Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-04 / 53. szám

iRÉKÉS megyei hírlap HÁLÓ 1993. március 4., csütörtök Munkatár(s) Az alábbiakban közöljük a Bé­kés Megyei Munkaügyi Köz­pont állásajánlatait kirendeltsé­genként: Békéscsaba: géplakatos 1 fő, esztergályos-marós 1 fő, szerszámkészítő 1 fő, takarító­nő 3 fő, utókalkulátor 1 fő, üz­letkötő (Újkígyósra) 4 fő, üzlet­kötő (Dobozra) 3 fő, üzletkötő (Szabadkígyósra) 3 fő, konyhai dolgozó 2 fő, analitikus könyve­lő 1 fő, érettségizett pályakezdő férfiszabó-tanulónak 6 fő, gép- jámű-villamossági szerelő 1 fő, boltvezetőhelyettes (iparcikk boltba) 1 fő, raktáros 1 fő, szá­mítógéptermi gépkezelő 1 fő, autószerelő 1 fő, hentes 1 fő. Békés: védőnő (Tarhos) 1 fő, óvónő (Tarhos) 1 fő, bolti eladó 3 fő, felszolgáló 1 fő, ügynök 3 fő, takarítónő 1 fő, éjszakai por­tás (érettségivel) 1 fő, homokki­termelő (gépkocsivezető) 1 fő, pék 1 fő. Gyula: gépi varró 10 fő, tex­tilkonfekcionáló 5 fő, kazánfű­tő (magasnyomású) 2 fő, ács­állványozó 3 fő, autófényező 2 fő, cukrász (több éves gyakor­lattal) 1 fő, bútor- vagy ált. asz­talos 5 fő, kötőgépmester 1 fő, felnőtt szakápoló vagy ált. asszisztens 5 fő, ideg pszich. szakápoló 2 fő, varrödavezető (középfokú textilipari végzett­séggel) 1 fő, biztosító ügynök 15 fő, könyvelő (mérlegképes) 1 fő, könyvelési csop. vez. (ff. KÁLÁSZ) 1 fő, rehab, foglalk. vezető 1 fő, vízépítő-mérnök 1 fő, számítógépes programozó (rendszergazda) 2 fő, jogász 1 fő, adótanácsadó (pénzügyi és számviteli főisk.) 1 fő, valuta­pénztáros 2 fő, idegenforgalmi referens (orosz nyelvismeret­tel) 1 fő. Orosháza: varrónő 40 fő, ci­pőfelsőrész-készítő 3 fő, cipő­készítő 4 fő, főkönyvelő 1 fő, közegészségügyi felügyelő 1 fő, közműépítő üzemmérnök 1 fő, CNC-esztergályos 3 fő, for­dító (középfokú angol nyelv­vizsga) 1 fő, ultrahang és rönt­gen roncsolásmentes vizsgáló 1 fő, szakács 4 fő, ív- és lánghe­gesztő 3 fő, belső ellenőr (felső­fokú közg. diploma, ide- gennyelv-ismeret) 1 fő, eszter­gályos-marós 1 fő, vámügyinté­ző 1 fő, irodalmi muzeológus 1 fő. Szarvas: felszolgáló 1 fő, se­gédmunkás (lángossütőbe) 1 fő, férfi szabász 2 fő, tehergépko­csi-vezető (C, E kategóriás) 2 fő, fogtechnikus tanulónak érettségizett férfi 1 fő, órástanu­lónak (érettségizett férfi) 1 fő, asztalos 2 fő, hentes 1 fő, víz-, gáz-, központifűtés-szerelő (he­gesztés) 1 fő, kazánfűtő (nagy­teljesítményű olajkazánhoz) 1 fő, férfi élelmiszereladó (pénz­tárgépkezelésben jártas) 1 fő, autószerelő 1 fő, könyvelő (szá­mítógépkezelés, gépírás, német nyelvismeret) 1 fő, gondozó, szolgálatvezető 1 fő, ergotera- peuta 1 fő, gyógytornász 1 fő, ápolónő 3 fő, szociális asszisz­tens vagy gondozónő 2 fő, veze­tő gondozónő 1 fő, takarítónő 2 fő, gépkocsivezető, karbantartó (szobafestő-mázoló-tapétázó vagy asztalos vagy kőműves vagy burkoló) 1 fő. Mezőkovácsháza: felvásár­ló szaktanácsadó (mg-i közg-i felsőfokú végzettség) 3 fő, ma­gyar—könyvtár szakos tanár 1 fő, matematika—fizika szakos tanár 1 fő, gyógypedagógus 1 fő, üzletkötő (német—angol nyelvtudás) 1 fő, varrónő, beta­nított varrónő 15 fő, felszolgáló 4 fő, gyakorlott szakács 1 fő, üzletkötő 3 fő, matematika, testnevelés, rajz, angol szakos tanárok 3 fő, pénzügyi vezető (mérlegképes könyvelő) 1 fő, jogtanácsos 1 fő. Gyomaendrőd: ügynök 10 fő, német szakos tanár 1 fő, számítógépkezelő 1 fő. Szeghalom: mérlegképes könyvelő 1 fő, üzletkötő 1 fő, karosszérialakatos (C, E kát. jo­gosítvánnyal) 1 fő. Az utcára kerülnek? Végső elkeseredésében keres­te meg szerkesztőségünket egy magas, barna fiatalember, akinek a panaszáradatából ki­derült, hogy az elmúlt két év munkanélküli időszaka alatt elfogyott minden tartalékuk, az albérletet sem tudják fizetni tovább, ezért március 31 -ével az utcára kerül feleségével és januárban született gyermeké­vel. Hetek óta különböző segé­lyekért kilincsel, hogy tudja­nak fűteni, gyógyszert venni. Azt kérte, hogy akkor menjünk el hozzájuk, amikor a családsegítő szolgálat munka­társa is ott lesz. A kérésnek eleget téve egy­szerre érkeztünk Galambosné Varjú Blankával, a Békéscsa­bai Családsegítő Központ egyik munkatársával Sz. J-ék- hez. Helyzetükről kiderült, hogy szükséglakásra nem jo­gosultak, mert haszonélvezeti joguk van egy örökségen, ami­hez nem tudnak hozzájutni. A férj már két évnél hosszabb ideje munkanélküli, s a négy­ezer forintos szociális járadé­kot ügyviteli okok miatt több hónapos késéssel fogja meg­kapni. Jelenleg a feleség 8900 forintos havi jövedelméből él­nek, ami az albérletre és a re­zsire is kevés. A rokonok tá­mogatásaiból jutnak élelem­hez és ruhákhoz. — Amióta létszámleépítés miatt munkanélkülivé váltam — mondta a szakképzetlen fiatalember —, a legkülönbö­zőbb helyeken próbáltam el­helyezkedni. Állami vállala­toknál sehol nincs felvétel, a különböző kft-k, vállalkozók pedig nagyon kihasználják a magamfajta rászorulót. Reg­geltől estig dolgoztatnak a mi­nimálbérért, s a társadalom- biztosításhoz sem jelentik be az alkalmazottaikat. Aki ezt szóvá teszi, ismét az utcán ta­lálja magát. — Egyetlen megoldást lá­tok a helyzetünk megoldására — mondta az újra és újra könnyeivel küszködő fiatal- asszony. — Ha valakinek len­ne egy üresen álló háza, vagy lakrésze, esetleg városközeli tanyája, amibe rendbentartás fejében beköltözhetnénk, ak­kor nem kerülnénk az utcára. Galambosné tájékoztatta őket a különböző segélyekhez való hozzájutás módjairól, melyik szervezettől milyen tá­mogatás remélhető addig is, amíg megoldódnak a gondja­ik. A kérést közzétéve várjuk a segíteni tudók leveleit szer­kesztőségünk címére, melye­ket eljuttatunk a bajba jutott család részére. Lenthár Márta „Sorstársainkért vagyunk” Szerényen felújított, egyszerű földszintes épületben található a Mozgáskorlátozottak Békés Megyei Egyesülete Békéscsa­bán, a Petőfi utcában. Szűkös körülmények között fogad Medvegy György megyei elnök és Marik Mihályné megyei titkár. A megyei egyesület 11 éve alakult, de rajtuk kívül hat önálló egyesület működik, Békéscsabán, Orosházán, Szarvason, Gyomaendrődön és kettő Gyulán. Megyénkben több tízezer mozgáskorlátozott él, nagyjából hatezer a tagja valamelyik egyesületnek, közülük körülbelül kétezren tar­toznak hozzájuk. A városi szervezetek 1981 óta léteznek. A vidéki sorstársak általában ezekhez iratkoznak be, mert közlekedési szempontból számukra ezek az előnyösebbek. A megyei egyesületben a tagok egytizede fiatal, sok közöttük a hét-nyolc éves. Többségükkel veleszületett a mozgáskorláto­zottság, illetve későbbi beteg­ség következménye. A szülök gyakran szégyellik gyermekük állapotát, ezért nem szívesen lépnek az egyesületbe. A huszonévesek többsége közúti balesetben sérült meg. A tagság nagy része 30—40 esz­tendős vagy az idősebb korosz­tályhoz tartozik. Sorstársaiknak elsősorban állami támogatással próbálnak segítséget nyújtani. Amennyi­ben a mozgáskorlátozottság legalább 67 százalékos, és ezt az orvos igazolja, akkor 100, 150, illetve 250 ezer forintos vissza nem térítendő állami támogatás igényelhető. Ez a támogatás, melyhez a szükséges környe­zettanulmányt elkészítik, a mozgáskorlátozott életvitelé­nek megkönnyítését szolgálja. Segítenek többek között szoba­kocsi, kézikocsi beszerzésében vagy átalakításában, szobake­rékpár, különleges bútorok, .esetleg személyi számítógép vásárlásában, tanácsokat adnak a napi gondok megoldásában. Azonban nemcsak a tagok­nak, az egyesületnek is vannak gondjai. A rendelkezésükre álló két helyiség közül csak az egyik fűthető, az is csak olajkályhá­val. Nemrégiben, rehabilitációs tornaterem kialakítására nyer­tek pályázaton félmillió forin­tot, de engedélyt nem kaptak az üresen álló helyiségek igénybe­vételére. Az épület, melyben az egyesület működik, öt éve egy tanácsi határozat szerint „bon­tás alatt áll”, nem törődik vele senki, önerőből felújítani nem tudják. A mozgáskorlátozottak­nak már a bejáró is nehezen megközelíthető. Évente több rendezvényt is igyekeznek megszervezni sors­társaiknak, melyekhez termeket kell bérelniük. Májusban ifjúsá­gi és gyermeknapot, december- benév végi záróvacsorát és kará­csonyi ünnepséget tartanak, de ezekhez támogatókat egyre ne­hezebben találnak. A megyei egyesület, mint a MEOSZ tag- szervezete, elsősorban az orszá­gos központ támogatásából, a kisebb önkormányzatok ado­mányaiból tartja fenn magát. Ebből tudták biztosítani tavaly három gyermek gyógytáboro- zását, néhány családnak beisko­lázási segélyt is adtak. A megyei egyesületnek 11 helyi csoportja van, amelyek nyáron kirándulá­sokat szerveznek gyógyüdülők­be. A helyi csoportok nem mind­egyike rendelkezik saját helyi­séggel, ezért termet kell bérel­niük, ami jelentős kiadást jelent. Az egyesület munkatársai tisz­teletdíjasok, nem állnak munka- viszonyban. Szívesen látják te­hát mind a pártoló, mind a rendes tagokat hétfőn és szerdán dél­előtt 8 és 12, csütörtökön délután 2 és 5 óra között. „ „ Gondolatok a szenvedélybetegség körül Tudomásom szerint a Békés Megyei Hírlap munkatársai a Gyulai József Szanatórium területén lévő, úgynevezett re­habilitációs osztályon jártak. Nem tudom, milyen riport­anyaggal távoztak, de egyes tények mindenféleképp a so­kak által olvasott újság hasáb­jaira kívánkoznak. Régi betege vagyok a most rehabilitációs, régebben alko­holelvonó részlegnek nevezett osztálynak. Mondhatná vala­ki, hogy ez részemről nem di­csőség — nem is annak szán­tam —, de tény. Nagyvonalak­ban végigkövethettem egy olyan ember elkeseredett, de töretlen küzdelmét, aki vala­mikor a hetvenes években — amikor az alkohológiai osztály még a gyulai kórház zárt ideg- elmeosztályán volt található — nem adta föl, tovább lépett, és az akkori idők szakmai és személyes gáncsoskodása el­lenére véghez vitte elképzelé­seit és az idő máris igazolta. Neve dr. Marsai György, a re­habilitációs osztály főorvosa. Azt hiszem, nem nagyítok, ha azt mondom: több mint főor­vos, mert számtalan antialko­holista klub szakmai irányító­ja . Mire elérte, hogy a tüdősza­natórium ,,megtűrt” kis részle­géből két modern épületegyüt­tes lett, aminek az egyik épület földszinti részén munkaterápi­ára szolgáló hely van, az eme­leten pedig kórtermek, sok víz lefolyt a Körösök vidékén. A gyógyszeres kezelések mellett óriási súlyt fektet a A munkaterápiás műhelyben különböző kis- és nagycsopor­tokban történő foglalkozások­ra, melyek hasznosságát már mindenütt a modern gyógyá­szatban elismerik. Ezek a gon­dolatok azért jutottak eszem­be, mert a rendszerváltás után fellépő szociális problémák, azonkívül a gomba módra sza­porodó csárdák és bögrecsár­dák szinte újratermelik és fel­fokozzák a szenvedélybetegek számát és ezek a betegségek nem pár napos kezelést, hanem hosszabb kórházi terápiát és utólagos kontrollkezelést is igényelnek. Amit nagyon örvendetesnek tartok, az egyház gyors segíte­ni akarása és tényleges segíté­se is például a református egy­FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET ház keretein belül működő szenvedélybetegség lelki gyó­gyítása — amely szintén dr. Marsai főorvos orvosi gárdá­jának ellenőrzése mellett fo­lyik. Az egyházi példákat hosszan sorolhatnám. Min­denesetre az egyház sokkal gyorsabban, hatékonyabban reagált, mint az egészségügyi szervek. Az egész súlyos és aggasztó problémát csak teljes társa­dalmi összefogással lehet megoldani. Ehhez kívánok azoknak az embereknek ered­ményes, jó munkát, akik hisz­nek és hitet tettek ennek a na­gyon komoly betegségnek se­gítésére. S. Imre, Békéscsaba Örüljön, hogy dolgozhat Már a múlt esztendőben beve­zette a Nyugdíjasok Békéscsa­bai Egyesülete a jogi tanács­adást. Hogy milyen nagy szük­ség van e szolgáltatásra, jól lát­szik ezen a március elsejei hétfő délutánon is a nyugdíjasházban. A tanácsadást most dr. Fekete Adél tartja, segítőtársa Szabó Ferencné dr. nyugalmazott bí­rósági főtanácsos. Egyenként fogadják a nyugdíjasokat, s míg a többiek sorukra várnak, néhá- nyukkal szóba elegyedek. Két rokkantsági nyugdíjas, Szabó Lajosné és Gyulavári Andrásáé gondja az alacsony járandóság, a 6600, illetve 8015 forint. Volna-e mód, hogy ki­egészítést kapjanak, s ha igen, mit kell tenniök— ez érdekli őket. Misur Jánosnak az önkor­mányzattól kapott tiszteletdíj Nyugdíjas tanácsadáson utáni adózás a problémája, Bla- hut Jánosnénak pedig egy ház­résszel kapcsolatos illeték. A munkajogi kérdések ezek­nél kényesebb dolgok, ezért is teszek eleget a 68 éves férfi kérésének, hogy anonim ma­radhasson. Nyugdíjazása óta a régi cégnél dolgozik folyama­tosan. Míg az új munkatörvény­könyv meg nem jelent, nem volt semmi problémája. Azóta vi­szont van, mert aszerint az éjje­liőr és portás munkakörre 30 százalékos délutáni és 40 száza­lékos éjszakai műszakpótlék jár. Neki viszont csak 15 száza­lékos bérpótlékot fizetnek és csak éjszakára. Mikor szólt, azt a választ kapta, hogy nincs pénz rá, de azért forduljon bíróság­hoz. Igen ám, de a helyzet nem ilyen egyszerű, ugyanis nem sokkal ezután az üzemorvos megvizsgálta és szóban alkal­matlannak találta. Most beteg- állományban van, teli kétségek­kel, hogy mit is csináljon? Hogy lenne jobb.?. Nincs ennyire kiélezett hely­zetben az a hölgy, aki a saját vállalatánál portás már tíz éve, vagyis nyugdíjazása óta, de a gondja neki sem kicsi. Felszá­molás előtt áll az üzem, s vajon ő fog-e végkielégítést kapni? Az­tán csöndesen panaszkodik, hogy a nyugdíjas mindig a leg­kevesebbet kapja, a legalacso­nyabbra van besorolva. S még éreztetik is vele: örüljön, hogy dolgozhat. Nincs egyedül ezzel a megál­lapításával. Vass Márta FOTÓ: FAZEKAS FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents