Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-05 / 54. szám

1993. március 5., péntek HAZAI TÜKÖR Bejárás kedvezménnyel Az újszalontai önkormányzat rendeletet alkotott arról, hogy azok a községben élő munka- nélküliek, akik a munkaügyi központ segítségével jutottak munkához más településen, a bejáráshoz útiköltség-támoga­tást kaphatnak. Az önkormány­zat a tényleges útiköltség 80 százalékát fizeti ki a dolgozó­nak. A jogosultság megállapítá­sát és a kifizetést a képviselők polgármesteri hatáskörbe utal­ták. Csillagtúrán a Sarkadi Lovasklub A Sarkadi Lovasklub március 12-én tartja az évadzáró köz­gyűlését. M'mtSzahóSándor ve­zetőségi tag elmondta, az önkor­mányzattól 200 ezer forint tá­mogatást kaptak erre az eszten­dőre. Igényük ennél némelyest több lett volna, hiszen egy nem­zetközi fogathajtó versenyt sze­rettek volna rendezni belőle, ám mint Szabó Sándor elmondta, az eredeti összegért még a klub el­nöke sem harcolt igazán. így az­tán maradnak az idénre a hagyo­mányos rendezvények. Az egyik legrangosabb szereplésük májusban a gyulai csillagtúrán való részvételük lesz. A Gyula Tűzvédelméért Alapítvány arra kérte a klubot, hogy a rendez­vény vendégeit kocsikáztassák, illetve vegyenek részt a május 29-ei felvonuláson. A „nadrágszíj” vége Nem forráshiányos Újszalonta 1993-as költségvetése — tud­tuk meg a község vezetőitől. A bevételi és a kiadási oldalon egyaránt 5 millió 485 ezer forint szerepel. Mint Rigó István, a falu volt jegyzője mondta: „A nadrágszíj végét már mi fogtuk, azért sikerülhetett egyensúlyt tartani a két oldal között!”. A bevételen némileg módosíthat még a tavalyi pénzmaradvány vagy az idén beadott pályáza­tok, amennyiben pozitívan bí­rálják el azokat. Nagyrésze már elkelt írásunk elején mindjárt leszö­gezzük: segíteni akarunk és nem ártani. Csorváson 112 ezer aranykoronányi föld van kár­pótlásra kijelölve, s ezzel a számmal az országban az első tíz között van. Két árverésre kerül sor márciusban, 11-én és 12-én, majd egy harmadikra áp­rilis 2-án. Ha ezen túl lesz a falu, akkor a károsultak 17 százaléka jut jogos tulajdonához. De egy kis hiba csúszott a kárpótlásra kijelölt földek árverésre való ki­jelölésébe. Kocsis László, a földrendező bizottság elnöke joggal sérel­mezi, hogy a nevezett időpon­tokban ugyanazokat a táblákat jelölték ki licitálásra, amelyeket már korábban nagy százalék­ban értékesítettek. — December 16-án a Csor- vási Gazdák METÉSZ haszná­latában lévő 22-es számú 098/8- as helyrajzi számú táblát árve­reztük, 4281 aranykorona-ér­tékben. Ekkor a terület jelentős része gazdára talált és mind­össze 285 aranykorona maradt gazdátlan. Ezt a kis területet hirdette meg a megyei kárren­dezési hivatal március 11 -én ár­verésre. De a Magyar Közlöny­ben úgy jelent meg, mintha az egész területet újra értékesíte­nék. Ez félrevezető. Március 12-én a 30-as számú 0171/1-es telekkönyvi bejegyzésű föld­terület kerül árverésre, de ezt a táblát is december 16-án 5627 aranykorona-értékben már egy­szer licitáláson értékesítettük. Mindössze 1373 aranykorona maradt meg akkor. Ezt a terüle­tet is meghirdették a kárpótlási jegy tulajdonosainak. Szörnyű gond, hiszen itt rengeteg a kár­pótlásra jogosult, óriási a terület, ami még nem talált gaz­dára és a maradványföldek töre­dékét sem elégítik ki majd az igényeknek. Nehezíti a helyze­tet, hogy az április 2-ára meghir­detett árverésre újra a 22-es és 30-as táblát jelölték ki. Plusz a 29-es táblát, amely 0164/10-es helyrajzi számú, 5580 aranyko­rona-értékű földterületet. Most, ha márciusban a két árverésen a 22-es és 30-as tábla maradvány­területei elkelnek, akkor csak a 29-es táblára tudnak licitálni a károsultak — mondta kesereg­ve Kocsis László. A megyei kárrendezési hiva­tal ígéretet tett arra, hogy április végén esetleg május elején még körülbelül 8 ezer aranykoroná­nyi földet árvereznek Csorvá­son. A mezőgazdaságot szerető gazdák azonban elégedetlenek, hiszen a nyáron árverésre került területeket nehéz lesz birtokba venni, mert a nagyüzem műve­letlen földet nem hagyott és va­lószínűleg vetés után a termést is be kívánja takarítani. Ebben az esetben azonban a kárpótlási föld tulajdonosa nem veheti bir­tokba tulajdonát csak ősz végén és csak a jövő évi vetésben lesz érdekelt. Nem akar a csorvási földrendező bizottság se a Bé­kés Megyei Földhivatalra, se a megyei kárrendezési hivatalra kígyót-békát kiabálni, hiszen mindenki tudja, hogy leterhel­tek és nehezen tudnak eleget tenni a különböző települések földrendező bizottságainak, de a csorvásiak azt kérik, hogy ha már ez a hiba becsúszott, akkor még a tavasszal próbáljanak mi­nél több árverést tartani a falu­ban. A kárpótlási jegy tulajdo­nosok megértését kérik, hi­szen nem tudhatja mindenki, hogy a három, ezután követke­ző árverésen olyan földek kerülnek kalapács alá, amely­nek nagy százaléka már tavaly elkelt. Ezzel számoljanak, ha licitálni indulnak. Papp János Mester és tanítványa - nyertek Nem is olyan régen Budapes­ten a Nemzeti Sportcsarnok adott otthont annak a nemzet­közi fodrászversenynek, ame­lyen felnőttek és tanulók egya­ránt indulhattak. Megyénkből is érkezett több nevező a hely­színre. Közöttük volt az oros­házi Clepátra Szalon tulajdo­nosa, a többszörös magyar baj­nok mesterfodrász, Cseh Ist­ván és tanítványa, Góg Bog­lárka. De eljöttek Békéscsabá­ról a Szeverényi Mihály által felkészített fiatalok is. A fod­rásztanulók versenyének női fodrász kategóriájában az alábbi megyei sikerek szület­tek: 2. Dercsényi Anita, 3. Csatlós Szilvia, 6. Nedró Ani­kó. A férfi fodrászok remény­ségeit pedig mind maga mögé utasította az orosházi induló, Góg Boglárka. De ne feled­kezzünk meg a felnőttekről sem, ahol Cseh István bizonyí­totta, még mindig ott van a legjobbak között. Fafeldolgozás A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát egykori fafeldol­gozó üzemét jelenleg Zomborácz és Fia üzemelteti. A képen (szemben) Székely István látható, aki társával azokat az akácból készült deszkalapokat osztályozza, amelyeket a meg­rendelő sertéshizlalda építéséhez fog felhasználni FOTÓ: FAZEKAS FERENC Új kihívások előtt a Vöröskereszt-A Vöröskeresztnek a megváltozott körülmé­nyek között új kihívásoknak kell megfelelni. A nagyvállalatok, szövetkezetek összeomlásával megszűnt biztos bázisa. A Békés megyei szerve­zet komoly anyagi gondokkal küzd, s ezért, hogy el tudja látni sokoldalú tevékenységét, nyitnia kell az önkormányzatok, az egyházak és az ifjúság felé. Ugyanakkor a méltatlan körülmények között működő megyei szerve­zetnek a tárgyi feltételeken is javítania kell, ami egy új, tanfolyamokra, egyéb rendezvé­nyekre, raktározásra is alkalmas székházat jelent — mondotta bevezetőjében dr. König János, a Magyar Vöröskereszt Békés megyei titkára azon a vezetőségi ülésen, amelyet már­cius 3-án, szerdán tartottak a megyeházán. A megyei szervezet elnöke, dr. Rácz László ismertette a napi­rendi pontokat, amely szerint a megyei titkár először az új ve­zetőség megválasztása óta el­telt két hónap munkájáról és az ez évi tervekről számolt be. Ebben dr. König János arról szólt, hogy szükség lenne egy olyan vöröskeresztes központ­ra Békéscsabán, ahol a beteg- gondozás, a karitatív tevé­kenység, az adományok táro­lása és szétosztása, az ország­úti elsősegélynyújtó tanfolya­mok megtartása lehetségessé válik. — A Vöröskereszt megyei szervezete komoly anyagi gondokkal küzd, az elmúlt évi­hez képest is félmillió forinttal kevesebbet kapott az országos költségvetésből a megyei szer­vezet. Éppen ezért maga pró­bálkozik anyagi bázisa megte­remtésével. Ennek egyik for­mája az az alapítvány lesz, amely „Segíts, hogy segít­hessünk!” elnevezéssel már a cégbíróságon vár bejegyzésre. Az alapítvány fővédnökségét Gyulai Endre, békés-csanádi megyéspüspök vállalta el. A Vöröskereszt alapszerveze­teknek a jövőben jobban kell támaszkodnia a települési ön- kormányzatokra, a megyei szervezet pedig üzleti vállal­kozásokba fog, elsősorban a karitatív tevékenységhez kap­csolódóan. Tervezik templomi ' hang­versenyek megrendezését, ak­ciót az erőszak ellen, a nem­zetközi kapcsolatok kialakítá­sa érdekében pedig videole- véllel keresik meg elsősorban az európai országokat. Javíta­ni kívánják az alapszerveze­tekkel a kapcsolatot, az infor­mációk kölcsönös cseréjét, er­re szolgálnak a vezetőség láto­gatásai és a hírlevél-rendszer. A vöröskeresztes világnap alkalmából, május 7-én pozso­nyi, ungvári, aradi, újvidéki és osztrák résztvevőkkel el kíván­nak látogatni a nemzetiségek lakta településekre, majd este egy gálaműsor keretében talál­koznának az aktivisták egymás­sal, ami a tapasztalatok kicseré­lésére és az ismerkedésre is jó alkalom lesz. A Máltai Szeretet­szolgálattal és a családsegítő központokkal is szorosabb együttműködésre törekszenek, és a Méltóság az élőknek és a holtaknak gondolat jegyében az elhanyagolt megyei zsidóteme­tők patronálását is elvállalták. Harmadik napirendként dr. Ollár György, a megyei vér­adó állomás vezetője számolt be a véradás megyei helyzeté­ről. Eszerint nemcsak az or­szágban, de megyénkben is csökkent a véradók száma. A honvédségre már nem lehet úgy alapozni mint korábban, éppen ezért főként a civil la­kosságra lehet számítani. A megye vérellátása 89-90 szá­zalékra esett vissza, ami a szükségletek bűvös alsó hatá­rát jelenti. A vérellátó szolgá­latok korszerűtlenül vannak felszerelve, s gond van szer­vezeti és anyagi helyzetükkel is. A részletes beszámolót kö­vetően komoly vita alakult ki a beszámoló felett, ezért a veze­tőség úgy döntött, hogy éppen a véradást vállalók fokozot­tabb megbecsülése érdekében komoly elemzésnek vetik alá a véradó szolgálat tevékenysé­gét és kapcsolatát a Vöröske­reszt-szervezetekkel. g j g líRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Olvasóink írják - 1 ■■ 1 ...............— A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. „Ha dzsumbuj van, faxoljatok!” Storno. Vis major. Csak oda megyünk lakni, ahol havat kapni... (no, meg lehet lakni...). Az újságírónak „jár a feje, mint az inga...” és össze-vissza firkál mid- nenfélét Kiss A. János cikkében, a Personal Tempotours (P. T. T.) Osztrák Magyar Utazási Irodánk síútjáról, ahelyett, hogy valóban meghallgatta volna a „másik felet” is. Akkor hozzájárultunk volna annak közléséhez. Kár, hogy a fotósa sem volt hajlandó irodánkról (telefon, telefax, telex és computerek) vagy a kétszintes Neoplan 75 fős luxus autóbuszunkról felvételt készíteni. Helyette egy „a kerék­párt nem mi támasztottuk oda” című cégérbemutatót közölt, pedig a földszint 18. számú irodánkban ez módjában állt volna. Ki érti ezt? Minek az a nagy sietség? Hiszen nem tűz volt, csak „dzsumbuj”. Mi­értnem várták meg, amíg a tényeket megismerjük a sítúrával kapcso­latban? Vagyis—vis major—keletkezett, amikor az indulás előtti napon közölték: „A bányászüdülőben a szállás stomo (rendőrségi com­mandos alakulatokelhelyezésemiattelnézésünketkérik), alefoglalt szállást nem tudják biztosítani.” Mi pedig csak „oda megyünk lakni, ahol havat kapni..., no meg lehet lakni ! ’ ’ Ezért stomo az egész síút. Szerencsére a belvárosi iskolaés agimnázium sítúráját nem kellett lemondani, mert előző napon sikerült egy másik szállodában teljes panziót, külön síbuszt biztosítani az emeletes mellett tíz napra. Miért nem kérdezték meg őket? Biztosan szívesen mesélnének és fotó is kerülne! Sajnos, nehezebb helyzetbe kerültek azok, akiket valóban csak az indulás előtti órában tudtunk értesíteni (30 fő). Megkezdtük az uta­sok azonnali kártalanítását. Emeltszintű útiköltségtérítés mellett biztosítottuk a Hotel Erika szállóban személyekre lefoglalt szállást, félpanzióval — amelyet mások 4 ezer forinttal drágábban értékesí­tettek— azoknak, alak vállalták az egyéni utazást. A Neoplan két­szintes autóbuszunkat csak minden feltétel teljesítésekor tudtuk vol­na biztosítani (szálloda, létszám). Csoportkísérő és síoktató vezeté­sével mégis kiutazott 30 fő—személygépkocsikkal. A jó üzleti kapcsolatnak, no meg a síbarátságnak is köszönhetően végül minden megoldódott. Következő sítúránkhoz még a havat is biztosítjuk ! Várunk minden kedves utazni vágyót túráinkra! Tóth Gábor, síoktató P. T. T. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ *** Tóth Gábor Síoktatónak,a P.T.T. Ügy vezetó'Igazgatójának! Jelentem: dzsumbuj van! Ám—lehet,ezzel kedvétszegem— fax helyett inkább ide(s)írom bánatomat. Fogalmam sincs, hogy mit ért ön a másik fél meghallgatásán. Az isten szerelmére, közel másfél óráig hallgattuk önt! (Ismerje el, nem azakimondottanszótlan típus.) Gondolatai pontos visszaadása érde­kében kértük, hogy a beszélgetés kerüljön hangszalagra. Ehhez — bizonyára jó oka volt rá — nem járult hozzá. így azután nagyalakú spirálfüzetemhétoldalátkörmöltemtele,gondolataithívenkövetve. Nem volt könnyű feladat. Azt mondott, amit akart, legfeljebb—ha szóhoz jutottunk—néhány tényt vetettünk közbe. Aztán elállt nyi­latkozata közzétételétől. Én ezt megértem, még a jog is méltányolja . azt, hogy senki sem köteles olyasmiről beszélni, amivel ártana önmagának. Nem engedte meg azt sem, hogy az interjú illusztrálására egy port­rét készítsünk önről. (Hadd lássa az olvasó, kivel áll szemben.) He­lyette felajánlotta, hogy néhány nap múlva fotózzuk le az emeletes buszát. Lehet, hogy az hét nyel ven beszél, de ez alkalommalnem „őt” kívántuk megszólaltatni. Való igaz, felajánlotta azt is, hogy fényké­pezzük le kis irodáját (telefon, telefax, telex, computerek). Meg is tesszük nyomban, amint fizetett hirdetésben óhajtja reklámozni ma­gát­Ez a vis maior messzire visz. Önök bizonyára nem egy hullám­hosszon voltak a szállásadókkal. Amit ön szállásfoglalásnak hitt, az „szlovákéknál”—foglaló híján—nem volt több szándéknyilatko­zatnál. Hogy a buszt ezúttal csak veszteségesen tudta volna kikülde­ni? Az utasok szemszögéből nézve ez az ön magánügye. Az olcsó és a drága árról csak annyit: ha az egyik boltban olcsó abanán, de nincs, a másikban drága, ám kapható, akkor alighanem a drágábbat választa­nám. Őszintén remélem, hogy e levélváltással — miként ön a szóban- forgó utazásról is állítja—végül minden megoldódott. Kiss A. János VÉSZTŐ KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ- TESTÜLETÉ pályázatot hirdet jegyzői állás betöltésére. Feltételek: — tudományegyetem állam- és jogtudományi karán szerzett jogi doktori vagy államigazgatási főiskolán szerzett igazgatásszervezői képesítés — legalább kétéves közigazgatási gyakorlat. A pályázat benyújtási határideje: 1993. március 31. A pályázathoz mellékelni kell: — 3 hónapnál nem régebbi keletű hatósági erkölcsi bizonyítványt — a végzettségre vonatkozó okirat hiteles másolatát — kézzel írott önéletrajzot. A pályázatot a következő címre kell benyújtani: Vésztő községi önkormányzat, polgármester. 5530 Vésztő, Kossuth L. u. 62.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents