Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-08 / 56. szám

àRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP GAZDASÁG 1993. március 8., hétfő Dél-magyarországi Gazdasági Kamara 1890 Kamarai hírek Külkereskedelmi okmányok kamarai hitelesítése A Dél-magyarországi Gazda­sági Kamara immár ötödik éve végzi — a nemzetközi gyakor­latnak megfelelően — klasszi­kus kamarai feladatként egyes külkereskedelmi áruforga­lommal kapcsolatos okmá­nyok hitelesítését. Tapasztalataink szerint a külkereskedelmi tevékenysé­get most vagy nemrég kezdő vállalkozások nem minden esetben ismerik a Dél-magyar- országi Gazdasági Kamara ezen szolgáltatását. A vállal­kozások munkájának meg­könnyítése érdekében kívá­nunk rövid tájékoztatást adni e kamarai tevékenység lényegé­ről. Nemzetközi egyezmények, illetve jog alapján az alábbi okmányok hitelességét végzi a DmGK: — Származási bizonyítvá­nyok (nyomtatvány a kamará­nál szerezhető be), kereskedel­mi számla láttamozása, alá­írás hitelesítése, különféle ke­reskedelmi okmányok (pl.: ál­lat- és növényegészségügyi igazolás, minőségi tanúsít­vány, cég státusigazolás stb.), ATA-Carnet (nyomtatvány a kamaránál szerezhető be). Minden olyan esetben hasz­nálható vámokmány, amikor az áru külföldre történő kiszál­lítása után változatlan állapot­ban visszaérkezik az országba (pl. külföldi kiállítások, verse­nyek stb.). A fenti okmányok egy ré­szének használatát a nemzet­közi kereskedelmi szabályok, illetve egyezmények kötele­zően írják elő, míg más részük­nél a külföldi partner igénye a meghatározó. A szolgáltatást igénybe ve­vőknek a Magyar Gazdasági Kamara által központilag meghatározott díjat kell fizet­nie. A kamarai tagok 50%-os díjkedvezményben részesül­nek. Az okmányhitelesítés a Dél-magyarországi Gazdasá­gi Kamara mindhárom irodá­jában történik, munkanapo­kon 9—13 óráig. Ugyancsak a DmGK-hoz fordulhatnak azok a cégek, melyeknek nemzetközi szál­lítmányozás keretében kár­ügyük keletkezett. A kamarai kárszakértői jegyzőkönyv bir­tokában eredményesebben ér­vényesíthetik kárigényüket a külföldi féllel szemben. A DmGK képviseletének címe: 5600 Békéscsaba, Szabadság tér 16—18. Telefon/telefax: (66) 324-976. Pátkai Katalin szolgáltatási előadó. Ez van Mikor annak idején, úgy harminc évvel ez­előtt Belgrádban jártam, a többi magyar tu­ristával együtt én is csak ámultam azon, hogy szinte boltonként változó volt a kávé ára. Ugyanazon minőség, márka, a helytől és az üzlet állapotától függően hol többe, hol keve­sebbe került. Nálunk ez a kapitalista módi csak az utóbbi években kezd érvényesülni, ám igen sokszor nem is figyelünk fel rá. A napokban a nyakamba vettem a csabai belvárost, és három, egymáshoz közeli boltot megnéztem. Hely szerint tehát nincs különb­ség köztük, nagyságban annál inkább. A 100- as ABC városi viszonylatban nagyüzem, az Élésker 176. ételbárral összekötött húsáruda és vegyesbolt, a Dózsa György út eleji Sajben- féle üzlet a régi értelemben vett szatócsnak nevezhető. Mindhárom rendes, jó üzlet, s míg alaposabban meg nem nézzük az árakat, úgy tűnik mindegy, hogy melyikben vásárolunk. Legalábbis egyes cikkek tekintetében. Csakhogy ez tévedés, mert például a cukor, amikor ott jártam, a 100-asban 8 forinttal olcsóbb volt, mint a másik kettőben. Igenám, de a só meg az Eléskernél került 4, illetve 9 forinttal olcsóbba, ugyancsak kilónként. A félkilós zsírral is hasonló volt a helyzet. A Vénusz étolajnál csak 1 és 4,50 differenciát találtam. Kissé meglepő dolgok. Legjobban mégis az ételízesítő árkülönbsége hökkentett meg. A Vegeta az Éléskernél: 28,50, a 100- asban: 32,30, a Sajben-félében: 34. Az új csomagolású Delikát 8 pedig ugyanebben a sorrendben: 25,80,30 és 34 Ft. Vajon miért, s ezt különösen az utóbbiakra értem, hisz nagy valószínűséggel ugyanattól a nagykertől valók. Ha nem, akkor pedig az üzlet nem keresi az olcsóbb beszerzési lehető­séget. Persze más tényező is közrejátszhat, még a hasraütés is, kizárólag plusz előjellel. Sőt az is, hogy nem ismerik egymás árait. Ok megtehetik, mi nem. Vagyis ne legyünk restek széjjelnézni a boltokban, s ott venni meg az egyes cikkeket, ahol azok olcsóbbak. Vass Márta Lesz-e koca a vésztői sertéstelepen? Erről a látszólag egyszerű kér­désről beszélgettünk a Körös­menti Tsz elnökével, Kincses Zsigmonddal, aki a közelmúlt­ban lett szövetkezet elnöke. — Tulajdonképp miért üres a sertéstelep? — A történet 1991 legelején kezdődött, amikor a sertéspestis miatt az 1000 kocából és szapo­rulatából álló állományunkat fel kellett számolnunk. Ezután kö­vetkezett a telep teljes fertőtle­nítése, beleértve a talajcserét, a szennyvízcsatorna kitisztítását is. Ezek a munkák 1991 közepé­ig elhúzódtak. Ekkor lehetőség lett volna az újratelepítésére, ám időközben a sertéságazat jöve­delmezőségi viszonyai jelentő­sen romlottak, az egész piaci helyzet bizonytalanná vált. A ki­alakult helyzetre tekintettel az akkori vezetés úgy döntött, egyenlőre csak az állagmegóvá­si munkákat végzik el a telepen, de nem telepítik be. —A nemrég átalakult szövet­kezetnek van-e már elképzelése, hogyan tovább? — Az új vezetés megvizsgál­ta annak lehetőségét, hogyan le­hetne a telepet hasznosítani. Mi­vel a telep jelenleg is alkalmas a nagyüzemi sertéstartásra, az előkészítő tárgyalások megkez­dődtek. Elképzelésünk szerint a telep gazdasági társaság formá­jában működne, mivel a szövet­kezetnek saját forrás nem áll rendelkezésére, így viszont le­hetőség lenne reorganizációs hi­tel felvételére. Az anyakoca-ál­lomány megvásárlása önmagá­ban is hatalmas összeg, például volt olyan ajánlatunk, amely szerint az egyébként valóban ki­tűnő anyakocákat hatvanezer forintért adták volna darabon­ként. Most a legnagyobb gon­dunk az, hogy nem tudunk hitel­hez jutni. Mi jó adósok voltunk, nem vagyunk eladósodva, jelen­tős vagyonnal rendelkezünk, de mindez kevés. A telep újraindí­tása 30-40 embernek adna mun­kát, úgy tűnik, a piac is biztosít­va lenne, de kölcsön nélkül nem tudjuk megoldani. Az a furcsa az egészben, hogy mindenhol azt hallani, hogy a legkülönfélébb hitelekkel, támo­gatásokkal segítik az újonnan in­duló mezőgazdasági vállalkozá­sokat, miközben a tapasztalat egészen mást mutat. GlLA Technikatanárok országos továbbképzése Az utóbbi 10—15 évben a tech­nika és a körébe tartozó tudo­mányok óriásit fejlődtek. Ezzel a fejlődéssel az iskolának, s ezen belül a technika tantárgy­nak is lépést kell tartania. Me­gyénk pedagógusai a korábbi időszakban is szívesen vették ki részüket a tantárggyal kap­csolatos kísérletekből. A Nem­zeti Alaptanterv bevezetése kapcsán sokféle próbálkozás­ról, kísérletről hallani. Me­gyénk 23 középiskolájában a technika tanítása alternatív tan­terv szerint történik. Ezekben az iskolákban a törzsanyag ta­nítása mellett nagyobb szerepet kap az informatika, a háztartás­technika és a közlekedési isme­retek oktatása. A Technikatanárok Országos Egyesületének éltrehívásakor a szervezők úgy gondolták, hogy fórumotkell biztosítani a techni­kát tanító pedagógusok számá­ra. A szervezet megalakulása­kor hat szekcióban cserélhették ki tapasztalataikat a nevelők. Az informatikaszekció március 3-án Gyulán, az egészségügyi szakközépiskolában tartotta idei első továbbképzését mint­egy félszáz, az ország különbö­ző helyeiről érkezett pedagógus számára. Szó volt az egyesület feladatairól, a szakosított számí­tástechnika tantervről az általá­nos iskolában, az informatika- számítástechnika tanításának lehetőségeiről a technikaórá­kon. A számítástechnikai cégek bemutatkozása után az összejö­vetel fórummal zárult. Se nem bongó - se nem mangó - hanem mungóbab! A mungóbab felfedezte Európát Csodálatos egybeesés, hogy Kolombusz Kristóf világrefor­máló felfedezésének félezre­des jubileumában egy ázsiai géncentrumú növény, a mun­góbab visszavonhatatlanul meghódította Európa „módo­sabb” felét, köztük hazánkat is. A világ babváltozatainak génbanki tanulmányozása so­rán figyeltem fel munkatár­sammal Tápiószelén egy rop­pant „izgalmas” növényre, a mungóbabra. Haragos zöld le­veleiből csak úgy áradt a vita­litás, és kicsiny sárgászöld szí­nű, pillangós virága kecsessé­gével, aránytartásával a nö­vényvilág titokzatos csodáira emlékeztetett. A felfedezést követő látványos siker annak köszönhető, hogy amíg a világ nagyobbik felén a táplálkozás mennyisége a fő kérdés, addig Európa jelentős részén és az Egyesült Államokban a minő­ség az elsődleges. És hogy mi­ért csodabab? Azt is elárulom. A növény önmagában nem lenne alkalmas különösebb „fegyvertényre”, s aligha hagyta volna el ázsiai, termé­szetes környezetét, ha a pará­nyi olajzöld magja (a kis fehér köldökkel — amelynek ezer- magtömege 40-50 gramm —) nem lenne képes óriási energi­áról árulkodó csíranövényt fejleszteni. A kis magból szin­te kirobban az étkezésben hasznos csíranövény, amely egyenesen „berobbant” a mo­dem táplálkozásba. Az átlago­san 5 centiméter hosszú, 2-3 milliméter vastag csíranövény az egyik legegészségesebb emberi táplálék. Nyersfehér- je-tartalma 23%, nyerszsír 1,2%, N-mentes anyaga 57%, és nyersrost tartalma 4,4%. A mungóbab nemesítése Ma­gyarországon mintegy tízéves múltra tekint vissza. Egy pa­kisztáni eredetű kereskedelmi anyag ( 1 kg) szolgált a honosí- tó-nemesítő kiindulási alapjá­ul. Elsődleges cél az volt, hogy a géncentrumtól sok ezer kilo­méterrel eltávolodva olyan egyedeket válasszunk ki, ame­lyek a mi viszonyaink között is beérlelik termésüket. Az egyedszelekcióval végzett egy évtizedes munka eredmé­nye egy új fajta, amely egyben a botanikai nemzetség (Vigna) első reprezentánsa is Mezőko­vácsházi mungó néven. Álla­mi minősítést kapott 1992-ben Zeni fantázianéven, majd pe­dig az óriási külpiaci (és hazai) érdeklődés miatt a fajta szaba­dalmaztatása is megtörtént. A termeszthetőségéről és egyéb érdekességekről legközelebb. Varga Sándor, HORTSEED Kft., Mezőkovácsháza Holtágakat éltető alapítvány A Körösök völgye, beleértve természetesen a holtágakat is, pótolhatatlan ' kincse me­gyénknek. Ám ez a természet­adta érték — nem utolsósor­ban az elmúlt évtizedekben felhasznált növényvédő sze­rek, műtrágyák vízbe kerülő maradványaitól, a folyókba engedett szennyvizektől—ro­hamosan pusztul, a víz minő­sége romlik. A jelenlegi társa­dalmi, gazdasági, ökológiai körülmények nem kedveznek a holtágak égető problémái­nak megoldására. Éppen ezért elismerésre méltó minden olyan kezdeményezés, amely javítani szándékozik a jelenle­gi állapotokon vagy akár csak a további romlásnak próbálja elejét venni. Égy ilyen kezdeményezés „A holtágaknak élni kell” ala­pítvány, amelyet 1991 októbe­rében hívott életre öt alapító tag, a gyomaendrődi, a mező­túri önkormányzat, a Körös— Berettyói Vízgazdálkodási Társulat, a Gyomaendrődi Vi­harsarok Halászati Tsz, vala­mint Bényei Gábor magánsze­mély. Az alapítvány, melynek kezelője a Békés Megyei Kör­nyezet- és Természetvédelmi Kft., a teljes Körös-völgy holt­ágait karolja fel, ezen belül a jelen időszakban kiemelten foglalkozik a Hármas-Körös jobb parti holtágaival — ide tartozik Templomzug, Soczó- zug, Bónumzug, Kecskészug és Peresi holtág. Az alapítvány a közelmúlt­ban tartotta évzáró közgyűlé­sét, összegezve az első évet. Amint dr. Cserei Pál, az alapít­ványt kezelő szerv vezetője el­mondta, a programnak megfe­lelően megtörtént a holtágak összekapcsolása, amely elő­feltétele a folyamatos vízpót­lási üzem kialakításának. E hónap végéig megépül egy vízkormányzó műtárgy a Kecskészugi és a Peresi holtág között. A munkák kivitelezője a Körös—Berettyói Vízgaz­dálkodási Társulat, amely igen nemes gesztussal megelőle­gezte a beruházás költségeit. Tavaly három alkalommal száz-százezer köbméter víz pótlására került sor a holtágak­ban, s ebből kettőt az alapít­vány, egyet a gyomaendrődi önkormányzat fizetett. A holtágak mentén mintegy kétezer telektulajdonos élvezi a vízpartot. Az alapítvány cél­ja, hogy őket is megismertesse a holtágak problémáival. Ami a további terveket illeti, az idén legalább kétszer három­hetes vízpótlást szeretne az alapítvány biztosítani, ami 1,8 millió köbméter vízbetáplá­lást jelenti. Mindez az alapít­vány szerény anyagi lehetősé­geihez képest hatalmas kia­dást jelent, még akkor is, ha támogatják a nemes célt ter­mészetesen az érintett vízparti telektulajdonosok, valamint a Szolnok megyei önkormány­zat is. T. I.

Next

/
Thumbnails
Contents