Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-26 / 96. szám

^S-RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A szabadkígyósi vasútállo­más épülete század eleji han­gulatot áraszt Az oldalt Béla Vali szerkesztette Telefon: (66)450-450 Pályázatok céltámogatásra Doboz. — A helyi képviselő- testület legutóbbi ülésén döntött központi céltámogatásra készült pályázatok sorsáról. A képviselők megszavaztak egy 10 tantermes általános iskola felépítésére készült pályázat benyújtását. A tervek szerint a beruházás az idén kezdődne és 1995-ben fe­jeződne be. A testület ugyan­csak igent mondott a szennyvíz- telep és -hálózat felépítésére készült pályázat benyújtására. A munkálatokhoz kedvező fel­tételek esetén is csak 1995-ben kezdenének, a beruházás több mint 600 millió forint lenne. Ezen kívül megszavazták a két helyi templom felújítására ké­szített pályázat benyújtását a megyei önkormányzathoz. Összefogás a közbiztonságért Doboz.—A nagyközségben az elmúlt három évben lazult az állampolgári fegyelem, szapo­rodtak a szabálysértések, terjedt a bűnözés. A törvényszegésekben sajnos egyre több fiatalkorú is részt vesz. A helyi körzeti meg­bízotti hivatal éppen ezért sok segítséget kap a 42 fős polgárőr csoporttól, a helyi önkormány­zattól és a szakmai vezetéstől. Sokat javult a technikai felsze­reltségük is; nemrégiben kaptak egy szolgálati gépkocsit és két Motorola adó-vevő rádiót. Példaadó gyakorlókért Telekgerendás. — Országos találkozót szerveznek május 21-éré a telekgerendási általá­nos iskolában. Pataj János és diákjai jóvoltából a gyakorló­kertjük méltán híres, ezért is tanácskoznak náluk a témával foglalkozó pedagógusok. Az egész napos programban be­mutató tanítás is szerepel. Egészségért alapítvány Telekgerendás. — A te­lepülés jegyzője kezdemé­nyezte a telekgerendásiak egészségéért alapítvány léte­sítését, amelynek keretében a helybeliek és az elszármazot­tak segíthetik anyagiakkal a kisközség lakóit. Az alapít­ványnak köszönhetően már minilabort tudtak vásárolni és az egészségházban a fizikote­rápiás kezeléshez szükséges eszközök is biztosítottak. Az oldal anyagait Bede Zsóka, Béla Vali, B. Sajti Emese, László Erzsébet és Lenthár Márta írta. A fotókat Béla Vali és Lehoczky Péter készítette BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE 1993. április., 26. hétfő' Vadat, halat, s mi jó falat... Van az úgy, hogy az ember jártában-keltében botlik be egy jó kis üzletbe, aminek léte­zéséről addig nem is hallott, így járt e sorok írója is Békés­csabán, az újsori piacon, ami­kor a hal-, lőttvadhús boltot meglátta. Kapkodtam a fejem a látványtól, no meg az áraktól is. — Téved, ha úgy ítéli meg, hogy drágák vagyunk — kezdi a beszélgetést Gráf István, akit véletlenül találok az üzletben, éppen a feleségét „helyettesí­ti”. — Nem egy nyugdíjas jár hozzánk, mert nekik éppen úgy tudunk különlegességet ajánlani megfizethető áron, mint azoknak, akik évente egyszer-kétszer megengedhe­tik maguknak, hogy őzgerin­cet süssenek. —Mielőtt rátérnénk a kíná­latuk felsorolásához, kérem mutassa be a boltot. — Az elmúlt év decemberé­ben nyitottunk. Azóta igyekszünk mindenhol, ahol lehet reklámozni, hiszen szin­te minden héten különböző ak­cióink is vannak. — Nagy hirtelen 28-féle vadhúst számoltam. Honnan szerzik be a muflont, vaddisz­nót, szarvast?