Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-23 / 94. szám
1993. április 23., péntek HAZAI TÜKÖR iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Előadói est a 100 évesben „Ágról szakadt madár” címmel Kilyén Ilka, a marosvásárhelyi színház tagja tart előadói estet április 23-án, ma 19 órai kezdettel Gyulán, a „100 éves” cukrászdában. Segélykeret Végegyházán Végegyházán a szociális célokra fordítható összeget az elmúlt évihez hasonlóan használják fel az idén is. A tavalyi megoszlás: rendszeres segély 767 ezer, felnőtt rendkívüli segély 280 ezer, ápolási díj 104 ezer, gyermek rendkívüli segély 1 millió 132 ezer, rendszeres nevelési segély 110 ezer, valamint lakásalap és kamattámogatás 475 ezer forint volt. Kétszáz munkanélküli Keresztáron A 2070-es lélekszámú Sarkad- keresztúron körülbelül 900-an alkotják az aktív lakosságot. Közülük 200-an munka- nélküliek. A keresztúri önkormányzat május 1-jétől 8 férfinak tud közhasznú munkát biztosítani a nyárra. Csabai festő Párizsban Scholtz Endre békéscsabai festőművész a közelmúltban, április 2—8. között Párizsban, a Rue Albert Thomas utcában, a Köztársaság tér mellett mintegy 20 képét állíthatta ki a műértő közönség előtt. A művész képei impresszionisz- tikus hatást tükröznek, színes pasztelltechnikával készülnek, de ezen a kiállításon egykét olajfestményével is megjelent. A virágvasámapra tervezett kiállításon Scholtz Endre, mint első magyar festőművész jelenhetett meg Páter Szőke János jóvoltából, a katolikus misszió segítségével. Az egyházi szervezet vállalta a kiállítás megrendezésének, valamint a művész kinntartózkodásának költségeit is. Hazai, pontosabban békéscsabai cégek a vámköltséget és a kiutazás anyagi fedezetét biztosították. A párizsi köScholtz Endre festőművész egyik párizsban kiállított képével FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER zönségnek tetszett a jugoszláv emlékanyagból összeállított kiállítás, amely dubrovniki útirészleteket és házakat ábrázol, még a háború előtti időkből. A siker fényes bizonyítéka, hogy Scholtz Endrét a nyáron, ugyancsak a katolikus misszió két teljes hónapra vendégül látja. P.J. Duggatósból digitális telefon? Gyarmati Jánosné polgármester az önerős telefonhálózat-fejlesztésről tájékoztatta a helybelieket az önkormányzat időszakos kiadványában. Tavaly a nagyközségben 207-en kértek és kaptak telefont. Néhányan a határidő letelte után nyújtották be igényüket. A polgármesteri hivatal ezért újabb megállapodást kötött a távközlési igazgatósággal további 20 állomás kialakítására. Kérdés azonban, hogy a „későn ébredők” megúszhatják-e 40, illetve (a 15 százalékos közműfejlesztési támogatás visszaigénylése után) 34 ezer forintból a dolgot. Kérdés továbbá az is, hogy meddig kell még a három Dombegyháznak beérnie „duggatós központtal”. Gyarmati Jánosné szerint a digitális technika meghonosítására 1994-ben vagy ’95-ben kerül sor Dombegyházon. M. Gy. Nyári egyetem pedagógusjelölteknek A vándor nyári egyetem helyszíne tavaly Szeged volt, idén a békéscsabai Körösi Csorna Sándor Főiskola kollégiuma ad otthont a jeles rendezvénynek. A nyári egyetem középpontjában a nevelési-oktatási folyamat szociálpszichológiai szempontú megközelítése áll mind az előadások, mind a humán készségfejlesztő tréningek középpontjában. A pedagógusok számára ugyanis nélkülözhetetlen az, hogy képesek legyenek felismerni és befolyásolni az osztályban zajló folyamatokat. A nyári egyetem szervezői olyan nevelői attitűd megszerzését tekintik céljuknak, amely a nevelést úgy fogja fel, mint támogatásnyújtást a nevelt önmegváltoztatásához, fejlődéséhez. Az érdeklődők Nagy Zsuzsa pszichológusnál jelentkezhetnek a csabai főiskolán. Olvasóink írják ■ ■ • Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Tiltakozunk ellene Avagy egy lakossági fórum benyomásai Az óvónők kérésére vettem részt azon a békéscsabai fórumon, melynek témája: ajánlatkérés az óvodafenntartói feladatok ellátására. Az ajánlatkérést igen nagy érdeklődéssel olvastam, már csak azért is, mert tudomásomra jutott, hogy egyes óvodákban MAR tiltakozó aláírásokat gyűjtenek az érintett szülők körében. A tanácskozáson a polgármester úr felolvasta azt a kilencpontos anyagot, amit az óvodán keresztül megkaptunk és véleményem szerint mindenki ismert, hiszen ennek a megvitatására kértek fel bennünket. Ezután jöttek a felszólalások. Mindenki kritizálta a vitára alkalmatlan anyagot és záporoztak a valós vagy vélt hiányosságok. A Pedagógus Szakszervezet véleménye szerint a sok kifogás mellett sérti a Köztársasági Alkotmány 70. paragrafusát, de mindemellett sérti az óvodás korú gyerekek és a szüleiknek a jogait is. Egy súlyos (és visszavonhatatlan) kifejezéssel zárult a hozzászólás: „TILTAKOZUNKELLENE.” Miután eltelt körülbelül másfél óra—gondolkodóba estem: Az önkormányzatnak mi célja van ezzel a paprikás hangulatban lefolytatott vitával? Miért van mindenki a közreadott anyag ellen? Miért lepte meg annyira a polgármester urat ez az ellenséges hangulat? Miért pont most ülésezik a kulturális bizottság (egy másik teremben), akinek majd a DÖNTÉS szerepe jut ebben a témában (is)? Miért vitatkozunk mi itt, ha tólünk függetlenül a másik teremben döntenek? Ezután elmondta a hivatal egyik képviselője az előzményeket. Ezek után kezdett világossá válni a dolog. Csakhogy ha én egy problémát meg akarok ismertetni valakivel, azt valahogy BE KELL VEZETNI. Ennek egyik módja az ELŐZMÉNYEK ISMERTETÉSE!, amelyből kiderül a tanulmány készítésének CÉLJA és SZÜKSÉGESSÉGE. Akkor tudták volna a városban elterjedt szóbeszédet a kezdet kezdetén elfojtani. Akkor a felháborodás helyett CÉLIRÁNYOS felszólalások hangzottak volna el. Akkor nem járatta volna le magát az önkormányzat a város polgárai és budapesti szervezetek képviselői előtt. Akkor a résztvevők közül nem hagyják el sokan a helyiséget a fórum befejezése előtt. Akkor 2 óra hosszát nem ülök a teremben értetlenségemben kicsit feszélyezetten. AKKOR TUDTUK VOLNA ÉRTÉKELNI AZ ÖNÖK MUNKÁJÁT! Ezeket a gondolatokat szerettem volna elmondani az említett fórumon, de a levezető elnöktől nem kaptam meg a szót. egy szülő a Luther utcai óvoda képviseletében: Thuryné Szabó Ágnes, Békéscsaba Pusztába kiáltott jajszó a Magyar Sajtóban Magyar „Maxwell” a Napi Délkeletnél? Időutazás Vetélkedő a 275. évforduló alkalmából A magyar újságírók szakmai lapja, a Magyar Sajtó március 15-ei száma Nyílt tér rovatában V. Kerekes Ferenc Segély kiál tás címmel levelet tett közzé. Ebben elpanaszolja, hogy egyre több olyan lap rendel meg, illetve fogad el kéziratot újságíróktól, amelyek aztán különböző okok miatt „elfelejtenek” fizetni. Egy háromkolumnás írásáért a Ring című laptól járó, de egy éve ki nem fizetett honoráriuma fölött ekként kesereg: „Nem csupán az elmaradt, három újságoldalas honorárium miatt dühöngök. Bár ez a pénz is rengeteget jelenthet egy negyvenöt éves, rokkantnyugdíjas újságíró életében, aki pár forintnak is nagy hasznát venné a rejtélyes módon leégett háza újjáépítésére felvett kölcsön visszafizetésénél. Bár ez a pár ezer forint nem ment ki az adósok börtönéből, ám annál inkább segítene rajtam a békéscsabai Vasárnapi Délkelet múlt évi, több mint harmincezer forintos tartozása, mely összeget követelő tértivevényes levelet Kepenyes János, a lap igazgatója még válaszra sem méltatta. De ez már egy következő menet, melynek eredményét remélhetőleg majd a bíróság mondja ki.” V. Kerekes Ferenc segély kiáltására — meglepő módon nem az érintett, Kepenyes János, hanem — Tomka Mihály, a Heti Délkelet felelős szerkesztője válaszolt a Magyar Sajtó április 12-ei számában: A Magyar Sajtó március 15- ei számában szomorúan olvastam V. Kerekes Ferenc újságíró segélykiáltását. Szomorúan és szégyenkezve, hiszen az ominózus Vasárnapi Délkelet szerkesztője én voltam. Szégyenkezve és haraggal veszem fel most a tollat azért, hogy a magyar újságíró-társadalom elé tárjam azt az etikátlan, embertelen magatartást, amely mindennapivá vált a Napi és a Vasárnapi Délkeletet kiadó Köröspress Kft. háza táján, amelynek igazgatója Kepenyes János. V. Kerekes Ferenc ki nem fizetett harmincezer forintja