Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-18 / 64. szám
LEVELEKBŐL 1993. március 18., csütörtök é 0 „Mérleg a fel-legekben” Előre elnézést kérek a tisztelt olvasótól, ha netán unalmasnak tartaná ezt a kis mérleget. A cikk megírására a miniszterelnök úr közelmúltban történt mérlegmegvonása késztetett, mert úgy érzem, hogy az nagyon sántít. Nem volna helyes és főként reális, ha a legekben megemlített változások mellett azok hatását és következményeit ne tennék a mérleg serpenyőjébe. Tegyük oda és ténylegesen mérettessék meg ez a két és fél éves tevékenység, ahogy azt a választó- polgárok nagy része látja. Ténylegesen igaz és valóban a rekordok könyvébe kívánkozik az, amit ez a kormány a működési ideje alatt több területen elért, de sajnos negatív előjellel. Néhányat ezek közül— a teljesség igénye nélkül—címszavakban megemlítenék: 1. A rendszerváltás ütemére vonatkozóan úgy mérlegelt, hogy egy tönkretett, lerombolt, tönk szélén lévő országot ennyi idő alatt nem lehet talpraállítani. Nem volt még példa—mondja—arra, hogy egy kormány egy választási ciklusban többre lett volna képes, mint ők. Hencegésnek nem rossz, de nekünk más a véleményünk erről a ,fejlődésmenetről”. Ez talpon volt, csakfejreállították. 2. Mi voltunk az elsők — már ők—, akik kiléptünk a KGST-ből. Csakhogy a keleti kereskedelem gyors szétzilálása nagyon érzékenyen érte az országot, még jelenleg is pótolhatatlan veszteség. 3. Mi zavartuk—mármint ők—ki elsőnek az oroszokat. Mi úgy emlékszünk, ezt a Németh-kormány tette. 4. Mi voltunk az elsők—cík—, akik felszámoltuk a Varsói Szerződést és csak a NATO védőpajzsa alatt tudjuk elképzelni szabadságunkat, függetlenségünket, biztonságunkat, amelyre úgy igazándiból szükség is van, mert a környező országok kormányaival, népeivel annyira megromlott a kapcsolat — már annak révén, hogy a miniszterelnök úr tizenötmillió magyar elnöke szeretne lenni —, hogy az már több mint sok. A rendszerváltás egyéb hatásairól és következményeiről is ejtsünk néhány szót. Megindult a tömeges elszegényedés, a nyomor, a kilátásta- lanság, a kiszolgáltatottság. Nincs határa és korláta a bűnözésnek, a lopásnak, rablásnak, gyilkosságnak. Nincs határa a kapzsiságnak, kizsákmányolásnak. Szétvert ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, elherdált állami, népi vagyonok, szétzilált közigazgatás, hadsereg, felduzzasztott bürokrácia. Nyolcszázezer munkanélküli, közel két és fél millió kisnyugdíjas, másfél millió létminimumon vagy az alatt élő nyomorgók, akik éheznek, fáznak, elviselhetetlen körülmények között élnek. Ha a tisztelt kormány ezek után úgy találja vagy gondolja, hogy ez a mérleg stabilitást és pozitívat mutat, akkor csodáikban hisznek. Ezek nem igazán adnak okot az elismerésre, vállveregetésre, a demagóg ömlengésekre, a dölyfös kérkedésekre, mert az igazság és a realitás az, hogy ,,megmérettetett és könnyűnek találtatott". Kiss Mihály, Békéscsaba A telefonhelyzetről Harmados Mihály fénye si lakos lakókörnyezetében a telefonhelyzetet kifogásolta Bede Zsóka cikke után. A cikkben valóban csak arról beszélt a MATAV helyi vezetője, amiről akart. Arról nem, ami az olvasókat — Harmados Mihályt, engem és még sok állampolgárt érdekelt volna. Nevezetesen: rendszeresen ütemtervekről, fejlesztési elképzelésekről beszélnek, nyilatkozgatnak. A konkrétumok elmaradnak, a , fehér foltok” megmaradnak. Vajon a polgármesteri hivatalnak van-e közrehatása a városban lévő fehér foltok érdekében? Vagy talán jogos Harmados Mihálynak az a kérdése, hogy a fény esi rész már nem tartozik sehová? Ebben a kérdésben Békéscsaba csak a ja- minaifelüljáróig tart? A város, fehérfoltjainak” lakói nem mondhatnak le jogos igényeikről, a korrekt tájékoztatásról még akkor sem, ha ez az illetékeseknek türelmetlenségnek, értetlenségnek tűnik! A TELEFON ÁTHELYEZÉSÉT 8 ÉVE VÁRÓ ÁLLAMPOLGÁR (Név és cím a szerkesztőségben) Diák vers- és prózamondó verseny - nyugdíjas szemmel Pusztaföldváron március elején a Bartók Béla Művelődési Házban az általános iskolások vers- és prózamondó versenye került megrendezésre. A pedagógusoknak, a felkészítő tanároknak köszönhetően—a . minden évben megrendezésre kerülő—e nemes vetélkedő egyre több tanulót vonz, egyre többen kerülnek az irodalom, a művészet bűvös atmoszférájába. Ezúttal a diákok 25 százaléka adta be nevezését e gáláns megmérettetésre. A verseny agilis szervezője, rendezője az iskolai diákönkormányzat vezetője, Miklósik Bélá- népedagógus volt. Azőkezdeményezése, melyet a hagyományteremtés gesztusával is ötvözött—.v első tanújele az egy hónappal ezelőtt az idősek klubjában lezajlott színvonalas népdaléneklő verseny volt—, hogy az idős, nyugdíjas emberek részesei legyenek egy-egy iskolai rendezvénynek. Nem titkolt cél, hogy programot, kikapcsolódási lehetőséget biztosítsanak a nyugdíjasoknak s ugyanakkor erősítsék az iskola és a család közti kapcsolatokat, hiszen egy-egy ilyen alkalommal a tanár-diák viszony is nagyobb megvilágítást kap. Ezektől a gondolatoktól vezérelve érte az idősek kibuját és a nyugdíjasklub tagjait az a kitüntetés, hogy e kedves műsor közönsége lehetett. Igen felemelő érzés az. idősebb emberek számára, hogy rohanó, problémákkal teli világunkban pártfogóra találnak, akik alkalmat teremtenek— jelen esetben az irodalom e csodás varázsszere által—a lelki harmónia előcsalogatá- sára, a katarzis átélésére. S ez alkalommal ez sikerült is. Nagyon sok jó produkciót láthattunk, hallhattunk, a gyeremekek olykor meglepő empátiáról, kiemelkedő képességekről tettek tanúbizonyságot. A lelkiismeretes felkészítés, a felkészülés s a szorgalom eredményeképpen sikerült nehéz helyzetbe hozni a zsűrit, aki két kategóriában—alsó és felső tagozatos—-osztott ki helyezéseket és sok tanulót szóbeli dicséretben részesített. Végül — igen szoros küzdelemben — a következő sorrend alakult ki. Az alsó tagozatosok kategóriájában első lett Szokolai Mihály, második helyezést ért el László Jenő, míg harmadik helyen végzett Miszlai Kinga és Borbély Mihály. A felsőtagozatosok közül első Zalai Erika, második Sódar Mária, s harmadik Jankó Endre lett. A díjazott tanulók egy-egy értékes könyvet kaptak jutalmul, s. azok a versenyzők sem szomorkodtak, akik helyezést nem értek el, mert mindegyikük külön jutalomként egy-egy narancsot, s magyar irodalomból ötös érdemjegyet kaptak. Németh Árpádné, AZ IDŐSEK KLUBJÁNAK VEZETŐJE, PUSZTAFÖLDVÁR Kapott segítsége^ !) A szombat—vasárnapi újságban „Azonnali segítséget kérek” című olvasói levélre válaszolva az alábbiakról tájékoztatom Önöket: A levél írójának iratanyagát megvizsgálva megállapítható, hogy a család összjövedelme 25 565 forint. Az 1 főre eső jövedelem valóban kevés, 5113 forint. Éppen ezért a polgár- mesteri hivatal és a családsegítő szolgálat segíti a családot. A családsegítő szolgálat adatairól tájékoztatni Önöket nem tudom. A polgármesteri hivatal szociális irodája a levél íróját 1992. évben összesen 44 200 forint támogatásban részesítette. Tájékoztatom továbbá, hogy fenti összegen kívül a levél írója havi 1300 forintos kamattámogatásban is részesült, igaz, hogy a 15 600 forintos támogatást nem kapta kézhez, hanem az OTP-nek utaltuk át. Összesen tehát a levélíró, illetőleg az azonnali segítséget kérő 1992. évben 59 800 forint támogatást kapott a polgármesteri hivataltól. Megjegyezni kívánom, hogy a szociális irodán található segélykérelmek mindegyike azzal az indokolással érkezett, hogy tartozása van a lakásszövetkezet felé, melynek be nem fizetése esetén végrehajtót küldenek. A lakásszövetkezettől kapott lista szerint a kérelmező egyetlen fillért sem fizetett a kapott támogatásból tartozása kiegyenlítésére. Tamás Béláné IRODAVEZETŐ, Békéscsaba, polgármesteri HIVATAL Merre haladunk? 1993 májusában lesz 25 éve, hogy állandó előfizetője vagyok a Békés Megyei Hírlapnak. Nemcsak járatom, el is olvasom az első oldaltól az utolsóig részletesen. Mélységesen felháborított az Olvasóink írják rovatban, a Békés építő munkáról című cikk. Meggyőződésem, hogy Kiss Mihálynak van igaza. Mindenki tarthatná a markát, mindenki jogos volna kárpótlásra, mindenki benyújthatná a számlát, ha úgy gondolkoznának, mint Kertész István. Azt üzenem a lapátoló úrnak, nyújtsa be a számlát Rákosi Mátyásnak, neki lapátolt, ásta a lövészárkot. Miért a mai középkorosztálynak, illetve fiataloknak kellene fizetni mindenért? Ha Ön pénzt kér az államtól (költségvetésből), akkor a családjának a zsebéből veszi ki a pénzt vagy az unokájának a szájából veszi ki a kenyeret. Mindezt azért, hogy a nyugdíja ne 20 ezer forint legyen, hanem 30 ezer. Tisztelt lapátolás úr! Azt hiszem, régen és ma is megnézik, kinek a kezébe adnak fegyvert és lőszert. Az igaz, hogy elegünk volt a vezető kiskirályokból (elvtársakból). De méginkább elegünk van a mai méltóságos és nagyságos urakból, ügyeskedőkből, sef- telőkből. Hisz dr. X. Y. úr, aki a téészből több száz hold földet visszaigényel, az arra gondol, majd a munkanélküliek elmennek neki cselédnek vagy szolgának éhbérért dolgozni. Önnek, Kertész úr ez volna a demokrácia? Azt hiszem, nagyon sokan visszasírjuk a 3,60 Ft-os kenyeret, az5 Ft-os benzint, az 1,20 Ft-os gázolajárakat. Döntsük már el, merre akarunk haladni, Európa vagy pedig a sötét Afrika felé! Egy volt határőr, aki a Magyar Nép(köztársaság) ÁLLAMHATÁRÁNAK ŐRIZETÉRE VONATKOZÓ HARCI FELADAT VÉGREHAJTÁSÁBAN RÉSZT VETT 27 HÓNAPIG, Kristóf József, Orosháza Miért nem vásárolják fel a hízósertéseinket? Megdöbbentő híreket közölt a közelmúltban a Falutévé. Arról számolt be, hogy Olaszországban, Hollandiában és több nyugati országban fellépőfertőző állatbetegségek miatt nem jöhet be több sertéshús és egyéb sertéshústermék Magyarországra. Ugyanúkkor a Magyarországon előállított sertéseket nem tudjuk eladni! Nincs, aki felvásárolja! Tőlünk! Ha a kormány nem segít, itt mennek tönkre és elpocsékolódnak. Afcrmelők Qß az ország kárŰrcnegyaránt.JA magyar kormány cselekedett ez esetben, úgy lehet minősíteni: például van egy édesanya, aki nem a saját gyermekeinek a felnevelésén fáradozik, hanem a szomszédok gyermekeinek a felnevelésén. A saját gyermekét pedig elhanyagolja, és elpusztulni hagyja. A szomszédok gyermekeinek a felkarolását és megsegítését helyezi előtérbe, a saját gyermekének a kárára és elpusztítására. A másik botrányos eset, hogy amikor néha-néha visznek is el tőlünk tíz-húsz hízósertést a felvásárlók, az egyre csökkenő árakat is csak jó ha egy hónap múlva fizetik ki a termelőknek. Jó volna, ha ezen a kinyilatkoztatáson a magyar kormány illetékesei elgondolkodnának! Az őstermelők gondjára-bajára odafigyelnének a sokszor bosszantó szócsaták helyett. •Hanyecz Miklós, Hunya A példa nem jó Tisztelt Szerkesztőség! „Az idei nyugdíjemelés huncutságai” című cikkhez szeretnék egyet-mást hozzáfűzni. A gyulai sorstársam a 20 ezer forintos nyugdíjasokat vette példának, de ennél sokkal érdekesebb lenne, ha példának a 8— 10 ezer forint körülieket vennénk elő. Ha a 8—10 ezerforintosokat, vagyis a létminimum körülieket számszerűen összehasonlítanánk a 20 ezresekkel, észrevehetően — bár kevesebben vannak—jóval többet ér az ő 10—14% járulékemelésük, mint a létminimum körüli nyugdíjasoké. Csak csodálkozhatnánk azon, hogy ennyit ér a 10— 14%, ha a százalékalap nem 10 ezer, hanem 20 ezer forint. De vehetnénk példának az óriás nyugdíjakat is, mivel még nincs hivatalosan megállapítva a plafon-nyugdíj. Ilyen formán elképzelhető, hogy például egy 80 ezerforintos nyugdíjas 10%-os pótléka több, mint egy létminimumos nyugdíjas egyhavi nyugdíja. Mi lenne, ha a tisztelt honatyák észrevennék, hogy odalent a létminimum környéki nyugdíjasok közül sokan tudnak számolni. Nem sok tudomány kell ahhoz, hogy gyökeres megoldás akkor lenne, ha megfordítanák a százalék- arányt és a létminimum körüli nyugdíjasoké lenne a magasabb százalék és az óriás nyugdíjasoké a legalacsonyabb (0—1%). Ilyen alapon előfordulhat az, hogy kisebb lenne az eltérés a két nyugdíj között. Ehhez természetesen arra is szükség tenne, hogy meg legyen állapítva a nyugdíj-plafon. Szeretnénk mi, választópolgárok tudni, hogy kik azok a honatyák, akik a mi ügyünkért síkraszállnak, illetve a közömbösek vagy ellenünk szavazók. Lengyelvári József, Orosháza
