Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-11 / 59. szám

àBF.KÉS MF,fíYF,l HÍRIAP­MEZŐHEGYES 1993. március 11., csütörtök o „Strandot, uszodát, sporttelepet vegyenek!” Az önkormányzat a sarkára állt Mint a rossz pénzt? Egy faluban, egy kisvárosban úgyszólván mindenki tud mindent a másikról. A hosszú ideje egy munkahelyen dolgozók nemkülönben. Az egymásrautaltságnak, az összezártságnak nyilván vannak eló'nyei és hátrányai. Ez utóbbiak a szembetűnőbbek. Az emberek között ugyanis kialakul egy „nem hivatalos”, bonyolult értékrend, tulaj­donképpen egy áttekinthetetlen alá-, fölérendeltségi vi­szony, amely gúzsba köti a lelket. Ha egy ilyen „beltenyészetben” valakinek nagyra törő' álmai lennének, még maga előtt is eltitkolja őket, meg sem fordul a fejében a valóra váltásuk. Eleve tudja: úgyis betartanának neki, elgáncsolnák, a fejére olvasnák összes „bűnét”. Aztán ha véletlenül mégis úgy hozza a sors, hogy egy ilyen „közösség” valamelyik tagjának lehetősége nyílik a cselekvésre, csodákat művel. Persze rendszerint nem abban a faluban, nem abban a kisvárosban, nem azon a munkahelyen, ahol mindenki ismeri.. Ismeri!? Miért van az, hogy a másikban mindig több rosszat fedezünk fel, mint amennyi jót? Ilyen-olyan össze­zártságunkban észre kellene vennünk egymás értékeit is. így a kényszerűi?) együttélésből még talán némi előnyünk is származhatna. t) , _ A munkások marhavagonban érkeztek “ „Szeretett az uram, így előre voltunk” Faragó András és felesége az egyik dédunokával 1 ín i * ÖHEO'Á Az oldalt szerkesztette: Ménesi György Levélcím: 5830 Battonya, Hunyadi u. 110/A Telefon: Battonya, 310 Fotó: Fazekas Ferenc Röviden Nemzeti ünnepünkön Március 15-én délelőtt tíz óra­kor a Kossuth-emléktáblánál a szakmunkásképző intézet és szakközépiskola, ezt követően a Gonzeczky-emléktáblánál az általános iskola tanulói tar­tanak műsoros megemléke­zést. A rendezvényekre min­denkit szeretettel várnak. Szeretné megvásárolni A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ február 25-én nyilvá­nos tárgyaláson szándékozik ér­tékesíteni a 81-es majori ve­gyesboltot. Az üzlet megvásár­lásához Ködmön József, a jelen­legi bérlő 60 ezer Ft vissza nem térítendő támogatást kért az ön- kormányzattól. Amennyiben a kiírt pályázatot elnyeri, meg­kaphatja a pénzt—így döntött a képviselő-testület. Segíts, Ráday! A város önkormányzata min­den tőle telhetőt megtesz a Centrál tulajdonjogának visszaszerzéséért. Megakadá­lyozandó, hogy a jogi proce­dúra ideje alatt az épület állaga tovább romolják, az egyik vá­rosatya, Marosvölgyi Ödön Ráday Mihály országgyűlési képviselőhöz fordul segítsé­gért. A pörbölyiekért A pörbölyi autóbusz-szeren­csétlenség sérültjeinek megse­gítésére Mezőhegyes város képviselő-testülete 20 ezer Ft támogatást szavazott meg. A pénzt átutalják a Szekszárdon nyitott bankszámlára. Palacsiknéra voksoltak Két ajánlat érkezett a városi köztemető üzemeltetésére: az egyik Palacsik Béláné helyi vállalkozótól, a másik a Békés Megyei Temetkezési Vállalat­tól. A képviselő-testület hosszas vita után úgy döntött, hogy Palacsik Bélánéval köt megállapodást. Nemzetközi torna Az MSE kézilabda-szakosztá­lya április 10-én az ÁMK-ban nemzetközi kézilabdatomát rendez. A