Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-30 / 74. szám

*BÉKÉ$ MEGYEI HÍRLAP Mottó: ami ma megeshet ve­lem, az holnap megtörtén­het mással, holnapután ve­led. Légy hát mindig min­denre készen! Holnap megoperáljuk — sza­kad rám az ítélet váratlanul és keményen, majdhogynem megfellebbezhetetlenül. Le­forrázva és hidegleléssel ve­gyesen támolygok ki a szobá­ból. Ma szerda van, és hol­nap..., szóval holnap hasfel- metszés. Csomagolás, elkö- szönés te jó ég, ez nem lehet igaz! — és déli 12-kor már fekszem is a fehér szobában. Egy perc és jön az ebéd, ami itt egészen más... Ha azt mondom miniatűr, finom vagyok, ha az evőeszközöket minősítem, ta­pintatlan. Marad a csendes majszolás. Szieszta, kis szen- dergés — nem a jóllakottság­tól —, amelyből egy éles villa­nás ráz fel: holnap operálnak. Szörnyülködni nincs idő, baj­szos fiatalember lép be, s így szól: — Meg kell borotválnom. Önkéntelenül arcomhoz nyúlok es a világ legtermésze­tesebb hangján közlöm: reggel borotválkoztam. — Nem ott kell — mondja zavartan. íme, ez is mást jelent bent, mint kinn. ♦ Túlesünk rajta, aztán még né­hány, kíméletességből le nem írt procedúra, és máris műtétre kész vagyok. Lelkileg is. Ez a legnehezebb. Megértetni ma­gaddal, hogy mindaz, ami tör­ténik, érted van, s az egyetlen értelmes dolog, ha mindent el­fogadsz. Úgy, ahogyan van. Ha ez sikerül, máris kooperál­hatsz az operálóddal. Fontos, hogy az orvos és a beteg töké­letes szinkronban legyen, ma­gyarán, a beteg úgy bízza rá magát orvosára, mint tulajdon szülőjére. S ha így alszol el, akkor már várod a reggelt. Ami itt — és ez megint egé­szen más — hajnali fél 5-kor kezdődik. Ha nem itt lennél, a legjobbat aludnád, de itt nem ott van... Lázmérés, mosdás, kincstári ruhába bújás, és RIPORT 1993. március 30., kedd Hasfelmetszésem hiteles története feszült várakozás, míg a beteg­hordó érted jön. Szerencsém van, a bajuszos kopog be, még mindig hahotázhat magában a tegnapi eseten, s majd leejt, amint a kocsira tesz (nem vol­tam könnyű eset számára), az­tán gurulunk a műtő felé. Óra indul: 7 óra 56 perc. Az ajtó előtt megállunk, ez az utolsó alkalom, hogy itthagy­jam az egészet, ezzel a fránya járművel együtt. Átfut az agyamon, mi­csoda hecc lenne, orvo­sok, műtősök bemosakod­va, és begurul a kocsi üre­sen. Beteg meg sehol. Azt az elképe­dést! Igazából mégsem tu­dok nevetni a dolgon, de ha egyszer vígjá­tékot kellene írni, nem hagynám ki a sztorit. En­gem viszont kinn hagynak még egy ide­ig, s máris ré­meket látok, talán az előző beteggel van valami baj, s mi lesz, ha velem is hasonló történik? Már el is fehéredek, amikor újra jön a bajuszos, már nem nevet, együttérzőn mosolyog, és becsapódik mö­göttünk az ajtó. Szervusz, vi­lág! ♦ Műtét közben jót beszélgetünk az orvosokkal — ezt se gon­doltam volna —, szóba kerül a szabad (?) sajtó, a médiavita, akár értekezést is írhatnánk belőle, ha nem lennénk mással elfoglalva. Látom a sze­mükön, hogy feszülten figyel­nek, mégis szórakoztatnak. Bár mit mondjak, jobb dolgom is lenne, mint a gyulai megyei kórház egyik műtőasztalán csevegni. Kicsit politizálunk is — miért ne, elvégre van idő —, miközben elhangzik né­hány ismert vezényszó: ollót, tampont, szívás, törlés. Aztán máris vidámabb témába kezdünk, de mire kibontakoz­nánk, bevarrnak, és vége a cse- vejnek. Óra áll: 8 óra49. Újra a bajuszos kap karjaiba, most már kíméletesen, és irány vissza. Nyílik az ajtó, hurrá, Élet! Soha ennyi csinos nő nem ugrált körülöttem, mint most. Kár, hogy nem tudok rájuk összpontosítani. Annál inkább ők. Egyikük vérnyomást mér, másikuk az infúziót kezeli, a harmadik próbálja megindíta­ni azt, aminek meg kell indul­nia, a negyedik a párnámat igazítja, a főnővér, oldva a feszültséget, komfortérzetem iránt érdeklődik. Tökéletes — mondom, és jót derülünk, ami­től tényleg elviselhetőbbé vá­lik minden. Hiába, nemcsak szikétől gyógyul az ember... ♦ Másnap már van időm a kör­nyezetemre is figyelni. Jobb­ról az egyik szoba, balról a másik. Tanulmányba illő szö­vegek innen is, onnan is. Ha eddig lett volna valami kétsé­gem afelől, hogy miként gon­dolkodnak az emberek, akkor ez itt most hamarjában elosz- lik. A politizálásnak azt a módját ismertem meg, amely­ben a szavak megválogatása, esetleges következményeinek mérlegelése nélkül mondják ki azt, amit gondolnak. A ne­ves kisgazda politikusról, aki több száz hektár földjét vette vßsza cicomás ünnepség kere­tében, és „nem átallotta Isten nevét is a szájára venni”, mi­közben többeknek még ki­mondani is sok azt a pénzt, amelyet szerintük havonta zsebre vág. A lebukott téesz­elnökről, aki úgy akarta meg­menteni a közöst, hogy kizáró­lag magát mentette meg, a né­hol nevetségessé váló parla­menti vitákról, „adnék én ne­kik kapanyelet, oszt azon osz­tozkodjanak”, a fiskális észjá­rásról, amely mindig tisztáta­lanabb volt a paraszti rafinéri­ánál, no és azokról a véget nem érő huzakodásokról, amelyek senkit sem érdekelnek, „hogy miért is nem dógoznak inkább helyette”. így telnek hát a napok kora reggeltől, amelyben elsőként a Falurádió, utolsóként az esti 10 órás hírek hangjai szűrőd­nek át a szomszédos kórter­mekből. Tiszta haszon, nem kell az én rádiómat használni. Amikor már sétálni is tu­dunk, más beszédet is hallani. Összegyűlnek egy sarokban, és mint a gyerekek, vicceket mesélnek. De olyan jóízűen ám, mintha nem is akörül len­ne a problémánk, amiről a paj­zán viccek szólnak. Hát lega­lább beszéljünk róla, nem igaz? ♦ Egyik délután szól a főorvos, menjek, lássak csodát. Most kaptak néhány napra egy szu­permasinát, amivel bele lehet látni az emberbe. Igen, az ult­rahang, a szá­zadvég csodá­ja. Egy érzéke­lő végigpász­tázza a testet, s amit lát, azt a képernyőre ve­títi, az ember így alcár televí­zión nézheti a saját epéjét, ve­séjét, minde­nét. Pontosan meglátni, hol, milyen baj van vagy lehet. És innen már nemcsak kurió­zum a dolog, hanem életbe­vágóan ko­moly. Emberek százait, ezreit lehet megmen­teni, ha idejé­ben láthatóvá válik a rendel­lenesség. Az urológián külö­nösen nagy szolgálatot tenne egy ilyen speciális gép. A fő­orvos megszállottan magya­rázza, pénz, pénz és pénz kel­lene hozzá, 5 millió forint az egész, ebből másfelet már si­került „találni”, de még ke­vés. Szponzorok, segítők kel­lenének, mert ez lenne az iga­zi megtakarítás. Azt mondja, nem adja fel, össze kell jönnie a dolognak, ha addig él is. Eddig azt gondoltam, az or­vosnak csak gyógyítania kell. Tévedtem. Menedzsernek is kell lennie. Nehéz kenyér. A jó öreg Hippokratész ha ezt megérte volna... ♦ Apropó, nehéz kenyér. Itt rá­döbben az ember, hogy van­nak szakmák, vagy inkább hi­vatások, amelyek kizárólag pénzért nem művelhetők. Ezért — és ennyiért — ugyan­is senki nem lenne ápolónő. (Van is hiány belőlük jócs­kán.) A humánumnak valami olyan foka kell hozzá, amivel nincs minden ember megáld­va. Szerencsére ők igen. Ke­vés a szó annak leírására, amit és ahogyan dolgoznak napon­ta három műszakban. Van egy ÉSZREVÉTELEK feliratú le­velesláda a folyosón, nem tu­dom, hányán vették — vettük — a fáradságot, hogy legalább egy jó szóval illessük őket, írásban is. Tartok tőle, hogy elfogadni többen tudjuk a gondoskodást, mint megkö­szönni. Kár. ♦ A kórházhoz hozzátartozik a halál is. Bármilyen kegyetlen a dolog, de ott ez nem ritka­ság. Engem sem kímélt meg a sors embertársam elmúlásá­nak végigszenvedésétől. Este 10 előtt csengetett a kaszás, és gyors volt. Egy perc alatt vég­zett, időt csak nekünk hagyott, végiggondolni azt, mi végre is vagyunk a világon, ha egyszer úgyis itt kell hagyni? S amikor a szellemek óráján végigcsö­römpöltek a folyosón a bádog­koporsóval, beleborzongtunk a megváltoztathatatlanba. ♦ Ám az élet élni akar, és elérke­zik a legszebb nap reggele. Nem is baj, hogy fél 5-kor kezdődik. Elhatározom, ha lá­zam lesz, lerázom a hőmérőt. Éppúgy, mint gyerekkorom­ban, amikor túl magasra si­került dörzsölni. Az utolsó vi­zit már a mosoly országa, hej, ha a bajuszos most itt lenne, mekkorát röhögnék... így, utólag. Fura a civil ruha, a járás is egészen légies, és ezek a szí­nek kinn az utcán! A fehérhez szokott szem sokáig káprázik, de talán megőriz valamit abból, amit csak itt lehetett látni. Seleszt Ferenc Ollót, tampont, szívás, törlés — Szervusz, élet! A Swissair-jelszó: „Nyertes csak a minőség lehet!” Utazás’93 Békésből Gyula és a Rex Travel Rendhagyó a kép. Ülhetnénk ugyan egy Swissair-gép fedél­zetén is éppenséggel, a s.vájci légitársaság képviselői azon­ban úgy gondolják: legalább ilyen izgalmas itt a Váci utca „tetején” egy svájci hegyiház­zá varázsolt hatodik emeleti miliőben idei terveikről beszá­molni. Mindenekelőtt arról, hogy a jövő keddtől beindul­nak a Budapest—Genf non­stop járatok, hetente három­szor fordulnak. Egy napi hírt is bejelent a Lengyelország után most Magyarországot fel­ügyelő új igazgató, Max Hau­ser: Nyereséggel zárta az el­múlt évet a Swissair-csoport, adózás utáni tiszta nyeresége 75 millió dollár. Csaknem tíz százalékkal több, 7 és fél millió utast köszönthettek járataikon a korábbi évnél”. Budapestről például 88 ezer utast vittek va­lahová... Decemberre 60 gépük 66 országban 109 várost érint. Nem mindenki mond­hatja el még a repültetési szak­mában! A karcsúsítás persze náluk sem kerülhető el, így hamarosan 300 alkalmazott­juktól búcsúznak. Később So- moskuti Kinga irodavezető el­mondja: náluk sem a kifejezett személyutaztatás hozza a hasznot, sőt... Viszont a társa­ság szolgáltatásai közismerten magas színvonalúak s ez hosszú távon mindig kamato­zik. Nem véletlen a jelszó: ,,Csak a minőség lehet a nyer­tes!” Egy kérdésre, hogy mi lesz a jövőben, Hauser úr őszintén „elárulja” : „A jövőt senki sem ismeri. De Genf olyan jó helyen van és olyan fontos város a világ számára, hogy nem lehetnek aggodal­maik. A magyarországi járato­kat pedig részint azért bővítet­ték, mert bíznak a magyar gaz­daság erősödésében, másfelől Genfen keresztül a dél-francia városok is megközelíthetők". A Swissair is vallja a „szálló ember” image-képet. Ha nem is magától értetődő, de nyil­vánvaló: a levegőben elnyúló alak kényelme egyenlő a sváj­ci légitársaság által nyújtott szolgáltatásokéval. Nem vé­letlenül olvasható alatta: Head and Shoulders above the rest”, vagyis messze felülmúlva a többieket... Akik sokat utaz­nak a „pirosfarkú” gépeken, azt mondják: nem éppen sze­rény, de sok igazság van ben­Ha azt mondjuk, „idegenforgalom” vagy turizmus”, akkor a világ leg­több pénzt teremtő és ráadásul leg­gyorsabban fejlődő gazdasági ága­zatáról beszélünk — így vélekedett az Utazási és Idegenforgalmi Világ­tanács is a közelmúltban, budapesti tanácskozásán. Sokféleképpen lemérhető egy ilyen kinyilatkozás, példá­ul a mi hagyományos „Uta­zás” kiállításunkon is, amely a tavaszi fesztivál egyik fontos „kísérőeseménye”. Az idén is sok száz iroda „mutata meg magát” az Expo-városban, Kőbányán. Az IBUSZ és a MATÁV pavilonját nem lehe­tett nem észrevenni, de minket elsősorban természetesen a megyei résztvevők érdekeltek inkább. Örömmel fedeztük fel a gyulaiak közös standját és a békéscsabai Rex Travel utazá­si irodáját, amelyek a borsos árak mellett is fontosnak tar­tották, hogy ezen a fontos bör­zén jelen legyenek. A gyulai­aknál az Agro Hotel, az Erkel Hotel, a Hőforrás Üdülő és a Gyulatourist kínálataival is­merkedhettek meg a látogatók — a városi önkormányzat jó­voltából is. Petrovszki Pálné, a Gyulai Idegenforgalmi Kama­ra elnöke elmondta: „az ilyen rendezvények mindig úgy kez­dődnek, számba vesszük, vajon megéri-e az erőfeszítés és vé­gére rendre oda jutunk ki, hogy bizony, jó hogy itt vol­tunk! Határozottan élénk ér­deklődést tapasztaltunk az utolsó napon, s remélem a nyá­ron viszont is látjuk majd a szolgáltatásaink iránt most elismeréssel nyilatkozó, utaz­tat ókat szolgáló ügynököket”. Hasonlóan nyilatkozott a Rex Travel képviselője, Moravsz- ki Zsuzsa is. ,A jelenlét önma­gában is rangot adhat egy ma­gára valamit is adó és idege­nekre, partnerekre vágyó uta­zási irodának, arról nem is be­szélve, hogy mennyi hasznosít­ható belső információhoz ju­tunk ilyenkor. Négy nap sok­sok találkozásra, kötetlen vagy tájékozódó beszélgetésre ad alkalmat. Mindent egybe­vetve, jól döntöttünk, amikor jelentkeztünk. Hogy konkré­tabb legyek, Tunézia iránt ná­lunk is rengetegen érdeklőd­tek." (Fábián) ne. F.I. Fekete István, a Gyulatourist irodavezetője sok jót elmond­hatott a nyáron Gyulára készülőknek a szerző felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents