Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-08 / 56. szám

1993. március 8., hétfő o SPOKl Peking olimpiai pályázata Szombat óta Pekingben tartózkodik a Nemzetközi Olimpiai Bizottság küldöttsége, amely a svéd Gunnar Ericsson vezetésével tekinti meg az ezredforduló nyári olimpiájának rendezésére pályázó kínai főváros sport- létesítményeit, méri fel infrastruktúráját és vendégfo­gadó kapacitását. Chen Xitong, a pekingi olim­piai pályázati bizottság elnöke (a főváros pártvezetője) a NOB-bizottság érkezésekor mondott köszöntőjében 1,1 milliárd kínai hő óhajaként említette a 2000. évi olimpia pekingi megrendezését. A kínai állami vezetők igye­keznek Peking olimpiai pályá­zatát össznemzeti üggyé tenni, vagy legalábbis akként feltün­tetni. A rendezési jog elnyeré­se ugyanis Kínában fontos ál­lami, politikai üggyé vált. A kínai diplomácia sokféle nem­zetközi fórumon lobbizik en­nek érdekében, a hazai közvé­leményt pedig intenzív sajtó- kampány próbálja lelkesedés­re hangolni. A NOB-bizottság érkezésé­hez időzített sajtónyilatkoza­tában a pekingi olimpiai pá­lyázati bizottság elnöke kije­lentette, hogy a kínai főváros a NOB minden előírását szent­írásnak tekintené, ha elnyerné a rendezés jogát. Kilátásba he­lyezte, hogy a főváros 100 ezer férőhelyes stadiont és 250 hek­táros olimpiai falut építene, sőt, újabb elegáns szállodákat is a meglévő 25 luxushotel és 170 egyéb szálló mellé. Pe­king polgármester-helyettese pedig még azt is megígérte egy sajtóértekezleten, hogy ked­vező döntés esetén enyhítenék a külföldi újságírók szigorú megfigyelését az olimpiáig hátralévő időben. Medovarszki János olimpiai akadémiai tanácstag lett Levelet kapott a napokban Medovarszi János testnevelő tanár, ismert sporttörténet-ku­tató a Magyar Olimpiai Bizott­ságtól, melyben felkérik, hogy 1993—96-ban tevékenyked­jen a Magyar Olimpiai Akadé­mia tanácsában. Mint ismert, a többszörös magyar bajnok atlétát koráb­ban, a még egységes Békéscsa­bai Előre Spartacus SC elnöke­ként delegálták a MOB-ba, az új ciklusban azonban már nem lett a testület tagja. Részlet az emlí­tett levélből: „Eddigi munkád­dal tanújelét adtad az olimpai eszme iránti elkötelezettséged­nek és tevékenységeddel sok ér­téket teremtettél a magyar olim­pai mozgalomban. A következő négy év a MO A részére sok fela­datot ad. Kérjük, hogy járulj hozzá a MOB és Magyar Olim­piai Akadémia célkitűzéseinek megvalósításához. ” Páros mérkőzés a Keletiben Pályaudvari páros mérkőzés — hármasban, némi agytrenírozóval fűszerezve... F. I. Úszás: még egy szövetség A vidéki liga aggodalmát fejezte ki Triatlon Vk: Kropkó harmadik A miskolci Kropkó Péter re­mekül szerepelt az új-zélandi Aucklandben megrendezett hosszú távú triatlon Világku­pa-sorozat első versenyén. A 650 indulót felvonultató me­zőnyben Kropkó az amerikai Ken Glach és a német Dirk Aschmoneit mögött az előkelő harmadik helyet szerezte meg. A magyar versenyző a 3,8 km- es úszást, a 180 km-es kerék­pározást és a 42 km-es futást 8:49:53 óra alatt teljesítette. Legyőzhetetlen kardozók A magyar kardvívók folytat­ják diadalmenetüket. Az idény eddigi Világkupa viadalait magyar vívók nyerték, s a „Hét nemzet” elnevezésű csapat- verseny is a piros-fehér-zöld színek képviselőinek sikeré­vel zárult. A németországi Dirmstein- ben megrendezett versenyen veretlenül lett első a cfr. Abay Péter, Boros György, Bujdosó Imre. Köves Csaba és Navar- rete József összetételű váloga­tott. A második helyen a néme­tek „A” együttese végzett. A magyar csapatban kitűnő­en vívott Köves Csaba, az UTE-Dreher versenyzője (22 győzelem/3 vereség). A többi­ek eredményei: Boros 15/7, Navarrete 12/6, dr. Abay 7/4, Bujdosó 7/5. Az amúgy sem gond­mentes magyar úszó­sport újabb vihar előtt áll. Egy harmadik szövetség is alakulni szándékozik ugyanis, s egyik leendő vezetője, dr. Ternes Judit ezt azzal indokol­ta, hogy a „régi”, Széchy Ta­más-féle szövetség működés- képtelen lett és véget kell vetni annak, hogy ugyanazok hoz­zák a döntést is, akik aztán végrehajtói is. Kilencvenegy egyesületet hívtak meg a szombati buda­pesti alakulóra. Felkérték, mégsem vállalta el a részvételt az operatív bizottságban az ugyancsak MÚSZ-elnökségi tag dr. Tóth Ákos, a testneve­lési egyetem tanszékvezetője. Miért? — A problémákat, a vitás kérdéseket a szövetségen belül kell elrendezni, például MÚSZ-közgyűlésen tisztázni. Ha egy szövetség működése szabálytalan vagy törvényte­len, akkor tegyük szabályossá, törvényessé mi magunk! Még­hozzá úgy, hogy teljes körű részvétel mellett igyekszünk úrrá lenni a nehézségeken, nem pedig akkor, amikor úszósportunk ütőképes része távol van, külföldön tartózko­dik... Nem érzem tehát korrekt lépésnek, hogy — bár egyesületek szövetségének megalakításáról van szó — Széchy Tamásék távollétében történik ez az egész. Mert a nemzetközi eredményességet biztosító „részleget” nem le­het, nem volna szabad kivon­ni, mellőzni, véleményük ilyen átalakításnál semmikép­pen sem hagyható figyelmen kívül. Másodsorban azért sem vállaltam szerepet a bizottság­ban, mert mint elnökségi tag, a MÚSZ régebbi általános igaz­gatója ezt a magam részéről nem tartom morálisan össze- egyeztethetőnek. Ráadásul el­sietettnek, nem eléggé előké- szítettnek vélem az átalakítási összejövetelt. Hadd mondjam még el, hogy Széchy és Kiss László kulcsfigurák, ezzel együtt nemcsak személyektől függ egy sportág, s ahogyan abszolút szerephez sem sza­badjuttatni senkit, úgy kizárni sem. Ha úgy tetszik, a kettős hatal­mi helyzet kialakulása előtt for­mált véleményt telefaxával a Vidéki Úszó Szövetség is, amely aggályokkal együtt fo­gadta el az alakulást, egyebek közt, mert a MÚSZ elnökségé­nek határozata közgyűlés összehívását rendeli el április­ban, mégpedig az egész magyar úszótársadalom bevonásával. Mi vagyunk a Kinder FC... Komár László énekel a tenyér­nyi színpadon. Akik azonban jelen vannak, azoktól az első szünetben már alighanem sér­tésnek venné, ha nem „Laciz- nák”. Elhihetjük a pesti flasz­ter egykori igaz vagányának, hogy jól érzi magát a többsé­gében gyulai vendégekből álló társaságban, elvégre nem akármi az sem, ha valakinek személyesen Jepure Peti s egy másik vállalkozó, Balogh Pis­ta vág disznót... Ez azonban csak a dolgok egyik oldala, lévén, hogy Laci viszonzásul pártoló tagja a Kinder Futball Clubnak. Á pártolótól viszont olykor jótékony segítséget (is) várnak. Mivel Komár nem kedveli a „szponzor” szót (megértem!), azt mondja, ő ez­zel a cirka 60 ezer forintot érő, amúgy szuperhangulatot te­remtő és hajnalba torkolló báli fellépéssel segíti a gyerekcsa­patot, akárcsak másik húsz­egynéhány támogató, akiknek jóvoltából tombolát is érde­mes volt vásárolni a második „Kinder bál”-on Békéscsa­bán. Szóval a bál egyszerre ki- kapcsolódás a remek Garzon Szállóban (lám, máris itt egy újabb támogató), emellett nem akármilyen bevételteremtő sem: azóta ugyanis már tud­juk, lesz új felszerelése a srá­coknak a tavasz végi kunhe- gyesi tornára. — Köztudott, hogy ma min­den sportközösség segítségért talpal, de ha a gyerekekről van szó, egy kicsit hamarabb meg­nyílnak a pénztárcák. Minden­kinek nagyon köszönjük! — mondja szinte egymástól elvé­ve a szót Balogh István elnök és Jepure Péter menedzser. Később persze' feleleve­nítjük az elmúlt két és fél évet is, annál is inkább, mert izgal­mas időszak volt a „magánk­lub” életében. Balogh István: — A törökzugi lakótelep mellett lakom és szinte vélet­lenül vetettem fel az egykori gyulai labdarúgónak, Csepre- gi Gyurinak, mi lenne, ha az ittenieket, a focizni szerető, de elkallódni látszó gyerekeket — no és akik nem jutnak szó­hoz a G YSE-ben — összefog­nánk és klubot szerveznénk. A toborzóra meghívtuk a nép­szerű tv-riportert, Gulyás Lászlót is annak idején, száz­harminc gyerek jött el! Már csak pálya kellett a sok gye­reknek. „Kinéztük” a Hús­kombinátét, nekik nagyobb gondjai is vannak, mint saját sporttelepüket gondozni, en­nek fejében aztán megkaptuk használatra. Én festő-mázoló vagyok, van egy kereskedel­mi, szolgáltató bt.