Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-03 / 28. szám

ipÉS MEGYEI HÍRLAP SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE Szeghalom a templomto­ronyból Az oldalt szerkesztette: Gila Károly. Telefon: (66)371-139. Kis hírek Kulturális ajánlat Szeghalom. — Művelődési központ: február 6-án 14 óra­kor E junior I. osztályos stan­dard- és latin-, valamint D ju­nior I. osztályos standardtánc - verseny lesz, melyen hat te­lepülés legjobb fiatal táncosai vesznek részt. Ugyanitt febru­ár 8-án társastánctanfolyam indul házaspárok és párok ré­szére. Jelentkezni a művelődé­si központban lehet. Vésztő. — Sinka István Művelődési Központ: február 8-án a Mesebérlet előadása­ként a Békés Megyei Jókai Színház 10 és 15 órakor bemu­tatja a Piroska és a farkas című darabját. Színházlátogatás Szeghalom.—Az 1-es számú általános iskola a Nemzeti Alapítvány pályázatán lehető­séget nyert arra, hogy 45 diák Budapesten a Nemzeti Szín­házban megtekinthesse a Noszty fiú esete Tóth Marival című darabot. Döntés később Dévaványa. — A helyi képvi­selő-testület az elmúlt héten tárgyalta az idei költségvetést. A több mint 150 millió forintos fejlesztést tartalmazó előter­jesztés végleges jóváhagyása a februári ülésen történhet meg. Döntés született a mozi és a művelődési ház összevonásá­ról. Az ülésen részt vett dr. Pelcsinszki Boleszláv, a térség országgyűlési képviselője is. A tájház az önkormányzaté Füzesgyarmat. — 1993. ja­nuár elsejétől a helyi önkor­mányzat tulajdonába került a tájház, ahol a Sárrét életére jellemző berendezések, tár­gyak, eszközök találhatók. A tájház részletes leírását a Tá­jak. korok, múzeumok kis­könyvtárának 442. füzetében találhatják meg az érdeklő­dők. Megnyílt a Baba-kuckó Szeghalom. —- A napokban nyílt meg a Natura bolt mellett egy új üzlet, ahol a babaápolá­si cikkek, babajátékok széles választékával vájják a vevő­ket. Az oldal fotóit Lehoczky Péter és Kovács Erzsébet készítette. Lesz-e béke Biharugrán? Mint már több alkalommal be­számoltunk róla, meglehetősen feszült a helyzet Biharugrán. A frontvonalak egyike a tsz-t aka­rók és a kiválni szándékozók, illetve már kiváltak között van. Hogy élik meg ezt a helybeliek, milyen mindez belülről, erre kerestük a választ az elmúlt hé­ten. Beszélgetőpartnerem a tsz gépműhelyének vezetője, Nagy Gyula, aki két munkatársával együtt egy. IFA pótkocsiját javí­totta, míg a többiek a borsószal­mát hordták. —Milyen a hangulat a falu­ban? — Nagyon rossz, lassan már nemcsak egykori barátok, ha­nem családtagok is egymás el­len fordulnak. Furcsa azt hal­lani, hogy mi, akik tsz-ben lát­juk a boldogulás lehetőségét, mi lettünk a csirkefogók, csa­vargók. Ráadásul nagyon el­harapódzott a lopás, főleg az egykori tsz-vagyont viszi, aki éri. Korábban is előfordult, hogy kivágtak egy-két fát, de most pótkocsis Zetorral hord­ják a tsz erdejéből kivágott fát. Vagy itt nálunk, a gépműhely környékén. Szinte minden éj­jel lába kel valaminek. —Nincs éjjeli őr a telepen? — De van, ám jobban teszi, ha nem lát meg semmit, mert megjárhatja. Tegnapelőtt éj­szaka csúzlival lőttek például rá, csak úgy fütyült a kődarab a füle mellett. Most elsősorban a tsz vagyonát lopkodják, de ha­marosan a falubeli értékekre is sor kerülhet. —Önök szerint van itt jövő­je a tsz-nek? — Csak van talán, hiszen még vagy hetvenen marad­tunk. Én egyébként nagyobb lehetőséget látok benne, mint az egyéni küszködésben. Meg nem is vagyunk felkészülve az egyéni gazdálkodásra, nem is azt csináltuk, úgy építettünk házat a faluba, hogy ott nincs lehetőség nagyszabású gaz­dálkodásra. Amikor még meg­volt a tanyavilág, akkor lehe­tett volna a farmergazdálko­dásra gondolni, de ma már csak a közös gazdálkodás a megoldás. Ha rendeződne végre a földalapok ügye, talán megnyugodnának