Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-26 / 96. szám

1993. április 26., hétfő SPOKl MV.U1*1' 0 Repülés 1200 forintért - óránként „De azért a labda után futni az egészen más!...” » Mezei győztes focicsapat Mint arról korábban már hírt adtunk, nemrégi­ben Kecskeméten rendezték meg a diákolimpia jegyében a Cross mezei utánpótlás országos baj­noki futóversenyt, amelynek 3000 méteres szá­mában a Békéscsabai Madách Utcai Általános Iskola 8. osztályos, futballtagozatos tanulói­ból összeállított öt fős csapata bajnokságot nyert ezen a távon. A győzelem ténye önmagá­ban is elismerésre méltó, ám hogy e néhány serdülő korú futballpalánta (Makai Endre, Mazula Zoltán, Nagy Máté, Zsibrita János, Borbola Bence) maga mögé utasította az or­szágból összesereglett jószerivel atlétizáló di­ákmezőnyt, erre jogosan kaphatja fel a fejét a szakember. Az érintett főszereplőkkel és test­nevelőjükkel, Nyári Tamással a minap beszél­gettünk a diadal kapcsán. Esős idő ide, hideg idő oda, az edzés, a testnevelés óra nem maradhat el. így aztán e sorok írója hol is bukkanhatott volna rá másutt riportalanyaira, mint a Bessenyei utcai sport­telepen, ahol éppen kiadós át- mozgatásban részesültek a fi­atalok. Áz óra vége felé tar­tott, így érthetően örültek ne­kem, ugyanis következett a kémia óra, amiből így egy ki­csit — nagy örömükre — „le­csíphettek”. Kicsivel több futást iktattak be — Illően készültünk erre a versenyre — kezdi Nyári Ta­más. — Kicsivel több futást iktattunk be, mint amennyi a futballhoz szükséges lett vol­na, mert a futásban is bizonyí­tani akartunk, főképp azután, hogy előzőleg a megyei dön­tőt is megnyertük. Igaz, azt csak 2000 méteren. Úgy véle- kedetem a döntő előtt: ha a legjobb hat között végzünk, már elégedett leszek. —Könnyű volt kiválasztani a legjobb összetételű csapatot? — Igen! A srácok többször is bizonyították képességei­ket, ezért nem volt nehéz el­dönteni, hogy kik a legjobb futók az osztályban. Ettől füg­getlenül rajtuk kívül még két- három embert nyugodt szív­vel kijelölhettem volna, mert nincs köztük olyan nagy különbség. — Minek tulajdonítható leginkább ez a siker? Mire ösztönöz a továbbiakban? — Úgy érzem, elég jól si­került az alapozásunk, sítá­borban is részt vett a csapat. Örvendetes, hogy idén senki sem volt beteg a felkészülés idején, mint tavaly hasonló időszakban. Ez sokat jelen­tett, ám még sem gondolhat­tuk komolyan, hogy ilyen eredményt érünk el, mi futbal­listák. Már magam is tűnőd­tem rajta, s beszéltünk is erről atlétaedzőkkel, hogy vagy az atléták ilyen gyengék, vagy mi vagyunk nagyon jók?!... És tudom, hogy az atlétikai tábor nagyon-nagyon készült erre a futásra, erre a napra! Hittek a jó helyezésben Elsőként a leggyorsabban fu­tott Makai Endre ekképpen taglalja győzelmüket: — Hit­tem benne, hogy jó helyezést érhetünk el, mert azért a me­gyei döntő megnyerése se volt semmi! Amellett, hogy jóma­gam végig az élbolyban ha­ladtam, meglepett a győ­zelmünk, de nagyon örülök neki, miként társaim is. Nagy Máté, a Békés megyei döntő győztese így véleke­dett: — Én ugyan korábban atlétizáltam Békéscsabán a József Attila iskolában, de el­csábított a foci. Bár ennek nem örült Kováts Tibi bácsi, az akkori edzőm... Minden­esetre többet vártam magam­tól, de most ugye nem illik elégedetlennek lennünk? Zsibrita János arra a kérdé­semre, hogy az atlétikát meg­kedveli-e ezek után, határo­zottan így válaszolt: — A fo­ciban is