torna lebonyolításá­hoz az önkormányzat 20 ezer Ft-tal járul hozzá. Többször hírt adtunk arról, hogy a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt. szeretné átadni a kezelésében, de az állam tulaj­donában lévő strandot, fedett uszodát, valamint a sporttelepet a helyi önkormányzatnak. Mi­vel e három létesítmény üze­meltetése „veszteséges”, a fe­lek megegyeztek egy jelképes (összesen: 150 ezer forintos) vé­telárban, s az adásvételi szerző­dést benyújtották az Állami Va­gyonkezelő Rt.-hez. A válasz: „a vételár túlzottan alacsony, csak a tényleges forgalmi érték jöhet számításba”. De ki vásárol ma Mezőhe­gyesen strandot, fedett uszodát, sporttelepet, ráadásul forgalmi értéken!? Nyilvánvaló, hogy az egyedüli vevő csakis az önkor­mányzat lehet. Annak pedig e célra nincsenek tízmilliói, örül, ha az üzemeltetés költségét elő tudja teremteni. Â patthelyzet megoldására a vagyonkezelő rt. illetékese a A mezőhegyesi majorok több­ségébe szilárd burkolatú út ve­zet. Állapotuk elfogadható, ki­véve az 52-es majori bekötő­utat, mely a többszöri javítás ellenére is gödrös, kátyús. Az itt lakóknál azonban jóval több okuk van a panaszra a 22-es és a 46-os majorban élőknek: hozzájuk ugyanis csak föld­úton lehet eljutni. A legtöbb major tömegköz­lekedési eszközzel (autó­busszal, vonattal) is megköze­Március 5-én éjjel fél egykor Dombi János rendőr őrmester és Kiss Balázs határőr őrmes­ter a Hild utcában igazoltatta Sz. J. és K. I. battonyai lakoso­kat, akik alvást színlelve egy Dacia típusú személygépko­csiban tartózkodtak, elmon­dásuk szerint egyik isme­rősüket várták. Igazoltatás közben a járőrök egy kerék­párját toló fiatalemberre let­tek figyelmesek, aki — meg­látva őket — járművét és a rajta lévő csomagokat hátra­hagyva futásnak eredt, a liget felé véve útját. Miután elfog­ták, elmondta, hogy betört Ómezőhegyesen a testépítők klubjába, ahonnan sportesz­közöket tulajdonított el, mint utóbb kiderült összesen 17 ezer Ft értékben. A járőrök lefoglalták a sportszereket, és eljárást kezdeményeztek a fi­atalkorú B. J. nagyéri lakos ellen. Alighogy befejeződött a B. J. elleni intézkedés, jelez­ték a járőröknek, hogy azon a következő megoldást javasolta: az átvett, illetve átadott létesít­mények forgalmi értékével csökkenteni kell az önkormány­zatnak a belterületi földek után járó részesedését, így a város — részvényei rovására—e három vagyontárgyhoz is hozzájuthat­na. Tudni kell, hogy az önkor­mányzatot a belterületi földek után 78 millió 364 ezer 950 Ft részesedés illeti meg. A javaslat szerint ebből le kell vonni a három létesítmény „tényleges forgalmi értékét”, melyet az Ál­lami Vagyonkezelő Rt. 29 mil­lió 428 ezer 500 Ft-ban határo­zott meg. „A jogügylet semmissé vá­lása miatt” Kassai Béla pol­gármester az 1992. február 23- ai ülésen a képviselő-testület elé terjesztette a vagyonkezelő rt. javaslatát; a városatyák 12 ellenszavazattal, egy tartóz­kodással elutasították azt. Többen hagsúlyozták: etikát­lannak tartják a vagyonkezelő líthető. A 47-es, az 52-es és az 57-es majorokba naponta öt­ször megy autóbusz, a 39-esbe háromszor, a 73-asba kétszer. A 23-as majornak (a szilárd burkolatú út ellenére) egyálta­lán nincs menetrendszerű au­tóbuszjárata. A tömegközlekedés szem­pontjából az 57-es major van a legkedvezőbb helyzetben: ide a viszonylag sűrű buszjáratok mellett naponta 8 vonatjárat- pár is indul. helyen, ahol a Dacia állott, valamint az ómezőhegyesi trafikban betörési kísérlet tör­tént. S mit ad Isten, mindkét helyen a dáciások próbálkoz­tak, azok, akiknek adatait a járőr páros az imént jegyezte fel. — Ez aztán a szerencse! — mondom Sápszki András szá­zadosnak, a rendőrőrs pa­rancsnokának. —A sikerelsősorban az éber, fegyelmezett szolgá- latellá­tásnak, az állandó rendőri jelen­létnek tudható be — válaszolja. — S hogy ez utóbbira képesek vagyunk, az többek között az önkormányzat és a Ménesbirtok Rt. anyagi támogatásának kö­szönhető. Jóvoltukból a mi gép­kocsijainknak sohasem szárad ki a tankja. —A legtöbb mégis az éppen szolgálatban lévőkön múlik. — Természetesen, éppen ezért javasolni fogom a kapi­tány úrnak mindkét kolléga megjutalmazását. szervezet javaslatát, hiszen annak idején a strand és a fe­dett uszoda lakossági összefo­gással, részben társadalmi munkában épült. Volt, aki az üzemeltetés veszteségeit hangsúlyozta, s volt, aki azt, hogy az újabb szerződésterve­zet egyértelműen előnytelen az önkormányzat számára. „A veszteséget termelő, nem mo­bilizálható vagyon tulajdonjo­gáért az önkormányzat nem mondhat le a Ménesbirtok Rt.- ben lévő részvényeinek jelen­tős részéről, hiszen így elesne az azok után járó osztaléktól” — így summázhatok az el­hangzott vélemények. A lakosság érdekeit szem előtt tartva a képviselő-testület — a költségvetésben biztosított fedezet erejéig — 1993-ban is vállalja a három létesítmény üzemeltetését. Ugyanakkor várható, hogy a vagyonkezelő rt. meghirdeti eladásra ezeket az ingatlanokat. Az iskola is segít Idős koruk miatt a Május 1. tér páros oldalán lakók a járdaépí­tést akkor sem tudnák elvégez­ni, ha az önkormányzat bizto­sítaná a szükséges építőanya­gokat — közölte Dubsky Zsolt képviselő a testülettel. Az ülé­sen jelenlévő Csanádi István iskolaigazgató fölajánlotta, hogy a szakmunkásképző inté­zet és szakközépiskola dolgo­zói, illetve diákjai az idős em­berek segítségére sietnek, és megépítik a hőn óhajtott jár­dát. Áz önkormányzat a fel­ajánlást köszönettel elfogadta, és biztosítja a munkához szük­séges sódert, cementet. Két napirend Legközelebb március 23-án (kedden) 16 órai kezdettel tart­ja ülését a város képviselő­testülete. Napirendi pontok: az 1992. évi költségvetés végre­hajtása, valamint a bölcsőde tevékenysége, különös tekin­tettel a várható gyermeklét­számra. Morális okokból 1990-ben a mezőgazdasági kombinát alkalmazottainak száma 2273 volt. Jelenleg már csak 1123 fő dolgozik a mé­nesbirtokon, s az idén — a vállalati biztos megfogalma­zása szerint: morális okokból — további száz fő elbocsátása várható. Állandó létszámmal A Mezőcukor Rt. március 1- jétől 22 olyan fiatal szakmun­kást alkalmaz, akik korábban szerződéssel dolgoztak agyár­ban. Nincs szó azonban ilyen mértékű létszámbővítésről, hiszen március 8-án 20 főt érintő leépítést is végrehajtott agyár. Két győzelem Március 7-én meghívásos fe­deles lovasversenyt tartottak Kiskunhalason a Határőr Dó­zsa rendezésében, melyen két mezőhegyesi versenyző is igen eredményesen szerepelt: Krucsó Szabolcs ifjúsági, Sás Menyhért pedig felnőtt kate­góriában ért el első helyezést. „A nagymamám júniusban tölti be a 80. évét. Hét gyermeket szült, közülük hat él. A nagyi­nak 13 unokája és 13 dédunoká­ja van. A tatám szaksegédként dolgozott az állatkórházban. Mezőhegyesen szinte mindenki ismeri a nagyszüleimet, ha bete­gek, hiányolják őket, kérdezik, mi van velük. Szeretném, ha felkeresné őket, egy kis hely biztosan jutna nekik az újság­ban. Ahogy a nagyit ismerem, önnek felejthetetlen beszélge­tésben lesz része”—írta Mező­hegyesről Juhászné Válent Ildi­kó. Az olvasó kívánsága szá­munkra parancs: bekopogtam hát Faragó Andrásék Kórház u. 4. szám alatti lakásába. — Az én anyám nem esküdött meg az én apámval, nagyanyám nem adta hozzá — kezdi élettörténetét ízes palóc tájszólásban Faragó Andrásné, leánykori nevén Rigó Mária. — Hát ha .nem lett volna rendes ember az én apám, nem füzetett volna utánam! Az én anyám sohasem perelte, mégis küldött karácsonyra 100-200 pengőt. Ilyenkorén olyan, de olyan bol­dog voltam! Tessék elhinni, ha összeházasodnak, nem kellett volna ennyit szenvednem—pi- tyeredik el Marika néni. — Ti­zenöt éves koromban már itt dolgoztam anyámmal együtt a mezőhegyesi birtokon. Nyári munkások voltunk, répát egyeltünk, kapáltunk, arattunk, hánytuk a búzakévét a kocsira, törtünk, vágtuk a szárat. Mindig május 1-jén érkeztünk marha­kupékban, és novemberben mentünk vissza Nagylócra. Vittük a sok ruhát, a bödönöket tele zsírral, hogy télen otthon meglegyen mindenünk. Tizen­háromszor szegődtem ide, te­lente meg Baky jegyzőnél cse- lédeskedtem Nagylócon, de a nyugdíjamba egy nap nem sok, annyit nem számítottak be. —A férje, András bácsi me­zőhegyesi. Itt ismerték meg egy­mást? — Itt hát Negyvenkettőben esküdtünk, akkor is itt voltam nyári munkás. Hoztam a két ik­ret, János Andrást és Mária Te­réziát, akik 1940-ben születtek, május 14-én. Az én anyám is jött, vigyázott rájuk. — Két gyermeket hozott Me­zőhegyesre? — Kettőt hát. Őtőle — mutat a férjére Marika néni. — Har­minckilencben nagyon szere­tett engem, így előre voltunk. Erreföl az apjáék bevonultatták katonának. Mikor letelt az ide­je, írt, hogy jöjjünk. Az esküvő után még öt gyermekünk szüle­tett, Juliskám meghalt hatéves korában, a többi él, hála Isten­nek. A háború alatt az uramat hol behívták, hol visszaenged­ték, kibírtuk azt is. — Később hogyan alakult a sorsuk? — Az ikrek kilencéves ko­rukban vizet hordtak az aratók­nak, sírva vezettem oda őket, de muszáj volt, kellett a pénz ruhá­ra. Az uram szaksegéd lett az állatovosok mellett, rengeteget dolgoztunk, felneveltük a gyer­mekeinket. Kevés nyugdíjból élünk, szegényesen, de van nekünk mindenünk. Most ha­jaskrumpli a vacsora, akkor tet­tem föl, amikor maga meg­érkezett. Ha meg nem sérte­nénk, szívesen látjuk az asztal­nál. Marika néniék invitálását nem lehetett visszautasítani. A főtt krumpli, megkenve fagyos, fehér házizsírral fölséges ele­del. Miképpen fölséges a nyelv is, amelyen Marika néni beszél. És ahogyan beszél, annál a vilá­gon nincs fölségesebb! Sápszki András őrsparancsnok a két éber járőrrel együtt megszemléli a lefoglalt sportszereket Majori tömegközlekedés Nem kár a benzinért!

Next

/
Thumbnails
Contents