Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-16 / 39. szám
^ÉKÉS MEGYEI HÍRLAP KÖRKÉP 1993. február 16., kedd Bemutatkozik a Bárka Sajtótájékoztató színhelye lesz ma délelőtt 11 órakor a békéscsabai Szt. Johannes Kávéház, ahol bemutatkozik a Bárka című irodalmi és művészeti folyóirat. A szerkesztők olyan szellemi műhelyet szeretnének indítani, „amely kilép az életbe”. Költségvetés Dobozon A nagyközség önkormányzatának idei költségvetése szerepel egyebek mellett a dobozi képviselő-testület mai, Dórakor kezdődő ülésének napirendjén. Ezen kívül a képviselők várhatóan rendeletet alkotnak a testület és szervei szervezeti és működési szabályzatáról, illetve a polgármesteri hivatal ügyrendjéről. Baj van a KGST-vel A gyulai piacról rendez fórumot az Aranykereszt étterem emeleti helyiségében ma 19 órától a Gyulai Vállalkozók Egylete. A rendezvény nyílt, bárki részt vehet rajta. A végére elfogyott a testület Vésztő önkormányzata múlt heti ülésén megtárgyalták és elfogadták a februári falugyűlés anyagát, melyet az előző évek gyakorlatának megfelelően a település öt különböző területén, február 22—26 között esténként tartanak majd. A tájékoztató tartalmazza az előző év gazdasági beszámolóját, ismerteti az ez évi terveket, a fontosabb testületi döntéseket és kitér egyéb, közérdeklődésre számot tartó kérdésre is. Ezután rendeletet alkotott a szociális igazgatási hatáskörök ügyében. A bejelentések előtt azonban a nátha miatt egyébként is foghíjas testület két tagjának egyéb elfoglaltsága miatt el kellett mennie, így á testület döntés- képtelenné vált és idő előtt befejezte munkáját. S. 0. S. Békéscsabai Konzervgyár! (Folytatás az 1. oldalról) lió forint azonban nem feltétlenül elvetendő, mert ha február végéig nem lesz meg az új tulajdonos, akkor a Békéscsabai Konzervgyár 1993-ra nem tudja megkötni a termeltetési szerződéseit a termelőkkel. Akkor pedig az idei év „kimaradna”, s a konzervgyár értéke tovább csökkenne. Nincs idő újabb kiírási procedúrára — mondták a képviselők. Az időhúzással ráadásul veszélybe kerülne az a 102 millió forint tartozás is, amellyel a konzervgyár a kistermelőknek tartozik. Dr. Fu- taki Géza és Pelcsinszki Bo- leszláv szerint egyedüli megoldás lehet, ha a meglévő pályázatokból egy olyan konstrukciót gyúrnak össze, hogy meglehessen találni az új tulajdonost, tulajdonosokat. A 2— 300 millió forint vételáron túl legalább további 8—900 millió forint kellene a termeléshez szükséges fogyóeszközök fedezetére. A képviselők leszögezték: nem kellett volna a konzervgyárnak idáig eljutnia, meg lehetett volna menteni a végveszélytől, ha nem hagyják mind rosszabb pozícióba sodródni az idő előrehaladtával. A konzervgyár ma még megmenthető, de holnap már késő lesz. Dr. Ancsin György igazgató megerősítette a képviselők véleményét, mely szerint csak a gyors privatizáció jelentheti a túlélés esélyét. Az elmúlt években sokadszor írok a Hírlap hasábjain a konzervgyár átalakulásáról, privatizációjáról. S ahogy telnek a hónapok, úgy kerül szemünk láttára mind reménytelenebb helyzetbe a sok ezer Békés megyeinek munkát adó üzem. S nem a sors akarja így, nem a végzet diktálja a feltételeket. Ott van a Gyulai Húskombinát példája, amely bizonyítja, hogy lehet időben meghozott jó döntéssel helyzetbe hozni privatizáció előtt álló vállalatokat. Az sem törvényszerű, hogy a privatizációk kapcsán egyre vaskosabb pletykák szülessenek, és egyre több ember veszítse el munkahelyét, megélhetésének utolsó forrását. A konzervgyárban immáron csak napokig élhet a jövő reménye... Lovász Sándor A koldus szerint szinte édestestvérek koztam Czégény Imrével. Akkoriban teljesen elhagyta magát, búskomorságban éjszakázott hetekig a váróban. Most mosolyog és árad belőle a szó. Aztán újabb vasútállomási ismerősök érkeznek, a vándor- köszörűs és élettársa. — A cikküknek is szerepe van abban, hogy ide kerülhettünk — mosolyog az asszony. — Éppen abban a lépcsőházban dolgoztunk, ahol Julika, azaz Tamás Bélá- né lakik. Felismert bennünket az újságbeli képről és felajánlotta a szállást. Hát ég és föld a különbség a váróterem és e között. Amikor búcsúzunk, az „üzemrendész” ugatással köszön el. Ez így van rendjén, hiszen kutya az „illető”, német juhász, Cézárnak hívják és éppen most született kicsinye. Ja és még valami. A kutyamen- helyről hozták, tehát hajléktalan. Talán ezért is vigyázza hűségesebben ember sorstársait. Nyemcsok László (Folytatás az 1. oldalról) szűrjük őket, családiasabban élünk és a szomszédokkal is sikerült jó viszonyt kialakítani. Ezt erősíti meg a templom elől jól ismert koldus, Balog István és lelkünkre köti, írjuk meg: ők egy nagy család, akik segítik és szinte édestestvéreknek tekintik egymást. Közben előveszi „munkaeszközeit”, a párnát, a koldussapkát, majd a napi bevételt számolja, ami öt forint körüli összeg. A társaságban én is akadok ismerősre, ugyanis egy-két éve egy vasútállomási riport kapcsán találBalog István napi bevétele 5 forint volt fotó: lehoczky péter „INKÁBB VAGYOK ELEVEN KUTYA, MINT DÖGLÖTT OROSZLÁN.” (Salamon könyve) Gyomaendrőd város jegyzője az 1993. évi II. törvénynek megfelelően a részarány-földtulajdonosok közgyűléseit február elején összehívta. A közgyűléseken a részarány-földtulajdonosok egyharmada nem jelent meg, így a törvénynek megfelelően a bizottságok csak részben lettek megválasztva. Az első részarány-földtulajdonosok közgyűlésén meg nem jelentek részére az alábbi időpontokban újabb közgyűlést tűzök ki. 1. A Gyomaendrődi Alkotmány Tsz-nél érdekelt részarányföldtulajdonosok részére: 1993. február 24-én délután 14 órakor a Katona József Művelődési Házban (Gyomaendrőd, Kossuth u. 9.). 2. A Gyomaendrődi Győzelem Tsz-nél érdekelt részarányföldtulajdonosok részére 1993. február 22-én délután 14 órakor a Katona József Művelődési Házban (Gyomaendrőd, Kossuth u. 9.). 3. A Gyomaendrődi Béke Tsz-nél érdekelt részarányföldtulajdonosok részére 1993. február 25-én délután 14 órakor a Déryné Művelődési Házban (Gyomaendrőd, Blaha L. u. 21.). 4. A Gyomaendrődi Lenin Tsz-nél érdekelt részarányföldtulajdonosok részére 1993. február 23-án délelőtt 10 órakor a Déryné Művelődési Házban (Gyomaendrőd, Blaha L. u. 21.). Kérem, hogy az első közgyűlésen részt nem vett részarány-földtulajdonosok a teljes földkiadó bizottságok megválasztása érdekében a közgyűlésen megjelenni szíveskedjenek. GYOMAENDRŐD VÁROS JEGYZŐJE Erkel Ferenc-emlékév, 1993 Országos megnyitó Gyulán Június 15-én lesz száz éve, hogy elhunyt Erkel Ferenc, aki nagyszabású életművet hagyott az utókorra. Mindenekelőtt a Himnusz zenéje és a magyar nemzeti opera megteremtése fűződik a nevéhez. Tegnap Gyulán, a városházán tartotta elnökségi ülését az Erkel Ferenc Társaság és a helyi ünnepi programok szervezésére alakult emlékbizottság. Az országos jelentőségű rendezvények sorából a szülőváros ugyancsak kiveszi részét és önálló eseményekkel készül. Március 15-én a gyulai zeneiskolában a hagyományhoz híven ősbemutatóval is szolgáló hangversennyel kezdődik az országos rendezvénysorozat. A városban számos zenei esemény lesz, rangos társulatok, együttesek, előadóművészek közreműködésével. Tavasszal a tiszántúli megyék ifjúsága zenei műveltségben verseng, a döntőt Gyulán rendezik. Júniusban kétnapos tudományos emlékülésre kerül sor a városban, amely többek között a szövetkezeti kórusok országos találkozójának is helyet ad. Élvonalbeli sportesemények zajlanak. Gyuláról, Pozsonyból, Kolozsvárról, Erkel városaiból kerékpáros emléktúra indul, amely a zeneszerző halálának napján budapesti sírjához érkezik. Nemcsak a gyulai, az országos naptár is bővelkedik eseményekben. Mint dr. Bónis Ferenc zenetörténész, az Erkel Társaság elnöke és Erkel Tibor alelnök, minisztériumi főosztályvezető elmondta, a legjelentősebbek listája 60— 70-et tart számon. Zenetudományi kötet jelenik meg, kiállítások nyílnak, CD-lemeze- ket adnak ki, szobrokat és emléktáblákat avatnak az országban. Sajnálatos, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzet szerint a megyei múzeumok igazgatósága nem tudja felújítani Erkel gyulai szülőházát, amely várhatóan az országos érdeklődés középpontjába kerül. Csupán az itteni emlékkiállítás bővítésére vállalkozhatnak. Sz. M. Régi reflexek Gyomaendró'dön (Folytatás az 1. oldalról) testület döntése során figyelmen kívül hagyott, nem tartotta tiszteletben a kisebbség jogát. Régi gyakorlatot követett az önkormányzat akkor is, amikor az általános iskoláknak az állami normatív támogatáson és a saját bevételén felül önkormányzati támogatást nyújtott. Az 1 -es iskolának 5 millió 984 ezer forintot, a 2- es számú iskolának 4 millió 915, a 3-asnak pedig 1 millió 24 ezer forintot juttatott a testület. Ezt semmi sem indokolja, ha csak az nem, hogy korábban is így csinálták. De mondok mást. Amikor a költségvetés szűkössége bebizonyosodott, akkor olyan döntés született, hogy 4 százalékot mindenkitől elvonnak arányosan, nem megfelelő előkészítés során. így az esélyegyenlőség lehetősége sincs meg. Nem történt a költségvetési rendelet elfogadása előtt energetikai átvilágítás sem. Van olyan intézmény, ahol például két tanterem is van, míg a másik iskolában egy sem, és van olyan iskola, amelynek nyolc különálló épülete is van. Az előkészítéskor nem vették kellően figyelembe az intézményvezetők véleményét. Ugyanez történt a ruhapénzek megállapítása során is. Tavaly a városban aránytalanul mindenütt másképpen fizettek ruhapénzt. Megegyeztünk, hogy az idén ezt egységesítjük. Ez sem sikerült. Csak a polgár- mesteri hivatalnál lesz az idén ruhapénz. Véleményem szerint sérelmet szenvedett az önkormányzat rendeletalkotása során a közalkalmazotti törvény 4. § (5) bekezdése, amely az ön- kormányzatnak véleményez- tetési kötelezettséget ír elő az intézményi szakszervezetekkel. Ez nálunk nem történt meg. Ugyanez a törvény azt mondja, hogy azokkal a szak- szervezetekkel feltétlenül véleményeztetni kell, amely az intézményi dolgozók 10 százalékát tömöríti. Ezeket a fenntartásaimat a képviselő- testületi ülésen elmondtam, ám véleményemmel egyedül maradtam. Ezért a köztársasági megbízott úr hivatalához fordultam, s kértem, hogy az alábbi két kérdésemre adjanak választ. 1. Az önkormányzat törvényesen járt-e el, vagy megsértette a közalkalmazotti törvényt? A második: A törvény szellemében járt-e el a gyomaendrődi önkormányzat? Várom dr. Farkas László válaszát — tájékoztatott bennünket Gellai József alpolgármester. PappJános Vita a nyugdijakról Az Országgyűlés hétfői ülésnapján számos törvényjavaslat részletes vitáját fejezte be. Az esetek többségében a vita megnyitása csak formailag volt szükséges—hogy a képviselők benyújthassák módosító indítványaikat — sa vitákban nem akadt felszólaló. Kivételt képezett ez alól a nyugdíjemelés kérdése. Kátay Zoltán (MDF) amellett érvelt, hogy az egyéb folyósításoknál, az eredeti javaslatban szereplő összegnél magasabb értékek szerepeljenek. Jobb lesz, mint Gergátz? Szabó János Gyó'r-Sopron megyei képviseló't a 36-ok jelenlegi frakcióvezetőjét jelöli a miniszterelnök a földművelésügyi miniszter posztjára. Jobb lesz-e, mint Gergátz Elemér? — kérdeztük a mezőgazdasági bizottság elnökét és egyik tagját. Zsíros Géza (36-ok): — Gergátz Elemér mielőtt vállalta a miniszteri feladatot, egy percet nem vett részt sem a politikai, sem a szakmai harcokban. Ebből következett az, ami, sajnos, történt. Ehhez, képest a két év során nagyon szépen beletanult a dolgokba. Szabó János, mint a frakciónk tagja, ezekben a folyamatokban részt vett, politikai, jogi szempontból utcahossznyi előnnyel bír Gergátz Elemérhez képest. Vitathatatlan tény, hogy a szakmával nem foglalkozott, illetve nem is ismeri azokat az országos összefüggéseket, ami mondjuk fontos lenne. Azt hiszem, hogy amennyiben egy jó kabinetet és egy jó kabinetfőnököt fog működtetni a minisztériumban, akkor a szakmai vitát azok lefolytatják, neki csak politikai feladatai lesznek. Glattfelder Béla (Fidesz): — Attól félek, hogy nem lesz jobb. Szerintem a minisztercserét nem szakmai, hanem politikai szempontok vezérelték. Gergátz Elemér nem volt a legjobb mezőgazdasági miniszter, akit életemben láttam, de neki legalább mezőgazdasági végzettsége volt, állatorvosi egyetemet végzett. Szabó János jogász és nem rendelkezik számottevő mezőgazda- sági képzettséggel. A mezőgazdasági bizottságnak nem tagja, a parlamentben még egyszer sem nyilvánult meg, úgyhogy mindenképpen olyan terepre kerül, ami számára új. Én azt remélem, hogy higgadt, kiegyensúlyozott politikát fog folytatni és arra fog törekedni, hogy amit a kisgazdapárt eddig kárt okozott a mezőgazdaságban, azt megpróbálja helyretenni. Egyébként félek attól, hogy ez nem fog megtörténni, lévén hogy Szabó János egy ízig-vérig kisgazda politikus és vélhetően azok a kedvezőtlen tendenciák, amelyek eddig hatottak a mezőgazdaságban, folytatódni fognak. A minisztercserétől nem várok jobbulást, reménykedem abban, hogy rosszabb sem lesz. S. Á. Sarokba szorítva Görények, patkányok, lovak A sajtóval — elmondása alapján —jó viszonyt kialakítani szándékozó miniszterelnökünk becézte a címben felsorolt állatoknak az újságírókat. A szakma néhány képviselője zokon vette a kormányfői besorolást, az edzettebbek meg sem hallották, s akadtunk olyanok is — az életet minden megjelenési formájában tisztelők —, akik örültünk neki. Eldurvult világunkban állatnak lenni sok esetben meg- tisztelőbb, mint az emberek közé tartozni. Az emberi agresszivitást vizsgáló szociálpszichológusok szerint az embert vadállatnak nevezni az állatokra nézve sértő. Anthony Storr Emberi agresszió című könyvében így fogalmaz: „Sehol a természetben nincs példája annak, amilyen kegyetlenül bánunk mi egymással. A szomorú tény az, hogy mi vagyunk a legkegyetlenebb és a legirgalmatlanabb faj, amelyet valaha is hátán hordozott a föld...” Talán megértik ezek után, ha már választhatnék a békés állati lét, avagy a korbácsával fenyegetőző állatidomár lénye között, akkor — nyugodt lélekkel, emelt fővel — az előbbi mellett döntenék. —Lenthár—
