Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-03 / 28. szám
1993. február 3., szerda Domokos László Klaukó Mátyás Nyerges Gusztáv Dr. Simon Imre TENY-KEPEK áRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Szirák József Dr. Ugrai András Június 15—20: Csaba Expo ’93 Vásárváros lesz Békéscsaba? A nyár elején igencsak rangosnak ígérkező rendezvénysorozat várja a szakembereket és a látogatókat a Csaba Expón, a megyeszékhelyen. Van-e létjogosultsága és igény egy ilyen nagyszabású nemzetközi vásárra? Erről rendeztünk kerekasztal-be- szélgetést szerkesztőségünkben, melyen részt vett Domokos László, Békéscsaba alpolgármestere, Klaukó Az ’50-es években volt egy évente visszatérő vásár Békéscsabán. Aztán ez szép csendesen elsorvadt, elmaradt, s ma már csak az emléke él. Vajon, napjainkban van-e létjogosultsága egy vidéki expónak Magyarországon ? Vásár Habsburg Ottóval D. L.: — Amikor két esztendővel ezelőtt megalakult az önkormányzat, akkor a sok-sok napi feladaton túl olyan stratégiai kérdésekben is előrébb szerettünk volna lépni, amelyek a jövőt alapozzák meg. Ennek akkor nem érkezett el az ideje. Később, amikor Habsburg Ottó először itt járt, akkor a polgármester úr felvetette neki: ha majd egyszer lesz egy csabai vásár, akkor elvállalja-e a védnökségét. Habsburg Ottó igent mondott. S közben volt egy szándék és egy apropó is. A gazdasági folyamatok az Expo irányba terelték az elképzeléseket. Ezt csak segítette a sportcsarnok és környezetének kitűnő adottsága, ez a terület úgymond adta, felkínálta magát erre a rendezvényre. S. I.: — Az ötlet, hogy legyen Csaba Expo, nem a megyéé. Az elképzelések alakításában, csiszolásában, a gondolatok továbbfejlesztésében viszont már a megyei önkormányzat is részt vett. A véleményem az: a Csaba Expo megvalósítható, s majdan az élet és a szervezés dönti el, hogy milyen tartós rendezvénysorozattá nő. A megye részéről, amit lehet, megteszünk. Ezt a rendezvényt úgy is segítjük, hogy a kül- és testvérmegyei kapcsolatainkat megpróbáljuk erre az időre összpontosítani. A készülődés — Máris adódik a következő kérdés: ki hogyan készül a Csaba Expo’93-ra? Sz. J.: — Nagyon érdekes: Békés megyéből eddig kevesen jelentkeztek. Szép számmal jönnek viszont cégek az ország más részéből, a fővárosból és külföldről, így Romániából, Csehországból, Szlovákiából, Ausztriából, Ukrajnából, Szlovéniából, s legújabban pedig Görögországból. Eddig több mint nyolcvan kiállító írásban jelezte jöttét. D. L.: — A testvérvárosok gazdasági vonatkozásban szeretnének előrébb lépni, közülük néhány kimondottan a gazdasági kapcsolatokat keresi. A vásár a város újratelepítésének 275. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepség- sorozatnak az előrendezvénye. S szabadjon valamit megemlítenem, amit nagyon fontosnak tartok. Volt egy ember, nevezetesen Váradi Zoltán, a sportcsarnok igazgatója, aki az ötletet végigvitte, megfogta, végül is a praktikusság oldaláról felkarolta és elindította. S. I.: — A sikerért megpróbáljuk rávenni a városokat, hogy külföldi kapcsolataikat vessék latba, s ha máshogy nem is, de látogatásukat követően legyenek Békéscsaba, a megye, az Expo rendezvényének hírvivői. Sz. J.: — Mi, a szervezők úgy érezzük, hogy szerencsés volt a város, a megye és a rendezők találkozása a tekintetben, hogy egyik-másik Békés megyei település készülődik a ’96-os világkiállításra, s különféle alkalmakra, hasonló, de kisebb rendezvényekre. Azt hiszem, mindenkinek egyöntetű a véleménye: a Csaba Expo Mátyás, a megyei önkormányzat osztályvezető-helyettese, Nyerges Gusztáv, a szegedi MacLine Kft. ügyvezető igazgatója, dr. Simon Imre, a megyegyűlés elnöke, Szirák József, az Expo igazgatója és dr. Ugrai András, a Dél- Magyarországi Gazdasági Kamara elnöke. Szerkesztőségünket László Erzsébet és Szekeres András képviselte. ’93 az legyen békéscsabai, de más településeknek is biztosítunk bemutatkozási lehetőséget. Térségben gondolkodva U. A.: — A gazdaság mindig térségben mozog és térségben gondolkodik. Amikor mi a rendezvényhez csatlakoztunk, akkor bennünket az vezérelt, hogy az a térség jut valós gazdasági lehetőségekhez, előnyökhöz, amelyiknek az önkormányzata is a vállalkozókhoz hasonlóan együtt tud működni másokkal, s nem egy elszigetelt próbálkozást szorgalmazna. Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a területi fejlesztéssel, a térségi együttműködéssel pillanatnyilag gondok vannak. A gazdasági kamara, amikor ezt a rendezvénysorozatot felkarolta, úgy látta: nagyon alkalmas arra, hogy mindenféle törvényi előírás hiánya mellett is ez az együtt gondolkodás, együtt cselekvés előnyhöz juttathatja térségünket. Amennyiben a városok hajlandóak egy adott vezérprogramot elfogadni, s egy adott programmal csatlakozni majdan a világkiállításhoz, akkor ahhoz a vállalkozók széles tábora társulhat. De mivel csatlakozhat egy vállalkozó a rendezvényhez? Ki kell találni valamilyen vezérprogramot, s azt kell eladni a térségben. Arról mi nem tehetünk, hogy itt élünk az országnak ebben a szegletében. De ezt a hátrányunkat előnyünkké kell formálnunk! Nekünk az az előnyünk, hogy rajtunk keresztül lehet eljutni keletre, mi adjuk az információt nyugatnak, s az lenne a jó, ha minél több üzlet köttetne rajtunk keresztül. A Dél-magyarországi Gazdasági Kamarának az első pillanattól az volt a koncepciója, hogy azt a kört, amelybe Románia, Ukrajna, Szlovákia, Szerbia tartozik, úgy cserkésszük be információkkal és kapcsolatokkal, hogy az a miénk legyen. Nyereséges vagy veszteséges? — Szólnunk kell a finanszírozásról is. Milyen költségekkel számolnak a rendezők és a város vezetői, mit vállal a város és mit a megye, hogyan kapcsolódik mindezekhez a gazdasági kamara? Ny. G.: — A vásár rendezését a szegedi székhelyű MacLine stúdió vállalta, komoly anyagiakkal és technikai háttérrel. A békéscsabai Expo-iroda már hónapok óta néhány munkatárssal működik. Még csak a szervezés időszakában tartunk, de már így is nagyon jelentős összeget invesztáltunk a vásárba. Hogy nyereséges lesz-e a vállalkozás? Azt hiszem, másképpen nem szabad belevágni, csak nyereséges célkitűzéssel. Mértékéről még nem akarunk, és nem is illik beszélni. A profitot szeretnénk visszaforgatni, befektetni a további vásárok sikeréért. Sz. J.: — A vállalkozásnak nyereségesnek kell lennie, de nem az a célunk, hogy a kiállítókat „levegyük”. A kiállítókat a pénzükért ki akarjuk szolgálni, minden olyan infrastruktúrát biztosítunk részükre, amit egy nyugati kiállításon megszokhattak. Mindezeket szerződésekben szabályozzuk, rögzítjük. Szeretnénk mérsékelt árakkal dolgozni. D. L.: — Az elmúlt évben a leendő vásár területén megkezdődtek 28 millió forintos költséggel egy általános rendezvénytér beruházási munkálatai, melyek elkészültével az Expo céljainak is kiválóan megfelel a helyszín. A város vezetése — bizonyos határig — a szervezéshez is nyújt segítséget. Tisztában vagyunk azzal, hogy a keleti üzletember-találkozó megszervezéséhez, anyagi hátterének biztosításához hozzá kell járulnunk. Ez utóbbihoz kell sok támogatást adnunk, ugyanis túlnő a vásár szervezőinek feladatán. K. M. — A megye vezetése is hasonló elképzelésekkel kívánja segíteni a rendezvényt. Egyértelmű és világos: a ránk jutó testvérmegyei delegációk fogadása, ellátása, az üzletembertalálkozó egyéb költségeihez is hozzájárul a megye. U. A.: — Mi elsősorban kapcsolatainkat, szervezőmunkánkat bocsátjuk a találkozó rendelkezésére a kapcsolatok további építésére, ápolására. Ami a Csaba Expo ’93-at illeti: erre a találkozóra mi is különítünk el pénzt, s be fogunk szállni a költségekbe. D. L.: — Nagyon számítunk a Nemzetközi és Külgazdasági Minisztérum támogatására, amire előzetesen ígéretet kapott a város vezetése. U. A.: — Áz NGKM-nek van erre a célra létrehozott alapja, az úgynevezett kereskedelem-fejlesztési alap, ami kifejezetten ilyen jellegű ügyeket szolgál. Milyen ruhát ölt a vásár? —Van itt egy apróságnak tűnő dolog, nevezetesen az, hogy küllemében, képében milyen megjelenésre számíthat a közönség és az üzletemberek? Sz. J.: — A sportcsarnokban és a közvetlen környezetében helyezzük el a kiállítókat. Amennyiben az útszakaszt is lezárhatjuk, kiváló helyszínként kínálja magát a cirkuszporond, s a közönség szórakoztatását ezen a területen oldhatjuk meg. A kiállításnak ez a két része szerves egységet alkot, de mégis némiképpen elkülönül egymástól. A vásár színvonala nagyon fontos kérdés. Nos, ha Békéscsabának ünnep a kiállítás, a képe már valahol a városkapuban meg kell jelenjen. A városkaput a főútvonalakon a beérkező forgalomnál kellene felállítani, tudom, nem csekély összeg, de nem elvetendő gondolat. D. L.: — Ezek nem újdonságok, mi már tavaly megfogalmaztuk, hogy a városkapunak, illetve tájékoztató tábláknak meg kell jelenniük. A helyszín e szempontból rendkívül kedvező, hiszen a 44-es út Gyuláról a vásárba visz, illetve a 44-es és a 47-es út találkozásánál kell a táblákat elhelyeznünk. Ny. G.: — Szeretnénk a kiállítókkal olyan szerződést kötni, hogy a határidőket pontosan betartsák, és ne a közönség orra előtt állítsák fel standjukat. Sz. J.:—A kivitelezők konténerrel érkezhetnek a kiállítás területére, vigyáznunk kell a vagyon- és környezetvédelemre. Nem jönnek majd be a vásár területére sátrakkal, büfékocsikkal, nem lesznek pörgetős vattacukor-készítők. Végül is a kiállítás megrendezésére 1500 négyzetméter fedett terület áll rendelkezésre, a sportcsarnok környezetében egy 5 hektárnyi terület vehető igénybe, és a másik oldalon, amennyiben az utat lezárják, szintén kínálkozik néhány hektár. Ebből is látszik, hogy rendkívül csekély a fedett terület, amelyből komoly gondjaink lehetnek. Elképzelhető, hogy egy német kiállító ragaszkodik a fedett területhez, s ott állunk majd tanácstalanul, ha az 1500 négyzetméter már „megtelt”. Nagyon örülnénk, ha bárki bármilyen ötlettel segíteni tudna a gondunkon. Most jött el az idő U. A.: — Békéscsaba az elmúlt 8-10 évben szerencsésen fejlődött. Sőt, a közelmúltban a nehéz költségvetés ellenére olyan beruházásokat sikerült megvalósítani, amelyek javították az ide látogatók közérzetét. Elég, ha csak a Fiume környezetét és a sétálóutcát említem, amelyek a városba érkezők figyelmét mindjárt megragadják. Ezek mellett persze — csakúgy, mint a fejlett államokban — a családi portákat is rendbe kellene tenni. D. L.: — Véleményünk szerint a város most érkezett el egy olyan szintre, amikor expót csinálhat. Láthatunk egy dicséretes építkezést, és az érintett környék szinte adja a lehetőséget. A Dobozi úti összekötő megépülése még jobb adottságokat teremt majd. A vasút jelenléte a szállítási, kereskedelmi centrumot teremti meg, s ebből sok minden egyéb következik, főleg, hogy vásárt lehet rendezni. Nagy segítség a digitális telefonközpont beállítása. Egy kockázati tényezőt nem szabad elhallgatnunk: a szóban forgó háromszög egyik sarkában egy benzinkutat létesítenek, s nagyon szeretnénk, ha a kiállítás idejére elkészülne. — Egy-egy gondolattal máris áteveztünk beszélgetésünk záró témájához, vagyis: ki hogyán képzeli az expó hatását, s milyen terveket szövögethetünk a következő években? U. A.: — Először is: nemcsak fizikálisán hozzuk a világ tudomására, hogy Békéscsaba, Békés megye merre található, hanem a lehetőségeinket is felvázoljuk. Abban reménykedünk, hogy az így létrejött kapcsolatokból újabb üzletek születnek, ide szoknak a külföldiek és a belföldiek, s rajtunk keresztül kötik az üzletet. — Emellett az expótól azt is várhatjuk, hogy lökést adjon Békéscsabának és testvérvárosai már meglévő kapcsolatainak, ugyanígy a megye is tovább gazdagíthatja, mélyítheti együttműködési rendszerét. Természetesen új megállapodások is születhetnek... U. A.: — Erre konkrét igénnyel is jelentkeztek például a penzaiak, a koblenziek, a mikkeli- ek, akik kifejezetten gazdasági kapcsolatot keresnek. Itt válhatnak tehát a jó kapcsolatok hasznossá is. Az itteni vállalkozóknak is kifutási, megerősödési terep az expó. Nos, mindezt meg kell tanulni. Azért is jó folyamat, mert úgy célozzuk meg 1996-ot, hogy fokozatosan felnövünk hozzá. Hozzászoktatjuk a vállalkozókat, az embereket. A környéken például panziókat kellene építeni, és sok-sok mindent, ami bevétel a vállalkozónak, s adóként az önkormányzatnál is megjelenik. Békéscsabának sokkal nagyobbak lesznek az esélyei 1996-ban, ha felmutatja alkalmasságát a fejlődésre. Hamar eljut az infrastruktúra-fejlesztéshez, az út- és telefonhálózat bővítésén át az immateriális szolgáltatásokig, de akár a román átkelők megnyitásáig. Kelet kapuja kitárul D. L.: — Az expótól a további befektetések gyorsabb hasznosulását is várjuk. Hiszen a városban jó befektetési lehetőségek kínálkoznak. Megjelenünk egy befektetési füzettel, amelyben a város koncessziós lehetőségei, a vásárhoz kapcsolódó közvetlen és messzebb vezető szolgáltatásai is helyet kapnak. A testvérvárosi kapcsolatok kiteljesednek, gazdasági alapot kapnak, amelyeken túl személyes kontaktust teremthetnek. Ilyen tekintetben a Kelet kapuja gondolatkör rendkívül gyümölcsözővé válhat, amennyiben a külpolitikai viszonyok kedvezően alakulnak, gondolok itt a románokhoz fűződő viszonyunkra. Külön kell beszélnünk a térségi kapcsolatok erősödéséről, ahol egymásra találhatnak — gazdasági és egymást kiegészítő alapon—azok a települések, vállalkozók, amelyek és akik talán Budapesten vagy külföldön hamarabb összefutnak, mint helyben. A ’96-os expóra ily’ módon egy jól működő viszony- rendszer alakulhat ki. Összegezve: a kiállítássorozattól az egész térség gazdasági fellendülését várjuk. K. M.: — B ízünk benne, hogy az expó nagyon jó főpróbája lesz az 1996-os, vezérprogramként megfogalmazható rendezvénysorozatnak. A fő mondanivaló a kelet-európai üzletember-találkozó, s erre épülhetnek a megyei kistérségi rendezvények, amelyek kiegészítő rendezvényként kapcsolódhatnak a Csaba Expóhoz. Ny. G.: — A MacLine Kft. rövid távon azt várja az expótól, hogy valamiféle minimális nyeresége legyen. Pontosabban szólva: nyereséget várunk a vásártól. Szeretnénk, ha ez" a nyereség még biztosabb alapot adna a későbbi rendezvényekhez, hogy még többet invesztálhassunk a következő expókba.
