Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-28 / 98. szám
1993. április 28., szerda HAZAI TÜKÖR/SO RÓZÁT Nem kelendőek a tavaszi hitelek Kedvezőek az idei terméskilátások A szántóföldeken most a tavaszi mezőgazdasági munkák adják a legtöbb tennivalót. A gazdaságok március közepétől elkezdték a talajelőkészítési és a vetési munkálatokat. Mennyi pénz áll rendelkezésre az idén a termelés finanszírozására? Milyen hiteltámogatásra számíthatnak a termelők és az exportőrök? Erről kérdeztük Raskó Györgyöt, a Földművelésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárát. A Népszava nem változik A Népszava a tulajdonosváltást követően is érdekvédelmi lap marad, ugyanakkor tartalma érdekesebb és színesebb lesz — nyilatkozta Deák András fő- szerkesztő. Új, érdekes rovatokat terveznek, növelik a lap terjedelmét. A főszerkesztő ugyanakkor megnyugtatta az olvasókat: a Népszava nem lesz bulvárlap, s egyelőre ára is változatlan marad. Az MO-áson érhető el Budapest Kedd hajnalban eltörött a Fővárosi Vízművek 600 milliméter átmérőjű főnyomóvezetéke a Boráros térnek a Soroksári út felé vezető oldalán. Az előzetes számítások szerint várhatóan csütörtökre sikerül helyreállítani a főnyomóvezetéket és az útburkolatot. Akik vidékről indulnak a fővárosba, vegyék igénybe az MO-ás körgyűrűt. Kevesebb lesz a visszaélés? Remélhetően csökken a privatizációs visszaélések száma, ha azok elkövetői számolhatnak nevük nyilvánosságra hozatalával — mondta Szabó Tamás, a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter azon a sajtótájékoztatón, melyet az ÁVÜ ellenőrzési igazgatóságának tevékenységéről tartottak. Az elmúlt évben 200 vizsgálatot indított el az ellenőrzési igazgatóság, amelyből 142 már lezárult. A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a vállalati vezetők egy részének tevékenysége a privatizáció során etikátlan.-— Forrás oldalról nincsenek korlátái a hitelezésnek. A kereskedelmi bankok sok milliárd forint rövid lejáratú hitellel várják a termelőket. — Ezeket a hiteleket azonban kevesen veszik igénybe... — Ennek két oka van. Az egyik, hogy az agrárfinanszírozás intézményi rendszere nincs hozzáigazítva az átalakuló mezőgazdasághoz, a másik, hogy a szövetkezetek átalakulásával rengeteg új szereplő lépett a színre, s ezekről a bankoknak semmiféle információjuk nincs. Nehezíti a helyzetet a rendezetlen földtulajdon, ami miatt a bankok a földet nem tudják hitelbiztosítékként figyelembe venni. Egy másik és talán súlyosabb gond: az agrárágazat nagymértékű jövedelemvesztése, ami óvatossá tette a bankokat. — Az idén több milliárd forintot juttat a kormány a mező- gazdaságnak... — Valóban igyekszünk segíteni. A kormány 6—7 milliárd forinttal segíti a tavaszi munkákat. A termelők igénybe vehetik a rövid lejáratú tavaszi hitelhez a 10 százalék- pontos kamatkedvezményt, visszaigényelhetik a gázolaj fogyasztói adójának egyhar- madát. A kukoricatermesztéshez nyújtott rövid lejáratú hitel esetében az összeg 70 százalékára az állam garanciát vállal a termelőkért. — A könnyítések ellenére is a vártnál alacsonyabb a kereslet a tavaszi hitelek iránt. Mi ennek az oka? — A termelők alaposan meggondolják, hogy kölcsönt vegyenek fel vagy a megtakarításaikból finanszírozzák-e a termelést. Mivel a takarékbetétekre fizetett kamat nagyon alacsony lett —jóval az infláció alatt van —, a kölcsönök kamatai viszont sokkal magasabbak, akik tehetik inkább zsebből finanszírozzák a kiadásokat. Csak a hektáronkénti 1500 forintos állami támogatásra tartanak igényt. A hitelállomány csökkenése ellenére is a termelés bővült. — Milyenek a terméskilátások? — Tavaly 100 ezer hektárral növekedett az őszi kalászosok vetésterülete, így most meghaladja az 1 millió 200 ezer hektárt. Legutóbb a ’80- as években volt a kalászosoknak ilyen nagy vetésterületük. Kukoricával sem állunk majd rosszabbul, ha az ígért területet, a mintegy 1,1 millió hektárt bevetik. Az új termésből a tartalékkészleteket is fel lehet tölteni. A kormány preferálja a kukorica vetésterületének növelését, de bővülhet a napraforgó és a cukorrépa vetés- területe is. Bár a cukoriparban bizonytalanság van. Az öt, még nem privatizált cukorgyár fizetőképességét illetően a termelők óvatosak. Ha nem történik meg a privatizáció, akkor a répatermelés az öt gyár körzetében visszaeshet. — Őszi kalászos gabonából? — Hektáronként 4 tonnás termésátlaggal számolunk, ez azt jelenti, hogy 1993-ban összességében 5 millió tonna kalászos gabonára lehet számítani. Ez elegendő a belföldi ellátáshoz és jut belőle exportra is. — Várható-e változás a mezőgazdasági export támogatásában? — Ahol szükséges, ott az Agrárpiaci Rendtartás átmeneti időre megemelheti a szubvenciós kulcsot, többlet-támogatást juttathat a gazdálkodóknak. Például a sertéshús keleti exportjának támogatását tovább fogjuk emelni, mert az EK-zárlat miatt felgyülemlett jelentős mennyiségű húskészleteinket értékesíteni kell. Tehetnénk ezt belföldön is árkedvezménnyel, azt azonban ugyanúgy meg kellene finanszíroznunk, mintha eladnánk. Azon az állásponton vagyunk, hogy a felesleg kerüljön ki az országból, mesterségesen ne nyomjuk le a hazai felvásárlási árakat. Újvári Gizella, FEB ËKÉS MEGYEI HlKLAP A kormány nem adja ki a titkos határozatokat Az állampolgárnak joga tudni, hová teszik a pénzét A Miniszterelnöki Hivatal nem bocsátja Haraszti Miklós rendelkezésére azokat a kormánydöntéseket, amelyekkel a kabinet állami vagyont juttat alapítványoknak — erről a szabaddemokrata képviselő tájékoztatta az MTI-t kedden. A döntést tudtul adó levélben Kajdi József miniszterelnökségi államtitkár több indokot is felsorol: hiányolja a határozatok pontos tárgymegjelölését, illetve számát, majd arra hivatkozik, hogy a képviselők jogállásáról szóló törvény — amelynek alapján Haraszti Miklós a dokumentumokat kérte — nem jelent „korlátlan hozzáférési jogot a közigazgatási iratok tekintetében az egyes képviselők számára. Végezetül megállapítja: a képviselő által kért iratok olyan mértékű áttekintést adnának a kormányzat egészének működéséről, amely — a kormány alkotmányos felelőssége értelmében — az egyes képviselőt nem, csak az Országgyűlést és annak bizottságait illeti meg. — A 3000-es határozatokkal — mondotta Haraszti Miklós — megsértették az állam- háztartási törvényt, amely előírja: minden egyes állampolgárnak joga van tudni a közvagyon ingyenes átadásáról. Az ilyen lépésekről egyébként eleve külön törvényt kell hozni. A levélben közöltek azt jelentik, hogy nemcsak az állampolgárok, hanem a képviselők sem szerezhetnek tudomást a kormány határozatairól, holott ennek jogát a törvény biztosítja, még akkor is, ha a határozatok titkosak. Amennyiben nincs több, eddig napvilágra még nem került alapítványi juttatás, akkor érthetetlen az államtitkár elzárkózása — hangsúlyozta Haraszti Miklós. Alföldfásítási program A finanszírozási gondok miatt felére esett vissza hazánkban az erdőtelepítés üteme. Sürgősen tisztázni kellene az ezredfordulóig tervezett 150 ezer hektár erdőtelepítés anyagi lehetőségeit — mondotta Tóth Albert MDF-képviselő, az Alföldprogram Tanács társelnöke az MTI érdeklődésére a héten sorra kerülő Alföldfásítási konferenciával kapcsolatban. Jelenleg már évente csak mintegy 3—7 ezer hektárral gyarapodik erdeink területe, noha átlagosan legalább 15 ezer hektárnyit kellene telepítenünk ahhoz, hogy az e célra kidolgozott 10 évre szóló kormányprogram teljesüljön. Ehhez viszont nem elegendő a jelenlegi évi 450 millió forintos kormányzati támogatás. A tervezett 150 000 hektárt csak évenkénti 1,5—2 milliárdos támogatással lehetne elérni. Erzsébetnél Miamiban 4. A Henry-party az év eseménye Programunk legfontosabb és legszínesebb része két rendezvényen való részvétel, illetve közreműködés. Az egyik a már említett Henry-party, a másik a jótékonysági gála. Mi is ez a Henry-party? Ha közkeletű példával élnék, azt mondanám, olyan, mint amikor mi itthon vendégeket hívunk egy ünnepi alkalomra, csakhogy a kettő mégis oly távol esik egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Mérete, hangulata, koreográfiája és jelentősége jóval nagyobb, a partyt adó számára az év legjelentősebb eseménye (lásd a Dallas című filmben a Ewin- gok rendezvényét), mély érzelmi töltéssel. Ezt a töltést Erzsébet számára Henry, elhunyt férje emléke adja. Tudni kell, hogy ő volt Erzsébet harmadik férje, élete nagy szerelme, akit oly váratlanul vesztett el — hat évvel ezelőtt egy reggel Henry Speter bement irodájába és asztalára bukva meghalt —, hogy ma sem tud napirendre térni felette. Bánatát humorba rejti, és tréfásan mondogatja, azért él ilyen sokáig, mert Henry—akár Szent Péternél, akár Lucifernél van —úgy rendezi a dolgot, hogy ő minél később kerüljön oda, mert tudja, ha találkoznak, úgy... rúgja őt, amiért itt hagyta, hogy azt jobb minél későbbre halasztani... A partyra Henry születésnapján kerül sor. A szálloda 600 személyes nagytermét Erzsébet a barátnője (a NLw York-ban élő Magdika, Erzsébet kívánságára ott lakik a szállodában, hogy mindenkor segítségünkre lehessen) közreműködésével, kétkezi munkával rendezi be, és olyan költeményt varázsol az asztalra, amitől a szemünk, szánk eláll. Vendégszeretetére jellemzően a kenyeret úgy sütteti, hogy mindenki keresztnevének kezdőbetűjét formázza ki. A menükártya szintén élményszámba megy, érdemes közreadni (a zárójeles részek Erzsébet szövegmagyarázatai). „Fiúk, lányok, gyerekek, jó étvággyal egyetek!" — kezdődik. A folytatás: „Italok: Miller sör (olyan mint a magyar, tehát rossz?), bor, pezsgő. 1. Bundában sült hal, gombával és spenóttal töltve, isteni finom kapros szósszal (nem csak olyan nagyszerűen jó, hanem szobrászati alkotás is..:). II. Rock cornisch game hen (a franc tudja, mi a magyar neve) piros-fehér-zöld garnírunggal és uborkasaláta. III. Túróslekváros palacsinta csokiöntettel flambírozva, kávé-sanka.” Az általa tervezett színes menükártya belső oldalán az ő és Henry fotója látható. S hogy teljes legyen a dekoráció, stilizált népviseletbe öltözött szép lányok szolgálják fel a finomságokat. (Erzsébet kedvenc étele egyébként a töltött káposzta, alkoholt nem fogyaszt — sőt, azt sem kedveli, ha valaki az ő társaságában ezt túlzásba viszi. Nem dohányzik, ellenben nagyon szereti a kávét. Egy este hármat-négyet is megiszik, az erősebbjéből.) Összesen ülünk vagy ötvenen az omega alakú asztal körül. Ott van dr. László Balázs, az új New York-i főkonzul, John McDermott, Miami polgármesterének helyettese és felesége, Hargittai Károly, a miami egyetem nemzetközi professzora, több ott élő magyar, köztük a szálloda volt tulajdonosa, Holló Tibor építész, akit Erzsébet a humorára jellemzően azzal a megjegyzéssel mutat be, hogy ő az egyetlen férfi, akivel tegező- dik, mert egyébként férfiakkal csak az ágyban szokott. Már kiutazásunk előtt tudjuk, hogy a party és a gálaest olyan alkalom, amelyekhez elegánsan kell öltözni. A szmoking, az estélyi ruha sokkal természetesebb viselet ott, mint nálunk. Az esten a ruhákat, az ékszereket a jó ízlés jellemzi, de az élénk színektől sem tartózkodnak. A lényeg, hogy ünnepélyes és elegáns legyen. Erzsébet például halványkék, finom selyemből készült ruhát visel, hozzá ugyanilyen színű turbánt, gyöngyökkel kirakva. A cipő, a táska természetesen harmonizál öltözékével. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy az est legelegánsabbja. Egyébként mindennap más ruhában jelent meg, s ezeket maga készíti. Beszerzi a megfelelő anyagokat, összeállítja a kollekciót és megvarrja. Szereti a színeset, a kéket, a drappot éppúgy, mint a pirosat. Mindig az alkalomhoz öltözik, de ugyanazokkal a jellemzőkkel. Ettől is egyéni a stílusa, és ettől ő A Speter Erzsébet. A Henry-party felemelő pillanatokkal kezdődik: a polgármester-helyettes bejelenti, hogy Erzsébetet Miami dísz- polgármesterévé választották és átadja az ezt jelképező fakalapácsot. Nos, annak, aki azt hinné, hogy Erzsébet nem tesz egyebet, mint Magyarországon sztárolja magát, csattanós válasz ez a cím, merthogy egy világváros díszpolgármesteri rangját nem akárkinek és nem akármiért osztogatják. Még egy ünnepélyes esemény: Czi- ne Mihály professzor felolvassa Csiha Kálmán kolozsvári református püspök levelét, aki őszinte szívvel köszöni a református líceumnak nyújtott segítséget (erről később bővebben). Azután Czine professzor zsebre teszi a papírt, és olyan beszédet rögtönöz hitről, magyarságról, hazaszeretetről, hogy a teremben mindenki meghatódik. Ott, a távoli Amerikában hirtelen óriásoknak érezzük magunkat. Ezt hívhatják nemzeti büszkeségnek. Az emelkedett percek után kezdetét veszi a játék, a kacagás. Az asztal körül ülők az óramutató járásának megfelelő sorrendben lépnek fel az alkalmi pódiumon, és különböző produkciókat adnak elő. Palotás János énekel, Czeizel Endre szaval, Lőkös Zoltán Peterdi Pállal Hacsek és Sajó mintájára ad elő jelenetet, s aztán jönnek a profik. Esztergályos Cecília vidám kuplék- kal, Moór Marianna versekkel, Oszvald Marika és férje, Hídvégi Miklós operettrészletekkel, Sas József fergeteges fináléval. S aki mindezt formába önti és konferál, a kiapadhatatlan humorú Peter-_ di Pál. Szerepeket ír, forgató- könyvet készít és nagy eleganciával dirigálja a műsort. A végén természetesen Erzsébetnek is produkálnia kell magát, Sose találnák ki, mivel lépett fel. Kérem ne képedje- nek el: sztriptízzel, magyar módra. Vagy 15 szoknya, Sas József számai nagy sikert arattak ugyanennyi blúz van rajta, és a zene ritmusára, szellemes kiszólásokkal kísérve dobálja le ezeket, de azért marad még rajta ruha. Olyan kedvesen, jó ízléssel és szellemesen adja ezt elő, hogy gurulunk a nevetéstől. A végén persze innen is „megfenyegeti” Henryt, kéije Szent Pétert vagy Lucifert, hogy még jövőre is bemutathassa itt ezt a számot, mert ha találkoznak... (tudják, ugye). A produkció természetesen vastapsot kap, ami az éjszakába nyúló hatórás program szervezésének és lebonyolításának is szól. Seleszt Ferenc (Folytatjuk) Az a bizonyos menükártya