Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-22 / 67. szám
GAZDASÁGI 1993. március 22., hétfő Több éve a vidék szolgálatában Sebesi Sándorné: Mi már régóta a vidék bankjai vagyunk A szenvedő gazdaságunk napról napra érzi, hogy megfelelő banki és pénzintézeti háttér nélkül sem a gazdálkodó szervezetek, sem a magánvállalkozók nem élnek meg. Mikor ezt kijelentjük, nem feledkezünk meg arról, hogy a lakossági pénzforgalom is átalakításra szorul. A takarékszövetkezeteket a falu bankjaivá akarják fejleszteni és arra ösztökéli őket a kormányzat, hogy egy csúcsbankot hozzanak létre. Az előkészületi munka április 1-jére fejeződik be. Erre lapunk hasábjain a későbbiekben visszatérünk. Most szeretnénk egy konkrét példán keresztül bemutatni, hogy a Békés megyei kistelepülések milyen viszonyban állnak a takarékszövetkezetekkel. Példánkban a Gádoros és Vidéke Takarékszövetkezet tevékenységét elemezzük. A takarékszövetkezetnek összesen 10 ezer 900 tagja van. Százzal többet jegyeznek, mint tavaly. Hat településen van jelen, ahol az összlakosságra vetített szervezettségi arány a következőképpen néz ki. Gádoroson a takarékszövetkezet székhelyén 59,4 százalékos a szervezettség, Gerendáson 40,9, Telekgerendáson 51,7, Csorváson 18,3, Nagyszénáson 15,2 és Orosházán 13,1 százalékos. — A részjegyállományunk is szépen nőtt — egészíti ki az előzőeket Sebesi Sándorné, a takarékszövetkezet elnöke. — Míg 1991-ben 5 millió volt a részjegyállomány, addig tavaly már elérte a 8 millió forintot. Az egy tagra eső részjegyösszeg meghaladja a 720 forintot. Természetesen az idén is szervezünk részjegykiegészítési akciót, amelyet az előző években szokásos módon nyereménysorsolási akcióval kötünk egybe. A kölcsönállomány 1992 végére elérte a 133 millió 600 ezer forintot. Ebből kisvállalkozói kölcsönt mintegy 30 millió forintot adtunk ki. Ha már a kölcsönöknél tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a fogyasztási jellegű kölcsön kamata éven belül 26 százalék, éven túl 27, áruvásárlási kölcsönt éven belül 25 százalékra, azon túl 26 százalékra adnak. Az említett kisvállalkozói kölcsön kamata 500 ezer forintig éven belül 27 százalék, éven túl 28 százalék. Aki ennél nagyobb összeget kér a takarékszövetkezettől, ott egyedi szerződés alapján az igazgatóság határozza meg a futamidőt és a kamatot. Nem beszélhetünk úgy a kölcsönök- ről, hogy ennek fedezetét, a betétállományt ne mutatnánk be. — Betétállományunk növekedése meghaladta a 88,9 millió forintot. Most eléri a 429 milliót. Mindig nettó kamatot mondok. A látra szóló betétre 12 százalékot, a lekötöttre 13, takaréklevélre 14, átutalási betétre 9, folyószámlabetétre 5 százalékot fizetünk. Úgy érezzük, hogy azokon a településeken, ahol jelen vagyunk, bíznak a takarékszövetkezetben. Rugalmasak vagyunk, egyedi hiteleket egyedi módon tudunk elbírálni. A nyereségünk 10,5 millió forint volt, a vagyonunk meghaladta a 20 millió forintot, az 1992. évi pénzforgalmunk meghaladta az 1 milliárd 835 millió forintot — mondta Sebesi Sándorné. Aktualizáljuk egy kicsit a takarékszövetkezet működését. Jelenleg még március 31-éig a mezőgazdasági vállalkozókat hektáronként 6 ezer forintos talajelőkészítő hiteltámogatásban részesítik, ennek kamata 15 százalék. Az idén kukorica vetéséhez hektáronként 10 ezer forintos kedvezményes kölcsönt adnak. Ennek kamata szintén 15 százalék. Tavaly a mezőgazdaság megsegítésére 5 millió forint fölötti kedvezményes kölcsönt adtak, főleg őszi búza vetésére vették igénybe. Folyamatos a szövetkezetnél a szintén sokakat érintő reorganizációs hitelpályázat elbírálása. Mint ismeretes, e kedvezményes formával a fölöslegessé vált volt szövetkezeti vagyonokat és forgóeszközöket lehet megvásárolni. Más vonatkozásban is szoros az együttműködés a lakosság és a takarékszövetkezet között. Például a gádorosiaknak megállapodásuk van a dorogi