Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-04 / 29. szám
ifiRKRS MEGYEI HÍRIAP GAZDASÁG 1993. február 4., csütörtök Miért változnak a kamatok? A bank nem jótékonysági intézmény Tavaszra elkészül Nagyszénáson az egészségház építésének befejező munkálatai a kivitelezési szerződésben rögzített július 15-ei átadási határidőhöz képest időarányosan haladnak. A kivitelező, az Október 6. Mezőgazdasági Szövetkezet építési részlege — Csajkás József főépítésvezető irányításával —jelenleg a belső szakipari munkákat végzi mintegy 200 ezer forint értékben. A település ez évi költségvetéséből erre a célra előirányzott 7 millió forintból a kivitelező határidőre szándékozik átadni az épületet fotó: kovács Erzsébet / Ut a paragrafusok sűrűjében Törvény a szövetkezeti résztulajdonok felosztásáról - földkiadó bizottságok alakulnak Csaknem két esztendeje vagyunk tanúi a kamatok csökkenésének s annak, hogy az egyes pénzintézetek — például az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. — bizonyos kamatok (mondjuk a lakáshitelek kamatainak) csökkenését „előrejelzik”. Mi mozgatja fel- vagy lefelé a kamatlábakat? Hogy a kérdésre válaszolhassunk, mindenekelőtt tisztázni kell, hogy a bankok abból a kamatrésből élnek, amely az ügyfelektől kapott és a forrásaikért fizetett kamatok között húzódik. Forrásokhoz a betétesektől és a folyószámla-tulajdonosoktól, valamint a jegybanktól jutnak. A források költségei tehát a bankok számára jelentős részben adottak, hiszen a megtakarítók bizonyos kamatláb alatt nem helyezik el a pénzüket a bankban. A jegybank a maga kamatlábait aszerint határozza meg, hogy a pénz megőrizze a vásárlóerejét, az infláció pedig kezelhető legyen. Ebbe a kereskedelmi bankoknak nincs beleszólásuk. Mindezt összeadva derül ki, mekkorák a kereskedelmi bankok forrás- költségei. A források közé tartoznak az olyan, belföldi, illetve külföldi eredetű célhitelek is, amelyek vállalkozások megkezdésére, illetve fejlesztésére szolgálnak. E célhoz kötött hiteleket általában kedvezményes kamatokkal „forgalmazzák” a bankok. Sok dolguk nincs a pénzzel, csupán szolgáltatást végeznek: megvizsgálják a lehetséges adós körülményeit és üzleti szándékait, s ezek ismeretében vállalnak bizonyos kockázatot. Ennek ellentétele a kamatrés. Ezért fordul elő, hogy mire a felhasználóhoz jut a kedvezményes hitel, a felszámított kamat jóval magasabb, mint amennyit a donor korábban felszámított. Kamatbevételhez adósaiktól jutnak a bankok. Cégektől, háztartásoktól, a többi kereskedelmi banktól, a jegybanktól, az állam-, illetve az önkormányzatok „háztartásaitól”. Ez utóbbiak általában gondosan kikalkulálják, hogy mekkora kamatfizetést, kamatlábat vállalhatnak el üzleti, illetve beszerzési szándékaik megvalósításához. A kamatmarzsnak nevezett különbözet olyan tétel, mint a kereskedelmi árrés: egyrésze a költségeket, másik része az eredményt fedezi. (Bizonyos költségeket a bankok egyes szolgáltatásaik igénybevevőivel közvetlenül fizettetnek meg, például az átutalási műveletek sordíját, s ezzel a kamatkülönbözet költségfedezeti részét mérséklik.) • A bankok eredményérdekeltek. Tulajdonosaik, legyenek azok részvényesek, magán- vagy jogi személyek, netán maga az állam, meghatározott színvonalú jövedelmet várnak el befektetett tőkéjük után. Ez a kamatrés növelésével vagy belső szerkezetének megváltoztatásával, a költségek csökkentésével érhető el. Gépesítés, automatizálás, számítógépesítés, jobb távközlés — mind a költségeket csökkentheti... ám nagy beruházásokat igényel. Ennek fedezetét is a kamatrésben, az eredményben kell megteremteni. A jobb szervezés, a takarékosság is fontos, ám alig mérsékelheti a kamatlábakat. S ráadásul van olyan költségelem is, amely alig függ a bankoktól. Ez pedig a kockázatok csökkenése, illetve növekedése, amelyre ha tetszik, ha nem, fedezetet kell teremteni. Az adós nem mindig fizet A kamat mértéke — a körülményektől függően változó hányada — a kétes vagy be nem hajtható követelésekből eredő veszteségek fedezetére szolgál. Ebből — a törvényes előírások szerint — nagyobb biztonságra való törekvés érdekében, illetve a veszteségek fedezésére alapokat képeznek, tartalékokat alakítanak ki. Ha például a 160 milliárd forintra rúgó lakáshitel-állományból az 1,2 millió adós 10 százaléka több hónapja tartozik, akkor a takarékpénztár kétes kinnlevősége több mint 3 milliárd forint. Erre fedezetet kell teremtenie. Az OTP nem mondhatja ugyanis a betétjéért jelentkező ügyfelének, hogy mivel az adósaim nekem sem fizetnek, én sem tudom kifizetni a betétet. A kamatnak ez a szerepe leginkább a biztosítási díjra hasonlít: egy része az általános tényezőktől függ — a gazdaság állapotától, növekedési vagy csökkenési tendenciájától —, másik része pedig az ügyfél „állapotától”. Akár az életbiztosításnál, ahol az ugyanazon korosztályba tartozók biztosítási díja különböző lesz aszerint, hogy az orvosi vizsgálat hogyan minősíti a beteget. A hitelező is megvizsgálja egy cég általános gazdasági feltételeit, a konjunktúra fel- vagy lefelé menő ívében van-e az adott ágazat, majd átvilágítja a hitelt kérő üzemet, annak szervezeti, műszaki és pénzügyi állapotát. E vizsgálatok és kötöttségek alapján alakul ki az ügyfeleknek felszámítható hitelkamat- láb átlaga és a kamatok összege. Ha bizonyos adósokért megbízható felek — önkormányzatok, pénzintézetek, alapítványok, az állami költségvetés — kezességet vállalnak, akkor a bankok nem kénytelenek az említett „biztosítási díjat” belekalkulálni a hitelkamatba. Mindezek alapján, s az egymással való versenyben alakítják, változtatják vagy hagyják változatlanul a kamatlábakat a bankok. A ténylegesen felszámított kamatlábakat névleges vagy normális kamatlábaknak nevezzük. A valós, úgynevezett reálkamatlábat akkor kapjuk meg, ha ebből a névlegesből levonjuk az inflációs rátát. Ha a kamatláb mondjuk 18 százalék, amikor az inflációs ráta 23, akkor bármilyen magas is a névleges kamatláb, negatív reálkamatlábról, a hitelező veszteségéről beszélünk. A reálkamatlábbal kapcsolatos meggondolások nagy szerepet játszanak a bankok kamatpolitikájában, hogy elkerüljék vagy legalább mérsékeljék az inflációs veszteségeket. Bácskai Tamás Ferenczy Europress Szakmai átképző' tanfolyamok Negyedik oktatási évét indítja februárban a Kopint-Datorg Oktatási Kft. A tanfolyamok lehetőséget nyújtanak szakmi átképzésre. A kurzusok olyan gyakorlati ismereteket adnak az érettségivel rendelkezők számára — többek között a külkereskedelem, a vám- ügyintézés, az informatika és a pénzügy területén —, amelyeket a hallgatók közvetlenül hasznosíthatnak és az átalakuló gazdaságnak alapvetően szüksége van. A tanfolyamok sikeres elvégzése után a hallgatók államilag elfogadott bizonyítványt kapnak. A tanfolyam- szerű, iskolán kívüli képzés különösen a fiatalok körében megjelent nagyarányú munkanélküliségi gondokon kíván enyhíteni. A szakmai átképzést nyújtó 5-10 hónapos képzések esetében a munkaügyi hatóságok is segítséget adnak, indokolt esetben átvállalják a tandíjat. A tanfolyamokra jelentkezni lehet az oktatás helyszínén, a XI. kerületi Villányi úti Oktatási Központban. A szövetkezeti törvény értelmében a szövetkezeti tulajdonban lévő földeket az érintett tagság tulajdonába kell adni. Ezzel azonban gyakorlatilag megszűnt annak lehetősége, hogy a téesz természetben adja ki az egyes földtulajdonokat, hiszen jogosítványai csak a földek részarány-tulajdonban megjelenő szétosztásáig terjedtek. Immár az új tulajdonosi közösség rendelkezik a földdel, s dönthet arról, hogy az egészen belül kinek hol van a részarány-tulajdonának megfelelő területe. A nagy, 2—3 ezer fős közösségek azonban ilyen szempontból szinte döntésképtelenek; ezért vált szükségessé a szövetkezeti résztulajdonok felosztásának szabályozásáról, földkiadó bizottságok létrehozásáról szóló jogszabály megalkotása. A most hatályba lépett 1993. II. törvény lényegében a földkiadó bizottságokra ruházza a természetbeni földkiadások vezérlését. Az előírások szerint a részarány-földtulajdonosok közgyűlésén választják meg a bizottságok tagjait; ha 500-nál kevesebb a résztulajdonos, hét, ha ennél több, 17 tagot. A bizottságokban a szövetkezeti és nem szövetkezeti tag földtulajdonosok tulajdoni arányuknak megfelelő számban vesznek részt. A szövetkezet gazdálkodási területéhez tartozó települések résztulajdonosai legalább egy-egy taggal képviseltetik magukat. A föld kiadása iránti kérelmet a föld tulajdonosának írásban kell benyújtania a jogszabály hatályba lépését — ez év január 23. —- követő 60 napon belül a földjét használó szövetkezet gazdálkodási területén működő földkiadó bizottságnak. Meg lehet jelölni, hogy a gazdálkodási terület melyik településén — ezen belül a magánszemélyek részarány-földtulajdonának kielégítésére elkülönített földalapok közül melyikből, melyik földrészlete terhére — kéri az illető igényének kielégítését'. Ha elegendő föld hiányában a kérés nem teljesíthető, meg lehet jelölni, hogy a bizottság — a kérelem átsorolásakor — a gazdálkodási területen levő településeket milyen sorrendben vegye figyelembe. Aki a kiadandó föld önálló ingatlanná alakítását is igényli, annak nyilatkoznia kell erről és az ezzel járó költségek vállalásáról is. (Csak a kárpótlási törvény alapján földhöz juttatottak esetében vállalja magára az állam a föld kimére- tési költségeit.) A törvény egyébként nem teszi kötelezővé, hogy minden tulajdonos ki is méresse kért parcelláját; maradhat közös tulajdonban, s a Ptk. alapján megállapodás születhet a közös használat módjáról. Előfordulhat, hogy az igények nagy száma miatt a földkiadási kérelmek teljesítésére nem elegendő az e célre elkülönített földalap. Ilyen esetben, a bizottság az ugyanazt a földet kérő tulajdonosok részvételével egyezséget kísérel meg. Ha nem jár sikerrel, nyilvános sorsolás alapján jelölik ki az adott földrészlet tulajdonosait. Arról nem dönthetnek a földkiadó bizottságok, hogy ki hol kapja meg a földjét — csak a tulajdonba adást készítik elő. Egyes kérdésekben azonban határozataik hatósági határozatnak minősülnek, hogy a földhi-, vatalnak olyan okiratot bocsáthassanak rendelkezésére, amely alkalmas ingatlannyilvántartási bejegyzésre, a tulajdonjog regisztrálására. Ez azért is fontos, mert ki-ki attól a naptól tekintheti tulajdonosnak magát, amikor a telekkönyvben megjelenik a neve. A földkiadás jogorvoslati rendszerében a másodfokú a megyei földművelésügyi hivatal, amely törvénysértés esetén új eljárásra utasíthatja a földkiadó bizottságot. Az előírások szerint viszont a sorsolás eredményére vonatkozóan jogorvoslatnak nincs helye. A tanya körüli földek kapcsán a törvény lehetővé teszi a tanyatulajdonosnak, hogy — amennyiben részarány-tulajdonos is — az őt megillető tulajdont tanyája mellett vagy ahhoz kapcsolódóan kapja meg. Ha egyidejűleg kárpótlásra is jogosult, kérésére az őt megillető kárpótlási jegy — 1000 forint/aranykorona alapulvételével átszámított — aranykorona értékének megfelelő mértékű kárpótlási földalapot is ki kell jelölni tanyája körül. A földkijelölő bizottságok szerepköre sok esetben ölelkezik a földrendező bizottságokéval. Például, ha a tanyatulajdonos részarány-tulajdonos, de tanyája a kárpótlási földalapban van vagy fordítva: kárpótlásra jogosult, de tanyája a részaránytulajdon fedezetéül kijelölt földalapban helyezkedik el. Mivel az alapok kölcsönösen módosulhatnak, a törvény lehetővé teszi a föld- rendezési és földkiadó bizottságoknak, hogy közös javaslatot tegyenek az illetékes kárpótlási hivatalnak a kárpótlási, illetve a részarány-földtulajdon fedezetéül kijelölt földalapok módosítására. Ha ugyanarra a tanya körüli földterületre több résztulajdonos is igényt tart, szintén megegyezéssel, annak sikertelensége esetén sorsolással döntik el, ki kapja meg az adott földet. A 60 napos jelentkezési határidő elmulasztása a késedel- meskedő jogvesztésével jár; részükre a földkiadó bizottság sorsolás után „hivatalból” juttat földet. Újvári Gizella, Ferenczy Europress Micsoda nagyszerű dolog! Kenyér, tej, telefon... Hogy csak a nagyját említsem azoknak, amik bízvást jó kedvűvé tehetik telünket. Mert hisz nem nagyszerű dolog drágább tejjel, kenyérrel kezdeni az évet? De bizony! És a legnagyszerűbb, mert a legfrissebb, a telefonálás átlag 22 százalékos drágulása. Az már csak mellékes, hogy a decemberi számlába sikeresen becsempészte az áfát a mélyen tisztelt távközlés. A kis stréber! Hát nem nagyszerű? Legalább annyira, mint a tavaly rendszeresített flancos boríték és számlapapír. O, az a karcsú, hosszú, igen finom papírú koperta... Hol van már az az idó', amikor a fele nagyságú számlát csak úgy pó'rén bedobta a postás. És tisztában voltunk annak minden tételével, mert a hátoldalon ott volt a számszerinti magyarázat. Minden elfért ezen picike, de elmésen szerkesztett papirocskán. No de hagyjuk a múltat, különben is kár sírni a tejbe, van abban víz úgyis elég, mondták valaha, egyébként is most érdekesebb a jelen. A telefon terén feltűnő nagyszerű lehetőségek. Retek rigmusban, mely szerint a retek: reggel étek, délben méreg, este orvosság. A telefon: nappal méreg, éjjel étek, s talán még orvosság is. Hisz a nappali használat akár magán, akár hivatali: eszi a pénzt. Éjjel bezzeg nagyszerű távlatok nyíltak meg, 10 órától reggel 5- ig olcsón lehet tereferélni. Nekem ebből a hajnali órák tetszenek a legjobban, bár az éjféli fölcsöngetés se kutya. Hogy ez a telefoncsengőfrász rossz vicc? Na és? Ha már az éjszakai beszélgetés az előnyös. Továbbá ki meri mondani, hogy nem jó vicc az unszimpatikus személyek, pláne ellenségek éjjeli riogatása. A kedvezményes telefonbosszú. Vass Márta
