Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-18 / 41. szám

1993. február 18., csütörtök HAZAI TÜKÖR Egymillióval kevesebb jutott A battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépis­kola vezetői évek óta rendsze­resen arra kérik a környékbeli üzemeket, hogy a Szakképzési Alapba kötelezően befizeten­dő összegeket vagy azok egy részét közvetlenül utalják át az intézménynek. Tavaly az isko­lavezetés ebből a célból 16 mezőgazdasági és 1 ipari üze­met, továbbá 1 kisszövetkeze­tet keresett meg. A 18 gazdál­kodó szervezet közül 5 terme­lőszövetkezet (a battonyai Dó­zsa és Május 1., a dombegyházi Petőfi, a nagybánhegyesi Zal­ka, a tótkomlósi Viharsarok) támogatta 26 és 150 ezer forint közötti összeggel a középisko­lát. A Mezőhegyesi Cukor­gyártól is 100 ezer forint érke­zett. Az így kapott támogatás összesen 566 ezer forint volt, s ez csaknem egymillióval ke­vesebb a két évvel korábbinál. A csökkenés egyértelműen a gazdálkodók nehéz pénzügyi helyzetével magyarázható. Keresztúron is ismételnek Sarkadkeresztúron 630 rész­arány-földtulajdonost tarta­nak nyilván, ám a február 11- én megtartott közgyűlésükön alig 15 százalékuk vett pészt, így a 17 tagú földkiadó bizott­ságból csupán 9 tagot sikerült megválasztaniuk. A közgyű­lést február 22-én, hétfőn Í8 órakor megismétlik, de ezen már csak azok szavazhatnak, akik az első közgyűlésen nem vettek részt. A megismételt közgyűlés helye a községi kö­zösségi ház lesz. Köszönet Az „Alapítvány a családjukat elvesztett kisgyermekekért” köszöni azoknak a vállalkozók­nak az adományait, akik a gyu­lai Erkel Hotelben február 13- án megtartott farsangi bál alkal­mával támogatták a Békés me­gyei állami gondozott gyerme­kek érdekében létrehozott ala­pítványt Külön köszönetét mondanak Hild György mér­nöknek, a Magyar Vállalkozói Kamara gyulai régiójának, Markó István országgyűlési képviselőnek, Olajos Csabá­nak, a Magyar Vállalkozói Ka­mara elnökének, dr. Pocsay Gá­bor polgármesternek, Szabó Ti­bor zenekarának, Szilágyi Fe­rencnek, a Fotolux fotóüzlet ve­zetőjének és a Békés Megyei Hírlap szerkesztőségének. Az alapítvány számlaszá­ma: 261—11818—7021. Fizikoterápia Magyarbánhegyesen az el­múlt év novemberében kezd­ték meg a fizikoterápiás bete­gek kezelését. E pár hónap is bizonyította, hogy ezáltal csökkenteni tudták a mezőko­vácsházi rendelő betegforgal­mát, valamint kedvező, hogy nem kell utazgatnia a lakos­ságnak. Az összesített adatok szerint a rendelőintézet átala­kítása és a műszerek beszerzé­se 1,5 millió forintba került, amelyet teljes egészében a költségvetésből fedeztek. A jövő mezőgazdászait nevelik A Bethlen Gábor Mezőgazda- sági Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet nevelő­testülete kérte a Középfokú Agrárszakoktatási Intézmé­nyek Szaktanácsadó Testüle­tét, a Békés Megyei Pedagógi­ai Intézet szakértőit és a Föld­művelésügyi Minisztériumot, vizsgálják meg, milyenek a személyi és tárgyi feltételek ahhoz, hogy az intézmény megfeleljen a korszerű mező- gazdasági képzésnek. A szak­nyelven átvilágításnak neve­zett vizsgálat értékelésére a napokban került sor a tanítási intézményben. A meghívottak között a vizsgálatot végző szakemberek, a városi képvi­selő-testület tagjai, a pedagó­gusok és a Földművelésügyi Minisztérium képviseletében dr. Vermes László vett részt. Gubucz József igazgató kö­szöntője után értékelte az első félév munkáját. Ebből meg­tudtuk, hogy 339 tanuló kép­zése történik az iskolában, 29 nevelő és 35 technikai dolgozó irányítása mellett. A követel­mény igen magas, de igyek­szik alkalmazkodni a minden­napi változásokhoz. Félévkor 33 tanuló bukott meg, fegyel­mi vétség miatt egy tanulót kizártak az intézményből, egy másikat — a szülőkkel meg­egyezve — más intézménybe irányítottak. A mezőgazdasági szakértők nevében Pakucs Zoltán érté­kelése során kiemelte, hogy a nevelőtestület elméleti és gya­korlati tekintetben is megfelel a szigorú követelményeknek. A személyi feltételek mellett a tárgyi feltételek is adottak Gyomaendrődön, hiszen a tan­intézet saját gyakorlógazda­sággal rendelkezik, ahol az el­méletben tanultakat kipróbál­hatják, és megtanulhatják az egyes szakmai fogásokat. A szakértők fontosnak tartották — a meglévő hagyományokra építve — a vállalkozói ismere­tek oktatását, a kisállatte­nyésztő és a juhászati szak to­vábbi jó színvonalon való fenntartását. Hazánkban juhá- szatot csak Gyomaendrődön oktatnak. Dr. Vermes László, az FM osztályvezetője hangsúlyozta, hogy ilyen mélységű vizsgála­tot csak azok az oktatási intéz­mények kémek, amelyek álta­lában jó színvonalon oktatnak és a nevelőtestület megfelelő kreativitással rendelkezik. A Bethlen Gábor iskola alkalmas arra, hogy megfelelő mezőgaz­dasági szakembereket neveljen. Papp János Századik születésnapján megfiatalodott Az önkormányzat házibrigádja felszereli az álmennyezetet FOTO: FAZEKAS FERENC A sarkadkeresztúri idősek klubja „stílszerűen” a falu egyik legidősebb épületében kapott helyet. A községben mindenki úgy tudja, a vályog­falai bizony még 1893-ról is tudnának mit mesélni, olyan régen építették. Ez pedig test­vérek között is legalább száz esztendőt jelent. Érthető, hogy ilyen idős korban egyre több „idült” tünet bukkan fel a léte­sítményen. A falak vizesek, az ajtók alsó részei elkorhadtak, a sárral tapasztott falak a maguk girbe-görbe megjelenésével esztétikailag sem nyújtottak valami felemelő látványt. Amikor a község tavaly 700 ezer forintot kapott a Népjóléti Minisztériumtól a probléma megoldására, még vita folyt a képviselő-testületben, hogy vajon érdemes-e felújítani ezt az épületet, vagy egy másik, ennél jobb állapotban lévő ház kibővítésére költsék a pénzt. Végül döntött a szakvéle­mény, miszerint ez a százéves épület is teljesen rendbe hoz­ható, ha nem sajnálják hozzá a pénzt. Megkezdődött az aláfa­lazás, a félméteres betonalap kiépítése, a villanyhálózat tel­jes átalakítása, a nyílászárók lecserélése, a redőnyfelújítás, az újraüvegezés, az álmennye­zet felszerelése. Hátravan még a parkettázás és a festés-mázo­lás. Ami a 700 ezer forintból futotta, azt egész télen szor­galmasan „bedolgozta(-za)” az önkormányzat négytagú há­zibrigádja. Persze, hogy a „fi­atalítás” teljes legyen, kellene még egy kis pénz a kerítés rendbehozatalához, a külső homlokzat festéséhez, illetve néhány nélkülözhetetlen belső berendezési tárgy megvásárlá­sához. Az önkormányzat szá­mításai szerint olyan 400 ezer forintból még ez is megoldód­na, így — mint mondták — az idén sem mulasztják el megpá­lyázni a Népjóléti Minisztéri­um „válságkezelő segítségét”. Ha minden a tervek szerint fo­lyik, akkor még a nyár elején ismét birtokukba vehetik volt otthonukat a felújítások idejé­re a közösségi házba költözte­tett idősek. A klub továbbra is 20 személyes marad, ez — mint Nagy Mihály polgármes­ter elmondta — már évek óta kielégíti a község igényeit. M.M. Korbács vagy emberismeret? A fejlett nyugati demokratikus államok sikeres politikusai ma már legalább annyira használják szerepléseik előkészí­tésekor tudatos emberismeretüket, mint szakmai tudásukat. Ahogyan szakértők tucatjai készítik elő tárgyalásaikat, ugyanúgy egy stáb segíti személyiségük formálását, önis­meretük, emberismeretük gazdagítását. Talán azért, mert nálunk évtizedeken keresztül alá­becsült tudományág volt a lélektan, politikusaink még mindig abban a tévhitben ringatják magukat, hogy egy Képet fenyegetőzéssel, megfélemlítő döntésekkel lehet kor­mányozni. Egymást is agresszív megnyilvánulásokkal, a másik befeketítésével próbálják legyőzni, s közben nem értik, hogy kétes dicsőségük miért teszi ellenszenvessé eltorzult egyéniségüket még híveik táborában is. Az emberek között tartós hatalmi pozíciót betölteni kívá­nók számára az önismeret, emberismeret megszerzése alap­vető szükséglet. Az már egy másik gondolatmenet témája lehetne, hogy aki rendelkezik ezekkel a képességekkel, miért nem törekszik hatalomra. T —Lenthar— Olvasóink írják Történet tanulsággal Válasz a Békés Megyei Hírlapban február 3-án megjelent, A tizedik „utas" ; a jegyző című cikkre. Figyelmeztettek már régen, s kérdezték tőlem: meddig lehet kenyeret visszadobni, ha kővel dobálnak mások?!—5 én mindig azt feleltem, hogy azért, mert a világ elaljasult, engem nem változtathat meg, s én soha nem fogok követ visszadobni, ha kenyeret nem is tudok. Most sem, pedig lenne rá okom. Becsületemben sértett meg a címben jelölt írás, ráadásul úgy, hogy az én számba adta azokat a gondolato­kat, amelyeket valaki más fogalmazhatott. Arról most nem is szólok, mily cinikusan ír jegyzői munkámról, bár nem hiszem, hogy szakmailag a cikkíró illetékes ezt megítélni. Hiábavaló lenne a cikkre mondatonként megválaszolni, hi­szen aki engem nem ismer, minden bizonnyal hisz minden sornak. De bízom abban, aki ismer, az a cikk első mondatának elolvasása után tudta, hogy én csak eszköz voltam egy olyan cél elérésében, mely maga a politika. S bár elsősorban személyemet járatja le megjegyzéseivel a cikkíró, nem csupán én vagyok a vesztes, hanem a hivatal és a város is. Hiszen mit gondolhat az olvasó? Azt, hogy Mezőberény- ben kaotikus állapot uralkodik, azt, hogy a hivatalban szaksze­rűtlen, s a képviselő-testületi munkában pedig anarchikus munka folyik? Ez nem igaz. Mert ugyan vitathatatlan, vannak gondok— hol nincsenek? — és vannak nehézségek, ennek ellenére sok település megirigyelhetné eredményeinket, melyek tények, nem elvitathatok. Hogyan s milyen információk alapján ítéltetett meg munkánk? A külső szemlélő miből ítélt, ha riportalanya nem nyilatkozott így, még ha ez már nem is bizonyítható. Nem csupán azért fáj, mert az alany én vagyok, hanem azért, mert hittem: létezik becsület s létezik tisztesség, mert hittem emberekben, akikben mindkettő egyesül—csalódnom kellett. Én minden erőmmel szolgálni akartam Mezőberényt, s hiszem: ezt tettem. Soha nem kellett elfordulnom a tükörtől, mert úgy dolgoztam, hogy minden körülmények között szembe tudjak nézni önmagámmal. Ez számomra a mérce, a legfontosabb. Végül csak annyit mondhatok: jó lecke volt. Bár nehéz a házi feladat, mégis sokat lehet tanulni a megoldásért folyó szakadat­lan küzdelem közben. Azt hiszem, egy életre. S én most is csak köszönettel tartozom, mert olyan útravalót kaptam, mely mindig figyelmeztető és tanulságos lesz számomra. Batyumban viszont nagyon sok meleg emléket is viszek, sok ember igaz szívből jövőjókívánságait is—nekik köszönöm. Szuromi Andrea, Mezőberény város jegyzője * * * Meg sem fordul a fejemben, hogy Szuromi Andrea az általa elmondottak hitelességét vitatja. Ha jól hámozom ki indula­tos mondataiból, az interjútól jól elkülönített kommentár megállapításait nehezményezi. Ez bizony szíve joga. Magam egyetlen — nem éppen újkeletű — felismerésre utalnék: az embereken kívül a tények is beszédesek. S nagyon makacsok. Ha pedig így, távozóban tanulságok levonására is okot, módot adott ez a kis felmérő dolgozat, talán valóban érdemes volt közzétenni. Köszönet ugyan nem jár érte, ám a szándék valóban az lehetett: segítséget nyújtani egy ígéretes pálya megvalósulásához. Kiss A. János Visszhang Megelőzött a meghívással Tisztelt Szelekovszky László! Köszönöm a Békés Megyei Hírlap február 10-ei számában Kiegészítés a ,JLEG” -ekhez cím alatt, a famatuzsálemek kapcsán megjelent sorait, s benne meghívását, amelynek természetesen elegetfogok tenni, amint ezt egészségi állapotom megengedi. A Legelső Békés megyei LÉG-ek könyvét megjelentető V + V kiadó legutóbbi tájékoztatása szerint most már igen rövid időn belül kapható lesz az 1992. november 30-án lezárt kéziratú kötetem, így annak szövegét már nem tudom módosítani, de a könyv második, bővített kiadásában szerepelni fognak az Ön most leírt értékes adatai, továbbá a személyes találkozásunk remélt eredményeként más, általam eddig nem ismert, a termé­szettel, a természetvédelemmel összefüggő, hasonlóan fontos „LEG” -ekis. Egyébként amikor nemrégiben a Csaba Tv műsorában egy Önnel készített interjút láttam-hallottam, magam is elhatároz­tam: kérem, hogy találkozhassunk. De lám, meghívásával meg­előzött. Ami pedig az általam is igen nagyrabecsült természeti értékeket illeti, nos, gyűjteményemben számos olyan szócikk megemlékezik róluk, amelyeket csak ezután ad közre a Hírlap, hiszen a folytatásokban való közlést 1992. december 31-én kezdte el, abc-sorrendben, s az ön cikkének megjelenésekor még csak az F betűnél tartott. Nagyon remélem, hogy e ,JLEG”-ek — a történeti és más érdekességekkel, dokumentumokkal együtt — elnyerik tetszését, akár a Hírlapban olvassa majd őket, akár a még februárban a nyomdából kikerülő kötetben. Üdvözlettel: Vitaszek Zoltán Adóaktualitások Az 1992. évi adóbevallások benyújtása mellett már az 1993. évre vonatkozó első be­vallási kötelezettség teljesíté­sének is közeleg a határideje. Az általános forgalmi adó­ról szóló törvény 1993. évtől kezdődően havonta adóbeval­lás benyújtására kötelezi a for­galmi adós alanyokat. Ennek attól függetlenül teljesülnie kell, hogy az adózónak adófi­zetési kötelezettsége vagy visz- szaigénylési jogosultsága kelet­kezett az adott hónapban. A be­vallás benyújtásának határideje a tárgyhót követő hónap 20. napja. Ezen kötelezettségnek a 65-ös számú nyomtatvány (APEH 82. r. sz.) kitöltésével kell eleget tenni, melyet a nyomtatványárusítással foglal­kozó kereskedelmi egységek­ben lehet megvásárolni. Gyorsított határátlépés a Romániába utazó üzletembereknek A Dél-magyarországi Gazda sági Kamara tagvállalkozój számára olyan, egyszer fel­használható „Igazolást” bo­csát ki, amellyel — a határátlé­pés és a vámszabályok mara­déktalan betartása mellett — soron kívül léphetik át a ma­gyar államhatárt. Tárgyalások folynak a rend­szer továbbfejlesztéséről és ki- terjesztésére Ukrajna és Szer­bia felé, valamint a visszatérés segítése érdekében.

Next

/
Thumbnails
Contents