Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-17-18 / 89. szám
1993. április 17-18., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM-g»EKES MEGYEI HÍRLAP Szorító Valóban ELMENŐBEN? Nyolcvan éve 1913-ban alapította Südy Ernő az Auróra-kört A legjobbat és a legjobban Jancsó Adrienne volt Tessitori Nóra elsó' folytatója MTI-FOTÓ: MOLNÁR EDIT Diákkoromban én még így találkoztam Propertius Első és utolsó című versének zárósorával: „Cynthia volt az első, Cynthia lesz az-utolsó is...”; persze, lehet, hogy filológiai- lag pontosabb az a fordítás, amely a Római költők antológiájának az 1963-as kiadásában szerepel: Engem égi parancs tilt minden más szerelemtől: kezdete Cynthia volt, végzete Cynthia lesz! — most mégis, ahogy itt ülök a Várszínház kamaratermében s Jancsó Adriennét hallgatom, minduntalan az az első, romantikusabb változat tolakodik emlékezetembe, amit akkor olvastam, amikor a magyar ballada- és versmondás nagyasszonya még csak első sikereit aratta az erdélyi pódiumokon. Én akkor őt nem hallottam, csak az akkori nagyasszonyt, Tessitori Nórát (1883—1969), aki az erdélyi versmondás stílusát s egyben funkcióját kettős értelemben is megteremtette: egyrészt az előadásmódnak azt a zenei ér- zékletességét, amelyben a vers gondolati és hangulati elemei oly szerves összefonódottság- ban érvényesültek, másrészt azt a hagyományt, hogy a színészekén kívül más civil pályák is vezethettek a pódiumra, ha a hivatás szava volt olyan erős, mint a hívásé. Hiszen a versmondás funkciója Erdélyben hét évtizeden át a lelkészi, az orvosi, a nevelői és az írói hivatás meghosszabbításaként ékelődött a szellemi önfenntartás intézményi szerkezetébe; mindenki kiléphetett tehát a szavak pódiumára, aki nem önmagát, hanem a gyógyító és serkentő eszméltetést kívánta szolgálni műsoraival. Tessitori Nórán kívül ebbe a rendbe tartozott a lágerben elpusztított Brassai Viktor, a két világháború között Magyarországon is sűrűn turnézó György Dénes, de magam is ide tartozom, s a nálam fiatalabbak közül például az immár Svédországban élő Dúsa Ödön, vagy a székelyudvarhelyi Bar- tha Levente. Jancsó Adrienne volt Tessitori Nóra első folytatója, s noha áttelepedése után megküz- dött a világot jelentő színpadért is, egy idő után, mégis, végleg visszatért Cynthiához, az első és utolsó szerelemhez, az egyszemélyes műfajhoz, a pódiumhoz, ahová egyébként legtöbbször élő zenét is vitt magával (amikor először hallhattam, a Földédesanyámban, éppen Faragó Laurát avatta) — most, az ELMENŐBEN Devescovi Erzsébet (hárfa), Járdányi Gergely (nagybőgő) és Lantos István (zongora) „kísérték”, olykor szószoros, tehát melodramatikus értelemben, többnyire azonban úszó szigetként szolgálva a költői üzenet célba érését. Sem Jékely Zoltánt, sem Rákos Sándort nem kényeztették el azzal, hogy sokszor mondanák verseiket. Bizonyára közel kerültek egymáshoz az életutak s a látóhatár, ezért válogatott március 4-én és 25-én bemutatott műsorához éppen kettejük, a hajdanvolt társ illetve a jó költőbarát verseiből. Â műsor alatt végig az volt az érzésem: Jancsó Adrienne új szobát rendez be számunkra, talált ékköveiből új kösöntyűket és láncokat, karpereceket fűz Össze, s ebben az új szobában már nincs helyük a bútoroknak és tárgyaknak, csupán talányosán megcsillanó formák, visszfények, tükrözések invitálnak bennebb, egyre bennebb bennünket is, erre a sajátos fogadásra, a tovább már nem folytatható Vers születésnapján. Mert hiszen a versmondó is verset ír, versek ívéből szerkesztett vershidat/hídverset, s akár a költők — teszi ezt mind kevesebb eszközzel, mind egyszerűbb elemekből, míg- csak az olvasó/hallgató maga is úgy érzi: én lettem hát a harmadik alkotó, az Utas, akinek immár nemcsak kiváltsága, hanem kötelessége rálépni, használatba venni a hidat, mielőtt mindannyian elmerülnénk a megszolgált, jó éjszakában. Nem szeretném elhinni, amivel öntözője ajtajában búcsúzott tőlem: „ez volt az utolsó...” Mármint ebből a műsorból, itt, s egyáltalán az új műsorokból. (Bár mindenkinek szent joga tudni: mikor kell elhallgatnia.) Hiszem, hogy jelenlétéről nem tudnak lemondani a pódiumok. Ám az a finom határozottság és bölcs erő, amellyel mind a költői, mind az előadóművészi eltávolodások tárgyait, emlékeit, szintereit és hangulatait valamennyiünk számára átélhető valósággá