselőhöz méltatlan magatartása miatt és kizárja a frakcióból. Mint ismeretes, Körösi Imre kedden a parlamentben „Ki a felelős a nemzetrontó privatizálásért?” címmel interpellált, és — a frakció megítélése szerint — útszéli hangot ütött meg.

Esztergomi újszíves

Hazatért esztergomi otthonába Várhidi Antal, akinek beteg szíve helyére egy agyhalált szenvedett fiatalember szívét ültették be a SOTE Ér és Szívsebészeti Klinikáján. Ö a negyedik élő magyar újszíves. Egy koponyasérüléstől agyhalált szenvedett 32 éves férfi szívét ültette testébe Bodor Elek professzor.

Légtérsértő repülők

Négy szlovák felségjelű, MÍG típusú vadászgép megsértette a magyar légteret. Az eset hétfőn 10 óra 44 perckor történt, amikor a gépek 500 méter magasságban, 200 méter mélységben a Borsod megyei Hidasnémeti térségében 30 másodpercet töltöttek a magyar légtérben, majd visszarepültek.

Aligha tévedünk, ha azt mondjuk: hazánkban milliók foglalkoznak a minőséggel. Ezt tesz- szük, ha ételt-italt fogyasztunk, ha autót, ruhát vagy bármit vásárolunk, használunk. A zajmentes környezet is minőségi kérdés, mint ahogy az a levegő tisztasága, a lábbelik tartóssága vagy az állattakarmány állapota.

Ahogy az ipari tárcának a kormányzati teendőket fölvázoló előterjesztése beszámol róla: hazánkban csaknem száz szervezet feladata a minőségügy szolgálata. Tejellenőrzési Felügyelet, Ásványolaj Minőségellenőrző Iroda, Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, Országos Gyógyszerészeti Intézet, Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet — hogy csak néhányat említsünk közülük. Bonyolult jogi, szakmai egyeztetést, a különböző szakmák közötti összhang és együttműködés megteremtését igényli ez a tevékenység,

amely a nemzetközi szabványosítást épp úgy magában foglalja, mint a megfelelőségtanúsítási és forgalombahoza- tali rendszer korszerűsítését.

Tudjuk, tapasztaljuk, szenvedjük naponta, hogy a fogyasztó a piacgazdaságban is gyakran kerül kiszolgáltatott helyzetbe a forgalmazóval szemben. A szabályozás funkcióját ugyan a piac tölti be, de az állam kötelezettsége megmarad a termékek minőségének védelméért. Ha nincs intézményes fogyasztóvédelem, magára marad a vásárló. Ezért is áll hangsúlyosan az előterjesztésben, hogy a Fogyasztó- védelmi Főfelügyelőség státuszát, tevékenységének jogalapját tovább kell fejleszteni. Szinte bizonyos, hogy a kormány csütörtöki ülésén megerősíti ezt a törekvést

Szerepel az elgondolások között, hogy a minőségügy ösztönzése terén a jövőben az eddiginél is nagyobb szerepet kell

kapniuk a tanácsadó szervezeteknek, egyesületeknek, köztestületeknek, alapítványoknak, díjaknak és célpályázatoknak. Rendkívül fontos a szemléletformálás, az ismeretterjesz- tés a most születő kis- és közép- vállalatok körében és a régi cégeknél egyaránt.

A kormányzat tisztában van azzal, hogy nemcsak a jogi szabályozás és a megfelelő intézményrendszer megteremtése a feladat, hanem a pénz előteremtése is. Sokba kerül ugyanis a vállalati minőségfejlesztési tevékenység felgyorsítása csakúgy, mint az ösztönzés, az oktatás, a társadalmi tudatformálás. Mindezen túl a minőségvédelemnek van olyan feltétele, ami már túlmutat kormányhatározatokon, jogszabályokon, költségvetési gondokon: a tudás, a tisztes szakértelemmel végzett, alapos munka rangja; az a belső késztetés, amely önmagával szembeni igényességre kötelez valamennyiünket.

értékéből, ezzel szemben a tagi földtulajdonosok földjáradékot kaptak, ami, ha csökkentett mértékben is, de elismerte a tulajdonukat. Figyelmeztetett a várható következményekre is: ha ingyenes lesz a kimérés, fokozódni fognak az igények, amit sem a földkimérő-kapaci- tás, sem az állam pénztárcája nem fog bírni. Az utolsó pillanatban benyújtott Remport-ja- vaslat megtárgyalása céljából ismét össze kell ülnie a mező- gazdasági bizottságnak, így a sokak által nagyon várt törvénymódosítás elmaradt.

Remport védte az államkasszát

Az eredeti tervek szerint már hétfőn szavazni kellett volna az Országgyűlésnek a Kupa—Fodor-féle törvényjavaslatról. Mint közismert, a két független képviselő azt javasolta, hogy a részarány-tulajdonosok földjeinek kimérési költségeit is vállalja az állam. A mezőgazdasági bizottságban a hat parlamenti párt részéről egyhangúan támogatták az elképzelést, és a kormány (mezőgazdasági) szakértője is egyetértett. Minden szépnek és simának tűnt mindaddig,

amíg Remport Katalin (MDF) a részletes vitában fel nem szólalt a költségvetési bizottság nevében. A Békés megyei képviselőnő egyetértett a javaslattal, de csak olyan módosítással, hogy legyen 50-50 százalékos költségmegosztás a tag és a költség- vetés között, így mind a két fél jobban járna. Magyarázatként hozzátette, hogy akik kárpótlásban részesültek, azoktól valamikor megváltották a földjüket, s most a megváltási árat levonják a kárpótlási jegy

«EKÉS MEGYEI HÍRLAP

Május első napja:

Mégis kinek az ünnepe?

Az idén is piros betűs és munkaszüneti nap május elseje, csak éppen a naptár jóvoltából szabadszombatra esik. Kissé talán más lesz, mint akár két évvel ezelőtt volt, nem is beszélve a két évtizeddel korábbiról. Csak néhány helyen lesz felvonulás s mint a gyerekek léggömbje, szétpukkant a korábbi egy-nagy-felhőtlen-vidámság is.

Pedig a legszebb tavaszi hónap, május első napja, évszázadok óta ünnep Európában. Falun ilyenkor állítanak feldíszített májusfát a lányos házak elé a legények, a múlt század nyolcvanas éveiben Chicagóban éppen ezt a napot választották a politikai és szakszervezeti követelések napjául. Hivatalosan 1889-ben, a II. Intemacionálé Párizsban tartott alakuló kongresszusának határozata alapján lett május 1. a munka nemzetközi ünnepe.

Az első világháború kitörése előtti vészterhes időben, 1914-ben az agg császár, Ferenc József betiltotta május elseje megünneplését, aztán következett 1919, a Tanács- köztársaság, s vele május elseje nagy felvonulással, népünnepéllyel. A két világháború között—ha nem is volt pirosbetűs nap — megmaradt munkásünnepnek. A társadalmi feszültségek hol csendes tüntetésekben, hol véres összecsapásokban fejeződtek ki.

1945 után Magyarországon piros betűs ünnep lett május első napja. Milliók masíroztak a díszemelvények előtt, zászlók lengtek, léggömbök repültek, vagyis a lényegről a látványos külsőségekre, a demonstrációra helyeződött a hangsúly. Ma megint másként gondolkodunk erről a napról, de vajon ez azt jelenti-e, hogy nem vállaljuk május elsejét?

A válasz e nap eredeti gondolatához való visszatérésben rejlik. Ez pedig nem más, mint a dolgozó ember kiállása érdekeinek védelmében, s az az igénye, hogy társai vele együtt fejezzék ki és képviseljék a közös érdekeket. így együtt ugyanis már erőt tudnak mutatni sorsuk remélt jobbra fordítása érdekében. A munkavállalók érdekeinek kifejezésére, egyéni és kollektív képviseletére ma sincs kevésbé szükség. Sőt, a mai viszonyok között nálunk akár a vállalkozó is keresheti a módját annak, hogy nyilvánosan is fellépjen a gazdaságot megújítani akaró törekvéseinek védelmében. S hogy május elsejét illetően igen sokan megtalálhatják az ünnep nekik tetsző tartalmát, azt bizonyítja az a tény is, hogy a római katolikus egyház papjai Józsefet, a munkást dicsérik ezen a napon az oltárok előtt.