csepp a tengerben. A fenti korlátolt felelősségű társaság a tartozások, a nem fizetések igen széles skáláját „dolgozta ki” több tízmillió forint értékéig. Ez az adósság egy éven belül halmoKepenyes Jánosnak több tértivevényes levelet nem kézbesítenek, mert — bár ott ül az ügyvezetői székben —, nevét töröltette az impresszumból zódott fel. Kepenyes János cége több tízmillióval tartozik több banknak. Nem fizetett dolgozói után egy fillér jövedelemadót, társadalombiztosítási járulékot. Nem egyenlítette ki éves számláját az MTI-vei szemben, a Te- lemagazin kiadójának adós közel hárommillió forinttal. A számlát (kétmillió forint) ki-e- gyenlítetlenül hagyva, egy év után a Zsíros Géza igazgatta megyei malomipari vállalathoz költözött —<miután kilakoltatták. Decemberben kisorsolt előfizetők között egy Fordot, amelyet a nyertes a mai napig nem vett át. Tartozik a nyomdának tetemes összegű nyomda- számlával. Jó pár alkalmazott, külső munkatárs hiába vár kifizetetlen, nagy összegű bérére, tiszteletdíjára. Tudom, hogy ez a felsorolás nem vigasztalja V. Kerekes Ferenc barátomat, akinek leégett a háza, s minden fillérre szüksége volna. Viszont elgondolkodtatja őt is, s mindenkit, aki az írást választja kenyérkeresetéül. Óvatosságra int mindannyiunkat ez a törpe maxwelli gátlástalanság, amelyre Kepenyes János ténykedése emlékeztet. Talán még nem késő, hogy a magyar új-ságíró-társadalom leleplezze és kivesse magából eme öntörvényű, önjelölt kártékony cézárkákat. Még akkor is, ha zsenge demokráciánkban minden további akadály nélkül — hol MDF-es, hol SZDSZ-es, hol kisgazda támogatással — folytathatja tovább nem éppen gyümölcsöző tevékenységét az immár felszámolás alatt álló Köröspress Kft. igazgatója: ugyanott, ugyanúgy, csak immár pillanatnyi pénzügyi terhek nélkül, átmentve üzelmeit egy másik — szintén lapkiadó, ugyanazt a lapot kiadó — kft. tulajdonosaként. A törvény tehetetlen. És a lelkiismeret? Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Békéscsabai V áros védő és V árosszépítő Egyesület Békéscsaba újratelepítésének 275. évfordulója alkalmából meghirdeti a város ifjúsága és felnőtt lakossága számára az Időutazás című vetélkedőt. A játék célja a város múltjának és jelenének megismerése, a „csabaiság” erősítése. A játékban várják az általános iskolák, szakmunkásképzők és középiskolák diákjainak, valamint a város felnőtt lakosainak részvételét. A játék első szakaszában a benevezett iskolák egy-egy önállóan választott témát dolgoznak fel (lehet gyűjtőmunka, dolgozat, képzőművészeti alkotás, előadás stb.), ezzel párhuzamosan a Békés Megyei Hírlapban áprilistól feladatok jelennek meg — május végéig három alkalommal — melyeket az iskolák folyamatosan oldanak meg. A lapunkban megjelenő feladványokat bárki megválaszolhatja. A hibátlan megfejtők között könyveket sorsolnak ki minden fordulóban. A berékezett pályamunkákat, a Hírlapban megjelölt feladatok megoldását a szakértő zsűri 1993. szeptember 15-éig értékeli és az ott szerzett pontokat az iskolák tovább viszik a döntőbe. A városi döntőre 1993. októberében kerül sor, ahol iskolánként egy-egy 5 fős csapat vesz részt. A felnőttek számára a versenyben helytörténeti gyűjtő- és feldolgozómunkával lehet pályázni, melyek értékelése 1993. októberben lesz. A döntőben a következő díjakat adják át: általános, középiskolai és felnőtt kategóriában 6—12 ezer forint. Kérik az intézményeket, vállalatokat, vállalkozókat és magánszemélyeket, hogy támogatásukkal segítsék elő a vetélkedősorozat sikeres lebonyolítását. Esetleges pénzbeli támogatásukat a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesült számlájára kérik megküldeni (OTP 260—98009619-3965). IDŐUTAZÁSÉ 1. Csaba falu nevét mikor említik először írásban?....................... 2. Melyik család birtokolta Csabát és környékét a törökdúlásig? 3. Mikor és ki pusztította el a csabai várkastélyt? A beküldő neve, címe: A megfejtést levelezőlapra felragasztva a Békés Megyei Hírlap címére (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.) küldjék be április 30- áig.