-— Az ország minden részé­ből. Köztudott, hogy a megyé­ben nagyvadban nem vagyunk elkényeztetve. — Szarvashoz, őzhöz csak- csak hozzá lehetett néha-néha jutni, de a muflon különleges­ségnek számít. Milyen az íze? — Igazán nem tudnám sem­mihez hasonlítani. Van aki azt állítja, jobb az őznél... —- Kevesen ismerjük a vad­recepteket. Tudnak tanácsot adni ahhoz, hogy melyik hús­ból mi lenne a legfinomabb? Eló'recsomagolt, konyhakész vadhúst kínálnak Békéscsabán, a piacon lévő vadboltban fotó: lehoczky péter — Szakácsa válogatja. De természetesen tartunk recept­könyvet is, fűszereket, olíva- bogyót, áfonyát, szóval min­dent, amire szükség lehet a vadhús elkészítésében. — Kérhetek egy elkészítési ajánlatot, mondjuk szarvashús­ból? — Vegyünk szarvaslapockát vagy combot. Szeletenként tegyük egy olajjal kikent jénai tálba, fűszerezzük fantáziánk és elképzelésünk szerint akár va­das-, akár a megszokott fűsze­rekkel. Legfelülre is olaj kerül. Pár napig pácoljuk, aztán a lé egy részét öntsük le a húsról, sütőben kb. másfél óráig párol­juk. Utána süssük pirosra. A le­vet keverjük össze tejföllel, mustárral, sűrű szószt kapunk. Gombás rizs illik hozzá. —Látom, tengeri halat is kí­nálnak a mostani akciójukban. — Olyan kapós lett a makré­la, hogy alig-al ig maradt egy pár dobozzal belőle. Ezt pedig így finom kisütni forró olajban, ahogy van. Nagyon finom. Tábor a Templom utcában akartam tanulni. Ennyi az egész... A szövést egyébként a Szék községből érkezett Filepné Győri Mari, míg a fafaragást a csemátoni tanár, Kubánda Miklós tanítja. Kubánda Mik­lóstól megtudtuk, hogy elő­ször 1990-ben, Visegrádon vett részt a népfőiskolái tábo­rok munkájában. Azóta is visszatér, hogy gyerekeket, felnőtteket bevezessen a fara­gás tudományába. A faragó­asztalnál F. Tóth Balázs, aki szintén egyetemista és pszi­chológiát tanul, Póta Zoltán, aki az agrártudományi egyete­men tanul, Mezőkövesdről ér­kezett. — Az ország minden terüle­téről érkeztek a táborba, több­ségükben pedagógusok — tá­jékoztat Harangozó Imre, az agilis népfőiskolái rendezvé­nyek toborzója, vezetője. — Tudja, a régi tárgyaknak szel­lemiségük van, amit meg kell ismertetni mindazokkal, akik igénylik. Az egyhetes rendez­vényünkön előadásokat is hallgathattak a résztvevők, például Halász Péter kutatót, aki a magyar etnikai csopor­tokról tartott beszámolót, az­tán Purecse Péter román prí­más hagyományőrző látoga­tott hozzánk Kétegyházáról. — Ki segíti Önöket anyagi- lag? — A megyei önkormányzat kulturális rendezvényekre egy pályázatot írt ki. Ezt pályázta meg az újkígyósi önkormány­zat, amiről még nem kaptunk értesítést. Bízunk abban, hogy sikerült ezt a pályázatot meg­nyernünk. A múlt században épült újkí­gyósi, Templom utcai kis csa­ládi ház udvarán népzene szól. Hallgatják vagy tízen. Ki sző, ki farag. Beszédfoszlány sem jut el hozzám, mindenki a „ke­zeire” koncentrál. Ok az Ipolyi Arnold Népfőiskola által szer­vezett egyhetes szövő-faragó tábor résztvevői. A szövőszéknél két fiatal lány; Hajdú Krisztina egyete­mista Debrecenből és Zsupos Andrea balmazújvárosi óvó­nő. Krisztina pszichológiát ta­nul. — Szüksége lesz talán majd hivatása során arra is, hogy szőni tudjon? — Nem tudom. Csak meg Hajdú Krisztina Debrecenből, Zsupos Andrea Balmazújvá­rosból érkezett az újkígyósi táborba Pörölök az úristennel! Johannesburgban egy ámokfutó válogatás nélkül lőtt a járókelőkre. Tizenöten meghaltak, közöttük három gye­rek. Az Afganisztánban dúló harcokban az utóbbi pár napban kétszázan haltak meg, jelentős számú ártatlan gyermekáldozattal. Egy idegbeteg férfi parancsára 95-en tömeges öngyilkosságot követtek el úgy, hogy felgyújtot­ták a faépületet, amelyben éltek. A tomboló tűzben sok gyerek az anyja karjában