varázsolta, az a pillantás és mozdulat, amivel mindannyiunk helyett ELMENŐBEN is a végtelen és öröklétűt bűvölte közénk — igen, ez a hosszan kitartott hang és gesztus a bizonyosság, hogy művészete útitársunk marad, akkor is, ha leszakadt hidakon kell átlábolnunk a Semmi örvényei fölött. Banner Zoltán A Művészetek- Társadalom oldalakat Niedzielsky Katalin szerkeszti A gazdasági recesszió romboló hatása az élet minden területén meglátszik, a kultúra, a művészetek terén — mivel nem alapvető feltételei a létnek — még pusztítóbban, mint másutt. Nincs pénz — hallani könyvesboltban, színházban, kiállításon, s beletörődő lemondás jellemzi az eddig leg- elszántabban küzdőket is. Volt már példa a történelemben ugyanilyen ínséges vagy még nehezebb időkre is, mégis alkottak a művészek, s voltak fáradhatatlan, igényes apostolai a kultúra magas színvonalon megtartásának. Ilyen volt a század első felében Békéscsabán dr. Südy Ernő gyógyszerész, akinek sikerült egy olyan országos hírű zenei pezsgést kialakítania Békéscsabán (akkor még nem volt megyeszékhely), amilyenre nem volt példa az akkori Magyarország egyetlen hasonló vidéki városában sem. Dr. Révész Sándor fogorvossal közösen 1913-ban hozták létre az Auróra-kört, amely 1950-ig magas szintű művészeti életet biztosított az akkor kis vidéki városnak számító Békéscsabán. Közben volt két világháború (Révész Sándor Auschwitzban halt meg), egy gazdasági világválság, egy rendszerváltás, és mégis az ország legnevesebb művészei fordultak meg a városban. Álljon itt a vendégkönyvből példaként néhány név az Auróra meghívására fellépők sorából: Székely Mihály (1921), Palló Imre (1932), Bartók Béla (1933), Kodály Zoltán (1935), Veres Péter ( 1935), Ruzicskay György (1936), Cseres Tibor (még Pálos Tiborként 1937) és így tovább. — Mi késztette az édesapját arra, hogy az egész város művészeti életét a vállára vegye, s évtizedeken át gondoskodjon róla ?—kérdeztük Südy Ernőtől, aki apja nyomdokait követve maga is gyógyszerész lett és művészetpártoló. — Apám Nagyszombaton járt gimnáziumba, ahol tanárai oltották bele a művészetek szeretetét. Később, kolozsvári egyetemista korában beiratkozott a zenekonzervatóriumba is, zongorázott és vezényelt a kolozsvári filharmonikusoknál. Budapesten és Bécsben is tanult, s mindenhol foglalkozott a művészetekkel is. Ő a színvonalra mindig nagyon vigyázott. Az Auróra-kör történetének megírásakor így emlékezett vissza a kezdetekre: „Az alapelv a következő volt: csak a legjobbat adjuk a közönségnek és csak a legjobban adjuk.” Békéscsabán ugyanolyan zenei élet kialakítására törekedett (a kör zenei szakosztályát vezette), mint amilyet Kolozsvárott vagy Pesten tapasztalt. Kiváló művészeket hívott meg, s műsorukat ő maMint a legünnepeltebb kortárs festő halt meg Pablo Picasso 1973. április 8-án, 91 éves korában. Képeit a nemzetközi aukciókon Vincent van Gogh és Auguste Renoir művei után a harmadik legértékesebbként adták-vet- ték. Most, húsz évvel halála után azonban inogni látszik képzeletbeli trónja. Napjainkban a korábban Pi- cassónál kevesebbre tartott Matisse „behozta” a katalán festó'zsenit. Ma már olyan tekintélyes intézmény, mint a New York-i Modern Művészetek Múzeuma is egyenragúan kezeli a két festőt. Ehhez nagymértékben hozzájárul, hogy a művész körül az örökösöga állította össze, nehogy silány dolog kerüljön a közönség elé. — Az emlékkönyvből kitűnik, hogy Bartók hatszor is járt Békéscsabán az Auróra-kör vendégeként, s minden alkalommal játszott is a zenekedvelő csabai közönségnek. — Bartókkal Kner Imréné közvetítésével ismerkedett meg, s igen jó barátok lettek. Rendszeresen leveleztek, s nemcsak Békéscsabán, de Pesten is gyakran találkoztak. Bartók Ámerikába utazása előtt apámat is meghívta, hogy elbúcsúzhasson tőle. A felejthetetlen nap eseményeit írásban is rögzítette. „Mielőtt elutazott volna Pestről, nála voltam az előző nap délutánján vendégségben. ...kitört belőle a kétségbeesés, hogy neki el kell mennie Magyarországról és ez neki borzasztó fájdalmas, de semmi kilátása sincs arra, hogy ha itt marad, akkor szabadon maradhat és szabadon dolgozhat. ...amint lehet, rögtön haza fog jönni. Ezzel búcsúztunk el.” — Az előadások szervezése mellett foglalkozott mással is a kör zenei szakosztálya? — Nagyon fontosnak tartották az utánpótlás nevelését, a tehetséggondozást. Az Auró- ra-körben kezdett muzsikálni Hajdú Mihály, a későbbi zongoraművész, aki zeneszerző lett és a Zeneakadémia tanára. Ugyancsak itt indult el énekesi pályája Weinberger Lászlónak, a későbbi neves tenoristának is, aki később Amerikában telepedett le. Kodály kutatómunkáját is segítették. Megismerkedésükre található apám visszaemlékezéseiben utalás: „...kaptám egy levelet Kodály Zoltántól, hogy Bartók Béla ajánlott engem neki és arra kér, hogy segítsek neki feltárni, hogy Békés megyében milyen zenekarok léteznek és dolgoznak.” Ezután vele is gyakran találkoztak és írogattak egymásnak. Bartóktól 12 levelet és 5 levelezőlapot kapott apám, Kodálytól 13 levelet és 13 levelezőlapot őrzött meg a családunk. dési botrányok elültével minden elcsendesedett. 23 éves unokája, Pabli- to megölte magát. Olga Koklowával kötött első házasságából született fia, Paul 1975-ben 54 évesen halt meg. Picasso egyik szerelme, Maria- Theresa Walter — aki 1934 és 1936 között modellje volt — 1977-ben felakasztotta magát. Jacqueline Roque, utolsó nagy szerelme, utolsó éveinek múzsája és 1961-től felesége 1986-ban agyonlőtte magát. (Ő egyébként a művész oldalán pihen a család Aix-en-Provence-i kastélyának parkjában.) Az átható tekintetű kopasz kis ember, akit leginkább rövidujjú Dr. Südy fiatalkori arcképe — Mikor és miért fejezte be tevékenységét az Auróra-kör? — 1950-ben apám kérésére szűnt meg. Nem jószántából hagyta abba ezt a mindig nagy- nagy szeretettel végzett munkát. Együtt kellett volna dolgoznia a Magyar—Szovjet Baráti Társasággal. Nem egyeztek az elképzeléseik, ezért inkább megszűntette a kört. „Az Auróra-kört én alapítottam meg, én csináltam, én zártam be” — írta a kör történetét feldolgozó munkájában. Ez nem jelenti azt, hogy később ne vett volna részt a város kulturális életében, hiszen 91 éves koráig, 1973-ban bekövetkezett haláláig fáradhatatlanul dolgozott. Dr. Südy Ernő tevékenységéért — mindig az adott kor ideológiájának megfelelően — hol elmararasztalásban, hol dicséretben részesült. Az Auróra névért a húszas-harmincas években sokat bántották, holott az alapítóknak 1913- ban a szó jelentése volt fontos (Hajnal), s nem sejthették, hogy 1917-től a név sajátos tartalmat kap majd az azonos nevű orosz cirkáló szerepe miatt. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület békéscsabai kerületének elnöke hosszú és tartalmas élete során összesen hét állami kitüntetést kapott, munkásságának jelentősége azonban Békéscsaba szellemi életében felbecsülhetetlen. Lenthár Márta ingben, shortnadrágban és szandálban látott a róla készült fotókon a világ, festményei mellett viharos szerelmi életéről, apasági pereiről vált legendássá. Halála után pedig a hagyaték — csupán a művészi örökség értékét 600 millió márkára becsülik — elosztása körüli csaták és a titokzatos családi tragédiák segítettek abban, hogy a Picasso nevet még sokáig ne felejtse el a világ. A francia állam méltó emlékművet emelt neki tizenkét évvel halála után, az 1985-ben megnyitott párizsi Picasso-múzeummal. Azóta azonban elcsendesedett a vMág körülötte... TÓTKOMLÓS NAGYKÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐTESTÜLETE pályázatot hirdet a tulajdonában álló „Komló” nevű épület vendéglátó egységének korszerűsítésére, felújítására és üzemeltetésére. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: — A vendéglátó egységet magában foglaló épületrész külső-belső felújítására, — az eredeti állapot helyreállítása, (a szállodarész ismételt kialakítása, a vendéglátó egységek eredeti állapotba való helyreállítása), — a vendéglátó és a szállodai egység üzemeltetése. A pályázat nyertese a ténylegesen igazolt költségeinek megfelelő mértékű tulajdoni arányt kap a tényleges beruházás befejezésekor. A pályázatokat az Önkormányzat Gazdasági és Környezetvédelmi Bizottsága, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottsága és a polgármester együttesen bírálja el. A pályázatot a polgármesterhez kell benyújtani az alábbi címre: Juhász Pál polgármester, 5940 Tótkomlós, Fő út 1. A pályázat benyújtásának határideje: 1993. MÁJUS 20. A pályázat eredményéről a pályázók írásban kapnak értesítést. Tótkomlós Nagyközségi Önkormányzat Képviselőtestülete Bartók Béla 1935-ben kelt levele dr. Südy Ernőhöz Hanyatlik Picasso népszerűsége?