az emberek és végre a munkára lehetne összpontosítani. Az ecsegfalvi oltárkép Nem mindennapi esemény, ha egy pici magyar falu nagy ese­ményéről a világ túlsó végén is hírt adnak. Nos, a Kanadában megjelenő magyar lap, a Kró­nika tavaly októberi számában érdekes hírt olvashattunk Ecsegfalváról. Egy Kanadá­ban élő magyar festőművész, Kay Lajos 1991-ben rokonlá­togatásra érkezett a faluba, ahol megdöbbenve látta a ka­tolikus templom elhanyagolt állapotát. Ekkor határozta el, hogy oltárképet fog festeni a templomnak. Hazatérve neki­látott a munkának és 1992 má­jusára elkészült a 215x 150 ern­es, Jézust ábrázoló festmény. Nyáron ismét eljött Ecsegfal- vára, ahol a Körömi család és Fekete László építész segítsé­gével a templombelső helyre- állítása is megtörtént. Egy az Isten „Én unitárius vagyok, e hitben élek, dolgozom Munkámban Jézus a vezérem. Isten a segítségem Mi testvérek vagyunk mind, emberek, törvényünk egy, a szeretet Célunk is egy a munkánkban, boldog föld: Isten országa” Van egy vallásos közösség, mely 425 évvel ezelőtt szerve­ződött egyházzá Erdély föld­jén, Kolozsvár központtal. Születését az 1568-as, Tordán tartott országgyűlés lelkiisme­reti és vallásszabadság ügyé­ben hozott határozatától szá­mítja. Immáron nemcsak az unitáriusok, hanem minden rendű és rangú vallásos és nem vallásos ember, aki vala­mennyire is ismeri ennek a so­kat hányatott, üldözött egy­háznak az erdélyi történelem­ben vállalt szerepét, mai életét a szülőföldön, valamint hatá­sát azokon a földrészeken, or­szágokban, ahová századok múlva eljutott az ott már létező szabadelvű vallásos gondol­kodókhoz, közösségekhez. Ez az egyház soha nem küldött misszionáriusokat: eszméinek terjedését rábízta az ember szabadnak teremtett gondol­kodására, arra a kipusztíthatat- lan törekedésére, hogy egyma­ga ismerje meg az őt körülve­vő világ rejtelmeit, felfedje tit­kait és a szabad vizsgálódás reformációi „intézményével” megfogalmazza létének értel­mét, helyét Isten világteremtő és reformáló tervében. Erdély földjéről még a reformáció idején eljutottak az unítariz- mus eszméi egészen Kassáig, Pécsig. A XVI. század végén Kolozsváron és Temesváron volt püspöksége mintegy 425 egyházközséggel, gyülekezet­tel. A fent említett országgyű­lési határozat szellemi atyja és vezére a magyar reformáció talán legnagyobb kereső elmé­je, nyugtalan lelke, Dávid Fe­renc volt, aki mellett állott egy felvilágosult fejedelem, János Zsigmond, II. János néven ma­gyar király, aki a vallásszabad­ság korát évszázadokkal meg­előző törvényének megfogal­mazásakor még nem volt Dá­vid Ferenc követője, de hama­rosan az lett. Egy évszázado­kon keresztül felekezeti, el­sőbbségi, hatalmi érdekektől irányított történelemszemlélet —és gyümölcse, a történetírás — mindig mindent másként látott, értékelt, tanított, mint ahogy az akkori írásos doku­mentumok azt megörökítet­ték. Ez a kis egyház mindenre krisztusi türelemmel vála­szolt. Balázsi László UNITÁRIUS LELKÉSZ, Füzesgyarmat (Folytatás a következő szeg­halmi városoldalon) Lelkesek és ügyesek a gyerekek Szeghalmon majdnem titokban működik egy jazzbalett csoport Macskámé Poor Erzsébet veze­tésével. A legkisebbektől, az el­sősöktől a középiskolásokig száz­nál több gyerek tanulja a moz­gáskultúrát. a harmonikus moz­gást. Az általános iskolások az 1 es számú iskola kis tornatermé­ben hetente két alkalommal gya­korolhatnak. de a nagy ok sorsa bizonytalan. Füleden épületben táncolnak, sokszor kesztyűben, nyolcfokos hőmérséklet mel­lett, ugyanis a művelődési ház nem tudott (vajon miért?) nekik helyet adni. A lelkesedésüket és műsorukat látva több odafigye­lést érdemelnének! 1993. február 3., szerda Jogos jogi kérdés A minap egy bírósági tárgyaláson vettem részt, ahol a tsz és a volt tagjai közötti vagyon­megosztás volt a tét. A szünetben mindkét fél jogi képviselője azt fejtegette, hogy az ilyen és ehhez hasonló perek onnan eredeztetnek, hogy nem megfele­lő az erre vonatkozó jelen esetben például az „ún.” átmeneti törvény. Ugyanakkor a rádióban nemrég a Független Jo­gászfórum képviselője azt fejte gette, hogy a jogi szabályozás megfelelő, csak a politikusok mást-mást olvasnak ki belőle. Na én ezt nem értem. Ha minden tiszta és világos, akkor hogy lehet ugyanazt a rendelkezést legalább háromfélekép­pen értelmezni? Vagy igaza lehet annak az ismerősömnek, aki úgy vélekedett, hogy a jogszabályokat megalkotó parla­mentben igen sok jogi végzettségű ember ül, akinek az az érdeke, hogy ne legyen egyértelmű a törvény, hiszen jó néhányon közülük (és barátaik közül) abból élnek meg—és milyen jól!—-, hogy tetszés szerint értelmezik a jogszabályt. Tudom persze, hogy mindez az átmenet velejárójaként is felfogható. Am amikor azt látom, hogy egyszerű embereket felhergelnek és pereskedésre késztetnek, felmerül bennem a kérdés: kinek jó ez? Kinek jó az, hogy hetvenen felüli idős parasztemberek bíróság elé menjenek olyan ügyekben, ami­ket nem is értenek. Kinek jó az, hogy a falvak lakóit egymás ellen hangolják, vélt vagy valós sérelmeiket azonnal pereske­déssel akarván megoldani. A kérdésre adandó válasz szerintem már nem jogi kérdés, az már politika. Én most csak jogos jogi kérdésekről beszélek. Füzike A napokban kaptam kézbe az egyik anyukától a FÜZIKE cí­mű időszakos lap néhány példá­nyát, mely a Füzesgyarmati Kossuth Lajos Általános Iskola gyerekeinek kiadványa. Őrülök, hogy újabb kiadvány jelenik meg, dicséretes ötlet a falu nevére utaló elnevezés, hi­szen eleink a községi címerben is szerepeltették a fűzfát. Jól emlékszem arra, amikor 45 évvel ezelőtt első levelemet írtam a megyei lapnak, izga­lommal, szorongással vártam, megjelenik-e. Amikor megje­lent, örömöt és nagy önbizalmat adott. Vallóm, hogy miként vannak amatőr festők, népi tán­cosok, kutatók, ugyan miért ne lehetne létjogosultsága az ama­tőr újságíróknak, akik „hobbi­ból” űzzük ezt a szakmát. Néha úgy érzem, hogy szó­áradat és betűzuhatag ömlik fel­nőttre, gyerekre, s ez esetenként terhes valamennyiünknek. Et­től függetlenül tenni kell dolga­inkat, nektek tanulni, nekünk, felnőtteknek dolgozni kell. Sze­retnünk kell szülőfalunkat és tenni kell érte. Most, amikor az emberek nem érdeklődnek a múlt értékei felől, nektek, gye­rekeknek kell ezt megtenni. Különös figyelmet érdemel a múló hagyományok gyűjtése, kutatása, ismertetése. Borbíró Lajos Előző játékunk nyertesei, Endrődi Gyula és Kurucz Jánosné a szeghalmi Pákásztanyán Újból játékra invitálom a kedves olva­sót. A keresztrejtvény megfejtői között az elrejtett cég három termékcsomag­ját sorsoljuk ki. A helyes megfejtése­ket. a vízszintes 1-et és a vízszintes 33- at február 10-éig kérjük beküldeni. A legközelebbi városoldalon, előrelát­hatólag február 17-én közöljük a nyer­tesek nevét és a jó megfejtést is. Jó szórakozást! Vízszintes: l. A megfejtendő cég neve. 10. Becézett Erzsébet. 11. Há­romszoros ejnye! 12. Az páija. 13. Nemcsak kavarok. 14. Kérdőszócska. 15. Magyar zeneszerző (Pál). 16. Átok egyneműi. 17. Az összeadás szava. 18. Román pénz. 19. Letaglóz. 21. Biztosí­tótársaság. 23. Nulla. 24. Gyerünk, an­golul. 25. Velem melletti kis csúcs. 27. Vízipótókapusunk. 29. Papírra vetem. 31. Becézett férfinév. 33. A cég egyik új terméke. Függőleges: 1. Bibliai alak. 2. Fi­nom sörmárka. 3. Görög betű. 4. Dal­nokok. 5. Elillanó (pL pénz). 6. IN ED. 7. Megbüntetett. 8. Község Zemplén­ben. 9. A nagy magy ar mesemondó. 17. Sportruha. 20. Idegen férfinév. 21. Já­tékvezető. 26. Hajít 28. Női hangszín. 30. Fél mozi! 32. Időszámítás előtti.

Next

/
Thumbnails
Contents