Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-08 / 32. szám

ümsMFmiHlRüP­KÖRKÉP 1993. február 8., hétfő O Tankönyvbemutató Csütörtök délután Szeghal­mon, az Ifjúsági Házban ren­dezett tankönyvbemutatót az Apáczai Kiadó és Könyvter­jesztő Kft. A megjelent közel kétszáz érdeklődő pedagógus­nak Esztergályos Jenő, kiadó vezetője tartott érdekes bemu­tatót az általuk készített tan­könyvekről, majd válaszolt a felvetődő kérdésekre. Sminkiskola Három alkalommal, összesen hat órában sajátíthatják el a sminkelés alapismereteit a bé­késcsabai ifjúsági ház tanfo­lyamán indulók. Jelentkezni a képzésre február 10-éig lehet személyesen, vagy a 325-211- es telefonszámon. Földkiadó bizottság Szeghalmon Pénteken délelőtt Szeghal­mon, a művelődési ház nagy­termében az 1993. évi EL tör­vény értelmében a helyi tagi részarány-tulajdonosok közül a megjelentek először tájékoz­tatót hallgattak meg a törvény­ről, mely az egykor a tsz-be bevitt földtulajdonok magán- tulajdonba adásáról intézke­dik. Ez lehetővé teszi, hogy a részarány-földtulajdont ki­mérjék és azon gazdálkodhas­sanak, de azt is, hogy a tulaj­donlás bejegyzése mellett ezt mással, akár az újjáalakult Sárréti Mezőgazdasági Szö­vetkezettel megműveltesse. A szövetkezet elnöke ismertette is, milyen feltételekkel veszik bérbe a földterületet. A jelen­lévők a vitás kérdések tisztá­zása után 17 tagú földkiadó bizottságot választottak, melynek elnöke Oláh György lett. A Lottó Unió Kft. tájékoztatá­sa szerint az Ausztria Lottó 5. heti nyerőszámai: 8,14,15,24,26,42, a pótszám a 39. A joker fogadási díj 29 663 595 schilling. A jokerszám: 447.588 / Élvezze a húsvétot Görögországban! Április 10-étől 20-áig tartó húsvéti ünnepekre különleges árakkal és rendkívüli programokkal várja vendégeit Parálián (1000 km) a Hotel Plaza. A város központjában ze­nés, táncos mulatságokat rendeznek, különleges ételeket, italokat kínál­nak. Szállodánk ajánlata: 10 napot tölthet nálunk, de csak hetet fizet. Áraink: 3 ágyas szoba 10 napra reggelivel 90 DM/fő 2 ágyas szoba 7 napra 100 DM/fő 5 ágyas szoba 7 napra 80 DM/fő Télen-nyáron várja Önt a Plaza, Papastergiou Ste­fanos szállodája! Telefon: 00(30)351-61513, fax: 00(30)351-62437. Búcsú Mensáros Lászlótól Ismét gyászol a színészvilág. Elhunyt Mensáros László Kossuth-díjas, kiváló színmű­vész. Szegényebbek lettünk egy nagy egyéniséggel, aki valami olyat tudott adni nekünk, a kö­zönségnek egy-egy szerepfor­málásával, amitől megtisztul­va, lelkileg gazdagodva tér­hettünk haza. Ki ne emlékezne a My Fair Lady Higgins pro­fesszorára vagy a Koldusope­rában nyújtott alakítására. Iga­zi színházi ember volt. Játszott Debrecenben, Szolnokon, s hosszú idő óta a Madách szín­ház tagja volt. Legutóbb a Nemzetiben rendezett. A mi kis városunk szereplői aggód­va figyelték, s bizakodva vár­ták, hogy visszatérjen a szín­padra. Súlyos beteg volt. De a kollégák, a nézők reményked­tek abban, hogy erős szerveze­te és játszani akarása még se­gíthet. A gyulai várszínházban a lírafesztiválon találkoztam vele utoljára. Beteg volt, de eljött. Tudta, érezte, hogy ott a helye. Csodálatos egyénisége, lélekmelegítő versmondása a mai napig bennem él. Mától fogva ez az élmény még erő­sebb. Elment, itthagyva szín­házát, a színészvilágot és a kö­zönséget. Emlékünkben őrizzük! M. K. Kisvállalkozások - nagy gondokkal Végéhez érkeztek a KISOSZ — Kereskedők, Vállalkozók Békés Megyei Szervezete — területi küldöttgyűlései. Pén­teken délután a megyeszékhe­lyen a békéscsabai kiskereske­dők és vállalkozók képviselői tekintették át az elmúlt évet, fogalmazták meg az idei fela­datokat, meghatározták a cél­kitűzéseik főbb irányait. Czibula Zoltán, a. KISOSZ Békés Megyei Szervezetének titkára beszámolójában egye­bek között kiemelte: 1991 -ben 14 ezer 400 vállakozó tevé­kenykedett megyénkben, egy évvel később, vagyis tavaly öt­ezerrel többen próbáltak bol­dogulni. Az is igaz, hogy köz­ben tovább él és virágzik az engedély nélküli kereskede­lem, milliárdos nagyságrendű adóktól esik el az ország, míg a tisztességes vállalkozókat a legkülönfélébb adókkal sa­nyargatják. Mindezekhez pá­rosulnak még a kiszámíthatat­lanjogszabályok, a hangzatos, de ugyanakkor fel nem vehető vagy szűkös, magas kamatú hitelkeretek. A megjelent dr. Futaki Gé­za országgyűlési képviselő hozzászólásában a szervezet kapcsolatrendszerérői szólt, beszélt a privatizációs nehéz­ségekről, s egyebek között el­mondta: a privatizációban sokfajta koncepciós jelenség fedezhető fel, s véleménye szerint ezért nem tiszta a priva­tizáció. Éppen ezért javasolta, hogy a privatizációs verseny­nek a nyilvánosság előtt, pá­lyázaton kell eldőlnie. A hoz­zászólók kérték a honatyát, hogy az elhangzottakat, a fel­vetett észrevételeket tolmá­csolja, a segítség szándékával tegye szóvá a törvényhozás­ban is. —sz— Szépen és jól az irodalomszeretet jegyében Városi prózamondó verseny Békéscsabán A hétvégén immár másodszor rendezték meg Békéscsabán, a Madách utcai általános iskolá­ban a városi prózamondó Ver­senyt. Ahogyan azt Nagy lst- vánnétól — aki szervezője volt a rendezvénynek — meg­tudtuk: a Madách iskola kez­deményezésére -— mintegy színesítve a közművelődés pa­lettáját — indították el a pró­zamondó versenyt az elmúlt esztendőben. A városban lévő összes általános iskola meghí­vást kapott a versenyre. Nyolc iskola nevezett és a versenyen tizenheten vettek részt. Az 5— 6. és a 7—8. osztályos tanulók két művel szerepeltek. Egy kö­telező és egy szabadon válasz­tott prózával szerepeltek a le­ánykák. — Pártatlan zsűrit válasz­tottunk — tájékoztat Nagy né —, ami azt jelenti, hogy azok­ból az iskolákból, ahonnan nem versenyeztek, kértük fel a zsűritagokat. A gyerekekről nem tudták sem azt, hogy me­lyik iskolából jöttek, sem azt, hogy mi a nevük. Számot kap­tak és az alapján döntötték el a sorrendet. Â pedagógusok mellett a Jókai Színház művé­szei is zsűritagok voltak. A késő délelőtti órákban került sor az eredményhirde­tésre. Eszerint az 5—6. osztá­lyos tanulók között első helye­zett Mácsai Krisztina (Ma­dách utcai iskola), második Puskely Agnes (Madách utcai iskola), harmadik Roszkos An­namária (1-es számú iskola). Dicséretben részesült: Petró Éva (10-es számú általános is­kola). A 7—8. osztályosok kate­góriájában versenygyőztes Makos Csilla (10-es számú ál­talános iskola), második he­lyezést ért el Ancsin Katalin (Madách általános iskola), míg harmadik a szintén Ma­dách iskolás Ancsin Bettina lett. Dicséretben részesült: Tóth Krisztina (Szabó Pál álta­lános iskola) és Paukert Viktó­ria, a 11-es számú általános iskola tanulója. A verseny első három helyezettje vásárlási utalványt vehetett át. B. V. A 7—8. osztályos tanulók versenyén Szabadi Szilvia (3-as számú iskola) a Légy jó mindhalálig című regény egy részletét választotta fotó: kovács Erzsébet A direktor szerint alaptalan a vádaskodás (Folytatás az 1. oldalról) Csak azoknak van helye, akik ezt vállalják, ugyanis ez olyan kötelezettség, amit vállalni kell és teljesíteni szeretnék. Azt hiszem az természetes, hogy aki nem akar vagy nem tud jól dolgozni, attól minden főnök igyekszik megválni. „A közalkalmazotti tanács­ról”: a közalkalmazotti tanács összetételébe a törvény sze­rint, mint munkáltató termé­szetesen nem kívántam és nem kívánok beleszólni. A nem szervezett munkavállalókat tájékoztattam csupán arról, hogy a törvény értelmében a szakszervezet által kijelölt vá­lasztási bizottsági tagokon kívül nekik is jogukban áll je­löltet állítani a választási bi­zottságban. Ugyanis ők van­nak a társulaton belül kéthar­mados többségben. Egyébként az egyik „kolléga” titokban az egészet magnóra vette. Él kell kérni tőle a kazettát, s ott mindez ellenőrizhető. Az is, amit mondtam, s az is, hogy fenyegetőztem-e. „Megfesztívett munkatem­pó”: ami a munkatempót illeti, valóban megfeszített volt, és egy darabig az is marad. Az 1991-es 6,5 milliós bevételi tervet beiktatásomkor 10 mil­lióra, majd rövid időn belül 14 millióra emelték. Azonban mind a műszak, mind a színé­szek megkapták a túlmunkáért járó pénzt. „Á tervekről, az elképzelé­sekről”: a társulat tagjai az évadnyitó társulati ülés óta pontosan ismerik az évad mű­sortervét, amelyet a közönség szavazatainak figyelembevé­telével és a színház művészei­nek bevonásával készítettünk. Még az önjelölt hozzáértőket is megkérdeztem. Ez is igazol­ható. „Népszerű művészek távo­zása, vendégek meghívása”: ismert nevek, népszerű művé­szek nem távoztak, csak olya­nok, akik művészi, emberi kvalitásaik miatt nem fértek bele az elképzelésekbe. He­lyettük tehetséges, fiatal mű­vészek épültek be a társulatba. Nem tudok olyan vendégmű­vészről, aki rossz szájízzel ment volna el a városból. Per­sze erről őket is meg kellene kérdezni. Véleményem sze­rint a vendégművészek foglal­koztatása megpezsdíti a pró­bák, előadások hangulatát, emeli az előadások színvona­lát. „Pejoratív színháztemető jelző”: éppen azért van szük­ség fegyelemre, magasabb munkamorálra és néhány sze­mélyi változásra, hogy ez a jelző megváltozzék. „Két-három hét jut minden darabra”: szintén alaptalan és ellenőrizhető vádaskodás. Az mehet inkább a minőség rová­sára, ha van olyan színész, aki nem tudja idejében a szöveget. Bízom benne, hogy a közön­ség jól érezte magát ebben az évadban, s nem érzi magát be­csapva, mint ahogy ezt a ma­gát „társulatinak nevező né­hány kollégám leírja. „Nem a dolgozók választot­ták a vezetőjüket”: a demokrá­cia téves értelmezésének tar­tom, hogy a vezetőt a dolgozó­nak kellene megválasztania. A legfejlettebb nyugati demok­ráciákban is a vezetőt az vá­lasztja, aki a pénzt adja. Ez esetben a helyi önkormányzat. Tovább megyek. A nyugati demokráciákban a vezető — patron — a gazda. És ő maga válogatja meg azokat az embe­reket, akikkel tud és akar dol­gozni. Hiszen övé a felelősség. „Aláírásgyűjtés”: a Jókai Színházban nem ez az első al­kalom, ebben ennek a néhány elégedetlen embernek már gyakorlata van. Megcsinálták ezelőtt néhány évvel is, a ko­rábbi igazgatóval szemben. Másrészt a valóban fajsúlyos színészkollégáknak ez nem ju­tott eszükbe. Ok próbálnak, játszanak,, egyszóval dolgoz­nak, nem igazgatót váltogat­nak. Attól tartok, hogy a kirob­bantó ok néhány színész mun­kahelye, kenyere, ami kvalitá­sukat vagy társulatba való be­illeszkedésüket tekintve más­hol sem biztosított. Sajnálom, hogy ezt a helyzetet nem tom­pítani, hanem meglovagolni próbálta gazdasági és műszaki közvetlen munkatársam. Még egy utolsó gondolat: nem tudom etikus-e az úgyne­vezett „társulat” részéről a szerződtetések időszakában a csabai színházról egy ilyen cikket megjelentetni, és ezzel megnehezíteni, hogy a követ­kező évadra a társulat összeté­telének nívója tovább emel­kedjék. Tímár Zoltán IGAZGATÓ-FŐRENDEZŐ „A ZSENI NEM TANUL, HANEM TUD.” (Jókai Mór) Sarokba szorítva A kisasszony mosolya A közelmúltban vettem egy köteg kisméretű borítékot. Másnap beszereztem egy tasaknyi körcímkét is, hogy a borítékokat le tudjam zárni. Bosszúság, idő', pénz: mindez megtakarítható lett volna, ha... Beállók a sorba a postán. Idős néni a tolóablak előtt: ..Nézze, kedveském, elengedte az összes ragasztás” — nyújtja tétován a levelét. A kisasszony angyali nyugalom­mal előveszi a ,,csirizestálat”, s aprólékos munkával kor­rigálja a papíripar mulasztását. A nénike elrebeg égy „köszönöm” -öt, a kisasszony mosolyog.,,Szóra sem érde­mes” — mondja szívből jövő őszinteséggel. Meglódul a sor, már csak egy középkorú férfi áll előttem. „Egy kis bélyegszél kellene a hátuljára. Ha lenne kedves...” — csúsztatja be a nyitott borítékot. A kiasszony rendbehozza ezt a küldeményt is. Újabb köszönöm szépen”, újabb mosoly. Lám, csakugyan Európa felé tartunk, a kiasszony moso­lya kétségtelenül európai. Ékesen bizonyítja, hogy a hiva­tal van az ügyfélért, s nem fordítva. Vajon hány selejtes borítékot képes túlélni ez a mosoly? És a miénk? Mert azért mosoly és mosoly között van némi különbség. Ménesi György

Next

/
Thumbnails
Contents