Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-01 / 26. szám
1993. február 1,, hétfő BŰNÜGYEK-BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Egy litér vodka = egy amerikai farmer „HaknizÓ” rendőrök Bekötött szemmel a szovjet maffia vezetőjénél A moszkvai Nagyszínházban ismerkedtünk meg. Jobbomon egy professzor külsejű, szolid megjelenésű, őszülő férfi ült. Semmi különös nem volt rajta, ám amikor véget ért az első felvonás, és a közönség ki- özönlött az előcsarnokba és a büfébe, szomszédom elővett egy újságot és belemerült az olvasásba. Futó pillantást vetettem a lapra és felfedeztem benne a saját írásomat, egy interjút a halálos ítéletek végrehajtójával. — Hogy kit nem találnak meg ezek a toliforgatók — szólalt meg váratlanul a „professzor”. — El sem hiszem, hogy ilyen létezik. — Pedig létezik. — Maga meg honnan tudja? — Én írtam. Bizalmatlanul végigmért, mint aki azt hiszi, hogy ugratják. Elővettem az újságíróigazolványomat és megmutattam. Figyelmesen áttanulmányozta, majd megkérdezte: — Még miről szokott írni? — Mindenféléről, Bűnügyekről is. Most például a hazai maffiáról szeretnék írni. Furcsán elmosolyodott, majd kioktató hangon a következőket mondta: — Az ember csak arról írjon, amit nagyon jól ismer. Hagyja meg a telefonszámát. Lehet, hogy tudok magának segíteni. Úgy egy hét múlva valóban csengett a telefon. — Üdvözlöm. Megismer? Szergej Ivanovics vagyok, tudja, a Nagyszínházból... — Igen, persze, hogy emlékszem. — Akarja, hogy találkozzunk? — Miért? — Én vagyok az az ember, akire éppen szüksége van... A megbeszélt időben kevesen jártak a Szuvorov sétányon. Eltelt már vagy tíz perc, de Szergej Ivanovics nem volt sehol. Kezdtem elveszíteni a türelmemet, amikor valaki megszólalt a hátam mögött: — Maga az? — Igen — feleltem a hirtelen felbukkanó férfinak. — Ott várja önt a fekete Volga — mutatott a közeli sikátor felé. Azt nem tudom, merre mentünk, ugyanis bekötötték a szememet. Kezdetben többször is megálltunk, aztán az autó felgyorsult, és úgy negyven perc múlva letért az országúiról egy mellékútra és valahová behajtott. Levették a szememről a kendőt. Előttem, a fenyők között állt a villa, s mosolyogva, szívélyesen kitárva a karjait jött elém Szergej Ivanovics. — Egy volt tábornok egykori rezidenciája — mutatott a házra. — Másfél millióért vettem az özvegyétől. A telek is egész elfogadható méretű — három hektár. A rezidencia belseje még fényűzőbb volt. A kabátomat a hatalmas hallban tettem le. A széles lépcsősoron felmentünk az emeletre, majd szobák tucatján áthaladva eljutottunk a magas, boltíves, gótikus ablakú szalonba. A gyönyörű márványkandallóban ropogott a tűz. A terem közepén hatalmas asztal állt, körülötte magas támlájú, cári sasokkal díszített székekkel. Az asztal teli volt minden földi jóval. — Miért hozatott ide? — kérdeztem nem igazán udvarias hangon. — Mindjárt elmagyarázom... Rövid hallgatás után így folytatta: — Gazdag ember vagyok. Mindenem megvan. Az önök szóhasználatával élve tekintélyes maffiózó vagyok és szociális típusként érdekes lehetek önnek. Emellett pedig ember is vagyok, s semmi sem idegen tőlem, ami emberi. Önt megdöbbentette az itteni fényűzés, egyedül azonban képtelen vagyok élvezni, társaságra van szükségem. Persze, nem azokra, akik ide hozták. Ezek senkik, szolgák... Járnak hozzám zenészek, színészek, tudósok, írók, diplomaták, államférfiak... Közülük valónak tekintenek és igazuk is van, hiszen mindent legálisan igazolni is tudok. Maga viszont maffiózónak tart. Hajlandó vagyok minden kérdésére válaszolni, annak tudatában, hogy megjelenik nyomtatásban. Szeretném, ha az emberek tisztában lennének azzal, mi is a maffia, ha nem félnének tőle, hiszen mi vagyunk minden állam alapjai. Szergej Ivanovics messziről kezdte a mesét. — Egyszerű családban születtem. Anyám könyvelő volt, apámat nem ismerem. Nagyon szegényen éltünk, hamar megismertem a nyomort. A háború után kezdtem iskolába járni és volt az osztályunkban egy fiúcska, akinek az apja a járási pártbizottságon dolgozott. Ez a gy erek sokkal jobban öltözött, mint mi, másféle uzsonnát hozott és a tanítók is másként bántak vele. Akkor éreztem először az igazságtalanságot. Egyszer, 1947-ben lehetett, a srác hozott magával egy narancsot. Ilyesmire a többieknek nem futotta, hiszen már annak is örültünk, hogy a jegyrendszer megszűntével kenyérrel jóllakhattunk. Ez meg narancsot hozott! Ha legalább megette volna, de nem. Letérdepeltette az osztálytársait és cikkenként, mint a kutyának, dobálta a szájukba a narancsot. Nem bírtam ki és jól elkalapáltam. Aztán jött a kolónia... Amikor betöltöttem a tizennyolcat, átvittek a felnőttekhez. Ott szerencsém volt, mert felfigyeltek rám a nagymenők, és elkezdtek tanítgatni erra-arra. Amikor kikerültem, sok mindennel foglalkoztam: jártam az országot, szállítottam ezt-azt... — Mégis, mit? — Aranyat, kábítószert, fegyvert... Gazdasági tevékenységet is folytattam: illegális műhelyeket, ruha- és kötöttáru üzemeket nyitottam. Aztán jött a kábítószer-kereskedelem... Ez' volt a kezdeti tőkefelhalmozás kora. — És hogy alakult a magánélete? Van családja, gyerekei? — Van feleségem és két gyerekem. Már felnőttek, anyjukkal együt élnek Franciaországban és a Sorbonne-on tanulnak. Néhány évvel ezelőtt küldtem el őket. Mindenkinek a saját életét kell élnie. — Mennyi a jövedelme, ha nem titok? — Kpzel ötmillió havonta. Negyven százalékát a szervezetünknek adom le az elhunytak és a bebörtönözöttek családjának megsegítésére. Ez szent és sérthetetlen dolog. Húsz százalék megy a közös kasszába. Tíz százalékot költők a megélhetésre és az őrség fenntartására. A többiből aranyat veszek és kiküldőm külföldre. Ja, a bevétel egy részéből valutát veszek, amit külföldi bankokba helyezek ki. — Honnan jön be ilyen hatalmas összeg? — Jól jövedelmez a kábítószer-kereskedelem. Az utóbbi hónapokban Kolumbiában és az „arany háromszögben” a rendőrség megsemmisítette a kábítószerek alapanyagául szolgáló ültetvényeket, miná- lunk viszont nagymértékben nőtt a „termőterület”. Meg aztán mi sokkal olcsóbbak is vagyunk. Odaát napi ezer dollárt is kifizetnek a vadkender és máktermelőknek, nálunk viszont ugyanazért száz rubel a tarifa. Vannak persze más jövedelemforrások is: gazdasági tevékenység, valutás prostituáltak futtatása, játéktermek... — És mi van akkor, ha valaki „ki akar szállni”? Tegyük fel, hogy van tízmilliója, amiből megélhet... kiengedik? — Nehéz kérdés. Először is tízmillió bagatell összeg. Csak maguknak, újságíróknak jelent vagyont, ha viszont le szeretném zárni eddigi életemet, minden tőkémet ki kellene juttatnom nyugati bankokba, plasztikai műtéttel meg kellene változtatni a külsőmet és el kellene hagynom az országot. Ha szerencsém van, sikerül eltűnni. Idehaza megtalálnak. — Nem fél attól, hogy egyszer mégis a csuklójára teszik a karperecét? — Nem, ezen a szinten nem kerülnek börtönbe az emberek. Egyébként is nagyon jól ismerem a büntetőtörvénykönyvet. Nem követek el semmiféle bűncselekményt. Nincs fegyverem, igaz, a fiúk tudnak bánni a náluk lévő hangtompí- tós pisztollyal... Jól konspirált a szerkezeti felépítésük is: ötös csoportokban dolgoznak az embereink, s ha valaki lebukna, akkor is csak a saját csoportját leplezhetné le, mert a többieket nem i s ismeri. Mindenhol vannak embereink, a legfelsőbb hatalmi szerveket beleértve. Nagyon sokba kerül, de megéri. — Külkereskedelmi tevékenységet is folytatnak? — Természetesen. Kereskedelmi kapcsolatban vagyunk több országgal. Gyakran vesszük igénybe a hadsereget. Katonai járműveken például bármi átszállítható a határokon. Amikor zajlott az afganisztáni háború, vodkát, háztartási gépeket;* villamos készülékeket vittünk és szőnyegeket, ruhaféléket és ékszereket hoztunk... Egy liter vodkáért kaptunk egy amerikai farmernadrágot. Nem véletlenül utalom át jövedelmem egy részét a közös kasszába, hiszen fenn kell tartani a saját felderítésünket, bankunkat és bíróságunkat, azaz ezektől kapunk információkat, sőt megrendeléseket. — Azt állítja tehát, hogy a maffia minden állam erejének alapja, felvirágzásának záloga? — Csak azt akarom mondani, hogy nekem, mint embernek személy szerint nincsenek nagy igényeim. Képtelen lennék milliókat költeni, de sokak számára lehetvő teszem a pénzkeresést, és a most kialakuló új körülmények között üzletbe, közszükségleti cikkek gyártásába, vállalatok szervezésébe, földvásárlásba akarok tőkét befektetni. Ez pedig előnyös mind a lakosság, mind pedig az állam számára, hiszen jövedelmem után adót fogok fizetni, persze csak akkor, ha ez nem rablóadó lesz... — De hiszen Ön külföldre viszi ki az aranyat... — Csak egy kis részt, hogy úgy mondjam, a vésztartalékomat. Jövedelmem nagy része az országban marad és itt működik. Mi nem rombolók, hanem alkotók vagyunk, csak a belőlünk tollasodó állami és pártvezetés festett rólunk ilyen torz képet a nép számára. Szergej Ivanovics elkísért a kocsiig, kezet nyújtott és a következőket mondta: — írja meg, s ha megjelenik, telefonáljon. Ha megnyeri a tetszésemet, szó lehet a további együttműködésről. Látva kétkedő pillantásomat, hozzátette: — Ne féljen, csak az életrajzomat szeretném megíratni, és lehet, hogy tud nekem segíteni ebben. Meg kellene örökíteni az utókor számára a szovjet maffia keletkezésének és működésének történetét. Beültem az autóba, ahol újra bekötötték a szememet, és a fekete Volga elindult Moszkva irányába. A moszkvai bűnügyi rendőrség illetékesei a minap áttekintették a térségben kialakult helyzetet és arra a következtetésre jutottak, hogy ideje megismételni a nyári, nagyszabású „haknizó” akciót. Huszonnégy órán át 25 ezer rendőr, repülőtéri és vasúti rendfenntartó figyelte a gyanús helyszíneket. Egy pillanatra sem maradtak például felügyelet nélkül a pályaudvarok, a vágányokon veszteglő vagonok, a repülőterek és más olyan veszélyes helyszínek, ahol gyakoriak a bűncselekmények. Az akció során 334 szállodát és 649 munkásszállót, 90 pályaudvart és repülőteret, 739 zálogházat és bizományi A moszkvai belügyi szerveket aggasztja a kiskorúak körében terjedő bűnözés. Az e korcsoportban elkövetett bűncselekmények száma az év első nyolc hónapja alatt több mint 3 százalékkal emelkedett. Különösen nyugtalanító, hogy az idősebbek eszközként használják a kiskorúakat, tudván, hogy 14 éves kor alatt nem lehet büntetni, legfeljebb a kiskorúak felügyeletével foglalkozó intézmény veszi őket nyilvántartásba. A vállalkozó szellemű urak gentleman’s aggrement-t kötnek a kamaszokkal: a gyerekek „bagóért elkötik” az autókat, elviszik a Felszínre kerültek a csernobili tragédia legsötétebb oldalaira rávilágító dokumentumok, többek között olyanok is, amelyek az akkori pártvezetés közvetlen bűnrészességét bizonyítják. A gomeliek félve tekintget- nek a radiológiai közlönyre. Idegrendszerüket időről-időre próbára teszik a csernobili szarkofág állapotára vonatkozó híresztelések és mindenféle közlemények. A repedések és rések összterülete hozzávetőlegesen ezer négyzetméternyire tehető. Ez abból is adódhat, hogy a benne maradt különféle sérült berendezések nem egyformán támaszkodnak a szarkofág falaihoz. Megbízható szakértői vélemények szerint a hatalmas védőburok élettartama a vége felé közeledik, pedig a tervezett élettartam 30 év volt. Vlagyimir Karaszjov professzor, a csernobili tudományos műszaki központ vezér- igazgatója szerint a legnagyobb veszélyt a nukleáris üzemanyag jelenti, amelynek felületi hőmérséklete jelenleg 60 fok alatt van, a belső hőmérséklete viszont 200 fok. A láva felszíni kisugárzása Oroszországban sajnos egyre megszokottabbá válnak azok a hűek, amelyek újságűók eltűnéséről, illetve meggyilkolásáról szólnak. Bármily furcsán hangzik is, ezt már megszokta az olvasóközönség, azt azonban csak most kezdi „szokni”, hogy az újságírók is visszalőhetnek. Egy újonnan alakult nyizs- nij novgorodi lap szerkesztője felkereste a megyei ifjúsági lap szerkesztőségét, hogy az egyik munkatárs „átigazolásáról” tárgyaljon. A megbeszélés tragikus véget ért, mert boltot stb. ellenőriztek. 394 bűncselekményre, köztük 15 gyilkosságra és súlyos testi sértésre, 31 rablótámadásra és rablásra, 93 magántulajdon sérelmére elkövetett lopásra derítettek fényt. A konkrét bűn- cselekmények elkövetése miatt őrizetbe vett 433 személy közül 56-ot már hosszabb ideje köröztek. Összesen 20 lőfegyver, valamint 76 házi pisztoly és spray került a rendőrök birtokába. A kábítószer-ellenes csoport sem panaszkodhatott, mert mintegy tizenöt és fél kilogramm kábítószert sikerült lefoglalniuk. Ezenkívül több mint nyolc millió rubel és jelentős összegű valuta került a bűnözőktől az államkincstárba. megjelölt helyre, ahol aztán már a „munkaadók” veszik gondjaikba a járműveket. Amióta megjelentek az országban a nyugati autók, elsősorban azokat lopják. Naponta átlagban negyven autót lopnak el Moszkvában. Az utóbbi időben a kamaszok már állami tulajdont is lopnak, méghozzá igen nagy értékben, és a kábítószer rejtegetését és árusítását is rájuk bízzák. Az első helyen azonban változatlanul a lopások és a lakás- betörések állnak a fiatalkorú bűnözők körében. Ezek jelentik az összes bűcselekmény 67 százalékát. néhány ezer röntgen/óra. Kétségkívül halálos „lélegzés” ez, bár a láncreakció lehetősége nem nagyon valószínű. A kihűlés következtében bekövetkező repedezés, s vízzel való telítődés azonban váratlan meglepetéseket is okozhat. Ennek elkerülése érdekében most új szarkofág-terv készül, amely kiterjed a hasadóanyag teljes eltávolítására. A létesítménynek a környezettől való teljes elszigetelésére öt évet szánnak. Ez az idő ugyanolyan fantasztikus, mint maga a feladat. Ezzel egy időben a köztársasági főügyészség nyomozócsoportja ukrán és orosz illetékesekkel karöltve újra kezdte a munkát, hogy felelősségre vonják azoknak az egy kői szovjet intézményeknek a vezetőit, akik a tragikus esemény és a következmények vétkesei. Beidézik az eljárás során azokat a vezetőket, akik a balesetelhárításért feleltek, hatalmas területen újra kivizsgálják a lakosságot, újfent számba veszik az áldozatokat és komolyabb egészségügyi és biológiai vizsgálatoknak vetik alá a gyerekeket. amikor az ifjúsági lap főszerkesztője közölte, hogy nem járul hozzá a tudósító áthelyezéséhez, a vendég krimibe illő megoldáshoz folyamodott: előkapta a gázpisztolyt és rálőtt tárgyalópartnerére. Szerencsére, s valószínűleg a vendég meglehetősen ittas állapota miatt a lövés nem érte a főszerkesztő arcát. Az agresszív kollégát a lap munkatársai kitették a szerkesztőségből, de jó lesz vigyázni, mert immár nemcsak a bűnözőknek van fegyvere. Amit ma ellophatsz... Az évszázad katasztrófájának nyomai Filial és... egyre gyakrabban fegyverrel
