Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-22 / 67. szám
01993. március 22., hétfő íAEU.1 áRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Ötven esztendeje történt Békéscsabán: Sényőn véd az egykori „labdazsonglőr” csabai kapus Rabcsák: „Több klasszissal jobb ez a gárda” A Körös-válogatott szenzációs győzelme Sárosiék ellen Az 1943. március 15-én, Békéscsabán szerepelt magyar válogatott. Állnak balról: dr. Sárosi, Marosvári, Tóth III., Szűcs, Villányi, Kispéter. Elöl: tartalékkapus, Bodola, Sárosi III., Perényi, Boldizsár. Sajnos ma már közülük csak a két Sárosi, Boldizsár és Tóth III. él Laczó György nyugdíjas lapunk régi olvasója, lelkes sportbarát és gyűjtő, akinek több száz régi fotót őrző archívuma van, a minap felkereste szerkesztőségünket. Egy fél évszázaddal ezelőtti esményre, az 1943. március 15-én Békéscsabán, a Kórház utcai pályán lejátszott Körös kerületi válogatott—Magyar válogatott összecsapásra hívta fel a figyelmünket és a visszaemlékezéshez szükséges anyagot is rendelkezésünkre bocsátotta. A korabeli krónikák így számolnak be a találkozóról: Gyönyörű napsütéses idő és mintegy 4000 néző fogadta a Kórház utcában a két együttest. A körösi kerület válogatottjában a nagyváradi labdarúgók mellett Vozár György és Simon Lajos kapott helyet a csabai játékosok közül. Ä magyar nemzeti 11 -ben szerepelt a békési születésű, egykori CSAK kiválóság, Tóth III. Mátyás. A két együttes a következő összeállításban kezdett: Magyar válogatott: Boldizsár— Szűcs, Kispéter, Sárosi HL, Villányi, Perényi—Sipos, Marosvári, Sárosi dr. (Tóth IL), Bodola, Tóth HL Körösválogatott: Vécsei — Mészáros, Ónodi — Szegedi, Vozár, Deményi—Kovács 11., Barna, Sárvári, Incze IL, Simon. A mérkőzést, óriási meglepetésre a Körös-válogatott nyerte nagy küzdelemben 4— 3-ra a Sárosi testvéreket felvonultató magyar válogatott ellen. (Ez a szenzációs győzelem akkoriban olyan hatású volt, mintha napjainkban valamelyik magyar klubcsapat legyőzné a Barcelonát vagy a Juventust— a szerk.). A találkozó hőse a csabai Vozár volt, aki három centert — Sárosi Györgyöt, Marosvárit és Tóth Il-t — is „elfogyasztotta” a 90 perc során. A gólokat: Barna, Incze II., Kovács II., Ónodi (11-esből), ill. Marosvári, Sárosi III. (11-esből), Tóth III. szerezték. A Körösök válogatottja. Állnak balról: Deményi, Barna, Simon, Sárvári, Szegedi, Incze II., Vozár és Boros Pál, olasz szövetségi kapitány. Alsó sor: Mészáros, Ónodi, Kovács II., Vécsei, Kovács I. Alakuló közgyűlés Gyulán Gyulán, a városháza kistermében hatva- nan vettek részt a fut- ballklub közgyűlésén, ahol szentesítették a GFC önálló jogi személyű státusát, alapszabályuk elfogadásával. A GYSE-közgyűlés által már korábban jóváhagyott kiválásnak amolyan formai, de törvényességi szempontból mégis elmaradhatatlanul fontos állomása következett be. A szabályzatot sportszereidből készítő dr. Köszner István ügyvédet és mint képviselőt a klub megbízta, járjon el a szétvált egyesület még rendezetlen anyagi természetű függőségeinek tisztázására az önkormányzatnál. Megerősítették a 7 tagú elnökséget is, élén az elnök Kiss Józseffel és a két helyettessel, Lebenszki Attilával és Szabó Andrással. További tagok: dr. Tokai Ferenc, Oláh Ferenc, Balogh Andor és Oláh Imre. Az elnöki beszámolóban a tavalyi esztendő értékelésén túl az idei tennivalókra helyezték a főbb hangsúlyt. Kiemelt feladatként kívánja a klub az utánpótlás rendszerét bővíteni és működtetni. A városban működő társegyesületekkel sportszerű és pénzmozgás nélküli együttműködést