futni kell, mégpedig nagyon is sokat, de inkább en­nél a játéknál maradok! Ettől függetlenül szívesen vállal­tam a futást, elsősorban a csa­patért, az iskolámért, mert hi­szen azt képviseljük, bárhol is játszunk vagy versenyzünk. S tudom azt is, ha én nem válla­lom, vállalja más. Úgy érzem, megdolgoztam a csapatba kerülésértén is! Csapatmunka - egymásért Borbola Bence így emlékszik vissza a történtekre: — Az elején Mátéhoz hasonlóan ne­kilódultam, aztán a végét már nehezen bírtam. Azonban a többiek helyezési száma nagyban segített, hogy végül is egy nem várt sikert érjünk el. Ahogy a fociban, itt is igaz, csapatmunka volt, amiben megmutatta a társaság, hogy egymásért mire vagyunk ké­pesek. Tessék elhinni, mind­egyikünket csábítanak, hogy atlétizáljunk, de én biztos, hogy nem lennék futó! Viszont jó lenne valami ha­sonló Sikert elérni a fociban is... Mazula Zoltán így toldja meg az előbbi gondolatokat: — Az az igazság, hogy legyen bármilyen verseny, mi részt veszünk mindenben. Belekós­tolunk más sportágakba is a futballon kívül, de csak amennyire szükséges. Talán jó példát mutattunk másoknak is ezzel. S nemcsak az egész­ségünkért! Futaki Krisztián tartalék­ként volt jelen a versenyen, aki csöppet sem bánkódott emiatt: — Ók jobb futók ná­lam, az edzések alkalmával is bizonyították ezt, így nem is lehetett vita. Azt viszont mondhatom, ha nekem kellett volna futnom, nagyon igye­keztem volna. De azért a labda után futni az egészen más!... Gyurkó Mihály A közelmúltban tartotta meg évi közgyűlését a Kvasz András Békés Megyei Repülő- és Ejtő­ernyős Egyesület, amelyen nyolc napirendi pontba foglal­ták a legfontosabb mondandó­kat. Az ott elhangzottakról Bánszki György, az egyesület titkára összegzett. — Milyen visszhangja volt a Békéscsabán rendezett vitorlá­zó Európa-bajnokságnak? — Elmondhatjuk, hogy si­került gondmentesen megren­deznünk a kontinensversenyt. A nemzetközi vitorlázó szövetség is elismerően szólt a színvonal­ról. Ebből adódóan a visszajel­zések is pozitívak, sőt, több nyu­gat- és észak-európai ország repülősklubja szeretné igénybe venni a reptéri bázisunkat fel­készülésükhöz, repülési tevé­kenységükhöz. Erre vonatko­zóan már meg is küldtük áraján­latunkat. — Erre egészen biztosan szükségük is lenne, s költségve­tésük, gazdálkodásuk nyomán profitálhatnának az együttmű­ködésből... — Mi nyitottak vagyunk, s minden megoldás érdekel, ami a talponmaradásunkat biztosít­ja. Sajnos, ma már ott tartunk— Konditerem Magyarbánhegyesen Magyarbánhegyesen régóta dé­delgetett álom egy konditerem létrehozása. Legutóbb a helyi sajtóban Bíró Ilona írásából ér­tesülhetett a lakosság — bár szerény kezdettel — az új spor­tolási lehetőségről. Mint meg­tudtuk, a szükséges pénzt az iskola és a Faluszépítő Egyesület külön-külön pályá­zaton nyerte. A szerény összeg elköltésével beszereztek egy többfunkciós gépet és 2 kisebb, egy-egy gyakorlat elvégzésére alkalmas „masinát”, valamint több kéziszert. Mivel a gépek nem profi sportolók erőgyakor­lataira készültek, ezért az üze­meltetők úgy határoztak, hogy egyenlőre csak a hölgyek és a 6— 14 éves korú gyerekek hasz- nálhatják. Később, ha fejlesz­tésre kerül sor, természetesen a résztvevők köre is bővül. A terem a tornacsarnok eme­letén található és használatáért díjat kell fizetni. Ebből szeret­nék fedezni az energiaköltsége­ket és kölön számlán gyűjtve pedig az esetleges újabb vásár­lásokat. Emellett az iskolások a hivatalos sportfoglalkozásokon díjmentesen, a faluszépítők és az iskola dolgozói pedig ked­vezményesen vehetik igénybe az új szolgáltatást. (Az esetleges torlódások elkerülésére Nisu Cornel testnevelő tanárnál lehet az előjegyzéseket bejelenteni.) A terem ünnepélyes átadása áp­rilis 14-én volt, s azóta mond­hatni teljes körű a kihasznált­ság. H. M. Kupaforduló A magyar labdarúgó-válogatott szer­dai programja miatt változott a labda­rúgó Magyar Kupa selejtezőjének má­sodik fordulója. Megyénk együttesei a következő időpontban és párosításban játsszák mérkőzéseiket Április 27., kedd: Dombegyház— Kunágota, 17.30, Stir. Kétsoprony— Békéscsabai Előre-Jamina, 17.30, György. Gerla—Békéscsabai MÁV, 17.30, Péter. Okány—Füzesgyarmat, 17.30, Kurucz. Tarhos—Szeghalom, 17.30, Benyovszki. Csorvás—Gerla, 17.30, Fejes. Magyarbánhegyes— Medgyesegyháza, 17.30, Gulyás. Csa- bacsűd—Szarvasi Vasas, 17.30, Bo­gyó. Mezőberény—Gyomaendrődi FC, 17.30, Megyebíró. Gyulavári— Elek-Dualflex, 17.30, Bócsik. Április 29., csütörtök: Orosházi MTK-Rákóczi—Nagyszénási SK, 17.30, Varga. Sarkad—Gyulai FC, 17.30, Rózsa. Pusztaföldvár— Mezőhegyesi SE, 17.30, Zábrák. Újkí­gyós—Colors SE Békés, 17.00, Tóth. s ezen a téren biztosan mi va­gyunk az egyedüliek a megyé­ben —, hogy akik a sporttevé­kenység végzéséért, a technikai eszközök igénybevételéért fi­zetnek, függetlenül attól, hogy válogatott vagy utánpótlás korú sportolóról van szó. Gyakorlati­lag ez azt jelenti, hogy például a vitorlázórepülők a repülőgép igénybevételéért 1200 forintot fizetnek óránként, ugyanakkor az ejtőernyősöknek hatszáz fo­rintba kerül fejenként. S ez a teljes költség bizonyos hánya­dát teszi csak ki. Támogatást senkitől, sehonnan nem ka­punk. Ennek kapcsán a költség- vetést is elfogadta a közgyűlés, s ennek értelmében bevételünk egyelőre csak abból származ­hat, amit a reptér területén reali­zálni tudunk. Vagyis a különbö­ző helyiségeink bérbe adásából, a repülési vállalkozásokból. A másik nagy gondunk, hogy a repülőteret egyesületünknek kell fenntartania, holott a repülőtér gyakorlatilag a megye közlekedési infrastruktúrájá­nak a része. Ez ügyben most keresi a megoldás módját a vá­rosi, illetőleg a megyei önkor­mányzat, hogy valamiképpen tehermentesítsen bennünket, azaz ne teljes mértékben a klu­bot terhelje az üzemben tartás. Egyébként a működési és pénzügyi szabályzat elfogadá­sára későbbi időpontban kerül sor egy rendkívüli közgyűlés keretében. — Személyi kérdésekről is szó esett. Ez mit takar? — Az alapszabály értelmé­ben a szakági vezetőket meg kell erősítenie tisztségükben az egyesületi tanácsnak. Ne gon­doljon semmi rosszra, nincs botrány, dolgozunk tovább. Személyi változás a sárkány- repülőknél történt, ahol a le­mondott Frankó János helyére Stéfán Józsefet választották meg szakosztályvezetőnek. — Mire készülnek idén, ren- deznek-e versenyt? — Erre az évre nem ter­vezünk különösebb rendez­vényt, csupán a szeptemberi nemzeti ejtőernyős bajnokság megrendezésére nyújtottunk be pályázatot. Újra keressük az időközben megszakadt sport­kapcsolatot a szlovák losonci repülősklubbal, amellyel tizen­öt éve kezdtük el az együttmű­ködést — mondta végezetül Bánszki György. (Gy. M.) A mindenkori búcsú Az ember, különösen meghittebb hangulatában elgondolko­zik az élet folyamatosságán, az örökös búcsúkon. Az elröp­penő idő magával ragadja a gyerek- és ifjú éveket, és egyszerre azon veszi magát észre, hogy rajta a sor, mennie kell. Ez a tendencia a sportolóknál még hatványozottabban jelentkezik. A kiöregedett—még teljes életerővel rendelke­ző — sportoló el morfondírozik azon, hogy nem is olyan régen még szülő által vezettetett be az edzőterembe, a torkában dobogott a szíve, és valami gombócszerűség fojto­gatta, amikor meglátta az edzőt és leendő játékostársait. Később már magabiztosabban látogatta az edzéseket. Majd az első megmérettetés, az első siker, az első kudarc, az első válogatottság emlékét idézgeti. Hogy elszállt az idő — állapíthatja meg a valóságot. Aztán a tükörből láthatja elhasználódott testét, és szinte fizikálisán, fájdalmasan érzi az elmúló éveket. De ennél valami még jobban fáj itt, belül, pedig az orvostudomány megállapította, a szív nem fájhat. De hát akkor mi? Ránéz az immár megsárgult oklevelekre, érmekre, mint­egy bizonyítékokra, hogy valamikor igenis jeles sportoló volt, mert máskülönben már nem tudná bebizonyítani igazát, csak a fakuló okmányokkal. Mindig ez a bürokrácia. Még most is kísér az élet késő délutánján. Ma már nem engedik soron kívül az egyes intézetekben, intézményekben, nem vagy csak szórványosan üdvözlik az utcán, nem szorongatják a kezét, mint egykoron egy-egy sikert követően, egyszerűen kivonatott a forgalomból. Pedig népszerűsége csúcsán még csak eszébe sem jutottak volna ezek a gondolatok. Az emlékezés szürkülő homályában tudja, hogy ezekben az órákban, percekben is gyerekek — szüleik kezét szoron­gatva — lépik át az edzőterem küszöbét, most is születnek sikerek és kudarcok, és valaki éppen búcsúzik. —B— Tisztelt Mikus úr! Alig egy héttel ezelőtt írtunk arról, hogy az orosházi pályák használatáért hús vét óta fizetni kell. Az első „hozzászóló” levele a minap meg is érkezett szerkesztőségünkbe. íme: Történt egyszer Orosházán, hogy ,.Sportolj velünk” mozgalom keretében kimozdítottak minket-—jutalom ellenében—az unalmas panelekből. Maradtunk néhányon, akik komolyan vettük, és rászok­tunk a mindennapos mozgásra. A napi stressz előtt vagy után jólesett kimenni a sportpályára, s jó levegőn lefutni a napi 5—10—15 kört, attól függően, kihez csapódhatott az ember, s a mozgás mellett jót beszélgethettünk. Az ember itt biztonságban érezhette magát, mert a nap bármely szakában—este vagy hajnal fél 5 -kor—Szénásiék már kint szorgoskodtak, s érezte az ember, hogy vigyáznak ránk, ellen­szolgáltatás nélkül is. Most majd rójuk a köröket a betonon — vállalva az emberek gúnyos megjegyzéseit -—, vagy megvárva a sötétedést vállaljuk, hogy meg is kergetnek minket. No nem baj, majd megtanulunk gyorsabban futni. Az ön elgondolása nem rossz, csak az a baj, hogy legtöbbünk fizetése nem lenne elég a napi 300 forintos tarifára — az ebből befolyó összeg viszont önnek nem lesz elég ahhoz, hogy két műszak­ban dolgozó kapust foglalkoztasson. Egyszerűen nevetséges az egész! Éljünk egészségesebben — ha a futás mellett döntök, akkor valóban így lesz, mert havi 9 ezret fizetek majd ezért, ami azt jelenti, hogy kajálnom majd nem kell, a koleszterinszintem lemegy, de a vércukrom valószínűleg fel. Havi 9 ezerért azt hiszem, ki is fogok költözni a pályára, de ezt még meg kell gondolnom, mert a füvön alhatom, a kutyák esetleg még melegítettek is, de fürödnöm csak még plusz havi 6 ezerért szabad, s ha ezt nem tudom megfizetni, még a kutyák is elkerülnek. Maradok tisztelettel: Szitáné Juhász Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents