Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-25 / 70. szám
1993. március 25., csütörtök HAZAI TÜKÖR iRÉKÉS megyei hírlap Városvédő-közgyűlés A Békési Városvédő és Szépítő Egyesület évi rendes közgyűlését március 27-én, szombaton kilenc órakor tartja Békésen a Petőfi u. 4. szám alatt lévő — a volt járási hivatal — tanácskozó termében. Beszámoló hangzik el a vezetőség tavalyi munkájáról, az egyesület tagjai megvitatják az idei elképzeléseket, meghallgatják az ellenőrző bizottság jelentését, s azt a tájékoztatót, mely a városrendezési terv várható módosításával foglalkozik. A közgyűlésen lehetőség nyílik új tagok belépésére is. Differenciáltak A battonyai képviselő-testület február 27-ei ülésén döntött az intézményvezetőknek, illetve a helyetteseiknek járó pótlékok összegéről. Az igazgatók (vezetők) pótléka 8 és 16 ezer, a helyetteseiké 4 és 8 ezer forint között változik. Az összegek meghatározásánál a képviselők az intézményi létszámot, valamint az ellátandó feladatok nagyságát vették figyelembe. Az éves szinten összesen 2 millió 850 ezer 412 Ft-tal járó döntés fedezetét a költségvetési céltartalékból kell biztosítani. Pelikános rendőrök A sarkadi rendőrkapitányság arra kérte a város vezetését, hogy az engedélyezze számukra a város jelképének viselését. Mivel ennek egyik képviselő-testületi tag sem látta akadályát, így ezek után a sarkadi rendőrök ruházatán, a rendőrségi autókon megjele- nenik a pelikán madár, amelyik saját testével, vérével eteti kicsinyeit. A helyi historikák szerint a pelikán ínséges időkben védi meg ilyen módon fiókáit az éhhaláltól. Próbaszám, próbarepülés Megjelent a Komlósi Hírmondó, Tótkomlós önkormányzatának havilapja. Szincsok György főszerkesztő beköszöntőjéből idézünk: „Terveink szerint a havonta megjelenő Hírmondó olyan független, közéleti lapként indul, amely Tótkomlós minden polgárához szól, községünk nemzetiségi jellegére tekintettel egy oldalnyi terjedelemben szlovák nyelven is... Olyan olvasmányt szeretnénk nyújtani, amely szerény eszközeivel hozzájárul egymáshoz vezető útjaink felépítéséhez.” A lap indításának lelkes kis gárdája az alábbiakat kínálja olvasóinak: Quo vadis (magyar) iskola? — Deák-Fogara- si András tollából; Lehoczki Istvánné Optimisták vagyunk! címmel a szlovák iskoláról ír; a lap bemutatja a település polgármesterét, Juhász Pált; február bűnügyi krónikája mellett a Korzó Moziról, a helyi sportéletről és az idei évi költségvetésről is olvashatnak a tótkomlósiak. Battonyai tetők, tornyok A kéttornyú katolikus templom, átellenben a városháza felújításra váró tűzoltótornya Battonyán. A tempóm freskóit Molnár-C. Pál világhírű festőművész alkotta FOTÓ. LEHOCZKY PÉTER Iskolát támogató pályázat kistelepüléseknek A Művelődési és Közoktatási Minisztérium pályázatot hirdet azon települések számára, amelyek egyetlen iskolájában a tanulók létszáma nem haladja meg a 100 főt. A pályázatban meg kell adni: az iskola címét, megnevezését; az iskolában működő osztályok számát, tanulólétszámát; a napközis csoportok számát, tanulólétszámát; az esetleges összevonást; a foglalkoztatott pedagógusok számát és végzettségét és az iskola épületére vonatkozó fontosabb adatokat. Meg kell jelölni a támogatás felhasználására vonatkozó elképzelést. A pályázatokat az illetékes regionális oktatásügyi központokba kell benyújtani 1993. március 30-áig. A pályázatokat a regionális oktatásügyi központok bírálják el, bizonyos esetekben helyszíni szemle alapján. A pályázók 1993. május 15-éig értesítést kapnak a pályázat eredményéről, a pályázat eredményét a Művelődési Közlönyben nyilvánosságra hozzuk. A pályázatokat a régióban a következő címre kérjük küldeni: Dél-ma- gyarországi Regionális Oktatásügyi Központ (Bács-Kis- kun, Békés, Csongrád megye) Szeged, Rákóczi tér 1. Tel.: (62) 483-583. Igazgató: dr. Kovács Kálmán. Napi 164 ezer kapcsolás Ahol a hívókártya beszélni kezd... Azt a helyet, ahol Magyarország és a világ telefonvonalai találkoznak, Helyközi Távbeszélő Igazgatóságnak hívják. Budapesten, a Horváth Mihály téren található. Zsámboki Gábort, a merketingosztály vezetőjét arra kértük, mutassa be a nemzetközi hívások továbbításával foglalkozó rendszert és beszéljen a telefon- használókat érintő legújabb szolgáltatásokról is. — Mi mindennel foglalkoznak ebben az épületben? — Ha a könnyebb áttekinthetőség kedvéért egy kicsit egyszerűsítünk, akkor azt mondhatom, hogy működésünk a nemzetközi és a gerinchálózati szolgáltatásokra terjed ki. A gerinchálózat fogalma a nemzetközi főirányokat, valamint a magyarországi 56 góckörzetet összekötő, erősítő és mikrohullámú állomásokat is magába foglaló, vezetékes és vezeték nélküli hálózatot jelenti. — Ezen belül működik a Nemzetközi Kapcsolóközpont. Itt mi történik? — Ez Magyarország egyetlen központja, ahol a nemzetközi kezelt forgalom kicserélődik, itt futnak át a kezeló'i közreműködést igénylő hívások. így a hívókártyás, a postai meghívásos, valamint a hívott fél költségére történő, úgynevezett ,,R”-beszélgetések is. — Mekkora forgalmat bonyolítanak le? — A nemzetközi és a budapesti belföldi távhívó központ együttesen több mint 60 millió telefonkapcsolatot teremt évente. Ez napi 164 ezer kapcsolást jelent. — De a digitális technika nem pótolhatja teljesen a kézi kapcsolást... — így van, másik fontos szolgáltatási területünk a Budapestről és a budai góckörzetből kiinduló nemzetközi kezelt forgalom lebonyolítása. Ezen felül jelentős a nemzetközi bejövő és átmenő kézi kapcsolású hívások továbbítása is, amely egyre növekvő tendenciát mutat. — Mi ennek az oka? — A Hungary Direct szolgáltatás iránt folyamatosan növekszik az igény. Különösen most, hogy külföldről már hívókártyával is lehet hazatelefonálni, még fokozottabb az érdeklődés. Jelenleg 23 országból lehet készpénz, egészen pontosan: valuta fölhasználása nélkül Magyarországra telefonálni, a hívókártyán olvasható azonosító számsor bemondása után. Csak egyetlen adat: 1992- ben a nemzetközi bejövő hívásoknak mintegy 30 százaléka Hungary Direct, illetve hívókártyás beszélgetés volt. (X) Olvasóink írják ----------- — A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő- ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A Kiss kontra Kertész vitához Kibontakozott egy vita a Békés Megyei Hírlap hasábjain a „békés építőmunka’’ kapcsán a két úr között. Mindkettőjük írását az érzelmek túlfűtöttsége jellemzi. Próbáljunk meg reálisabban közelíteni a problémához. Kiss Mihály azt mondja, hogy a „lapátos kárpótlás” apropóján a fegyveres szolgálatot teljesítők is kérhetnének kárpótlást, mégsem teszik. Szóba került itt még a megbízhatóság kérdése, a padlássöprés, a megalázás, a kirekesztés. Nekem a Kertész-féle olvasói levéllel van több gondom. Kertész úr azt állítja, hogy azok védték az „akkori hazát”, akiknek piros könyv volt a zsebükben (miért, az a haza akkor nem volt haza?). Mivel én éppen akkor (1950—53) ott voltam sorkatona határőr (három évre, nem kettőre, mint Ön), ki kell Önt ábrándítanom. A szakasznyi őrsből négyen voltak az MDP tagjai: a pk., a pol. h. és két kiskatona. Négyen az ötvenből! Ehhez mit szól, Kertész úr? A határsávban dolgoztak, mondja Ön. Kérem, ne keverje a határsávot (15 km mélység!) a nyomsávval (10 m mélység). A nyomsávot még mi sem léphettük át tetszésünk szerint. Ír Ön a fütyülő „jugó golyókról”, amelyek Önök közül is eltaláltak néhányat. Kertész Úr! Ne állítson olyat, ami nem áll meg. Emlékeztetem: amikor 1951-ben a magasfigyelőben eltalálták a kiskatonát, a Szabad Nép nemzetközi méretű hisztérikus kampányba kezdett. Azt a fantáziájára bízom, mi történt volna, ha ilyen esetek sorozatosan történtek volna meg. Ott, kedves Kertész úr lélektani háború folyt a hidegháború jegyében, mert akkor nem az volt a kérdés, hogy kitör-e a harmadik világháború, hanem az, hogy mikor. Ezért fejlesztették 750ezerfőre a hadsereget, ami aztán meg is rendítette a népgazdaságot. Nem lelkesedtek -— írja Ön —, mert golyófejű „bölcs vezérünk" szüleik padlását lesöpörtette. Mondja, csak az úgynevezett osztályidegenekét? Elhiszi-e, hogy amikor a határőr tenyérnyi vörös csillaggal a tányérsapkáján hazajött szabadságra, őis tisztára sepert padlást talált? Rákosi nem tett ilyen formában különbséget (éppen a haditartalékok felhalmozása érdekében). Ír Kertész Úr sanyarú sorsukról. Igaza is lehet, nem valami felemelő érzés lehet számkivetve, megalázva lapátolni. De azt miből gondolja, hogy a határőr kéjutazásra ment? Kertész úr! Mit szól ahhoz, hogy a megbízhatóság ára az volt, hogy három évet kellett szolgálni, hogy napi 20—25 km-t kellett gyalogolni, ebből havi húsz napot éjjel. Feküdt-e már Ön minden haramadik napon fagyban, hóban, hidegben hat órát rejtett figyelőben? Abban a tudatban, hogy a nemzetközi helyzet robbanásig feszült, egy szál zseblámpával másodmagával éjjel végiggyalogolt-e egy 12 km-es nyomsávon? A jugó katonától pár tucat méterre. Igaza van a túlhajtott osztálypolitikát illetően, hogy „ezekért nem kár alapon” nélkülözéseknek tették ki Önöket. Higgye el nekem, ez a hatalom természetrajzából következik, ilyen a hatalom. Az úttörők e tekintetben Horthyék voltak, amikor a 2. Magyar Hadsereggel kiküldtek 50 ezer MUSZ-ost is, mondván: ezekért nem kár. Sőt a Krónika egy régebben adott epizódjában Kádár Gyula vk. ezredes úgy nyilatkozott, hogy ezzel „kiszeme- telték az országot”. De arról is beszélhetnénk, hogy amikor az USA hadba lépett, első tette az volt, hogy internálta az USA-ban élőjapánokat, németeket, mint megbízhatatlanokat. Lám, még a klasszikus demokráciában is előfordul ilyesmi. Nem vagyok kíváncsi, mert ez bűn lenne a nemzettel szemben, mégis, mi történne hasonló helyzetben a kommunista szülők gyermekeivel? Nekik adnának fegyvert, netán nekik is lapáttal kellene honvédő harcukat megvívni? Hiába, Kertész úr, ilyen a politika. Mindannyiunknak jó tenne, ha megpróbálnánk magunkban feldolgozni a múltat, megbékélnénk egymással, mindannyiunk érdekében. Végül egy dolgot. Volt, lehetett sátor is. De volt a fegyvereseknek is a dobozi erdőben. Egyébként azok a „lapátosok”, akik Harkányban voltak, házakban voltak elhelyezve. Ez is a történelmi valósághoz tartozik. Metlicsák István, Békéscsaba A vitát e levél közlésével lezártnak tekintjük, a témával a továbbiakban nem kívánunk foglalkozni. Szerkesztőség Visszhang Hasonlítsák össze Az 1993. március 9-ei lapszámukban „Kedd” címszó alatt megjelent cikkel kapcsolatban az alábbi válaszunkat adjuk. Először is szeretnénk megköszönni a Békés Megyei Hírlapnak azt az önzetlen közreműködést, mellyel segítségünkre van a törvény szerinti fogyasztói rendszeres tájékoztatásban. Orosházára hetenként, a regionális rendszerre—településenként felsorolva —havonként teszik közzé az újságban a földgáz fűtőértékét. A fogyasztói levélben megreklamált január havi fűtőértéket Önök az 1993. február 12-ei számukban közölték. Sajnos a cím a „szerkesztőségben maradt”, így annak hiányában a pontos választ nem áll módunkban megadni. Ezért tisztelettel kérjük Önöket, hogy ezt a fogyasztó címe — és február 12-ei számuk összehasonlításával tegyék meg. Kérjük, az eredményt közöljék (le). Szabó István üzemigazgató Dégáz, Orosháza Megtettük: a lapban '29,6 MJ/köbméter fűtőértéket közöltünk, az olvasó szerint pedig a számláján 35 MJ/ köbméterrel számoltak. Cs.I. Szerkesztőség
