Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-22 / 67. szám
RIPORT iKF.KËS MRfiTKI HÍRLAP 1993. március 22., hétfő Szentségtörésnek érzi — Uttörőkorában találkozott vele — Emléket akart a negyven évről— Szülei rosszat mondtak róla Ha megvette, hadd vigye - Kádár hagyatékát Az évente kiosztásra kerülő Kádár János-díj összege 200 000 forint. Az ösztöndíj havi 5000 forint. Az árverés bevétele tehát nemes célokat szolgál majd.” Kádár tolmácsa Hófehér hajú, fiatalos, jólápolt asszonyt faggatnak a TV híradó munkatársai. Olyan nagyon ismerős az arca. Persze. A legvidámabb barakk című televíziós sorozatban láttam. O Barta Istvánné, Kádár János tolmácsa. Várok amíg végeznek a kollegák. Aztán kérem, pár perc időt szakítson rám. Készséges, kedves, kellemes modorú asszony. — Ont is meghívták erre az aukcióra? — A tévések kérték, hogy jöjjek el. Bevallom nehezemre esett... — Talán kellemetlen érzés közszemlére kitéve látni Kádár János hagyatékát? — Szentségtörésnek érzem... — Sokan jöttek öregek, fiatalok egyaránt. Hallgatva a véleményeket, úgy tűnik szerették Kádár Jánost. — Örülök ennek. Én is ezt tapasztalom. A sírja mindig tele friss virággal. Látom, nem csak idős emberek zarándokolnak el a temetőbe, hanem fiatal mamák pici gyerekükkel teszik le az egy szál virágot a sírjára. —Önnek maradt tárgyi emléke Kádár Jánostól? — Csak könyvek és fényképek. —Nincs is szándékában valamit megszerezni? — Ha arra gondol, hogy li- citálok-e, azt kell mondjam, hogy nem. — Hány esztendőt töltött a pártvezér szolgálatában ? — Huszonkilenc évig kísértem útjain. — Gondolom, halála után találkozott még a feleségével. Hogyan viselte a rendszerváltás utáni sárdobálást, amivel sokan a férjét illették joggal vagy jogtalanul. Hiszen halála után már nem védekezhetett... — Szinte valamennyi újságot elolvasott, ami megjelent. Bölcsen és okosan vette tudomásul amit leírtak, de nagyon sok keserűség volt emiatt benne. Laci vázája Tizenegy éves „fiatalember” büszkén szorongat egy üvegvázát. Meglepődöm. Beszélgetésre kérem. — Megkérdezhetem, hogy hívnak? —Mizsányi László vagyok. — Mondd csak, mit mond neked ez a név, hogy Kádár János? Nem túl sok személyes emléked lehet róla. — Apukám szerette. Kisgyerek korom óta csak jókat mondott Kádár Jánosról. Ezért én azt kértem, hogy húsvétra hadd szerezhessek meg a hagyatékából valami emléket. 2000 forintért megszereztük ezt a vázát. Az én szobámat díszíti, majd nem az anyuékét. * A múzeum aulájában halálos csöndben folyik a licitálás. Csak az árverezést vezető dr. Virág Judit kellemes hangja hallatszik és a gumikalapács egyáltalán nem sértő koppaná- sa. Olyan szimpatikusán. Görcsbe szorul a gyomrom, remeg a kezem, amikor felemelem a licitkártyát. Sohasem vettem még részt árverésen. A képernyőn látom, amit szeretnék megszerezni. Emlékbe. Kádár Jánostól. A katalógus 212-es tétele talpas faláda, fedővel. Színtelen testét vésett és festett virágdíszek borítják. Magassága 21, szélessége 28,8 centi, benne 5 olajjal festett fatojás. A licit 300 forintról indul. Tartom egészen 2500 forintig. És a kalapács háromszori leütése jelzi, a láda az enyém. Gondolatban végigzongorázom, mit szólnak majd a rokonaim, az ismerősök? Talán le- kommunistáznak? Lesz, aki névtelenül emiatt mocskot zúdít rám? Vállalom. Mint ahogyan azt a sokat hangoztatott véleményemet is fenntartom, hogy becsültem és tiszteltem Kádár Jánost. Március 20—21-én Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban került sor Kádár Já- nosné hagyatékának árverésére. A 863 tételből álló örökségben szinte minden található. Üveg és kerámia, porcelán és ékszerek, fegyverek, órák, szőnyegek, bútorok. Kádár Jánosné Tamáska Mária létrehozta a Kádár János Alapítványt, amelynek célja „olyan tudományos alkotó munka elismerése, mely a legszélesebb tömegek felemelkedését szolgálja. Azok elismerése, akik munkájukkal azt példázzák, hogy a legnehezebb sors is elviselhető, ha az embert szeretik, s ezért a legelesettebbek, az állami gondozásba vett gyerekek nevelését vállalják, mint pedagógusok, illetve nevelőszülők. Olyan állami gondozottak tanulmányainak támogatása, akik felvételt nyernek valamely egyetem vagy főiskola nappali tagozatára. Senki többet harmadszor? Legyen egy emlékem a negyven évről A következő tételnél licitálunk! FOTÓ: FAZEKAS FERENC ÉS FÁBIÁN ISTVÁN olyan „flottul” végzi a dolgát, hogy élmény figyelni a munkáját. Szombat van. Délelőtt 10 órakor kezdődött az árverés. 