Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-10 / 58. szám
pKES MEGYEI HIRLAPBOTRÁNYKÖVEK 1993. március 10., szerda Ők Savin Loredana legfiatalabb tanítványai Sarkadon. A Diótörőre készülnek FOTÓ: FAZEKAS FERENC Sarkadon „kevés” vagyok... A sarkadi Bartók Béla Művelődési és Szervező Központ munkatársai hívták fel a figyelmemet arra, hogy az intézményükben tartott manökenképző tanfolyammal és balettoktatással több szülő is elégedetlen. Mint mondták, ők csak a termet adják, az oktatást mindkét területen az Amerikából hazatért Barta Károly balettművész szervezte. Drága volt a tandíj A szülőkkel egy szerdai napon tartott balettóra előtt beszélgettünk. Röviden összefoglalva a következőket mondták: a gyerekek nem szeretnek órákra járni, mert már hónapok óta ugyanazokat a lépéseket tanulják. A szülők meglátása szerint az oktatók csak egyetlen produkcióra gyakoroltatnak: a március 13-ai Diótörő című előadásra. Úgy vélik,agyerekekcsakehheza „tömegjelenethez” kellenek. Mint mondták, gondot okoz az is, hogy az órákat kolozsvári pedagógusok tanítják, akik nem tudnak magyarul, s ez megnehezíti a gyerekekkel való kapcsolattartást. A tanfolyam kezdetén nyugati utazást és szuperminőségű amerikai gyakorlóruhát is ígért a szervező, ám ebből eddig csak a ruha van meg, az sem szuper minőségben. Egyszóval úgy érzik, a drága tanfolyamdíjhoz képest jóval kevesebbet kapnak a gyerekek. Igazságtalan lennék, ha a szülőkkel történő beszélgetésekből kihagynám azt az anyukát, aki viszont — szemben a többiekkel —, pozitívan vélekedett a balett-tanfolyamról. Mint mondta, a kislánya minden óra után lelkesen mutogatja otthon az aznap tanultakat. Kínai tánc, orosz tánc, marcipán, csillag... alig győzik követni a különböző variációkat, lépéseket. Véleménye szerint egy tanfolyam kellős közepén nem szabad eget rengető eredményeket várni. „Az orvos megdicsérte a kislányom tartását. Mi úgy vagyunk vele, ha csak ezen tudott segíteni ez a tanfolyam, már megérte...”—fejezte be az anyuka, aki viszont — mint a többiek — kérte, a neve ne szerepeljen a leírtakban. Talán azért, mert egy dologban ő sem volt maradéktalanul elégedett: „Egyedül ez a dressz lehetne egy kicsit jobb minőségű!” A szülők többször is kérték Barta Károlyt, menjen át Sarkadra, hogy a problémákat tisztázzák, ám a balettművész elfoglaltságára hivatkozva ottjártunkig nem tett eleget ennek a kérésnek. A lapunknak a következőket nyilatkozta: Száz évig senki sem akadna — Valóban nem tudtam elmenni, mert 750 növendékem van a megyében, és mivel Csajkovszkij Diótörőjét több helyszínen is megrendezzük, nagyon sok szervezési probléma merül fel, ahol személyesen muszáj ott lennem. A sarkadi szülők által kifogásoltakra pedig ezt mondta: — Azt hiszem, minden szerénytelenség nélkül mondhatom, ha én most „kivonulnék” Sarkadról, a következő száz évben nem akadna ember, aki ezen a helyen balettet oktatna. Természetesen tudok róla, hogy néhány anyuka elégedetlen oda- kinn. Egy alkalommal, amikor utoljára Sarkadon jártam, valaki azt mondta, hogy a gyereknek még csak izomláza sincs. Hát a balettet nem ezzel mérjük! Higgye el, én már nagyon sok helyen táncoltam és oktattam Amerikában, de mindig csak akkor volt izomlázam, ha valamit rosszul csináltam. Sarkadra és mindenhova, ahol ott vagyok a megyében, a legnagyszerűbb oktatókat küldtem. Savin Loredana például, akinek a balettóráját látta Sarkadon, a Kolozsvári Állami Balett- intézetben végzett. Nagyon tehetséges! Nem akarom megbántani az „elégedetlen” anyukákat, de nem hiszem, hogy nála szakértőbbek lennének a balettművészetben. Nem hiszem, hogy nekik kellene meghatározniuk, mennyi idő alatt hányféle lépésen kell túllenniük a gyerekeknek. Loredana és a többiek is szakemberek, megbízom bennük. Persze vannak tehetségesebb gyerekek és kevésbé tehetségesek. Van, akin jobban meglátszanak az ott tanultak és vannak, főleg a kisebbek, akikkel az alapoknál tovább nem is igen lehet jutni. Azt is el kell mondjam, nekem nem jelent nyereséget Sarkadon lennem, hiszen nagyon kevés gyerek miatt járnak ki kollegáim oda. Itt tehetség- gondozásról van szó, és nem pénzről. Sajnálom, hogy ezt néhány an nem így látják. Meggyőződésem, hogy én ezekkel a tanfolyamokkal Sarkadnak áldást csináltam... A balett nyelve a tánc A nyelvproblémával kapcsolatban és a gyakorló ruhák ügyében is megkérdeztük Barta Károlyt, így válaszolt: — Már akkor sok nyugati egyetemen tanítottam, amikor még egy szót sem tudtam angolul. És minden tanítványom megértett. A balett nyelve a tánc. Nincs szükség szavakra. Ettől függetlenül a kolozsvári kollegáim a legfontosabb szavakat ismerik magyaml is. A ruha: valóban úgy volt, hogy amerikai kelméből varratjuk a gyerekek gyakorlódresszét, de kiderült, létezik egy kolozsvári gyár, ahonnan nagyon jó minőségű anyagokat lehet beszerezni. Ez a ruhagyár Párizsba és Londonba szállít árut, számomra ez garancia a kiváló minőségre. Nekem az a véleményem, a befizetett pénzért jó árut kaptak a gyerekek. Kérdéseimet hallgatva a beszélgetésünk vége- felé Barta Károly megjegyezte: — Tudja, amikor megkeresett, azt hittem, a Diótörőről akar velem beszélgetni. Mert itt a produkció bizonyít. Azt kellene mindenkinek megnéznie. Az számít, hogy ott mi van. Én a kultúrát hoztam el ebbe az országba. Állítom, a Jókai Színház nem csinál olyan művészetet, mint amit én adok. De sajnos Magyrországon nem mindenütt vevők erre. Itt van Sarkad. Nem az a baj, hogy gazdaságilag elmaradott, hanem az, hogy gondolkodásban szegény. Cinikus komédia, hogy én boldoggá tudtam tenni az embereket New Yorkban és Washingtonban, Sarkadon nem tudom megtenni ugyanezt. Ide „kevés” vagyok. Utoljára a művelődési házért fizetendő bérleti díj került szóba, amellyel néhány hónapot elmaradt a balettiskola szervezője. A válasz így hangzott: — Természetesen rendezni fogjuk, ahogy tisztázódik néhány dolog. Minden nehézségem azzal kezdődött, hogy képtelen voltam adminisztrátort találni magamnak. Szerettem volna munkanélkülit alkalmazni, ezért elsősorban állástalanokat szólítottam meg. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy senki sem fogadta el a felajánlott helyet. Á válasz mindenkor az volt a megkérdezett részéről, hogy jobban jár, ha munkanélküli segélyen van. Nem akartam hinni a fülemnek! Ilyen Amerikában nincs. Talán nevetséges, de végül is ennyi munkanélküli mellett külföldről sikerült adminisztrátort szereznem. Most állok úgy, hogy megcsinálhatjuk a pontos kimutatásokat a létszámokról és a még szükséges egyéb adatokról, ami alapján a bérleti díjakat a megállapodás szerint fizetnem kell. Magyar Mária Legyen vége a kirakodóvásárnak Csabán! Mit ér egy érvényes szerződés? A napokban megkereste szerkesztőségünket egy könyvárusítással foglalkozó magánkereskedő. Érvényes szerződést lobogtatott a kezében, amely arra jogosította fel, hogy Békéscsabán, a 100-as ABC bejárata mellett március 1-jétől április 15-éig könyvet áruljon. A szerződése már „ketyegett”, olyannyira, hogy ha nem árul, a helypénzül szolgáló 15 ezer forintot akkor is le kell gombolja a területet bérbe adó Élésker Kereskedelmi és Szolgáltató Kft-nek. Ráadásul már megvásárolta az önkormányzatnak is megfelelő, esztétikus állványzatot is. Átböngésztük a szerződést, amely szabályszerű és érvényes volt. Hogy — szerződés ide vagy oda — mégsem pakolhatott ki, annak oka, úgy tűnt, az önkormányzat. Panaszosunk már két napja ingajáratban volt az Élésker és a csabai önkormányzat között, ám a megoldás kulcsaként az ön- kormányzat az Univerzál Áruház Kft.-t jelölte meg, amelynek hozzájáruló nyilatkozata nélkül nem érvényes a szerződés. Hogy miért, azt Bánfi Ádámtól, a városüzemeltetési iroda vezetőjétől tudtuk meg. —A közterületekről úgy szól az engedélyünk, hogy a közforgalom számára megnyitott magánterületen a tulajdonos adhatja bérbe a területet a város engedélyével. Az önkormányzat csak az elárusító hely esztétikáját határozza meg, ftinkciójába ritkán szól bele. Mivel a szóban forgó bejárati rész osztatlan közös tulajdona az Univerzál Áruháznak és az Éléskemek, mi az Univerzál hozzájáruló nyilatkozatának beszerzését kértük a kereskedőtől. Ahogy ez megvan, hozzájárulunk az árusításhoz. Egyébként az Univerzál egy levélben megjelölte, melyek azok az áruk, amelyekre ne adjunk ki közterület-használati engedélyt az áruház bejáratának közelében. Ezek az áruk a nála is fellelhető termékféleségekre vonatkoznak. Ennek alapján írtuk ki a pályázatokat is a területek kiajánlásakor. E termékek közé tartozik a könyv is. Irány az Univerzál Áruház Kft. igazgatója, Puskás Ernő. E szerződésről már tudott, s nem volt virágos kedvében, hogy aznap ismét elébe került. Semmiféle nyilatkozatot nem volt hajlandó kiadni abból az alapállásból, hogy az Élésker a maga kirakata előtt azt csinál, amit akar. Egyébként határozott koncepciójuk van a sétálóutca zsibvásár jellegének megszüntetésére, amelyet írásban el is juttattak az önkormányzathoz. Ami a két üzlet bejáratát illeti, álláspontjuk abban is jogos és érthető. Az áruházban 27 vállalkozó van, akik keményen kifizetik a bérleti díjat, nyilván nem lenne etikus, ha némi pluszpénzért a bérbeadó még konkurenciát is teremtene a számukra. — Ezért fogalmaztuk meg a polgármesteri hivatalnak azt a levelet, amelyben kifejtjük véleményünket a környezetünket illetően. Ebben megírtuk, hogy mind az ABC, mind az áruház közös érdeke, hogy a bejárati résznél az árusok ne akadályozzák a hozzánk igyekvőket, valamint ne takarják el a kirakatokat. Azt is leírtuk, hogy a kulturált kereskedelem feltételeinek nem felel meg, ha az utcán mindenféle bazáráruval, ruhaneművel kereskednek az utcai árusok. Ezek között a könyv nem szerepelt. Azt is megfogalmaztuk, hogy a sétálóutca Irányi utcától kezdődő részén a pavilonsorok építését nem tartjuk helyesnek. —Erről az itt ülő vállalkozó^ Várvölgyi János nem tehet. 0 kötött egy szerződést, amiről sejtelme sem lehetett, hogy az önök engedélye is kell. Úgy vélem, a két közös tulajdonosnak, az Élésker Kft-nek és Önöknek kell megállapodást kötni a bérbeadásokat illetően, s nem a vállalkozónak futkosni különböző engedélyekért. A történet vége. Puskás úr — mivel átérezte a vállalkozó vétlenségét ez ügyben — a következőket írta a szerződésre: „A Polgármesteri Hivatalhoz 1993. január 18-án megküldött levelünkben foglaltakat fenntartva — nevezetesen, hogy az Univerzál Áruház és a 100-as ABC közötti üzleti bejárati részre utcai árusítást nem javasoltunk — a bérleti szerződés megkötésével nem értünk egyet, de a már megkötött szerződés alapján az árusítás ellen kifogást nem emelhetünk.” Minden jó, ha jó a vége, mondhatná a vállalkozó, aki március 3-án ily’ módon kipakolhatta könyveit az igényelt helyre. Nekünk csak az a megjegyzésünk: ha a két szomszéd vár korábban megegyezett volna ebben a kérdésben, erre a sok idegeskedéssel járó tortúrára nem került volna sor. S az is tanulság, hogy végre ki kell alakítani és a nyilvánosság elé tárni azokat az elképzeléseket, amelyek az utcai árusítással függnek össze. (Bár kétségtelen tény, a képviselő-testület többször is foglalkozott vele. Úgy látszik, nem elég eredményesen.) Vihar volt az Aranykapu vásár miatt, vihar van a sétálóutca miatt, holott igen kemény, négyzet- méterenként tízezer forint fölötti összegeket is elkér az önkormányzat. Rendnek, jóízlésnek viszont lenni kell. Azt pedig mindenki tudja és érzi, kőkemény megélhetési és konkurenciaharcról is szó van. De azt a harcot is lehet illő mederbe terelni, hogy ne a kisember fején csattanjon. B. Sajti Emese A vállalkozó árusítani akar, és nem futkosni az engedélyekért FOTÓ: FAZEKAS FERENC A Nagyszénási ÁFÉSZ igazgatósága 1993. április 1-jétől hároméves időtartamra pályázat Használtruha- KftZLPjl kereskedők! cíórTTkV1 útján bérleti üzemeltetésre Holland, hajtogatott, bálás ruhák meghirdeti a Park falatozó 15 kg-os, átlátszó nylonzsákos (Nagyszénás, Hősök u. 3. sz. kiszerelésben. alatti) vendéglátóipari egységet. Pulóverakríó! 120 Ft/kg + áfa. Információadás az áfész Női, férfi, vegyes: 180 Ft/kg + áfa. központjában. Gyerekzsák: 260 Ft/kg + áfa. A pályázatok leadásának Békéscsaba. Bartók Béla út 68/A. határideje 1993. március 20. Telefon: 1661 324-278. A Nagyszénási ÁFÉSZ Nyitva: IGAZGATÓSÁGA hétfőtől péntekig 17—19 óráig. I É. kék Mercedes 190 í benzines ! személygépkocsi : 1991. októberben üzembe \ \ helyezett, 35 000 \ kilométerrel, extrákkal, : igényesnek eladó. I Érdeklődni: Békéscsaba, \ \ Deák F. u. 11. sz. vagy a ; 322-377-es telefonszámon. ; ..^
