Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-10-12 / 84. szám
Ruhaosztás Sarkadon A közelmúltban három mázsa vegyes ruhaneműt kapott a Lun- go Drom (Út Előre) Cigányszövetség sarkadi szervezete a Vörös kereszt városi szervezetétől és a helyi családsegítő központtól. Idő közben a Lundo Drom vezetője, Horváth Zoltán gondoskodott a ruhanemű szétosztásáról a rászoruló cigánycsaládok között. Vöröskeresztes ajándék A Magyar Vöröskereszt Békés Megyei Vezetősége a húsvéti ünnepek alkalmával ruhaadományt adott át a Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei Szövetségének, valamint a végegyházi cigányság képviselőinek. Ügyfélfogadás földügyben A sarkadi földrendező és földkiadó bizottságok képviselői csak csütörtökön délelőttönként tartanak ügyfélfogadást a sarkadi városházán a földügyekben érdeklődő állampolgároknak. „Rólad álmodom” a cukorgyárban A Sarkadi Cukorgyár volt mm velődési házában (ma Sweet Night Klub) április 10-én, szombaton este Komár László és Szűcs Judit vendégszerepei. Másnap, húsvét első napján ugyanitt a közkedvelt sláger, a „Rólad álmodom minden éjszaka...” előadóival, a nemrégen alakult FLM együttessel találkozhat az érdeklődő közönség. Pert nyert a Vasarely alapítvány Egy francia bíróság helyt adott a Vasarely-alapítvány igazgatója ellen a világhírű festőművész, Victor Vasarely és családja által benyújtott panasznak és megszüntette megbízását, egyben ideiglenes törvényszéki adminisztrátort rendelt ki az alapítvány ügyeinek intézésére. Déli utakon A Déli Autópálya Rt. és a Délalföldi Magazin Kft. új, 48 oldalas lappal célozta meg a vidéki Magyarországot. Ugyanis a sokszínű lap az országban mindenütt kapható, csak Budapesten nem. A Déli utakon- ban szó van a sok vihart kavart Déli Autópálya tervéről, a Sa- max-botrány anatómiájáról, a honfoglalás 1100. évfordulós előkészületeiről, a szegedi gyermekexportról, a keceli milliárdos, Pintér úr balesetéről és sorolhatnánk a jobbnál jobb témákat. A lap több írásban is foglalkozik a keleti régió gondjaival, az első számban Szabolcs- Szatmár-Bereg megye küzdelmeiről olvashatunk. A vállalkozóknak szánt tanácsok között most az üzleti terv készítése szerepel a lapban. szombat-hétfő HAZAI TÜKÖR f ►BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Vanteed - jó lenne megtalálni... Ez sajnos nem csak egy egyszerű falfirka, ezt a házat Nagykamaráson özv. Bódi Mátyásné lakja, aki nem tudja, hogy mitévő legyen, hisz ő nem ártott senkinek és mégis összefirkálták házának utca felőli falát. Amellett, hogy roppant bosszantó, nem kis összeg az, amit a felújításra kell fordítania. Stílszerűen, jó lenne megtalálni az elkövetőt! fotó: lehoczky péter Elmarasztalt zsűri — A kislányomnak, aki évek óta jár szavalóversenyekre, örökre elment a kedve a versmondástól, még az emléklapját is össze akarta tépni — kezdte elkeseredett panaszát az édesanya, aki kérte, hogy gyermeke érdekében nevét ne hozzuk nyilvánosságra. — Higgye el, nem az bánt, hogy nem került be az első három közé, hanem a zsűri elriasztó bíráskodása. Öt éve vesz részt rendszeresen a lányom a városi szavalóversenyeken, de ilyet még nem tapasztaltam. Csak néhány példát mondok. Különdíjat adott például a zsűri egy olyan résztvevőnek, aki a szöveget sem tudta, mert két nappal a megrendezés előtt értesült arról, hogy ott neki szerepelnie kell. Tehetségesnek találták, ezért díjazták. Nem a tehetséget kell elismerni, hanem a produkciót. Ónody Henrietta sem kapott díjat, amikor rontott, pedig akkor is tehetséges volt. Aki az első helyre került, az egyik kötelező iskolai anyaggal indult. Ez pedig eleve tilos. Egy iskolai szavalóversenyen a megjelenés formája is fontos. Piszkos edzőcipőben, pólóban, farmerban nem lenne szabad kiállni. A zsűri nemhogy szóvá tette volna a méltatlan megjelenést, még díjat is adott a tiszteletlen kislánynak. Az