14 óráig pedig 267 tételt kell kalapács alá „kiáltani”. Ezen a délelőttön alig volt valami, ami ne kelt volna el, átlagban tízszer magasabb összegért, mint a kikiáltási ár. A szabályok szerint a tárgyak nem adhatók el kikiáltási áron alul. Amelyek az árverezésen nem mennek el, azok visszakerülnek az örökösökhöz. Találkozásom Kádárral Fiatalember szorongatja a számlát, amivel egy cserépfazék tulajdonosa lett. — Milyen emlék fűzi Kádár Jánoshoz? — Úttörőkoromban személyesen találkoztam vele és ez egy életre meghatározó volt számomra. Eljöttem hát, hogy valami tárgy is emlékeztessen rá. * Figyelem az aulában licitálókat. Két idősebb hölgy az olcsóbb tárgyak valamelyikét szeretné megszerezni. Az egyiknek sikerül is 2000 forintért egy köröndi vázát hazavinni. —Meg ne sértődjenek, ugye Önök nyugdíjasok? Nem lehet tehát túl magas a jövedelmük. Mégis úgy döntöttek, hogy hazavisznek valamit a hagyatékból? — Legyen emlékünk az elmúlt negyven évről — mondja Mészáros Menyhértné. — Mindketten szerettük Kádár Jánost. —És Ön?—kérdezem Varga Sándornét. — Azt mondtam a férjemnek, nem megyek addig haza, amíg én is nem veszek valamit. Legfeljebb eljövünk holnap is. Palkó Krisztina 21 éves ápolónő. Barátjával egy órát vásároltak. 31 000 forintot fizettek érte. — Nekem semmiféle emlékem nincs Kádárról. Sőt. Szüleim kifejezetten rosszat mondanak róla — mondja a fiatal lány.— Én csak a barátomat kísértem el erre az árverezésre. A barát viszont nem nyilatkozik. Joga van hozzá. Egy nagy kaland Farmerszerelésbe öltözött huszonéves fiatalember mellé ülök. Megtudom: a műszaki egyetem hallgatója. — A nevem nem fontos — mondja halkan —, bár vállalom a véleményemet. Kádár egy gyilkos volt! A nyakunkra hívta az oroszokat, halálba küldött sok száz embert... —Mielőtt továbbfolytatná, hadd kérdezzem meg, akkor mit keres itt? — Egy ismerősöm, akinek külföldön akadt dolga, megkért, licitáljak egy Kovács Margit-figurára. * Közben kalapács alá került Kádár János sétabotja. Felülete égetett, lakkozott. Kikiáltási ára 100 forint. Sokan licitálnak rá. Pillanatok alatt ezreket emelkedett az ára. S a végösszeget a kalapács 10 ezer forintnál üti le. Lassan vége a szombat délelőtti árverezésnek. Vasárnap a trófeák, vadászfegyverek, a keleti és csonttárgyak, a nemesfémből készült tárgyak, órák, bútorok és a festmények kerültek értékesítésre. — Mindenesetre évszázadonként egyszer fordul elő, hogy egy politikus használati tárgyai kalapács alá kerüljenek. Akár szerettük, akár nem, ezen az árverésen részt venni egy nagy kaland — mondja búcsúzóul utolsó beszélgető partnerem, Kórodi Lajos, aki Győrből érkezett és ahogyan summázza, semmi, de semmi nem fűzi Kádár Jánoshoz. A fegyverek visszafelé sültek el Vasárnap délután telefonon hívtam fel az Iparművészeti Múzeum egyik munkatársát. Szerettem volna tudni, hogy a trófeák, fegyverek milyen áron cseréltek gazdát? Ahogyan elmondták a trófeák közül szinte valamennyi elkelt. Például az a muflontrófea, amit Kádár Jánosné ejtett, az 1200 forintos kikiáltási ár helyett 30 000 forintért talált gazdára. De a többit is 9-16 ezer forint között ütötte le a kalapács. Érdekes viszont, hogy a fegyverek közül egyetlen egy sem kellett még a kikiáltási árért sem. Azt mondják a szakemberek, hogy szerte a világon egy-egy aukción kínált tárgyak 30 százalékban kelnek el. A Kádár-hagyaték viszont 90 százalékában új gazdára talált. Béla Vali „Milliós” úthoz „millió” bőrönd?
