Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-24-25 / 95. szám
1993. április 24-25., szombat-vasárnap \ HAZAI TÜKÖR Az orvos és a gyógyszertár esete Sarkadon Önkormányzati támogatás A mezőkovácsházi önkormányzat lehetőségeihez mérten igyekszik támogatni a klubok, egyesületek munkáját. Ide sorolható többek között az utóbbi egy évben komoly fejlődést mutató body boulding klub pénzügyi támogatása. Információink szerint a mezőkovácsházi testépítők 1992-ben összesen 95 ezer, 1993-ban ezidáig 40 ezer forint támogatásban részesültek. Külön említést érdemel, hogy a jelenlegi épületet az önkormányzat bérleti díj nélkül bocsátotta a fiatalok rendelkezésére. „Választásra készül a TV?” — Nézzük a Magyar Televízió híradóját — hívott fel csütörtökön későn este Bodor Sándor békéscsabai olvasónk — hírt adnak az országból innen-on- nan, de a mi térségünkből ritkán. Közvetítették a miskolci pedagógusok tanácskozását, az MDF kisebb-nagyobb eseményeit. Arról meg egyetlen képet sem, hogy milyen zsúfolásig telt Békéscsabán az MSZOSZ naggyűlésen, Nagy Sándor jelenlétében az ifiház. így készül a választások előtti objektív tájékoztatásra a televízió? Nincsen nekem pénzem a telefonra, hogy megmondjam nekik. Tessék szíves lenni továbbítani sokunk véleményét! A sarkadi önkormányzat tervbe vette, hogy a város teleki részén gyógyszertárat létesít. Mivel erre alkalmas épület is van ezen a helyen, úgy tűnt, már csak egy gyógyszerészt kellene találniuk a dologhoz. Hamarosan kiderült azonban: az élet ennél jóval bonyolultabb. A kiszemelt kétszintes önkormányzati épületben ugyanis pillanatnyilag Molnár Mihály körzeti orvos lakik a családjával, aki — mint kiderült — nem hajlandó az alsó szintet gyógyszertári célra átadni. Az önkormányzat, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, Molnár Mihály családjának felajánlotta a szomszédos szolgálati lakást, amelyet a közelmúltban padlástérrel bővítettek. (Ez egyébként csaknem fél millió forintjába került az önkormányzatnak.) A körzeti orvos ezt a megoldást sem fogadta el. Helyette a legutóbbi testületi ülésen úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi szolgálati lakása alsó részén, amennyiben hitelhez jut, orvosi rendelőt alakítana ki, s egy gyógyszerészpartnerrel közösen ugyanitt gyógyszertárat is működtetnének. Tóth Imre polgármester véleménye szerint azonban a dolog túlságosan régóta húzódik uhhoz, hogy most egy ilyen „ha hitelhez jut” feltételre várjanak, ezért azt javasolta, minősítsék át a Molnár doktor úr lakta szolgálati lakást „csak közcélra használható” épületté, s írják ki végre a gyógyszertári állásra a pályázatot. A pályázatok között aztán ott lehet Molnár úr elképzelése is az épülettel kapcsolatban. A polgármester javaslatával azonban nem értett mindenki egyet. Többek szerint ezt az ügyet először egészségügyi szakembereknek kellene megvitatniuk. A képviselői szavazások eredménye ez utóbbi állásfoglalást pártolta. Eszerint az egészségügyi bizottság véleménye április 27- én kerül a testület elé. M. M. Park legyen Trencséni vendégek vagy játszótér? Békéscsabán A tervezett belvárosi park egyre több indulatot vált ki Békéscsabán. Legutóbb több lakótársa egybehangzó véleményével kereste meg szerkesztőségünket Szabó Pálné. —Az igaz, hogy Békéscsabán nagyon kevés park van, a belvárosi iskola előtti térre azonban játszóteret kellene építeni. Azért helyeselnénk többen is — idős korunk ellenére —■ a játszóteret, mert a gyerekeknek nincs hol játszani. — Viszont az idősebb korosztály sem tud sehol leülni pihenni, beszélgetni. — Nézze meg az úgynevezett ,,U-alakú” ház előtti parkot! Az ott lakó gyerekek azt is játszótérnek használták. Mászókát csináltak abból a gyönyörű kis szoborból és összetörték. Ezért kell a belvárosba egy nagy játszótér, és legyen sok pad, akkor az idősebbek is leülhetnek, és esetleg néhány sakkasztal. A fiatalok pedig menjenek a ligetbe randizni. L. M. Milan Frana jegyző vezetésével 40 tagú trencséni delegáció tartózkodik Békéscsabán. Csütörtökön részt vettek a ruhaipari szakközép- iskolában rendezett divatnapon, melynek kiállításáról a trencséni diákok divatrajzai vitték el az első díjat. A testvérváros küldöttei ezután a városházán egyeztető megbeszélést tartottak. Békéscsaba