Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-14 / 85. szám (86. szám)
1993. április 14., szerda GAZDASÁG]-feKEKES MEGYEI HÍRLAP Egy csődbe ment vállalatnál is van kilábalási lehetőség Elhúzták az orrunk elől a traktorgyárat A felirat még a régi, de a helyzet már változott Emlékezetes, hogy a választás időszakában volt, aki több településen is ígért a megye népének traktorgyárat. S milyen furcsa a véletlen... Éppen egy Békéscsabáról nemrég elkerült gépgyártás-technológiai mérnök, épületgépész szakmérnök, P. Nagy Zoltán valósítja meg Kiskunhalason, a Ganz Gépgyár Rt.-ben. Az egykor 500 milliós értékű, 750 főt foglalkoztató gyár csődbe jutott. Oda nevezték A korábban áramfejlesztő és kompresszor, valamint vasúti jármű gyártásával foglalkozó halasi üzem a Ganz Mávag legnagyobb vidéki üzeme volt. Jelenleg — mondja P. Nagy Zoltán — vízgépészeti berendezéseket gyárt és egyedi gépeket gyárt. — A szocialista piac összeomlásával ez a vállalat is olyan helyzetbe került, hogy új profilt kellett keresnie. Egyéves piackutatás eredményeként a gyár vezetése rájött, hogy nem csak forgalmazni, de gyártani is érdemes, hiszen a kisebb gazdaságok, a szűkített területen gazdálkodó szövetkezetek nagy számban igénylik majd a kisebb gépeket a föld megmunki felszámoló biztosnak a békéscsabai szakmérnököt, aki nem tud belenyugodni, hogy egy nagy hagyományokkal rendelkező gyárat felszámoljanak. Az úgymond jól prosperáló részekből két kft. alakult, ő pedig ez év január elsejétől egy 160 főt foglalkoztató részvénytársaságot hozott létre Ganz Gépgyár Rt. néven, amely készül a kis- és közepes méretű traktorok hazai gyártására. kálásához. Hazai konkurens nincs, mert a Rába csak nagyüzemi traktorokat gyárt. Az is tény, hogy Magyarországon igen lerobbant állapotban van a még működő traktorállomány. A korábban meghonosodott típus nem felel meg a mai követelményeknek. A részvénytársaság az olasz Lamborghini és a román Harta traktorgyárral megállapodást kötött mind az értékesítésre, mind az összeszerelésre. Az új termékkel már a tavaszi BNV-n jelentkezni akarnak. Araikkal az olasz típusnál alá tudnak menni a John Deere és a Fiat traktoroknak, míg a román gépek az MTZ-vel veszik fel a versenyt. Terveik szerint kezdetben évi 500 darabot gyártanának a kis- és közepes traktoraikból, ami a mezőgazdaság fel- ocsúdása után elérheti akár a kétezres tételt is. A halasi gyárnak szerencséje van, mert mind az Ipari Minisztérium, mind az AVÜ támogatta életbenmaradási programját. Az viszont kissé meglepő, hogy a hitelkihelyezési gondokkal küszködő bankok mezőgazda- sági beruházóval szóba sem állnak. Még akkor sem, ha mező- gazdasággal kapcsolatos ipari tevékenységről van szó. Ügy látszik, nem is olyan sürgető a gazdaság talpraállítása, s még mindig jobban megéri a munka- nélküliek „gyártása” és eltartása. B.S.E. Részarány-kijelölés után, kárpótlás előtt Mezőkovácsházán — a földalap kijelölése körül felmerült nézeteltérések után — nagy érdeklődés kíséri a földkijelölésekkel, illetve a kárpótlással kapcsolatos események alakulását. A jelenlegi helyzetről Bélák Lukács, a földkiadó bizottság elnöke és dr. Berták Ferenc, mint a bizottság szakértője adott tájékoztatást. — A földkiadó bizottság a lejárt határidő után összesítette a beadott kérelmeket. A több mint 1700 részarány tulajdonból 1200-an adtak be írásos kérelmet és 182-en kérték kimérésre a földet. Mivel a bizottság szándéka, hogy akik tavaszi művelésbe akarják venni a földet, azok részére ez biztosított legyen, ezért április elején ezen igénylők részvételével megbeszélést tartottak. Komoly problémát jelent, hogy a kijelölt 10 táblába több a bejelentett igény, mint a valós lehetőség. Ennek tisztázására a földkiadó bizottság a jelentkezőkkel egyeztető tárgyalásokat folytat, törekedve az ésszerű megegyezésre. Ha az egyezség mégsem jönne létre, úgy a jogszabály értelmében nyilvános sorsoláson kell a sorrendet eldönteni — mondja dr. Bertók Ferenc. — Sajnos az igazsához tartozik, hogy ezek a problémás táblák akadályozzák azon igények kielégítését is, amelyben tavaszi saját művelést kértek. Ennek ellenére a bizottság azokban a táblákban, ahol lehetséges, folyamatosan megkezdi a kijelölést, illetve a földek ideiglenes birtokba adását. — Mivel a kárpótlási jeggyel rendelkezők türelmetlenül várják az árverezés megkezdését, így megnyugtatásul közölhetjük, hogy Mezőkovácsházán elegendő a földalap az igények kielégítésére. Sőt, úgy tűnik, marad a földalapból a téesztagok részére is — mondja Bélák Lukács, a bizottság elnöke. — Az első árverezési kör 6 napos lesz, amelyre közel 200-an jelentkeztek. A felmérések szerint várhatóén e körben, először a kisebb kárpótlási értékkel rendelkezők vesznek részt, akik művelni szeretnék a földjeiket. Ezzel kapcsolatban az érintetteknek április 18-án 10 órától a polgármesteri hivatalban tájékoztatást tartunk. Az első körben az összes kárpótlási terület 30 százaléka kerül kalapács alá, a második körben — amely várhatóan június, júliusban lesz — a 40 százalék. A fennmaradó földterületek kárpótlására pedig az ősz folyamán kerül sor. — Nem kell tehát felülni a hangulatkeltéseknek, mert földalap van bőven — szól közbe a bizottság szakértője — és az árverezés elhúzódása sem a bizottság hibájából történt. Mint az már köztudott, a késedelem a megyei kárpótlási hivatal és a helyi termelő- szövetkezet között felmerült jogértelmezési vita miatt következett be. Ha erre a bírósági eljárásra nem került volna sor, akkor most az árverezés a második köméi tartana és remény lett volna arra, hogy őszre befejeződjön a teljes földkiadás, így tulajdonképpen április 21- én, az első kárpótlási napon kezdődik az igazi munka. H.M. 5. Mi a vagyonügynökség szándéka? A privatizáció gyakran hallott kifejezése mostanában a decentralizálás, ami nem azonos a decentralizált privatizációval, de jó lehetőség arra, hogy összetévesszék a kettőt. A manapság emlegetett decentralizálás arra a szándékra vonatkozik, hogy a nagyobb vállalatokat kisebb részekre bontva próbálják értékesíteni. Ez a szándék meglehetősen sok vitát váltott ki, s lényegében az a meggondolás húzódik meg mögötte, hogy a kisebb egységekre könnyebb fizetőképes vevőt találni, mint a nagyvállalatokra. A vagyonügynökség annak a megoldásnak a híve, hogy ha nincs kedvező vételi ajánlat egy vállalatra, akkor ésszerű, hogy egységekre bontva kíséreljék meg eladni. Úgy vélik, hogy az egyes részek és az anyacég ezt követően is együttműködhetnek szerződéses rendszerben. Ezzel szemben vannak szakértők, akik szerint a magyar vállalatok nemzetközi léptékkel mérve még egyben is kicsinyek, ezért a szétdarabolás nem biztos, hogy növeli a külföldi befektetők érdeklődését. Az Állami Vagyonügynökség most azon az állásponton van, hogy azonos feltételek mellett a belföldi befektetők ajánlatát részesítik előnyben a pályázatok elbírálásánál. Azt igyekeznek szem előtt tartani, hogy az ajánlatok közül melyik az, amely a vállalat hatékony működését a legjobban garantálja, és azt a változatot fogadják el. Többször hangoztatták képviselőik, hogy nem céljuk a megcsontosodott vállalati szerkezetet tovább konzerválni. Ez azt is jelenti, hogy ha például egy megrendült helyzetű vállalat megvásárlására a dolgozók ajánlatával szemben egy tőkeerősebb befektető ajánlata áll, inkább ez utóbbit választják. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a decentralizált privatizációs programba sorolt vállalatokra beérkezett ajánlatok döntő többsége a cégek teljes privatizációjára vonatkozott. A decentralizált privatizáció keretében létrejött vállalateladások kétharmad részénél hazai befektető volt a vevő, és ezek között is jelentős részt képviseltek a vállalatok dolgozói. Nagy számban vettek igénybe egzisztencia hitelt, és sokan éltek a kárpótlási jegy adta lehetőségekkel is. Egyre gyakrabban tesznek ajálatot a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szabályai szerint is a dolgozók. Várhatóan nagy érdeklődés lesz a privatizációs lízing iránt is, amelyre még csak néhány kísérlet történt. Ez utóbbi technikával a vagyonügynökség csak olyan vállalatok esetében kíván élni, amelyeket már meghirdettek eladásra, de nem sikerül rájuk vevőt találni. A kárpótlás és az adózás Az elmúlt napokban többen érdeklődtek szerkesztőségünkben, hogy milyen adóvonzata van, ha értékesítik a kárpótlási jegyüket vagy a kárpótlás során visszakapott javaikat. A kérdésre Szabóné Juhász Ilona, az APEH osztályvezetője válaszolt. — A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló módosított 1991. évi XC. törvény 7. § (1) 20. pontja értelmében a kárpótlás mentes az adó alól. Ezért azoknak a magánszemélyeknek, akik az úgynevezett „kárpótlási töfvény” alapján kárpótlásban részesülnek, a juttatott vagyoni érték után nem kell adót fizetniük. Hasonló a helyzet a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásánál is. Vagyis, ha a magánszemély kárpótlási jegyét életjáradékra váltja át, az életjáradék is mentes a személyi jövedelemadó alól. Abban az esetben, ha a magánszemély a kárpótlási jegyét névérték felett értékesíti, akkor az árfolyamnyereség után adót kell fizetni, melynek mértéke 20 százalék — értékpapírból származó jövedelemként. Természetesen, ha az értékesítésért kapott összeg névérték alatt van, nincs adófizetési kötelezettség. Más a helyzet azonban, ha a magánszemély a kárpótlási jegyéért termőföldet vásárol és azt elidegeníti (eladja). Ebben az esetben is két alapvető adózási szabály érvényesül: — Áz első esetben a termőföld elidegenítése a tulajdon- szerzéstől számított három éven belül történik, akkor az 1991. évi XXV. törvény 23. § (3) bekezdés szerinti adózási szabály az irányadó. Eszerint: „A vételi jog alapján szerzett termőföldnek a tulajdonszerzéstől számított három éven belül történő elidegenítésből származó bevételnek a termőföldre fordított értéknövelő beruházási kiadásokkal csökkentett részét teljes egészében az elidegenítés évében kell a tulajdonosnak a személyi jövedelemadó alapjául szolgáló összjövedelméhez hozzászámítani. Bevételnek az illeték- kiszabás alapjául szolgáló forgalmi értéket kell tekinteni.” Ez azt jelenti, hogy a kárpótlási jeggyel szerzett termőföld három éven belüli elidegenítése esetén bevételnek az illetékkiszabás alapjául szolgáló forgalmi értéket — és nem az adásvételi szerződésben szereplő értéket — kell tekinteni. A jövedelemtartalom teljes egészében adóköteles, azaz nem használható fel adómentes lakáscélra és nem alkalmazható az „50 százalékos” szabály sem. A másodikban pedig, ha a termőföld elidegenítéstől számított három éven túl történik, akkor a személyi jövedelem- adóról szóló törvény rendelkezései az irányadók. Ennek fő szabálya, hogy az elidegenítéskori forgalmi értékből le kell vonni a szerzéskori forgalmi értéket, a megszerzéssel és értékesítéssel kapcsolatban felmerült költségeket, továbbá az értéknövelő beruházásra fordított igazolt kiadásokat. Az elidegenítésből származó jövedelem 50 százaléka adóköteles összevonandó jövedelem. A bevételt és az ebből számítandó jövedelmet az átruházás évében kell megszerzettnek tekinteni, függetlenül az esetleges részletekben történő vételár-kiegyenlítéstől. Békekötő a békétlenek között Nem első alkalommal ültek egymással szemben a napokban a kamuti művelődési ház nagytermében Földesi István, a helyi mezőgazdasági és szolgáltató szövetkezet igazgatója és Varga István, a földrendező bizottság elnöke, valamint a testület tagjai. Ezúttal is dr. Pásztor Gyula országgyűlési képviselő vállalta a békekötő szerepét. Az előzményekről: a földhivatal, valamint a földrendező bizottság által közösen megtartott árveréseken a kárpótlási jeggyel rendelkezők a licitálások során nem ezer forintért, hanem aranykoronánként csak 500 forintért vásárolták meg földjeiket. A földeket korábban — az ideiglenes táblába helyezés után — megművelték, illetve azt búzával bevetették, így utólag a kárpótoltak dupla mennyiségű földterületet követelnek a szövetkezettől. A szövetkezet igazgatósága viszont a törvény szerint is járó, az 500 forintos áron visszakért földterületre a továbbiak során is igényt tart. A földrendező bizottság és a szövetkezet igazgatója többször tárgyaltak — eredménytelenül. A szövetkezet igazgatója mondja: — Az igazgatósággal áttekintettük a kilátásainkat. Az 1993. évre szóló kárpótlással elkelt földterületek műveléséről az ideiglenes hasznosítási szerződéseket megkötöttük. De arra nem számítottunk, hogy a licitálások után 65 lesz azoknak a kárpótoltaknak a száma, akik szövetkezetünktől duplán igénylik vissza földterületüket. A földterületre, amely nem kelt el és nincs ideiglenesen hasznosítva, arra a továbbiakban is igényt tartunk. A területre vonatkozó növényekre az értékesítési szerződéseket megkötöttük, de a viszaigénylések következményeként azokat módosítanunk kell partnereinkkel. A képviselő és a szövetkezet igazgatója vitája után Varga István, a földrendező bizot- ság elnöke tájékoztatta az érdekelteket arról a megállapodásról, ami a két fél között született: a kárpótoltak földjein a szövetkezet április 15- éig a művelést szünetelteti. A nyilvánosság előtt érdemleges döntés nem született, mert a szövetkezet igazgatója egy személyben nem dönthetett. Dr. Pásztor Gyula képviselő szűkebb körű tárgyalásra hívta ossza a földrendező bizottságot, valamint a szövetkezet igazgatóságát. Végül a kemény vitában másnap délben konszenzusra jutottak a felek. A szövetkezet igazgatósága kiadja a kárpótoltaknak járó földterületeket, igaz, arra már nincs lehetőségük, hogy földjeik mellé legyen azok kimérve, de egy másik tábla rendelkezésükre áll. A földrendező bizottság újból összehívja a kárpótoltakat, hogy a földjeik kiméretéséről tájékoztassa őket. A probléma megoldódott Kamuton, most már csak az a kérdés, hogy a szövetkezetnek maradt-e annyi földterülete, hogy ki tudja-e gazdálkodni a fenntartásához szükséges pénzt?! Bródy Ibolya