is nagyon fájt a gyerekeknek, hogy az értékeléskor csak a helyezést elértek produkcióit minősítették, mert sietett valahova a zsűri elnöke. Ebben az esetben a zsűritagok közül kellett volna valakinek annyi megbecsüléssel lenni a felkészülésbe időt, energiát fektető gyerekek iránt, hogy véleményével segítse a továbbfejlődésüket. Folyosói megjegyzésekből kellett a lányomnak is megtudnia, hogy mit kifogásoltak az ő versmondásában. Tudja mi bánt a legjobban? Ezek a hetedikes-nyolcadikos gyerekek már nagyok. Az én lányom is rengeteg versenyen vett korábban részt, mesemondó versenyektől városi szavalóversenyekig. Mindig az első három helyezett között volt. Nagyon sok tapasztalatot szerzett, maga is meg tudja ítélni a produkciók milyenségét. Csalódott a felnőttekben, s ez nagyon megviselte. Ráadásul a zsűri hozzáállása következtében a hanyag, nemtörődöm versenyzőknek nőtt meg az önbizalmuk, a lelkiismeretesen készülőknek pedig elment a kedve a versmondástól. Hogyan öntök lelket a lányomba legközelebb egy verseny előtt? (Tavaszi szünet lévén a versenynek helyet adó iskolában nem találtunk senkit, észrevételüknek azonban bármikor helyet adunk.) L.M. Jézus — Kovács Ferenc jeleníti meg — és Izrael népe a kétegyházi misztériumjáték főpróbáján Misztériumjáték Kétegyházán A több mint harminc szereplővel készült misztériumjátékot, amelyet Lupás Adrienn írt és rendezett, nagypénteken este fél hatkor mutatták be Két- ergyházán, a római katolikus templomban. Mint arról korábban hírt adtunk, Lupás Adrienn már rendezett „A legszebb ajándék” címmel misztériumjátékot karácsonykor a helyi óvodások, általános és középiskolások közreműködésével. A szép helyi összefogás újabb állomása volt a nagypénteki előadás, amelyben nyomon követik Jézus életét egészen a gyermekkortól a kereszthalálig. A misztériumjáték kiemelkedő része az anya és fiú elszakadása, valamint Jézus tanító munkája, amelyben alázatosságra, engedelmességre és állhatatosságra, új életre buzdítja tanítványait. A történet egészen Mária, az édesanya haláláig követi végig a megváltó sorsát. Az előadást a szülők és a helyi varrónők a kosztümök elkészítésével is elősegítették, sőt, három eleki „apostol” is megerősítette a helyi együttest a darab sikeréért. Az április 5-ei főpróba után a plébánián vendégül látták a szereplőket és szülőket, elismerve ezzel is a kis közösség munkáját. B. Olvasóink írják — Az itt közölt vélemények nem okveUenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Csak udvariatlanság? Az udvariasság a házigazda részéről egy másik nemzet képviselőivel szemben elemi követelmény. Az udvariasság minden helybéli kötelessége szlovák szomszédaink nemzeti képviselő-testületének vezetőivel szemben, akik 3 napos magyarországi hivatalos látogatásuk alkalmával kedden megtisztelték városunkat, hogy a helyszínen ismerkedjenek szlovák kisebbségünk életével. Ezt az illemszabályt szegte meg a Békés Megyei Hírlap, amikor az április 6-ai szám — az említett delegáció látogatásának napján—a 8. oldalon közölte le Magyart Barna „Horthy Miklós és a visszacsatolt területek" című írását. A magyar nemzetnek joga van történelme egyes korszakainak tisztázásához. E jog azonban nem csorbult volna, ha—úgy ahogy azt a román külügyminiszter gyulai látogatása idején tette a Hírlap szerkesztősége — az említett napon mellőzi olyan írások közlését, melyek tartalmára—talán nem egészen alaptalanul— érzékenyen reagálnak szomszédaink. Kizártnak tartom, hogy a szerkesztőség nem értesült idejében a szlovák delegáció érkezéséről, s kizártnak tartom azt is, hogy ne lenne tisztában az udvariasság elemi szabályaival. De hát akkor ez mi volt? Netán szándékos egybeesés? Abban az esetben ez már több, mint udvariatlanság. István Anna ** * Elképzeljük, amint a Békéscsabára érkező szlovák parlamenti delegáció megáll az első újságos pavilonnál