Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-13 / 84. szám (85. szám)
GAZDASÁG 1993. április 13., kedd Tudatlanság, félrevezetés vagy tapasztalatlanság? Sok a suskus, a hiba és az ellentmondás földügyben A földtulajdonosok kárpótlása régi sérelmek orvoslására született. A tapasztalatok azt mutatják, a régiek helyett újabb sérelmek keletkeztek. Sok a suskus, a tájékoztatás hiányából, a törvénykezés kapkodásából, a földrendező bizottságok és az érintettek felkészületlenségéből eredően ordító hibák sokasága keseríti meg a földkérdésben érdekelt összes szereplő életéi- A kárpótlás^hivatalok ostromgyűrűben vannak, s létszám hiányában a tájékoztatás, a gyors ügyintézés elérhetetlen álom számukra. A mai helyzetről, s néhány előforduló panaszról beszélgettünk a Békés Megyei Kárpótlási Hivatal vezetőjével, dr. Göndös Józseffel. A földrendező bizottságok sem tudják — Nemrég egy kisgazda fórumon tapasztaltam, hogy az emberek nincsenek tisztában a kárpótlás ütemezésével, s ez sok galibát okoz. — Valóban nagyon kevesen tudják, és sajnálatos módon a földrendező bizottságok sincsenek tisztában vele. Ebben nem tudom, hol a mi hibánk, mert ugyan a felkészítések során elmondtuk, de néhány óra alatt a kínai nyelvet sem lehet elsajátítani. Van az első, 1991. évi 25-ös törvénynek egy végrehajtási rendelete — ami egységbe került azóta az alaptörvénnyel — a 104/1991 -es kormányrendelet. Ez részletezi a hármas ütemezést, ami azt jelenti, ha valamely mezőgazda- sági nagyüzem területére beadott kárpótlási igények egy- harmad része elbírálásra került, ott megkezdhető az árverés, de csak a kárpótlási földalap egyharmad részére, így biztosítható az, hogy ne legyenek többen vagy kevesebben egy adott szakaszra, mint amennyi szükséges. Amikor ez az egyharmad árverésre került, utána kezdhetjük el a második szakaszt, ha az elbírálásban a hetven százalékot elértük. Ekkor bocsájthat- juk árverésre a kárpótlási földalap 30 és 70 százalék közé eső második részét. Itt keletkezik elvileg egy vákuum, amikor jóval túl vagyunk a 30 százalékon, de a hetven százalékot még nem értük el. Szerencsére Békés megye annyira jól áll, hogy messze a legtöbb kárpótlási határozatot mi hoztuk, eddig 44 ezer 600-at. Az elmúlt hét végén az 58,8 százaléknál tartottunk. Ez azt jelenti, hogy a 32 és 88,2 százalék között Csorvás vezet, második Két- egyháza, ahol több árverést is tudunk tartani a második ütemben. De szerencsére a 70 százalékot már 14 mezőgazdasági nagyüzemnél túlléptük. — Mit takar a határozat szó? — Ebben szolid számmal benne van a kettes kárpótlás néhány jogosultja is, négy-ötszáz határozattal. Az első kárpótlásnál ugyanis bárki beadhatta kárpótlási igényét belterületi házas ingatlanra s vállalkozásra is. — Mik a leggyakrabban előforduló gondok? — Ami miatt a leginkább fáj a szívem: azt szerettük volna, ha a földárverés végső határideje 1994 március 31. Sajnos a törvény ezt már eldöntötte, és 1993 december 31 -ében határozta meg. Ha ehhez hozzáteszem: úgy tűnik, az ez évi Dr. Göndös József: „Becslésem szerint a megyében 6-8 ezer kárpótlásra jogosult maradt ki igénye érvényesítési lehetőségéből.” FOTÓ: FAZEKAS FERENC költségvetésünket megnyirbálták és éppen a végső szakaszban a létszámunkat harmadával csökkenteni kell, akkor komoly aggályaim vannak. Egy hétig dolgoztunk a helyettesemmel és egy közgazdásszal azon, hogy a megye összes mezőgazdasági nagyüzemének összes kárpótlási földalapjára elkészítsünk egy ütemezést, hogy pontosan tudjuk mikor, hol és mekkora területen tartunk árverést a megyében. Ez alapján kiderült, hogy ez év július 1-jétől napi 5 árverésre kellene áttérni, szeptember 1-jétől pedig napi 7-re, és akkor ki van minden centizve. — Ennek megértéséhez néhány számadat is kellene... — Kiinduláskor 6 millió 113 ezer aranykorona értékű kárpótlási földalapot jelöltek ki a megyében, ami különböző okokból 5,8 millió maradt. Újabb államosítás? —Mi a csökkenés oka? — Több is van, de a három fő ok: öt-hat mezőgazdasági nagyüzem nem tudta kijelölni, mert nem volt elég földalapja. Ugyanis a kárpótlási földalap képzése a tagi részarány és egyebek képzése után következett sorrendben. Volt, aki nem volt képes eleget tenni ennek a kötelezettségének, például az orosházi vetőmagtermeltető