kíván az FC a játékosok cseréje során kialakítani. Hasonló céllal veszi fel a vezetés a kapcsolatot a békéscsabai lila-fehér klubbal is. Az 1993-as költségvetési tervezetet is jóváhagyta a közgyűlés 3,2 millió forinttal, amit alapvetően a bevételek teljesítése határoz meg. Tehát valamennyi döntés a teljes egyetértés jegyében született az új önálló klub közgyűlésén, ami a város labdarúgósportjának új fejezetét nyitotta meg. C. L. A Békéscsabai Előre Kórház utcai gyepszónye- gi „kalitkájában” jó néhány futballkapus igyekezett útját állni a gólba tartó labdáknak, akiknél ez több-kevesebb sikerrel párosult Rabcsák János a Miskolci VSC-ben kezdte labdarúgó pályafutását, majd Győrött, aztán a Bp. Honvédban folytatta, végül Békéscsabára igazolt Néhány évad alatt a futballkedvelő publikum megismerhette a „labda- zsonglőri” képességgel megáldott kapuvédőt (Igaz, hogy ebbéli mutatványaival sok esetben hozta rá a szívbajt az edzőkre és a szurkolókra.) Innen a Nyíregyházi VSSC-be vezetett az útja, de ma már a Szabolcs megyei Sényőn él. A lassan negyvenedik életévét taposó Rabcsák Jánost a múlt heti Békéscsabai Előre FC— BVSC-Dreher Magyar Kupa labdarúgó-mérkőzés visszavágóján fedeztük fel a közönség sorában, s ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy beszéljen önmagáról. Meglehetősen furcsán nézett rám, amikor arról érdeklődtem, hogy látogatja-e még a futballpályák környékét, azaz beáll-e még a kapuba olykor-olykor? — Ne viccelj, Sényőn vé- dek a megyei I. osztályú csapatban, s pillanatnyilag a második helyen állunk a bajnokságban. Jelenleg én vagyok az első számú portás, s úgy érzem, van még úgy tíz évem ebben a gyenge mezőnyben! — poénkodott hamiskás mosollyal, bár képességeit ismerve nem lehetetlen, hogy az ezredfordulót a lécek között éri meg. — Mondd csak, Sényőn olyan jól fizetnek, hogy megélsz a futballból? ! —Áh, dehogy! Sajnos ma már dolgoznia kell a legtöbb futballistának, így én is alkalmazásban állok a helyi Viktória Speed szállítási és fuvarozási vállalatnál, amelynek üzletkötője és piackutatója vagyok. Persze néhány egykori ■nyíregyházi csapattársam kollégám a cégnél, sőt ma is együtt rúgjuk a pettyest Szikszóival, Buzsikkal és Szoöq- nyával. De a játék mellett segítem a klubot azzal, hogy a fiatal kapusokat képzem, s igyekszem átadni tapasztalataimat. — Mi okból látogattál Békéscsabára, s miért éppen erre a mérkőzésre? — Egy csapattársamét kísértük el a vezetőkkel, mégpedig a szomszédos Moldáviából érkezett, többszörös válogatott csatárt, Valerij Kapati- nát, akit három hétre próbajátékra vitt el a fővárosi vasutascsapat. Nagyon drukkolok neki, hogy sikerüljön a legmagasabb osztályba kerülnie. Persze más okból is jöttem Csabára, hiszen tartom a kapcsolatot néhány egykori játékostárssal, Melissel, Királyvárival, Zsírossal, s a többiekkel a régiek közül, akiket évenként meglátogatok. Mindig van apropó, amiről eltársaloghatunk, bár most egy kissé „haragszom” rájuk, mert nem hívtak meg a Csepregi-emléktomára... Talán majd legközelebb! Úgyhogy sokszor járok itt képzeletben, s teljesen nem szakadtam el ettől a környezettől. — Gondolom, ezek után nyilván figyelemmel kíséred az Előre szereplését. Mi a véleményed a csapatról? — Amióta elkerültem, természetesen fürkészem äz eredményeiket, a róluk szóló híreket, főleg amióta újra NB l esek. Talán nem haragszanak meg rám, de az NB II-ben nem követtem annyira a szereplésüket, ugyanis a másod- osztályt nagyon gyengének tartom, s nem szentelek különösebb figyelmet rá! Úgy érzem ez a Békéscsaba még jobb helyezést is elérhetne, különösen a most látottak alapján. A Nyíregyházához viszonyítva három-négy klasszissal jobb ez a gárda, s biztos vagyok benne, hogy még sokáig megállja a helyét a legmagasabb osztályban! —jelentette ki búcsúzóul Rabcsák János. Gyurkó Mihály OMTK-közgyőlés és szurkolói fórum A közelmúltban küldöttközgyűlést tartott orosházi székházában az Orosházi Munkás Testedző Kör. A hét szakosztály képviselői előtt Rozsnyai Sándor elnök számolt be az elmúlt évi költségvetési keret fel- használásáról. Ezután ismertette az 1993. évi gazdálkodási tervezetet. Kiemelte, hogy a városi önkormányzat képviselőtestülete összesen 10,6 millió forintot szavazott meg a sportkör működtetésére. Mivel különböző okok miatt lényegesen kevesebb összeget tudtak adni az eddigi szponzorok, ezért új forrásokat kell a szakosztályoknak felkutatniuk. Az ön- kormányzat által nyújtott támogatás ugyanis csak a bázisszintű működtetéshez elegendő. Mikus István ügyvezető elnök is felhívta a figyelmet a további pénzforrások felderítésére, szólt a meglévő összeg felhasználásának szabályozásáról. Az idén 80 éves fennállását ünneplő sportkör szakosztályai méltóképpen emlékeznek meg a jubileumról. Erről az elnökség külön tervet készít. Ezt követően a labdarúgó- szakosztály és a baráti kör szervezésében szurkolói ankétra került sor. Holecska József szakosztályvezető elmondta bevezetőjében, hogy több változtatást terveznek az eddigi gyakorlathoz képest. Sokkal jobban szeretnék kiszolgálni a szurkolókat, ezért többek között havonta tájékoztatást tartanak számukra. A szakosztályi ülésekről készült emlékeztetőt minden érdeklődő elolvashatja ezután. Pontosítani kívánják a szakosztályhoz tartozó munkakörökben az elvégzendő feladatokat. Már most is biztató jelek vannak az utánpótlás-nevelés terén, viszont további erőfeszítésekre van szükség, hogy minél több saját nevelésű játékos álljon rendelkezésre. Az NB III-as csapatot az 1— 5. hely valamelyikére várják, az OMTK-Rákóczi együttesének pedig a feljutást tűzték ki célként a megyei II. osztályba. A bevezető után Papp Imre, Szűcs Ferenc és Betkó Tamás edzők tájékoztatták a résztvevőket a játékosállományról, a felkészülésről, a tervekről, majd válaszoltak a szurkolók kérdéseire. Selmeczi László Még egy kis türelmet Mennyivel szebb volt a tavalyi év.az ideinél. Az adó egykulcsosként szomorította az állampolgárokat, nem voltak ekkora árdrágulások, volt viszont egy olimpia és egy labdarúgó Eb. Lehet, sőt egészen biztos, hogy jövőre ugyanezt elmondhatjuk, mármint azt, hogy szebb volt, mintáz idei, akkor viszont tovább romlik az amúgy is bizonytalan életszínvonalunk. Egykoron elgondolkodtató tényként tudhattuk enyhén fogalmazva a „nem vallásos országok”, lásd: Szovjetunió, Kuba, Lengyelország, NDK, Magyarország stb., milyen erős sportolói küldöttséggel jelentkeztek az egyes nemzetközi párviadalon. Most, a látványos rendszerv áltás után megállapítható, nem a nem vallásossággal volt a probléma, mostanában hangosan is lehet istent dicsőíteni, hanem a szegénységgel Az új rendszerben is a médiumoknak köszönve, sokat adnak az élsportolók sikereire, úgy gondolják, hogy az olimpiai örömmámorban, pláne, ha a magyar sportoló aranyérmet nyer, az emberelfelejtkezik az üres gyomráról Petőfiék már elkezdték az emberek szemét nyitogatni, hogy reálisan vegyék észre a körülöttük zajló eseményeket, azóta sajnos még nem nyílt szét a szemhéj, egy-egy sikeres produkcióval el lehet ámítani az embereket. Hiába, Isten malmai igen lassan őrölnek. —B—
