Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-05 / 79. szám

1993. ÁPRILIS 5., HÉTFŐ Ára: 13,80 forint XLVIII. ÉVFOLYAM 79. SZÁM Bay Zoltán munkásságáról SP0R1 r melléklet V. .-16. oldal A magyar nem világnyelv A címbeli megállapítást eddig is tudtuk, a 4. oldalon található írá­sunk azonban arról szól, mit le­het és kell tennünk azért, hogy egy más országba lépve is kom­munikálni tudjunk az ott élő em­berekkel. Központ, káosz, kamara A gazdaság megkívánja az érde­keit figyelembe vevő rendet. A kiszámíthatóság három alapve­tő módon hozható létre: a min­denkori hatalom általi közpon­tosítással, a második módszer a káosz, a harmadik megoldás a kamarai rendszer. (7. oldal) Készülődnek a vízimentők A tavasz biztos jele, hogy ismét készülődik a szezonra a Magyar Vöröskereszt Vízimentő Szol­gálata. A huszonnégy fős aktív csapat vezetője, Somogyi Fe­renc szerint folytatják Szanazug vízimentő-ellátását. A Vöröske­reszt kérésére szeretnék meg­szervezni a szarvasi és bé- késszentandrási üdülőkörzetek mentőszolgálatát is. A fürdője­gyek drágulása miatt arra számí­tanak, hogy Szanazugban né­hány ezerrel gyarapodik a fürdő- zők száma. Gondot okoz az is, hogy veszélyhelyzetben csak fi­gyelmeztetéssel élhetnek, amit nem mindig fogadnak meg a für- dőzők. Éppen ezért a közleke­désrendészettel tárgyalások folynak bizonyos intézkedési jogosítványok érdekében, hogy a vízimentők kellő eréllyel lép­hessenek fel az életveszélyes szituációkban. „Hegyeshalom, Magyaror­szág: Jobbra tőle a nagyvilág, balra az én hazám. Azon ve­szem észre magam, hogy ez a tábla kezni nekem elibém hoz­ni, amit most elhagyok. A fe- hértomyos kisfalut, az élet leg­első és legigazabb benyomá­sait...” Bay Zoltán fehértomyos kisfaluja, amit „Az élet erő­sebb” című könyvében sze­retettel, vágyakozással említ: Gyulavári. Református lel­kész fiaként itt született 1900 júliusában a jelen század vi­Szombaton szülőfalujában, Biharugrán emlékeztek meg a Talpalatnyi föld halhatatlan írójának. Szabó Pálnak száza­dik születésnapjáról. A faluvé- gi temetőben lévő sírjánál elő­ször Czine Mihály professzor, irodalomtörténész tartott megemlékezést, majd az Iro­dalomtörténeti Társaság, a he­lyi önkormányzat kéjív iselői, a családtagok, barátok, isme­rősök helyezték el koszorúi­kat. Innen a helyi református templomba ment a szépszámú Mint korábban beszámoltunk róla, e hónap elején dr. Zsíros Géza országgyűlési képviselő hazalátogatott Kunágotára. A művelődési ház zsúfolásig megtelt nagytermében a kár­pótlásról, a földárverésekről, illetőleg a település fejleszté­sével kapcsolatos elképzelése­iről tájékoztatta a hallgatósá­got. A nagygyűlés előtt interjút adott lapunknak, ebből most azt a részt közöljük, amelyben lághírű tudósa, a modern fizi­ka kiemelkedő egyénisége, aki 1948-ban kénytelen volt külföldre menekülni; az USA- ban élt és dolgozott. Washing­tonban, tavaly ősszel hunyt el. Reá, a hívő református em­berre emlékeztek szombaton, április 3-án Budapesten, a Kál­vin téri református templom­ban, a Dunamelléki Egyház- kerület presbiteri konferenciá­ja bevezetőjeképpen. Dr. He­gedűs Lóránt püspök, a zsinat lelkészi elnöke méltatta a tu­érdeklődő, ahol ismét az író egyik legjelesebb méltatója, Czine Mihály beszélt Szabó Pálról. Utalt a kezdetre, a falu­ra és a református egyházra, mely meghatározó volt Szabó Pál életében. Elmondta, hogy a legnagyobb szívű ember volt, mindig minden lehetsé­ges módon segítette a rászorul­takat, a hozzá segítségért fo­lyamodókat. íróként új hangot vitt az irodalomba, övé az úttö- rés érdeme a falusi szegény­ség, a falusi élet hiteles ábrá­zolásában. A megmaradás, az Zsíros úr egy személyes kér­désre válaszolt. — Valóban több száz hektá­ros lenne a Zsíros-birtok? Vagy mindössze tizenhat? — tolmácsoltam a szóbeszédet. — Nem tizenhat — hangzott a válasz. — Nekem összesen huszonhat, a családnak viszont — ez az igazság — mintegy háromszáz hektárja van. No, dehát annak idején is ennyi volt! Sajnos az oldalági rokonok közül néhányan örökös nélkül dós embert, kiemelve, hogy Bay Zoltán lelkészi családból származott, református kollé­giumi nevelést kapott Debre­cenben, egész életében tevé­keny részese volt a református egyházi életnek. A megemlé­kezésen részt vett Bay Zoltán özvegye, családtagjai, jelen voltak neves közéleti szemé­lyiségek. E megemlékezés után vette kezdetét az egész napos konfe­rencia, melynek témája volt: a református iskolaügy. élet fontossága volt jellemző Szabó Pálra, aki avallotta, hogy „az a nép, amely ennyit kibírt, nem pusztulhat el”. Meg kellett maradni és itt kel­lett megmaradni a nehéz idők­ben, amint azt regénye címé­ben is megfogalmazta, „Ahogy lehet”. Az író a lehe­tetlen ostromára vállalkozott és élete során győzött is felet­te. Magyarország irodalmi tér­képére nevével együtt fel­került Biharugra is. A szülőház megtekintése, (Folytatása3. oldalon) haltak el. Az ő földjükre nem lehetett kárpótlási igényt be­nyújtani. Viszont: a licitáláskor lementem 500 Ft-ig, így sikerült visszaszereznem a családnak az eredeti birtokméretet.-—Mekkora a család? — Edesapámék hatan vol­tak testvérek. A gyermekeiket, unokáikat értem a családon. — On fog a 300 hektáron gazdálkodni? — Gyakorlatilag igen. Ménesi György (TÓTH) Szabó Pálra emlékeztek Mekkora a Zsíros-birtok? Hamu és lencse Néhány napja igazi fejtörést okozott az orosházi Darvas Társaságnak, változtasson-e nevet, avagy maradjon a régi. A kérdést persze két oldalról közelítették meg az érintet­tek, s bizony „mozgott a léc”, amikor végül Darvas mellett szavaztak. A társaság dilemmáján tulajdonképpen nem kellene csodálkoznunk. Látható, hogy a történelmi változások sajátja az értékválság. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hozzánk képest a mesebeli Hamupipőke könnyed ujjgya­korlatokat végzett, amikor a lencsét a hamuból kiválogat­ta. Tudta, hogy melyik a lencse és melyik a hamu. Mi nem mindig tudjuk. Gyanítható, hogy születésének századik évfordulóján Szabó Pál szellemi hagyatékából sokkal kevesebben táp­lálkoznak, mint ahány embernek szüksége lenne rá. El­mulasztásával ugyan nem követünk el végzetes hibát, legfeljebb egy kapaszkodó, esély hull ki a kezünkből. Aztán szépen, sorban görgetjük magunk előtt a terhein- ket; szaporodnak a válságjelek a politikai, a nyelvi, a viselkedéskultúránkban. Időnként sajnos túl sok hamu keveredik a lencse közé, mintha megannyi hanyag Hamu­pipőkével áldott volna meg bennünket a sors. így aztán olykor a pici magot is eldobjuk könnyedén, mert annyi hamu rakódott rá, hogy nem vesszük észre a közé kevere­dett lencsét. László Erzsébet Kisgazdák nagy gondjai - Sógorság-komaság a kárpótlási hivatalokban? Ahhoz képest, hogy a földeken is megkezdődtek a tavaszi munkálatok, s ehhez még ked­vezett is a szombati időjárás, alig maradt üres szék a Balassi Művelődési Ház nagytermé­ben. A hét végén tartotta ugyanis áprilisi nagygyűlését a Füg­getlen Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt megyei szerve­zete. A kisgazdák vendégül látták dr. Bemáth Balázst, a párt országos főügyészét, Sza­bó Imrét, a Földművelésügyi Minisztérium megyei hivata­lának vezetőjét és Varga Gá­bort, a megyei földhivatal ve­zetőjét. Elsőként Szabó Imre adott tájékoztatást a hivatal felépítéséről, munkájukról. Elhangzott az egyórás tájé­koztatóban az is, hogy milyen támogatásra jogosultak a gaz­dák, mik a lehetőségeik példá­ul bizonyos hitelek felvételé­nél? A tájékoztató utáni kérdé­sekből kiderült, hogy sok még a bizonytalanság, legtöbben azt sem tudják, hogy az új tu­lajdoni viszonyokra hozott törvényeket hogyan alkalmaz­hatják? Sok kérdésre kellett vála­szolnia Varga Gábornak is, hi­szen a földhivatalok munkájá­val, tevékenységével sem volt tisztában a sok jelenlévő. Dr. Bemát Báláz kijelentet­te, hogy amíg nincs a tulajdon- viszonyokban egyértelműen megnyugtató rendezés, addig természetes, hogy vajúdik a gazdasági rend kialakulása is. (Folytatás a 3. oldalon) Plébánosbeiktatás Békéscsabán A beiktatás ünnepélyes pillanata. A képen balról Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök, jobbról Guliga György az új plébános. Fotó: Lehoczky Péter A tegnap esti szentmisét ünne­pélyesebbé tette az új plébá­nos beiktatásának szertartása Békéscsabán, a belvárosi ka­tolikus templomban. Gyulay Endre szeged-csanádi me­gyéspüspök nevezte ki Guliga Györgyöt a belvárosi katoli­kus plébánia élére, a két hó­nappal ezelőtt elhunyt Gyenes Mihály apátplébános utód­jául. A beiktatási okirat felolva­sása után a püspök Isten áldá­sát kérte az új plébános nem kevés feladattal járó munkájá­ra. „A szolgálat szellemével bízom meg...” — hallottuk a szeged-csanádi megyéspüs­pök szavait, aki átadta Guliga Györgynek a templom, a ta- bemákulum kulcsát, a papi stólát és a Bibliát. Az egyházközösség képvi­selőtestülete nevében Jároli József köszöntötte a belvárosi templom 16. plébánosát. Ót követte Táborszky László evangélikus püspökhelyettes, aki kifejtette, hogy készen áll a közös munkára lelkész társá­val. Az új plébános köszöntötte a híveket, a megjelent vendé­geket. (Guliga Györgyöt lapunk 3. oldalán mutatjuk be) Ibmultus van - botrány nincs... Vasárnap este 20 óra után kap­tuk a jelzést, hogy balhé van a gyulai határon... — Balhé nincs, reméljük nem is lesz — fogad készsége­sen Batiz Gyula, a Békés Me­gyei Rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának he­lyettes vezetője. —Bevallom, én utoljára ak­kor láttam ilyen hosszú sze­mélygépkocsisort, amikor az elmúlt esztendőben Görögor­szágból Jugoszlávián keresztül jöttem haza. Ott, a jugoszláv határon kilométer hosszúság­ból araszoltunk a határ felé. — Pedig nincsenek is olyan sokan, mint karácsony előtt. S lesznek a hét közepén ennél többen is — kapcsolódik be­szélgetésünkbe Korpái György átkelő ügyeletes. — Tulajdonképpen szombat reg­gel óta növekedett meg a forga­lom. Az történt, hogy a nagyla­ki határállomásról terelték fel­énk a Románia felé tartó gép­kocsikat. —Két kilométeresnek sacco- lom a várakozó személygépko­csisort. Mi az, ami lassítja az áthaladást? —Sokan már a húsvéti ünne- pekre igyekeznek román roko­naikhoz. Legtöbben Németor­szágból jönnek, s köztudott, hogy a német állampolgárok ví- zumkötelesek. Itt, aromán hatá­ron töltik ki a vízumpapírokat, ami felettébb lassítja a forgal­mat. — Mennyien lépték át szom­bat reggeltől vasárnap késő es­tig a magyar—román határt? — Szombaton több mint ti­zenhatezren, ma, vasárnap, bár még nincs összesítő, körülbelül tizenkilencezerre becsülöm a személyforgalmat. Tegnap 120 kamion hagyta el országunkat, de körülbelül ennyi várakozik még kilépésre. Egy tény: a gyulai és a me­gyei rendőrök jól szervezetten a határállomással összehangolva irányítják az átkelő forgalmat. B.V.

Next

/
Thumbnails
Contents