vállalat, ahol hat emeletes épület van a kárpótlási földalapon. A harmadik, ami nagyon fájdalmas és ami több mezőgazdasági nagyüzemet és kárpótlási földalapját érinti: a Nagykunsági Nemzeti Park bejelentése, miszerint jelentős területeket állami tulajdonba von. Az tény, hogy beszűkültek a környezetvédelmi hatóságok lehetőségei, de a rét és a legelő államosítása — ami hihetetlenül súlyosan érinti Biharugrát, mert ott 800 hektárt vesz tulajdonba az említett nemzeti park — Gyula és'Sza- badkígyós térségét, valamint Kardoskút környékét is érinti. Ezeknek a területeknek egyszerű parasztemberek voltak a tulajdonosai, akikkel most nem tudni, mi lesz. Nyugaton nem állami tulajdonba veszik, hanem magántulajdonba adják a védett területeket. Egy tulajdonos jobban tudja gondozni az ott lévő flórát és faunát. Még fizetnek is a megóvott madártojásokért. Hogy Kecskemétről megfelelő szakmai színvonalon tudjanak gondoskodni a kardoskúti rétről és legelőről, az számomra elképzelhetetlen. — És drágább is. Ebből fakad a gyanú: bizonyára többen nem jutnak földhöz, hiába van kárpótlási jegyük. — Ez a megye északi részén nem lehet gond. Máris vannak települések, ahol az elvándorlás miatt mindössze néhány lakos maradt, s akárhányszor tartunk is árverést, a föld nem fog elkelni. Ellenben bizonyos körzetekben feszültségek vannak, különösen a városok környékén és a megye déli részén, így azokban a városokban és környékükön, ahol nem voltak állami tulajdonú földterületek, például Orosházán és Gyulán. — Békéscsaba nem tartozik ide? — Igazából nem, mert a Békéscsabai Állami Gazdaság hatalmas területét jelöltük ki kárpótlásra. Ám ha a napokban hatályba lép az 1993. évi I-es törvény, amely kimondja, hogy a licitáló csak a lakóhelye szerinti közigazgatási területen licitálhat, nagy gond lesz. Ugyanis az állami gazdaság jelentős területei Telekgerendáson és Gyulán vannak, így azokra a földekre csabai lakos nem licitálhat. — Ez enyhén szólva őrültség. — Valószínű, a törvény alkotói Budapestre gondoltak, hogy ne mindenki a Gellérthegyre menjen árverésre. Itt is, ott is hibák — Folytassuk a szerkesztőségünket felkeresőpanaszosok gondjával. Hogyan fordulhat elő, hogy valaki időben bejelenti tagi részaránytulajdonára az igényét, ennek ellenére az egész dűlő, ahol a földje eddig is volt, a kárpótlási földalapba került? Panaszosunknak és több tulajdonostársának meg a falutól 10-20 kilométerre jelölték ki a földjét. Kárpótlás új jogsérelmek árán? — Az úgynevezett átmeneti, 1992. évi Il-es törvény, mely 1992. január 23-án lépett hatályba, kötelezővé tette a mezőgazdasági üzemek számára a földalap elkülönítését. Meghatározták a sorrendet is: tagi részaránytulajdon, állami tulajdon, szövetkezeti földalap és végül a kárpótlási földalap. Ez azt jelentette, hogy pontosan, helyrajzi számonként, munkarészekkel kiegészítve kell a térképeket elkészíteni jól elkülöníthető színekkel, amely térképet aztán az érdekegyeztető fórum hitelesített. Következésképp, ezt ma megváltoztatni senkinek sem áll módjában, a termelőszövetkezetnek a legkevésbé. Az elnöknek még a haszonbér- let vonatkozásában is minden létező jogcíme megszűnt ebben az évben, mert a földkiadó bizottság jogosult dönteni. —Hát pont ezzel van baj. — Szerencsére a földkiadás nem tartozik hozzánk, de a véleményem elmondom. Az 1993. évi Il-es törvény 4. paragrafusa kimondja a sorrendiséget. Eszerint, akinek belterületen volt a földje, annak lehetőség szerint belterületen kell kiadni, és ott, abban a táblában. Akinek értékesebb földje volt, például erdeje, annak erdőt kell kiadni, ha van rá mód. A törvény négy lépcsőfokot állapít meg. Ha jogsérelem éri az illetőt, az államigazgatási eljárás szabályai szerint a megyei földművelésügyi hivatalhoz fordulhat jogorvoslatért, amely köteles 30 napon belül államigazgatási határozatot hozni az ügyre vonatkozóan. — Ha valakinek több szövetkezet használta a földjét, és ő már más helyen lakik, hol licitálhat? Csak az 1991. június 1-jén érvényben lévő lakóhelyén vagy mindegyiken? — A kárpótlási határozatban szerepel, mely mezőgazdasági nagyüzemek használják az illető elvett földjét. Mondjuk volt hat. Akkor a hat közül szabadon választhat, s ha egy hetedik helyen lakik, akkor hét hely közül dönthet, hogy az összes kárpótlási jegyét hol használja fel. Mert egy helyen is levásárolhatja. De ha a tagi részaránytulajdona egy nyolcadik helyen van, azzaí már nem hozható össze. — Akkor teljesen külön dolog a kárpótlás és a tagi részaránytulajdon megítélése. — Hadd mondjak el erre egy példát, ami az egyik legsúlyosabb problémát jelzi, s amivel már 15-20 esetben megküszködtem, s amiben ellent kellett mondjak nagyon tisztességes parasztembereknek. Az emberekben rögződött az, hogy a tanyatulajdonost elővásárlási jog illeti meg a tanya körül. Csakhogy ahhoz, hogy ez a joga érvényesüljön a kárpótlás folyamatában, a három jogcím egyikének meg kell feleljen. Vagy 1991 június 1-jén ott lakott vagy ott volt bejelentett lakos, vagy annál a mezőgazdasági nagyüzemnél van az elvett földje, amely a kárpótlásra feljogosítja, avagy ott volt 1991 január elsején termelőszövetkezeti tag és jelenleg is az. Ha a három feltétel egyikével sem rendelkezik, bár kárpótlásra jogosult, bizony hiába tanyatulajdonos, nem élvez előny, nem licitálhat ott földet. Ebből sok szomorú konfliktus származik. Lássa be a kormány... — Ha már a sérelmekről beszélünk. Kevesen kapták meg az elsők között a kárpótlási jegyet. így a többség hátrányt szenved. — A földrendező bizottságok elvárják, hogy azokat a földeket, amelyek nem keltek el, ismét árverésre bocsássuk. Mert amikor először árverésre bocsátottuk, nem rendelkeztek kárpótlási jeggyel azok, akiknek a földjük ott volt, s licitálni szerettek volna rá. Sok esetben az emberi tisztesség hál’ istennek olyan, hogy bár megtéhette volna, nem licitált bizonyos földekre, mert tudta, az a Kissé, Baranyaié volt. Tehát minden érv amellett szól, térjünk oda vissza, és ismét tartsunk árverést. A kimaradt földdel a szövetkezet sem tud mit kezdeni. A cél pedig az, ne maradjon parlagon föld, és legyen meg a tulajdonosa is. De ha mi visszavisszatérünk már árverésre bo- csájtott területekre, nem haladunk. —Akkor mi a megoldás? — Hogy végre lássa be a kormány: ez az év még iszonyatos erőfeszítéseket kíván, és ahol sok a tennivaló, ne csökkentse a hivatalok létszámát még ebben az évben. — Maradtak-e elfelejtett vagy megkerült gondok? — Miközben vigyázó szemünket a határozatokról az árverések felé fordítottuk, a mezőgazdasági nagyüzemek jelentős része az általuk kárpótlási földalapba jelölt táblákba időközben tagi részarányt mért ki. Az árverésen pedig ott van tíz, húsz ordítozó ember, aki mondja, itt igenis nem lesz árverés, mert ez a föld már a miénk, az elnök úr már nekünk ígérte. Az árverésen pedig se módunk, se lehetőségünk arra, hogy meggyőződjünk róla, egy demizson pálinkáért megvett partizánakcióról vagy szabályos eljárásról van szó. Az árverésvezetők már az idegkimerülés határán állnak az ilyen esetek miatt. Mi az árverés előtt egy nappal a földhivataltól floppy lemezen kapjuk meg az árverezhető földek pontos leírását. A közhitelesség elvéből kiindulva valljuk, amit a földhivatal naprakészen kiad árverésre, azt mi el is árverezhetjük. — Hallani, hogy tervezik a szövetkezetből kiválás határidejének felszabadítását. —- Sokan pártolják, magam is, hogy a szövetkezeteknél még egyszer tegyék lehetővé a kiválást. A szövetkezeti és vagyonbiztonság elve ugyan ennek ellentmond, hiszen ott sem lehet egyik napról a másikra vagyonrészt kivonni. Csakhogy: amikor megteremtették a kiválás lehetőségét két hónapra, az emberek nem tudtak róla, és sokukat tudatosan félre is vezették. Tavaly novemberben Körösnagyharsányban egy polgármesteri értekezleten magam kezdeményeztem, hogy az első kárpótlási törvény hatálya alá eső ügyekben hasonló félreértések, tévedésbe ejtések történtek, és emiatt sokan nem adták be a kárpótlási igényüket. Most jönnek, de 1991. december 16. jogvesztő határidő volt. Ezért kezdeményeztem — és Zsíros Géza képviselő úrnak át is nyújtottam a javaslatomat —, hogy nyissák meg a lehetőséget a kárpótlási igények érvényesítése előtt. Becslésem szerint megyénkben 6-8 ezer kárpótlásra jogosult maradt ki igénye érvényesítési lehetőségéből. — Mit tudnak mondani ezeknek az embereknek? — Ne dobják el az irataikat indulatosságból, s ha lehetőség nyílik rá, akkor jöjjenek el. B. Sajti Emese A kevés szerencsések már művelhetik is a földjüket, olyan eszközökkel, amivel éppen tudják FAZEKAS FERENC