S mégis kinek az ünnepe május elseje? Válaszoljunk inkább úgy: mindazoké, akik ezt a napot — s nem feltétlenül ünnepet! — választják jogos társadalmi és gazdasági

érdekeiknek kifejezésére. _ ,

szM, FEB

5. „Csak a szívem legyen a helyén”

Erkélyünkről a szállodasor és az óceán

A Henry-party után most másik rendezvényről, a jótékony- sági gálaműsorról essék szó. A vártnál jóval többen, mintegy hatszázan ülnek a színházteremben. Elsősorban a kint élő magyarok vannak itt, de érdeklődnek szép számmal őslakosok is. A gálán szintén részt vesz dr. László Balázs New York-i főkonzul, valamint Miami polgármesterének helyettese, és több illusztris vendég. A program osztatlan sikert arat, a közönség sokáig nem akarja leengedni a pódiumról a szereplőket. Több ez egyszerű műsornál: egy darabka Magyarország a hazaira kiéhezett közönségnek. Ezt megérzik az amerikai vendégek is és helyükről felállva nemcsak a művészeket tapsolják meg, hanem a közönség magyar tagjai felé fordulnak, és őket is megéljenzik. Felemelő pillanatok ezek, és ahogyan másnap halljuk, az utóbbi évek legsikeresebb ilyen rendezvénye. A bevételt Erzsébet — ötezer dollárral megtoldva — a kolozsvári református líceum javára ajánlja fel. Ez a gesztus is megérdemli a vastapsot. (Mint arról hétfői lapszámunkban hírt adtunk, az ötezer dollárról szóló csekket április 25-én, Budapesten adta át dr. Csiha Kálmán kolozsvári református püspöknek.)

A gála után ünnepi vacsora

következik a szálloda egyik éttermében. Sült csirke, párolt marhaszelet és főtt tengeri hal a menü, salátákkal és hozzá 2—3 literes kancsókban köny- nyű sör.

Néhány mondatot az amerikai étkezési szokásokról. A legjellemzőbb — csúnya szóval élve —, hogy nem zabáinak. Finomabban: okosan,

egészségesen táplálkoznak. Semmi zsír, szénhidrát, annál több fehérje, zöldség, gyümölcs, vitamin. Nagyon vigyáznak magukra, szeretnének sokáig élni és élvezni a nyugdíjas éveket. Ezért akár koplalni is hajlandók. Minden élelmiszerből kivonják azt, ami káros, sarkítva ezt úgy fogalmazzuk: tejből a tejet, cukorból a cukrot, kenyérből a lisztet tüntetik el. Ez persze így túlzás, az viszont tény, hogy sokkal ésszerűbben táplálkoznak, mint mi. A csirke a legnépszerűbb hús, de nem ám jó zaftos pörköltnek vagy rántva, hanem grillen, hogy csöpögjön ki belőle az a kevés zsír is. Kedvelt a marhahús, épphogy megkapatva, belülről szinte véresen, sertéshús alig van. Nincs nagy italkultusz (ha már ártani akarnak maguknak, akkor kábítószereznek), a whiskyt persze szeretik, no és a sört. Ez minden utóíztől mentes, olyan könnyű, hogy doboz számra lehet inni, akkor sem árt. Jó lenne nálunk is meghonosítani a light (vagyis könnyű) sört. Garantáltan kevesebb sörhasú ember lenne.

Hazatérve sokan kérdezték: na, és milyen volt Erzsébet közelről? Az eddig leírtakból valami talán kiderül róla. Elöljáróban még annyit, hogy három városban éli az életét, Miamiban, New Yorkban és Budapesten van lakása. Elutazásunkat követően New Yorkba ment, mint viccesen mondta, hogy kipihenjen bennünket. Ezen hamar túljuthatott, mert húsvétkor már Budapesten volt és részt vett, mint minden művészeti ügy mecénása — a Vasárnapi Hírek asztalánál — a Sajtószakszervezet segélygáláján. Itthon kedvelt helye a megbeszélésekre a Fórum Bécsi Kávéháza. Nyaranta a Henryvel kötött házasságuk évfordulóján többnyire szintén partyt rendez. Életkorát nem tagadja le, tavaly úgy mondta, „kéthetes vagyok”, vagyis 77 éves, az idén ezt úgy nevezte el, hogy a 7 meg a 8-át...