és vásárol egy Békés Megyei Hírlapot, hogy gyorsan átlapozva megtudja, miként is fogadják Békés megyében. Különben honnan tudná, hogy mi jelent meg lapunkban látogatása napján, és hogyan háborodna fel azon, hogy egy Magyari Barna nevű egyén (mellesleg Erdélyből elüldözött főiskolai hallgató, történész) tanulmányt jelentetett meg Horthy terület-visszacsatolásairól. Kár, hogy a szlovák parlamenti delegáció vezetőjének állítólagos felháborodásáról István Anna nem tett említést, mert így csak találgatni tudjuk, ki és vajon miért hívta fel a vendégek figyelmét az „udvariatlan” fogadtatásra. Arra a fogadtatásra, amely—a levélíró szerint—hozzánk, mint házigazdákhoz igazán méltatlan volt. Csakhogy — bármily furcsa —, István Anna leveléből tudtuk meg, hogy mi is házigazdák vagyunk a hetvenezer csabai polgárral együtt. Ha a polgármesteri hivatal nem küld át hozzánk egy faxot a látogatás programjáról (ezúton is köszönet érte! ), bizony nem tudjuk meg, hogy kik és miért jönnek Békéscsabára. Vagyis sem a külügyminisztérium, sem az országgyűlési iroda, sem István Anna nem tájékoztatta lapunkat a várható látogatásról és a delegáció összetételéről. Mindezek persze jelentéktelen részletek a lényeghez képest: kinek és min van joga megsértődni Közép-Európában? Miért kell még mindig udvariassági kérdésnek tekinteni a történelmet, s lapítva hallgatni — hogy a szomszéd meg ne sértődjön — a Magyarországot ért trianoni és párizsi pofon igazságtalanságáról? Meddig kell még üvöltve bizonygatnunk, hogy a múlt feltárása nem egyenlő a határrevízióval. Meddig kiabáljuk, hogy semmi mást nem akarunk, csak békében élni. Egyébként a „Horthy Miklós és a visszacsatolt területek” című írás megjelenése és a szlovák parlamenti küldöttség látogatásának egybeesése a véletlen műve volt. Szándékosságot ilyen alapon a látogatás időpontjának kiválasztásában is lehetne keresni... Szerkesztőség Kérem, segítsenek! Fiam, Forgács Tibor születése óta mozgássérült, legsúlyosabb fokozatú. Ezért fordulok Önökhöz kérésemmel. Sajnos lakásunkban a fürdőszobaajtó megoldásánál nem gondoltak fiamra, ezért a keskeny ajtó miatt tolószékével ide nem tud közlekedni. Ezért kérném a segítségüket, hogy aki tud, küldjön térítés ellenében nekünk olyan irodai széket, amelynek lábain kerekek vannak. Ennek segítségével biztosan közlekedhetne. Tisztelettel: özv. Tanner Vendelné, 5745 Dombiratos, Kossuth u. 48. Visszhang Kaptak tájékoztatást a kamionosok A Békés Megyei Hírlap 1993. április 7-ei számában „Ünnep előtti csúcs a határon” címmel riport jelent meg dr. König Jánossal, a Vöröskereszt Békés megyei titkárával. Elismerésre méltó az az újszerű kezdeményezés és munka, amit a vöröskeresztesek végeznek a kényszervárakoztatás elviselésének könnyítésére, amiről a titkár úr a valóságnak megfelelő tájékoztatást adott. Nem helytálló viszont a titkár úrnak azon állítása, mely szerint „nyugtalanságot okozó tényező, hogy a térképen nincs rajta a terelőút, így a várakozók nem tudják, hogy hol vannak". A kamionok elterelését és várakoztatását több mint egy év óta hajtjuk végre. Kezdettől fogva fontosnak tartottuk vezetőik tájékoztatását, ezért három nyelven (törökül, németül és románul) lefordítva, valamint egy térképvázlattal tudatjuk velük—megértésüket kérve—, hogy miért kerül sor az elterelésre és ideiglenes várakoztatásra. Ezt a szórólapot a sportcsarnoki forgalomirányító ponton valamennyi kamionvezető megkapja. Éppúgy, mint az út továbbfolytatásakor a sorszámot. Hasonlóképpen történik a személygépkocsi-vezetők tájékoztatása is. Nyugtalanságot a hosszú (gyakran két-három napig) tartó várakoztatás, az egyes kamionok (például romlóáru szállítása miatti) sorból való kiemelése, valamint a 44-es úton Gyula és Békéscsaba között történő belső kamionforgalom látványa okoz. Balta János RENDŐR ALEZREDES, FŐTANÁCSOS, OSZTÁLYVEZETŐ
