Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-27-28 / 49. szám
MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1993. február 27-28., szombat-vasárnap Fadrusz János igazi őstehetség volt... Szobrait Trianon halálra ítélte Honthy Hanna száz éve „Hát nem én rólam van szó?!” 1858. szeptember 3-án olyan gyermek született Pozsonyban —Fadrusz János —, aki küzdelmesen indult életében kimagasló szobrászművészünkké vált. Senki sem sejthette, hogy alkotásai az első világháborútól napjainkig annyi gonosz politikai indulatot váltanak majd ki. Pedig műveiben nincs nacionalizmus, csupán történelem. Szobrai, szoborcsoportjai a magyar múlt és művészettörténelem elválaszthatatlan részei. Fadrusz János szobrainak jelentős darabjait a trianoni határok megrajzolásával mégis pusztulásra ítélték. Ha van őstehetség, akkor Fadrusz János az volt. Olyan, Akadémián Hellmer, a neobarokk szobrászat mestere tanította. Első jelentős alkotásával, az 1891-ben mintázott „Krisztus a keresztfán”-nal elnyerte az Akadémia I. díját, a budapesti Műcsarnok Téli Kiállításán pedig a Képzőművészeti Társulat 1000 forintos nagydíjjal jutalmazta. Fadrusz János egycsa- pásra ismertté vált Magyarországon. E műve elsősorban élet- szerűségével hatott. Sikerének hatására 1892- ben Pozsony város megbízta Mária Terézia királynő lovasszobrának elkészítésével. A carrarai fehér márványból faragott szoborcsoportot városnak. Ezt azonban már nem érte meg. 1903. október 26-án, fiatalon meghalt. 1894-ben országos pályázatot hirdettek egy Kolozsvárott felállítandó Mátyás király szoborra. A pályázatot Fadrusz János nyerte s hozzákezdett a később főművének tekintett szoborkompozíció megalkotásához. Kolozsvár főterén, a Szent Mihály templom mellett felállított Mátyás király szoborcsoportot 1902. október 12-én leplezték le nagy ünnepség keretében. E nagy művéért Fadruszt a kolozsvári egyetem díszdoktorává választotta, a párizsi világkiállításon pedig ugyanezért nagydíjat kapott. Tavaly decemberben körmenettel tiltakoztak a város magyar lakosai a Mátyás király szobrára erősített tábla miatt mti-fotó akit talentuma folytonos tanulásra, önképzésre serkentett. Atyja a legszegényebbek közé tartozott, nem taníttathatta. Ám Fadrusz élete azt példázza, hogy a tehetség, elhivatottsággal akkor is kibontakozik, ha a gyermekkort és ifjúkort sanyarú körülmények között kell átkínlódnia. Lakatosinasnak szegődött, de minden szabad idejében rajzolt és faragott Brand Antal és Engel Károly pozsonyi rajztanárok irányításával. Felszabadulva inaskodásából, mesterdarabjával aranyérmet nyert, s 1875-től 1879-ig a zayugróci iskolában dolgozott. Három esztendei katonáskodása után, 1882-től Pozsonyban fafaragásból és mintarajzokból élt. Fordulat akkor állt be életében, amikor a pozsonyi takarékpénztár és a magyar kormány ösztöndíjából 1884-ben Bécsbe mehetett Tilgner Viktor portrészobrász műhelyébe. 1888-tól pedig már a bécsi Képzőművészeti r 1895-ben fejezte be. A lóháton ülő királynő egyik oldalán egy magyar főnemes, a másikon egy katona állt. A hajdani koronázó dombra helyezték, amelyet az ország minden vármegyéjéből kiásott földből hordtak össze. Ünnepélyes leleplezésére 1897. május 16-án került sor, országraszóló pompával a király, az uralkodóház, az állami főméltóságok jelenlétében. Ez volt Fadrusz első, igazán nagyszabású emlékműve, amely most már hírnevet is szerzett neki. Fadrusz Jánosnak ez a gyönyörű szoborkompozíciója ma már — fájdalom — nem látható. A magyargyűlölet 1921- ben ledöntötte és összetörte. Mint ahogyan szétrombolta és megsemmisítette az ellenséges politikai indulat primitív, nacionalista, ösztöne Fad- rusznak az árvízi hajóst, Wesselényi Miklóst ábrázoló szobrát és a Tuhutum-oltárt Zila- hon, amelyet ő ajándékozott a Alkotásában elemi erő és monumentalitás van. Szabadon és önállóan dolgozta bele egyéniségét. Lehántolt róla minden aprólékosságot, lemondott a dekoratív hatásról s így vált a kor legnagyobb magyar realista szobrászává. Ez a szobor művészetének delelőjén mutatja. Realista közvetlenséggel mutatja meg tárgyát: a kemény kiállású paripa s keményen ülő lovasa szoros egység, tele nyugodt és biztos erővel, írja Lyka Károly művészettörténész. Jobbat e korban s e nemben külföldön sem találunk. A mű mellékfiguráival együtt egészében megoldott, nagyszabású koncepció megvalósulása, a korszak európai mércével mérhető legjobb magyar köztéri szobra. De meddig? Már leverték róla a címert, leszedték magyar feliratát. Fadrusz többi szobránál is így kezdték... (MTI-Press) Dr. Csonkaréti Károly Berlinben siker A jó színházra kiéhezett néző nem ismer lehetetlent, ha a leghíresebb német színpadon — Brecht színházában, a Berliner Ensemble-ban — a leghíresebb német kortárs drámaíró, Rolf Hochhuth legújabb darabját — Wessik Weimarban —játszák. Bertolt Brecht most lenne 95 éves, s neki is biztosan tetszene nemcsak az előadás, hanem a körülötte zajló csetepaté is. A 61 éves Rolf Hochhuth még be sem fejezte legújabb darabját, már vihart is kavart. Tavaly a Manager Magazinnak adott interjút a Baselben élő író, s gyakorlatilag igazolta a német vagyonügynökség fejének, Detlev Roh- weddemek a meggyilkolását. Máig sem tudni ugyan, hogy ki is ölte meg 1991 húsvétján több ezer keletnémet vállalat urát, de Rohwedder kihívta maga ellen a sorsot—mondja Hochhuth. Az FLR-IMEX Mezőgazdasági Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. várja agrárszövetkezetek, mezőgazdasági rt.-k, kft.-k, (kis)vállalkozók együttműködését az alábbi növények export célú termesztéséhez: — étkezési és takarmányborsó, lóbab — fénymag, kölesfélék — étkezési, ipari és madáreleség napraforgó — lenmag, takarmánycirok —- fűszerkömény, tökmag stb. A termeltetés, szerződéskötés feltételeiről felvilágosítást nyújtunk az alábbi címen: Békéscsaba, Kinizsi u. 14. Telefon/fax: 324-565. Telex: 83-405. Élete utolsó éveiben csak a színpadon élt igazán Több mint fél évszázadig volt az operett uralkodónője Honthy Hanna, a száz esztendővel ezelőtt, 1893. február 21-én született Hugel Hajnalka. Túl a hetvenen is illúziót keltőén játszotta a kimondottan neki és róla írt Három tavaszban saját húszéves énjét. Kortalan volt és mégis nagyon büszke évei számára. Legendássá vált a korára vonatkozó évődése, amint jellegzetes, af- fektáló hangsúllyal, közben a közönséggel cinkosan összekacsintva kérdezte: „Hát nem énrólam van szó?!” Pedig róla volt szó. Róla, az egyszemélyes intézményről, aki szinte mindent eljátszott, amit akart, volt Fi-fi, Bessy, Sybill, Friderika és mindenekelőtt Csárdáskirálynő. Először Sylvia, majd csaknem négy évtizeddel ezelőtti bemutatón — túl a hatvanon — Cecília. Szép gesztus volt az operettszínháztól, hogy kedvéért átírták a darabot. Békeffy István és Kellér Dezső öntötte versbe és prózába azt a Cecíliát, aki beugrott a nagybőgőbe, akit soha többet senki sem tud úgy eljátszani. Nem azért, mert az utódok tehetségtelenek, hanem azért, mert ő maga volt Cecília. A hosszú és nehéz utat bejárt színésznő, aki szégyenpirító szegénységből került a rivaldafénybe, a pompás és az akkori értelmezés szerint fényűzően berendezett villába. Férjek, barátok, csalódások, flörtök, szerelmek, intrikák sem hiányoztak az életéből, ahogy ez egy primadonnától a színpadon és az életben egyaránt elvárható. Egyetlen egyet nem kapott meg az élettől. Nem volt gyereke, s talán végrendeletében ezért is hagyta vagyonának hozadékát sokgyerekes családokra. Fájlalta, hogy nincs akinek átadja tudását, szeretetét, élettapasztalatát. Pedig talán rajta is múlott, hogy mindent egy lapra, a sikerre tett fel... Élete utolsó éveiben csak a színpadon élt igazán. De nem hagyott ki egyetlen operett- musical-bemutatót sem. Az első sor közepén volt a törzshelye, s ahányszor csak megjelent a nézőtéren, a közönség tombolva, felállva ünnepelte. Azóta sem volt ilyenre példa. Ferenczy Europress A tótkomlósi táj házban Gazdag díszítésű szlovák népviselet, jellegzetes bútorok, szőttesek, edények, tányérok — a népi kultúra értékes öröksége. Felvételünk a tótkomlósi szlovák tájházban készült FOTO:,VARADI ZOLTÁN