-nk is elég jó kapcsolatokkal, így aztán ne­kivágtunk. Igyekeztünk min­denkivel felvenni a kapcsola­tot, amit tessék szó szerint ér­teni, mert tudattuk létezésün­ket például az összes európai nemzeti szövetséggel! Én nem tartom restellnivaló ered­ménynek, hogy az olasz és a dán szövetség válaszolt is! De természetesen hazai vizeken is evezünk, most például a Fradi ifi vezetőségével tárgyalunk egy itteni edzőtáborozásról. Máris eljutottunk odáig, hogy bátran kereshetjük az ellenfe­leket is. De a szakmai dolgok­ról az edző hivatott többet mondani. Akkor hallgassuk! — A városi sporttelep volt nekem is a második otthonom sokáig, játszottam az NB Il-es csapatban is, de kivált, hogy pedagógus lettem, szívesen fordultam az edzői munka fe­lé. Két korcsoportban is van csapatunk, a nagyobbakkal a megyei serdülő bajnokságban hetedik helyen várjuk a tavaszi fordulót, most pedig a sarkadi Pelikán Kupán veszünk részt mindkét csapattal, szombaton lesz az eredményhirdetés. Legbüszkébbek arra vagyunk, hogy az eleki Ferenczi Attila, aztán Balogh Roland, Koszta Domokos, Pataki Lajos és Pet- ruzsán Barna már tagja a me­gyei serdülő válogatottnak is. No és arra, hogy egy pesti tor­nán tavaly a Honvédtói „csak” 4—0-ra, a Tatabányától pedig „csak” 2—1-re kaptunk ki. Hetente háromszor tartunk edzést és senkit nem küldünk el, aki rendesen viselkedik, fi­zeti a tagdíjat. Negyvenöt ak­tív játékosunk van, s ha vala­miért aggódom, csak az, hogy minden gyereket tisztessége­sen fel tudjunk öltöztetni, de még inkább játéklehetőséghez juttatni. A szakmai kérdések­ben különben sokat segít a most Békéscsabán edzősködő Dávid Imre is! Én nem azt mondom, hogy mi a GYFC ellenlábasai akarunk lenni, mitöbb remélem, hogy a ko­rábbi kisebb-nagyobb súrlódá­sok is feledhetők, elég ha azt mondom, hogy Kiss József például mindkét helyen vállalt szerepet. Csak úgy zárójelben említem, hogy ma már talán nekünk is akadna pálya a váro­si sporttelepen, de amint látja, sikerült megoldanunk. És nem tartom elképzelhetetlennek, hogy nemsokára — nevelési költség fejében persze, hiszen minden fillérre szükségünk van — átirányíthatjuk a leg­ügyesebb nagyobbakat a kék­fehérekhez. Legyen sok tehet­séges vagy inkább szorgalmas sportoló, akiknek értelmes, él­ményeket hozó programot tu­dunk kínálni, ez a legfonto­sabb. Közben azonban komoly célokat is kitűzünk magunk elé, enélkül nem tartanánk ott, ahol... Újra a támogatók veszik át a szót: — Odáig jutottunk, hogy már megbeszéltük Kozma An­tal igazgatóval: szeptembertől egy ötödikes labdarúgóosztály is lesz az ötösben. Hogy ennek a híradásnak mi lehetne a tanulsága és egyálta­lán kell-e hogy legyen? Talán nem szükséges, ráadásul biz­tosan van, amiről nem esett szó a báli szünetekben. Vagy ha szóba is került, maradjon az asztaltársaság „titka”. A leg­fontosabb ugyanis, bármikép­pen nézzük, talán mégis csak az, hogy nemcsak Csipet-csa­pat van immár, hanem Kinder is... Fábián István * A klub második báljának támo­gatói. Gyuláról: Kubicza bazár, Húskombinát, Gali-Frri Kft., Szabók Ipari Szövetkezete, Siva Kft., Autójavító Kft., Üdülőszö­vetkezet, ÁFÉSZ, Tölgyfa ven­déglő, Aranykereszt, Pizza ven­déglő, Lídó bár, Ibolya Kft., Sör­pince Kft., Tiamó bár, dr. Kraszkó György, Amirál Pro­ducts Kft., Kis kézműves cuk­rászda, Csomós sport-játék; Bé­késcsabáról: a megyei gabona­ipari vállalalat, a megyei labda­rúgó szövetség, Elektroház, Resti étterem, OTP Bank és a lökösházi V. Nővérek Bt. Az egyik pártoló tag a színpadon: Komár László FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Balogh István elnök (balról): „Gyerekkoromban én is szeret­tem volna focizni, de a mesterem mindig akkor engedett volna el délután az edzésre, amikor már vége volt...”. Csepregi György edzó': „Nagyon szeretek a gyerekekkel foglalkozni”

Next

/
Thumbnails
Contents