Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-02 / 27. szám

kRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE Az oldalt írta és szerkesztette: Ménesi György. Levélcím: 5830 Battonya, Hunyadi u. 110/A. Telefon: Battonya, 310. Tornaterem helyett Battonya. — A szerb egyház presbitériuma 85 ezer Ft-ért szőnyegpadlót vásárol a „szerb zsuka” kultúrtermébe azzal a céllal, hogy a téli idő­szakban e teremben tarthassák meg az általános iskolai tanu­lók testnevelésóráit. Házi jellegű Dombegyház. — Megkezdte működését a településen a TD Profil Bt. sütőüzeme. Az 1 kg- os házi jellegű kenyér 54, a 2 kg-os 90 Ft-ba kerül. A Lehel lesz az első Kisdombegyház. — A közel­múltban megtartott közmeg­hallgatáson a lakosság főleg utak építését szorgalmazta. A képviselő-testület a Lehel utca mellett döntött, a munkához 1,2 millió Ft saját erővel ren­delkezik, a többit pályázat út­ján szeretné megszerezni. A rajztanár visszatér Battonya. — A helybeli kö­zépiskola egykori rajztanárá­nak, Gubuznai Zoltán festő­művésznek az alkotásaiból rendeznek kiállítást a városi könyvtárban. A megnyitóra holnap, február 3-án kerül sor. A művészt Cs. Tóth János, a Tevan Könyvkiadó igazgatója mutatja be. Orvosra várva Kisdombegyház. — Betegsé­ge miatt megválik állásától dr. Molnár Béla háziorvos, aki­nek a helyettesítését dr. Tóth- Baranyi Zsuzsanna vállalta Medgyesegy házáról. Mint megtudtuk, a falu lakossága visszavárja Gyuláról Szalai László doktor urat. Ha őt nem sikerül megnyerni, pályázatot írnak ki az állásra. Többe kerül Battonya. — A közelmúltban elkészült a szippantott szenny­víz kezelésére szolgáló létesít­mény, ennek következtében a szippantási díj növekedni fog a szennyvízkezelés díjával, azaz köbméterenként 50 Ft- tal. Várják a véradókat Kisdombegyház. — Ma 8-tól 12 óráig véradást tartanak az egészségházban. A szervezők egyaránt számítanak a kis- és magyardombegyházi véra­dókra. de várják azokat a domb­egyháziakat is, akik valami­lyen okból nem tudtak részt venni az ottani véradáson. Az oldal fotóit Fazekas Ferenc készítette. Battonyáról Arizonába — Módszere: lézerspektroszkópia Itthon szeretne boldogulni A 34 éves Ujj László immár második éve dolgozik Ameri­kában az Arizona Egyetemen. A közelmúltban előadást tar­tott a Müncheni Műszaki Egyetemen. Európai tartózko­dását felhasználta arra is, hogy meglátogassa a Battonyán élő szüleit. Az ifjú magyar tudós­sal a szülői házban beszél­gettünk. — 1977-ben érettségiztem Battonyán, a Mikes Kelemen Gimnázium matematika tago­zatos osztályában. A katona­ság után a szegedi egyetem fizikus szakán folytattam ta­nulmányaimat, 1983-ban kap­tam diplomát. Még ebben az évben átkerültem Pécsre, a Ja­nus Pannonius Tudomány- egyetemre tanársegédnek. Ép­pen ekkor alakult újjá a fizika tanszék, számos kutatási prog­ramot beindítottunk, elsősor­ban a lézerfizikában. A kuta­tással párhuzamosan több éven keresztül a doktori foko­zat megszerzéséért is dolgoz­tam, ezt 1990-re sikerült elér­nem. A disszertációm témája egy olyan speciális lézerspekt­roszkópiai terület volt, amely­nek segítségével a molekulák rezgéseit lehet vizsgálni. A Pé­csett töltött időszak alatt folya­matosan törekedtünk arra, hogy minél több gyümölcsöző külföldi kapcsolatot építsünk ki. Kezdetben elsősorban a