újratelepítésének 275. évfordulóján trencséni napokat rendeznek a megyeszékhelyen, illetve Csabai napokat a szlovákiai városban. A kapcsolatok továbbépítésének jegyében kiállítók jönnek a Csaba expóra és folytatják az intézmények közötti együttműködést. Az őszi testvérvárosi szerződés aláírása óta ez az első intézményi szintű küldöttség Trencsénből. Az önkormányzat, a hivatal, a vállalkozók képviselői mellett eljöttek az egészségügyi szakközépiskola, a szlovák gimnázium, az ifjúsági ház, az evangélikus egyház, a galéria küldöttei. A delegáció tagjai a tegnapi napot a békéscsabai testvérintézményekben töltötték. Ma utaznak el. Sz. M. Olvasóink írják — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Tartalmas programmal ünnepük névadójukat Kölcsey szavaival élve: ,A nemzeti hagyomány... megbecsülhetetlen kincs... mert a nemzeti lelkesedésnek... a honszeretetnek vezércsillaga.” Hírlapjuk a hagyományokhoz híven többször is megemlékezik Szabó Pál író születésének 100. évfordulójáról, melyet következetesen olvasunk és figyelünk a tanulóimmal együtt. A tavaszi szünet kicsit kettétörte készülődésünket a vésztői Szabó Pál Általános Iskolában. De a hagyományokat mi is ápoljuk, sőt, az utóbbi években egyre jobban kiteljesedik: oly színes és gazdag program kíséri ezeket a napokat, hogy tollat kellett ragadnom, hogy elmondjam tanítványaim igyekezetét, szorgalmát, tudni akarását és ünnepvárását. Ez nálunk egy ünnepségsorozatot jelent, de nem a látványos ünnepekét, hanem a nemes versenyekét. Csak bepillantás végett felvillantok egy-két programot, ami a Szabó Pál-napokon lesz: koszorúzás; irodalmi fakultációsok szerkesztett műsora; kiállítás megtekintése (saját készítésű) Szabó Pálról. Majd e napokat követi még: nyelvi vetélkedő; történelmi „Ki mit tud?" ; versmon- dási verseny; matematikaverseny; művelődéstörténeti ismeretek. S mindezt egy egész napos sportverseny zárja. A gratuláció és elismerés mellett évenként újabb és újabb meglepetéssel jutalmazzuk a versenyzőikéi. Ilyen kedves jutalom volt már: Szabó Pál szülőházának megtekintése; színházi jutalomjáték Békésen; kirándulás Gesztre (Arany János emlékházához). Most pedig Békéscsabára megyünk majd a Munkácsy Múzeum kiállítására. Ökrös Gézáné, nyug. tanár, Vésztő Vigyázat! Balesetveszély! Békéscsabán, a Luther—Mednyánszky utca sarkán egy nem üzemelő borozó kirakatát körülbelül 6 hete az éjszakai randalírozók betörték. Az üveg veszélyesen a járdán és a kirakatban még veszélyesebben tátong. Több esetben jelentettük aggódó szülők, nagyszülők, iskolás gyermekek, gyalogosok vannak veszélyeztetve. Semmi nem történt, pedig a közterületfelügyelőknek gondolom az is a feladatkörük, hogy a városban meglássák a piszkot, a szennyet a piactéren. Lehetetlen, hogy itt nem tudnak rendet teremteni, de a magánházak előtt ott rendezkednek, ha nem is olyan balesetveszély van, akkor is. Minden embernek fontos, hogy városunk tisztább legyen, tegyünk érte valamit, ha mindenki a saját portája előtt tartana rendet, akkor tiszta lenne a város. Miért szemetelnek az emberek? Az 1KV-házak előtt, így a Luther—Mednyánszky sarkon is van tulajdonos, tartson rendet, bért kap az ingatlan után, használja arra, amire kell. Ványai Mária, Békéscsaba l.Disneylandi autóbusszal- vaskeréken Nagy sikert aratott disneylandi autóbuszunk Azt mondta tavaly nyáron 10 éves keresztfiam lakásunk felforrósodott teraszán: „...tudod mit, jövőre nyaraljunk inkább Miami-Beachben!”. Jó, mondtam a világ legtermészetesebb hangján, s akkor nem sejtettem, hogy az ő kívánsága számomra valósággá válik. A Miamiban töltött 10 napban gyakran eszembe jutott ez a kis intermezzo, s azt gondoltam, lám az ábrándok világa nem is áll olyan messzire a valóságtól. Csakhogy ehhez Speter Erzsébet kellett... Hogyan kerül egy megyei lap munkatársa Amerika „verőfény államába”, Floridába és annak legismertebb városába, Miamiba? Véletlenül. íme a történet. Karácsonyi lapszámunkba — sok olvasó bizonyára emlékszik még rá —, interjút készítettem Speter Erzsébettel, aki nem mindennapi egyéniség, sokan rajonganak érte, sokan nem értik — ez utóbbiról majd később. A cikk eljutott hozzá Miami Beach- ba. Január közepén egy napon csengett a telefon a szerkesztőségben. Erzsébet asszony hívott