vesztette el az életét iszonyatos kínok között, anélkül, hogy az édesanyja tett volna ellene. Úristen! Miért engeded? Édesanyát írtam? Hát lehet ezt a szót használni azokra, akik egy eszeveszett férfi parancsára nemcsak a saját életüket, de a gyermekeikét is ilyen borzasztó körülmé­nyek között áldozták fel? Egy édesanya — egy igazi — a saját életét kockáztatva is kihozza a tűzből a síró, a fájdalomtól üvöltő gyerekét, nemhogy végignézi szörnyű tűzhalálát. Úristen! Miért engedted? Sok tízezer ártatlan gyerek veszti életét a Jugoszláviá­ban zajló harcok során. Evek óta tűri a világ anélkül, hogy tenne ellene. Pedig nincs joga sem istennek, sem ember­nek ahhoz, hogy esélyt se engedjen a kicsiknek arra, hogy felnőttként élhessék az életüket. Márpedig szerte a világ­ban sok százezer gyerek hal meg naponta. Úristen, ha létezel, ott fenn az égben! Meddig tűröd még? o Mi lesz az emlékművel? Nemrégiben Dobozon egy tiszteletre méltó idős ember hívta fel a fi­gyelmünket a helyi reformá­tus templom előtt álló vi­lágháborús emlékműre. ,,Ne hagyjuk elveszni ezt a szép emlék­művet, hiszen Dobozon szin­te mindenki kötődik hozzá rokonai, isme­rősei, odave­szett szerettei révén” — mondotta. A bácsi nem vé­letlenül viseli szívén az em­lékmű sorsát; ő maga is ka­tonáskodott a háborúban, sőt, tíz évig kény­szerítették fogságra az Urai­ban. A napokban magunk is megnéztük, milyen állapotban van az első és a második világ­háború áldozatainak tisztele­tére készült emlékmű. A szo­bor és talapzata valóban több helyen megrepedt, a hősök ne­vei néhol már alig olvasható­ak. Megkérdeztük Szatmári János polgármestert az önkor­Az emlékmű megérdemli a gondoskodást. Az ígéretek szerint az önkormányzat nem hagyja sorsára... mányzat terveiről, aki minde­nekelőtt megnyugtatott, ter­mészetesen nem hagyják, hogy az emlékmű tönkremen­jen. Mindenki előtt ismert, hogy az önkormányzat rend­kívül szűk pénzügyi háttérrel rendelkezik az idén, de a kö­vetkező esztendőkben sem várható javulás. Az emlékmű­vet azonban nem felejtették el, amint lehetőségük nyílik rá, megkezdik a helyrehozatalát. Segítő foglalkozásúak nyári egyeteme Régi gond, hogy azokban a szakmákban, ahol emberekkel foglalkoznak, a szakmai képzés során nem fordítanak gondot az emberrel való kapcsolatterem­tés képességének fejlesztésé­vel. Holott a segítő foglalkozású szakemberek — lelkészek, or­vosok, jogászok, gyámügye­sek, hivatásos pártfogók, szoci­ális munkások és pedagógusok — lényegesen eredményeseb­ben tudnának támaszt nyújtani a problémákkal küszködőknek, ha megtanulnák az együttmű­ködés módozatait. Ezért szervez hagyomány­teremtő céllal a TIT Körösök Vidéke Egyesülete és a békés­csabai Családsegítő Szolgálat a segítő foglalkozásúak szá­mára nemzetközi nyári egye­temet Békéscsabán július 15- től 21 -ig, a Körösi Csorna Sán­dor Főiskolán. A programban neves elméleti szakemberek tartanak délelőttönként elő­adásokat, délután pedig önis­mereti és személyiségfejlesz­tő csoportok keretében ismer­kednek meg a résztvevők a „be-látás” módszerével. Es­ténként „különleges találko­zások” címen a meglátást segí­tő szakemberekkel találkoz­hatnak a hallgatók. Közöttük a budapesti hajléktalanok inté­zeteinek vezetőivel, orvosok­kal, népdalénekessel és mese­mondóval. Az elméleti elő­adók között szerepel Surján László népjóléti miniszter, Illyés Sándor, a Gyógypeda­gógiai Intézet főigazgatója, Konrád György filozófus és még sok kitűnő szakember. Az érdeklődők a TIT-nél je­lentkezhetnek május 10-éig.

Next

/
Thumbnails
Contents