szénbányászattal, s ennek hozadéka, hogy lOés 5 ezer forint értékű szénutalványokat árusítanak. A szénbányászat ilyen módon a 6 százalékos forgalmi adót magára vállalja, s aki 10 ezer forint értékű szénutalványt vesz, az csak 9400 forintot fizet. A takarékszövetkezet odáig is elmegy — különösen nyugdíjasok esetében —, hogy ha valaki 5 hónapra hitelt vesz fel a takarékszövetkezettől, így is hozzájuthat a 10 ezer forintos szénutalványhoz. Természetesen a kölcsönadásnál feltételezik, hogy megvan a 20 százalékos saját erő. — Nagyon sok mindennel foglalkozunk. így az önkormányzatok és a lakosság folyószámláinak vezetésével, nyugdíjfizetéssel, biztosítással, gazdasági társaságok számlavezetésével, szerencsejáték bonyolításával. Mivel régóta úgy érezzük, hogy a vidék bankjai vagyunk. Erős versenyhelyzetben élünk, ennek ellenére a Gádoros és Vidéke Takarékszövetkezet stabil, megfelel az elvárásoknak és 1993-ban éppen a több lábon állás következtében majdnem biztos, hogy újra eredményesek leszünk — összegezte az elnökasszony. Végezetül érdemes szólni arról, hogy a szolgáltatáson túl milyen anyagi segítséget tudott adni a szövetkezet másoknak. A szegedi klinika alapítványára 100 ezer forintot fizettek, a szentesi és az orosházi kórházat 50—50 ezer forinttal támogatták. A csorvási nyugdíjasoknak 20 ezer forintot, 350 ezer forintot fizettek a tagok egyéni támogatására, több tízezres egyéb támogatást adtak iskoláknak, nyugdíjasegyesületeknek, illetve szövetkezeti tagok ajándékozására is fordítottak összeget. Céltartalékuk ma 7 millió forint. Papp János A Gádoros és Vidéke Takarékszövetkezet az ügyfelek egyedi igényeit is megpróbálja kielégíteni. Felvételünk a szövetkezet székhelyén készült fotó: fazekas ferenc Integrálberuházások Szarvastól Békésig / Megvásárolták a SZAT építőipari telepét is A Szarvasi 2. Számú Általános Iskola decemberben átadott tornatermének tervezője és kivitelezője is az Integrál Gmk volt „Építészet ’93" elnevezéssel tartanak szakkiállítást és konferenciát március 23—26-a között Szegeden, a Forrás Szállóban. A kiállítók között szerepel a szarvasi Integrál Gmk is, cégvezetője, Bődi János pedig előadást tart az Építészet művészei, a művészet építészei témakörben. A több mint tízéves múltra visszatekintő vállalkozás 1982-ben a Szarvasi Állami Tangazdaság gépjavító gyáregysége tanműhelyének tervezésével kezdte működését, de már 1983 második felében egy 30 millió forintos építőipari tervezést, kivitelezést hajtott végre, nevezetesen az arborétum rekonstrukcióját. Többek között a szarvasi szlovák iskola felújítását, az Agrobank irodaházának, valamint a 2. számú általános iskola tornatermének tervezését, kivitelezését, a megyei munkaügyi központ szarvasi kirendeltségének felújítását, átalakítását, a Magyar Hitel Bank Rt. szarvasi és békéscsabai székházának bővítését végezték el. Tavaly a szép házak versenyében a munkahellyel egybeépült lakóépület kategóriában a cégvezető Árpád utcai lakó- és irodaépülete megyei első díjat nyert el. Jelenleg már 80 alkalmazottal dolgozik a cég, közte 31 kőművessel, 17 áccsal, 8 víz-, fűtés-, gázszerelővel, 4 villanyszerelővel és asztalossal, bádogossal. Bődi Jánost arról kérdeztük, hogy jelenleg milyen beruházásokon dolgoznak a megyében. — Békés város idei legnagyobb építési beruházását, a tornacsarnok építését — amely 60 millió forintos beruházás — mi végezzük. Ezt augusztus 20-án adjuk át — mondta. — A szarvasi Áfész egykori Rózsa presszójából Békésszentandráson Jäger serfőzdét és sörözőt alakítunk ki, ennek határideje április 15-e. Szarvas szociális otthonában ugyancsak április 15-éig befejezzük a konyhabővítést. Itt érdekesség, hogy a konyha berendezését német alapítványtól kapja a város. Ez az alapítvány a szociális gondozóképzésben is részt vállal Szarvason és az oktatási központ kialakítását mi végezzük. Nagyon készülünk a város szennyvízcsatornázására kiírt pályázat versenytárgyalására, amely hároméves program lenne. A SZÁT privatizációjának keretében hosszú huzavona után sikerült megvásárolni a tangazdaság építőipari telepét is a vagyonérték 80 százalékáért. —Ón személy szerint melyik ,,Integrál-épületre” a legbüszkébb? — Az egyik legjobban komponált és megalkotott épületnek az Agrobank irodaházát tartom és úgy hiszem, büszkék lehetünk a 2. számú iskola tornatermére is. Nyemcsok László Természetvédelem óh! Vízparti tragédiák E cikk megírásának aktualitását az adja, hogy a hosszú, kemény, az idén talán kissé hosszabbra nyúlt tél elmúltával nemsokára kezdődik újra a kiránduló, horgászó szezon, és a vízpartokon kulturáltan eltöltött egy-egy kellemes hétvége időszaka. Én a Körösök vidékének vagyok jó ismerője, hiszen szinte hozzátartozom a vízhez, mert immáron 27 esztendeje járom mindennap a kezelésemre bízott vízszakaszt, mint hivatásos halász. Hajnalban együtt kelek a Nappal, megfigyelem a parti fűzfák közt fészkelő madarakat, ismerem az őszapók csodálatos munkával és sok szakértelemmel megépített fészkeit. Az 1992-es esztendő egyik tavaszi hétvégéje is hasonló koránkeléssel kezdődött, váltamra vetve a halásziszákot, az elemózsiával „szálltam” a ladikba, mi halászok ezt így nevezzük már ősidőktől fogva, már nagyapáink is így mondták. Nem tudom, mi volt velem, de az az ember, aki hosszú-hosszú időt tölt együtt a természettel és érzi annak minden rezdülését, abban talán kialakul valamilyen hetedik érzék, amivel megérzi, ha valami nincs rendben abban a közegben, amelyben mozog, mert a halász szerves része a víznek és nem idegen közege. Valahogy élettelennek éreztem a vizet, a máskor oly hangos madarak is mintha elköltöztek volna, nem láttam Há- pit, a gácsért háremjével, „Ro- pogtatót”, a vízipockot is mintha a föld nyelte volna el. Balsejtelmem csak fokozódott, amikor a két kis barátomat, Zebikét és Pöttyöskét nem a szokott helyükön, hanem a víz közepén kétségbeesetten körözve pillantottam meg. Mindenre gondoltam, de az a látvány, ami a szemem elé tárult, az minden jó emberi érzéssel ellenkezett. A volt fészkelőhelyükön mintegy hét-nyolc méter hosszan és körülbelül 4 méter szélességben ki volt irtva minden parti növényzet. A part laza talajába pedig olyan lépcsősor volt kialakítva, hogy a Duna-part Országház előtti beton partszakasza is megirigyelhette volna azt a helyet, ahonnan a számtalan rakétakilövőre emlékeztető, műanyag zsinórral ellátott készség csüngött a vízbe. Ha nem lett volna az önbíráskodás tiltott dolog, akkor talán lesz, ami lesz alapon, a 43 évem minden erejét beleadva, elégtételt vettem volna ezeken (sajnos nem egyedi eset) a környezetet tönkretevő, rádiót, magnót bömböltető úriembereken, és ledugtam volna azt a sok széthajigált sörösüveget a torkukon, amely még vasárnap esti távozásuk után is ott díszelgett a parton, éles kontrasztként a nagy területen letaposott füvön. Ám így csak egyet tehettem, ökölbe szorítottam a kezem, hogy elfehéredtek az ujjaim, és bizony szégyen ide, szégyen oda, kicsordult a könny a szememből tehetetlen dühömben! Ezért írtam meg e kis történetet, figyelemfelhívásként minden természetet szerető embernek, legyen az sporthorgász, természetbe kiránduló, pihenni, víkendezni vágyó ember. Én megértek mindenkit, aki a város füstös, büdös, szmogos kőrengetegéből kimenekül a vizek partjaira, de hölgyeim és uraim, ezt kulturáltan, a természetben a legkisebb sebet ejtve tegyük, valamint erre neveljük a gyerekeinket is. A természetvédelmi hivatalnak pedig üzenem, bizonyára minden természetvédő társammal egyetemben, hogy minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. Kérem, ezt vegyék figyelembe minden egyes törvény megalkotásánál, mert ha ez így halad tovább, majd elérkezünk oda, hogy nem lesz mire törvényt alkotni! Bukovinszky Péter HIVATÁSOS HALÁSZ