Nos, hogy milyen volt Erzsébet közelről? Annyi bizonyos, nem olyan, mint amilyennek a felületes, és csak a külsőségeket szemlélő ember látja. Az igazi értékek, mint mindig, a lélekben rejtőzködnek. Szeretnék csínján bánni a jelzőkkel, hiszen könnyen vádolható vagyok elfogultsággal, s többen bizonyára azt is mondják, persze, hogy jókat írok róla, hiszen kivitt Amerikába. Igen, kivitt Amerikába, és elfogult is vagyok vele. De nem azért mert vendégül látott —r ezért köszönettel tartozom neki —, hanem annak alapján, amit módom volt tapasztalni azáltal, hogy a közelébe kerültem és sikerült valamelyest megismernem. Azt hiszem, életét ma is édesanyja szavai határozzák meg, aki azt hagyta neki útravalóul:,, jegyezd meg kislányom, hogy a politikusok naponta húzogathatják a határokat, de a szeretet mindig határtalan marad.”

Azt mondhatom, mély érzésű, egyszerű, esendő ember. Puritán életet él, nem fedeztük fel rajta a milliomosok allűrjeit. Egyáltalán nem gőgös, de van tartása.

Örül, ha segíthet, de félreállítja a tolakodókat. Szereti, ha szeretik, de átlát a hízelkedőkön. Érzékeltem, mit jelent számára a magyarsága, és hogy ezzel milyen rangot vívott ki ott magának és hazánknak. A két nép barátságának erősítéséért kapta meg tavaly Miami tiszteletbeli nagykövete címet is. (Egyszer talán itthon is eszébe jut valakinek hasonló.)

Nincs kedvesebb gyermeke, mint a művészet, ami nem újkeletű nála, mint néhányan igyekeznek beállítani. Közeli barátságban volt Tamási Áronnal — ma is Áronkának nevezi —, Kellér Dezsővel, Fényes Szabolccsal, Békeffi István íróval és feleségével, a ma is köztünk élő Turay Idával és másokkal. Az a misszió, amit ő vállalt az Erzsébet-díj alapításával, a magyar kultúra jeleseinek — immár több tucatnyian vannak — anyagi és erkölcsi elismerésével, mindenképpen tiszteletre méltó. Hogy közben önmagát sem takarja el a nyilvánosság elől? Miért is tenné? Nem neki van szégyellnivalója, ha nem értik vagy tudatosan félreértik, nem neki kellene magyaráznia a bizonyítványát.

Egy mondata jellemzi őt talán a legjobban. így hangzik: „Ha választanom kellett, hogy

mire hallgassak, az eszemre vagy a szívemre, rendszerint az utóbbit választottam, s ezért sokan mondták, nem vagyok eszemnél, mire én azt feleltem, nem baj, csak a szívem legyen mindig a helyén”.

Soha rosszabb ars poeticát! A sok-sok élmény mellett ez a mondat az, amit elhoztam magammal és meg akarok őrizni róla.

*

Az utolsó napon—hogy, hogy nem —, de nem tudunk örülni a disneylandi autóbuszunknak. Truman, a hajóskapitánysofőr is késik, mintha egy kis időt akarna adni még nekünk. Sokáigazonban ő sem várhat, elindulunk a repülőtérre. Egy nyomorult defektet sem kapunk... Még egy ölelés, egy utolsó Isten hozzád, és elnyel bennünket a századvég e csoda légikikötője, hogy segítsen visz- szarepíteni a hétköznapokba.

Seleszt Ferenc (Vége)

Speter Erzsébetet köszönti a gálára érkező dr. László Balázs New York-i főkonzul