Miamiból. Ott még hajnal volt, itt már dél körül járt. Elbeszélgettünk vagy egy órácskát — igen élvezetes volt —, és a végén közölte, mire legközelebb beszélünk, olyan hírt mond nekem, amelytől a plafonig ugrálok örömömben. — Hajnal van még ott — gondoltam, és további jó pihenést kívántam neki. Azután február 13-án találkoztunk Budapesten, a 111. Magyar Sajtóbálon, s valóban olyat mondott, amiről álmodni sem mertem: március 20-ától 31-éig neves művészek, közéleti emberek, újságírók társaságában vendégül lát Miami Beachben, és meghív az általa rendezett Henry-partyra, illetve a jóté- , konysági gálára. Hát így történt. Illusztris csapat jött össze erre az útra. A névsor: Palotás János, országgyűlési képviselő, a Köztársaságpárt elnöke, dr. Czeizel Endre orvosgenetikus, az Erzsébet-díj kuratóriumának elnöke, dr. Czine Mihály professzor, irodalomtörténész, valamint a színészcsapat: Esztergályos Cecília, a Família Kft. népszerű főszereplője, Moór Marianna, a Nemzeti Színház tagja, Osz- vald Marika, Hídvégi Miklós, a Fővárosi Operettszínház tagjai, Sas József, a Mikroszkóp Színpad igazgatója (ő egyébként békéscsabai születésű, édesapja itt volt színész), Kertész János zongorista, továbbá a televíziós Hetényi Borbála, Kiss Péter és természetesen az újságírók: dr. Lőkös Zoltán, a népszerű Vasárnapi Hírek főszerkesztője, az Erzsébet-díj kuratóriumának sajtótitkára, Peterdi Pál, jeles humorista, a Mai Nap munkatársa, Borzák Tibor, a Kecskeméti Lapoktól és e sorok írója. Az együtt töltött 10 nap után azt mondhatom, nemcsak illusztris, hanem egymást segítő, jó csapat volt. Hiába, Erzsébet válogatni is tud. Akiket az utazás körülményei érdekelnek — mert Amerika mégsem itt van a szomszédban —, azoknak csak annyit, készítsék fel jól ülőalkalmatosságukat, mert sok időt kell rajta tölteni... Frankfurtig szinte percek alatt eljutunk, s jó idő lévén még látunk is valamit. A Duna völgyét, az Alpokat, a német síkságot. A szárazföldből innen, a magasból ennyit raktározhatunk el magunknak, mert utána következik az Atlantióceán és 10 órán át csak vizet látunk. Mint kiderül, többünk fejében megfordul, mi lett volna, ha ott a nagy víz fölött valami baj van, még kényszerleszállásról se lehetne szó, maximum cápaeledelek lehetnénk. .. Később a Henry-party n szomszédom, egy amerikai magyar hölgy, aki 18 évig stewardess volt, megnyugtatott, hogy ott fönn már nincs semmi gond, a fel- és leszállás két-két perce a kritikus. Lehet, hogy az, de nekünk mégis az utolsó két perc a legszebb, a sima földet érés, amit vastapssal köszön meg a pilótának a mintegy 300 főnyi utazóközönség. 1993. március 20-án — ottani idő szerint — 16.15 perckor megérkezünk az Újvilágba. A repülőtéren vár bennünket Violetta asszony, Miami polgármesterhelyettesének felesége. O bemehetett az érkezési területre, és segítsége révén percek alatt átjutunk a vámon, ami egyébként 2—3 óra. A miami repülőtér a frankfurtinál is nagyobb, itt találkozik Észak-, Közép- és Dél-Amerika, no meg a vén Európa. Tengernyi ember, fehér, fekete, sárga, bábeli a hangzavar, szédítő a nyüzsgés. Violetta, ez a kedves, kerek, szőke hölgy az egyetlen biztos pont ebben a kavalkádban. Mosolyog, összeterel és kivezet bennünket a századvég e csodakikötőjéből. Kinn egyszercsak előttünk áll egy mosolygós asszony, kitárt karokkal: — Isten hozta magukat! — mondja és keblére ölel mindannyiunkat. Nem tudjuk, hogy Erzsébet (a továbbiakban így szólítjuk valamennyien) van-e jobban meghatódva vagy mi, de sok időnk nem marad a töprengésre, mert egy újabb ámulatba esünk. Disneylandi autóbusszal jött elénk, a kocsi eleje gömbölyített, mint egy hajó orra, a hátulja nyitott és cúgos, oldalán piros-fehér-zöld zászló, merthogy ez lesz itt-tartózkodá- sunk idején a fő közlekedési eszközünk, hadd lássa mindenki, nem akárhonnan jöttünk. Látják is rendesen, mert 500 méterre a szállodától kapunk egy jobb első defektet, ám Truman, a pilótánk úgy dönt, ezt a kis távolságot így is kibírjuk, és vaskeréken csörtetünk a szálloda elé. Mi valóban kibírjuk, csak a járókelők nem bírják ki nevetés nélkül. A végén megtapsolják a produkciót. Mindenesetre kellemes a fogadtatás, a szívükbe lopjuk magunkat. Seleszt Ferenc (Folytatjuk) Miami utcarészlet nyári zápor után