szocialista országok egyete­mei jöhettek számításba, így például a Szovjetunió Hullám­fizikai Intézete. E kapcsolat­nak köszönhetően egy félévet tölthettem Moszkvában a Lo­monoszov Egyetemen. Itt si­került tovább fejlesztenem azt a spektroszkópiai módszert, amelyet Pécsett kezdtem el. — Mi következett Moszkva után? — Pécsett szervezőtitkár­ként részt vettem egy nemzet­közi spektroszkópiai, ezt kö­vetően pedig az NSZK-beli Garmisch-Partenkirchenben egy optikai konferencián. Pécsre meghívtunk többek kö­zött amerikai, szovjet, nyugat­német és finn tudósokat. Ezen a konferencián figyelt fel rám, illetve az eredményeimre az egyik amerikai professzor, George Atkinson, aki rögtön meg is hívott az Arizona ál­lambeli Tucson város egyete­mére egy speciális kutatás el­végzése céljából. A professzor távlati terveiben szerepelt az általam művelt spektroszkópi­ai módszer alkalmazása, illet­ve továbbfejlesztése. Ehhez felajánlotta az ottani lézer­rendszert, amely a hazainál sokkal fejlettebb. Tucsonban tulajdonképpen különböző bi­ológiai mintákat vizsgálok, el­sősorban a bakteriorodop- szint. Ez tulajdonképpen egy sejtmembrán, egy nagy fehér­je, benne található a rodopszin nevű molekula. Egyébként ez a molekula biztosítja az embe­ri látást is: elnyeli a fényt, majd annak energiáját továbbítja a környezetének. — Itt a fiatal tudós elkezdi ecsetelni azt a mikrovilágot, amelynek szép­ségeit, rejtelmeit az újságíró képtelen visszaadni. Végül is ennyit ért meg az egészből: — A bakteriorodopszin egy ter­mészetes laboratórium, amelynek segítségével a látást tudjuk vizsgálni. —Mikor tett eleget a meghí­vásnak? — 1991 januárjában érkez­tem meg családostul Tucson- ba. Bence fiam 1985-ben, Eni­kő lányom pedig 1990-ben született, ő nyolc hónapos ko­rában került Amerikába. A fe­leségem matematika—fizika szakos középiskolai tanár, Szegeden végzett, mint én. Tucson Arizona déli részén ta­lálható, egy kősivatag köze­pén, ahol főleg csak kaktuszer­dők nőnek. Ez a föld a cowbo- yok hazája, itt játszódnak a westemfilmek. Maga Tucson, ez a félmilliós város gyönyörű, 2-3 ezer méter magas hegyek veszik körül, a sivatagi hőség miatt ezek kedvelt kiránduló- helyek. Télen, aki teheti, északról leköltözik a déli váro­sokba, így Tucsonban is sok a kiadó bérház, illetve lakás. Nekünk sem volt nehéz talál­nunk egyet, bár az ösztöndí­jam, amiből a családomat is eltartom, alatta van az ottani hivatalos létminimumnak. Ezt csak a tárgyszerűség kedvéért mondom, hiszen a lényeg az, hogy folytathatom a kutatást, hogy a fiam ott kezdte az isko­lát, már másodikos, és tökéle­tesen beszél angolul, senki sem mondja meg róla, hogy nem amerikai. — Megfordult-e a fejében, hogy ön is „amerikai” legyen? — Soha, egyetlen percig sem. A magyarországi gazda­sági-pénzügyi viszonyok sze­rintem még hosszú ideig nem tesznek lehetővé ilyen színvo­nalú kutatásokat. A megoldás mégsem a kinnmaradás, ha­nem a kapcsolatok építése, ápolása. Persze a két szép szemünkért senki nem fogja finanszírozni a hazai kutatáso­kat. Meg kell hát teremtenünk a külföldi cégek érdekeltségét a különböző programokban. Dr. Ujj László itthon, szüleivel Tanári paly ara készül Dombegyház. — A helyi ön- kormányzat Híradója a közel­múltban bemutatta a falu egyik fiatal büszkeségét, a 13 éves Demeter Máriát. Marika 9. helyezést ért el egy országos futóversenyen. Most hírt adha­tunk egy másik dombegyházi kislánynak, Acs Anitának a si­keréről. aki a battonyai gimná­zium III. A osztályos tanulója. Anita nem valamely sportág­ban jeleskedik, hanem — a helyesírásban. — A Sarkadon megrende­zett megyei helyesírási verse­nyen a gimnazisták között én lettem a harmadik — mondja. — Az előzményekhez tarto­zik, hogy „bemelegítésként’' részt vettem a négy- vagy' öt- fordulós háziversenyen. Ezen mindig megszereztem az 1—3. hely valamelyikét. Végül is a tanárok úgy döntöt­tek. hogy én képviseljem Sar­kadon a középiskolánkat A felkészülésben ettől kezdve sokat segített édesanyám és Sándor Lajos tanár úr. Természetesen megkeres­tük a tanár urat is, aki a követ­kezőkkel egészítette ki az Ani­ta által elmondottakat Anitát az Isten is bölcsésznek teremtette — Büszkék vagyunk Anitá­ra. megelőzte számos neve­sebb gimnázium versenyzőjét. Az igazsághoz tartozik, hogy akad még néhány hozzá ha­sonló tehetségünk, sajnos bennük nincs akkora lelkese­dés és kitartás, mint Anitában. Hadd mondjam még el Anitá­ról, hogy magyartanár szeret­ne lenni, ráadásul meglepően jó verseket és novellákat ír, sőt egy regénybe is belekezdett. Kötbér a késésért Battonya. — Nem sikerült a vállalt határidőre (1992. de­cember 15-ére) befejezni Bat­tonyán az önerős telefonháló­zat-fejlesztést A „csúszás” miatt a helyi önkormányzat bejelentette kötbérigényét a Matáv Szegedi Igazgatóságá­nak. Várhatóan annyiszor öt­ven forintot térítenek vissza minden telefonígénylőnek, ahány nappal túllépte a beru­házó az eredeti határidőt. Csökken az ára, és mégis többe kerül... Battonya és környéke. — A Dél-békési Önkormányzatok Vízmű Vállalata (röviden: Délbékésvíz, székhelye: Me- zőkovácsháza) döntött az idei víz- és csatornadíjakról. E sze­rint a vállalatot létrehozó te­lepüléseken január 1-jétől a la­kossági vízdíj 34 Ft lesz, szem­ben az eddigi 34 Ft 70 fillérrel. Sajnos a csökkenés csak lát­szólagos, hiszen ez az ár nem tartalmazza a 6 százalékos áfát. Erről viszont nem az újon­nan létrejött vállalat tehet. 1993. február 2., kedd Reszel az ördög Nem szeretnék hasonlatossá válni ahhoz a példabeli cigányhoz, aki télen lelkesedett a vályog vetésért, nyáron meg a putri hűvö­sében ábrándozott a tuskószedésről. Eszembe jutott gyermekkorom két nagy nyári munkája, az aratás és a cséplés. ízlelgetem a már-már feledésbe merült szavakat: takaróvessző, marokszedő; ete­tő, kévevágó, törekhordó, rudas, kazalrakó. S aztán egy­szeresük beugrik a „szalmahúzás”. Ez a szó viszonylag új keletű, tartalma nagyjából ennyi: a kombájnok után maradt szalmakupacokat úgy gyűjtik össze két traktorral, hogy a traktorokat egy drótkötélpárból és lécekből eszkábált kerí­tésszerű alkalmatossággal összekapcsolják. A gépek egy­mással párhuzamosan haladnak, maguk után húzva a „kerí­tés" előtt gyarapodó szalmarakást. A „kerítés" alsó kor- cán, az egyik drótkötélen áll egy gyalogmunkás, hátrafeszí­ti a léceket, nem engedi felcsúszni a rácsot. A szalmahúzás szünidős diáknak kiváló elfoglaltság, néhány nyáron ma­gam is csináltam. Az MTZ-sek— utalva gimnazista voltom­ra — gyakran példálóztak egy püspökkel, akinek valame­lyik szegény rokona azt mondta: „Látod, ha nem reszelt volna az ördög annyira a reverendáért, itthon már számadó juhász lehetnél.” Hát... nem is tudom, püspök szeretnék-e lenni, ha újra­kezdhetném, vagy juhász. A kérdés persze elméleti. Gyaní­tom, itt és most —sorstársaimmal együtt — a vályogvetés­sel vagy a tuskószedéssel is be kellene érnem, n JLl ^ Komputer nélkül nem megy! Battonya. — Vancsa István 1985-ben szerezte meg mate­matika—fizika szakos tanári diplomáját. A debreceni egye­temi évek után az ambiciózus fiatalember pályafutása a bat­tonyai középiskolában folyta­tódott. — Battonyán kezdtem el igazából érdeklődni a számí­tástechnika iránt — bocsátja előre. — A kezdeti időszak nehéz volt, hiszen ekkor még meglehetősen kevés híve volt itt a komputerizációnak. A 111-ben tartott előadásaimon kifejezetten arra törekedtem, hogy minél több embert „meg­fertőzzek”, azaz megnyerjek ennek a nemes ügynek. 1989- ben jelentkeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem számítástechnika szakára. A kétéves posztgraduális képzés végén újabb egyetemi diplo­mát szereztem. Ennek birtoká­ban már fakultációs keretek­ben folytathattam a számítás- technika oktatását a ül—IV. évfolyamon. Az itt végzők — együtt az érettségi bizonyít­vánnyal — számítógépkezelői és operátori oklevelet kapnak. — Úgy tudom, nem csak a ■fakultációsokat oktatja. — Ennek az az oka, hogy a környéken rajtam kívül más alig foglalkozik ezzel. Pedig az itteni emberekben is meg­van az igény a felzárkózásra. Ezt felismerve hirdetek rend­szeresen IBM-tanfolyamokat, melyeket a középiskola szá­mítástechnikai kabinettjében tartok. Miből jött létre ez a kabinet? Részben az intéz­mény saját forrásaiból, rész­ben pedig a különböző pályá­zatokon nyert pénzekből. — Közismert önről, hogy tud pályázni. — Valóban. Legelőször a művelődési központnak sze­reztünk egy IBM kompatibilis gépet teljes perifériával, majd két lépcsőben kialakítottuk a középiskola 8 munkahelyes számítógépes hálózatát. — Közben vezette a felnőt­teknek szervezett tanfolyamo­kat. — Igen, most is van egy tanfolyamunk a Művelődési és Közoktatási Minisztérium jó­voltából. A közművelődési szakemberek átképzésére kiírt pályázaton 75 ezer forintot nyertünk. Ez az összeg fedezi a tanfolyam összes költségét, sőt még egy modemet és egy nyomtatót is tudok vásárolni a leendő információs központ részére, melyet a városi könyv­tárban szeretnék berendezni. Ennek segítségével a nemzet­közi és a hazai adatbázisok pillanatok alatt elérhetők lesz­nek Battonyáról is. Aktív iskola Battonya. — A Köznevelés ja­nuár 29-ei számában olvasható a román általános iskola igazga­tójának, Alexandra Blagának „Unele consideratii privind di- dactica scolii active in scolile nationalitatilor” című cikke. A szerző abból indul ki, hogy a nemzetiségi iskolák tanulói ál­talában alacsony szinten beszé­lik anyanyelvűket, ezért a nyelvoktatás hagyományos módszerét szükséges lenne összekapcsolni az úgynevezett aktív módszerrel. Ennek a lé­nyege a következő: az iskola ne csak nyelvi órákon foglalkoz­zék nyelvtanítással, illetve gya­korlással. hanem az egy éb tan­órákon is. ,.A matematika tan­tárgy’ magas óraszáma jó alkal­mat ad az anyanyelv gyakorlá­sára” — ez a Blaga-írás egyik fontos megállapítása. Vancsa István közművelődési dolgozókat oktat

Next

/
Thumbnails
Contents