Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-15 / 38. szám
1993. február 15., hétfő HAZAI TÜKÖR \ Ismétlés a részarányért Mezőkovácsházán a hétvégén került sor a téesz részaránytulajdonainak rendezését célzó közgyűlésre, amelyre 1716 tagnak küldtek ki meghívót. Ezen az ülésen kellett volna megválasztani a 17 tagú földkiadó bizottságot is. Mivel azonban a közgyűlésen nem jelent meg a résztulajdonosok egyharmada, így a törvényben előírt 9 fő megválasztására került csak sor. A hiányzó bizottsági tagokról február 20- án 9 órától a polgármesteri hivatal nagytermébe összehívott ismételt ülésen döntenek. Itt azonban már csak azoknak a részarány-tulajdonosoknak kell részt venni, akik az első alkalommal nem voltak jelen. Mátyás király új csizmája Régi hagyomány a békéscsabai szlovák iskolában, hogy februárban teadélutánt rendeznek. Ilyenkor kötetlen beszélgetésekre kerül sor a szülők és a pedagógusok között. A tanulók műsorral lepik meg a szülőket és a vendégeket. Képünkön az a pillanat látható, amikor a szegény varga új csizmával ajándékozza meg Mátyás királyt A mesét a 3. osztályosok adták elő FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Élethivatása gyógyszerész Nagy érdeklődéssel figyelte a lakosság Mezőkovácsházán az Árpád utcán megkezdett új beruházást, egy magángyógyszertár építését. Kenéz Sándor, az állami gyógyszertár vezetője még a tavalyi évben döntött úgy, hogy önállósítja magát. Az elhatározást tett követte és év végére megnyílt az új vállalkozás Tília patika néven. — E szakmában is elindult a privatizációs folyamat, amely azonban meglehetősen lassan haladt—kezdi az indítékoknál. Számtalanszor tapasztaltam, hogy a betegek csak hosszú sor- banállás után jutnak gyógyszerhez. Az árubeszerzés sem ment zökkenőmentesen, valamint az esti és hétvégi ügyeletek is meg- terhelőek voltak. Az ésszerű változtatások megoldása nehézkesen haladt. Nem bántva a régi gyógyszertári rendszert, de a vállalkozás éppen ebből, a bürokratikus munkából adott alkalmat a kiugrásra. Tágabbak a lehetőségek és rugalmasabban tudunk alkalmazkodni az igényekhez. Egyébként ugyanazokat az előírásokat kell betartanunk, mint bármelyik állami gyógyszertárban. —Mi kellett az induláshoz? — Az önkormányzattól megvettük a régi gamesz épületének egy részét 2,5 millió forintért, amelyet átalakítottunk. Két hónap alatt fejeztük be az építkezést, egyrészt saját erőből, másrészt starthitelből. Az ön- kormányzat, a volt kollégák, sőt a társadalombiztosítás megyei igazgatósága is sokat segített az indulásban. Ma már elmondhatjuk, hogy egy kulturált, szakmailag is megfelelő létesítményt sikerült kialakítani, ami elsősorban a lakosságnak jelent előnyt. Például amikor az állami gyógyszertár leltározott, mi nyitva voltunk és fordítva. — Sokan megkérdőjelezik, hogy van-e létjogosultsága egy ilyen kis\’árosban két gyógyszertárnak. Ön hogy látja? — Mondhatni egy hónap alatt felfedeztek bennünket a betegek. Először sokan azt hitték, hogy itt drágábbak lesznek a termékek, de meggyőződhettek ellenkezőjéről. Lassan kialakult az állandó vevőkör. Van rá igény. Egyébként itt mások a lehetőségek is. Mert a beteget mi érdekli? Be tudom-e szerezni a szükséges gyógyszert és, hogy milyen gyorsan kapja meg. A gyógyszerek mellett egyéb gyógynövényeket, egészséges életmódhoz tartozó termékeket is árulunk külön, önkiszolgáló formában. Szeretnénk kicsit családias, em- berközelibb szolgáltatást biztosítani. A munkát 4 szakszemélyzet végzi és igyekszünk egyedi igényeket is kielégíteni. Talán nem érdektelen, hogy szombaton délelőtt is nyitva vagyunk. —Tervek? — Szeretnénk még a komputerbázisunkat erősíteni, olyan készítményeket hozni, amelyeket elviselhető árral és gépesített háttérrel tudunk gyártani. Hosszabb távon gondolkodunk a külkereskedelmi jog megszerzésén, valamint Végegyházán szeretnénk egy szűkített idejű, gyógyszertár jellegű fiókot nyitni. Nem félünk a megmérettetéstől, az egészséges versenyszellem pedig hasznos is lehet. Reméljük megéri! HalasiMár1a Családias légkört szeretnének kialakítani a mezőkovácsházi magángyógyszertár tulajdonosai fotó: lehoczky péter Visszhang Pontosítás egy cikkhez A Békés Megyei Hírlap 1993. fehurár 8-ai számában Kiss A. János aláírásával A ,,Bűnme gelőző" elnök bűne Saolin(k) címmel megjelent cikkben a Békés Megyei Munkaügyi Központra is történik néhány félrevezető utalás, amelynek pontosítását — a lap olvasóinak reális tájékoztatása, a tények valósághű közreadása céljából-—feltétlenül szükségesnek ítéljük. Támogatás iránti kérelemmel nem Kneife! Antal kereste meg központunkat, mint ahogyan a cikk sugallja, hanem az általános gyakorlatnak megfelelően azok a munkanélküliek, akik a Saolin Egyesület által meghirdetett testőrképző tanfolyam képzési költségéhez kértek hozzájárulást. E kérelmek elbírálása a munkaügyi központ mérlegelési jogkörébe tartozik, a döntést egyedi elbírálás alapján, az eset összes körülményeire figyelemmel hoztuk meg. A képzési támogatás nyújtásának legfontosabb szempontja, hogy a képzés olyan képesítést vagy ismeretet nyújtson, amely növeli a munkanélküli munkavállalói esélyeit. A Saolin által meghirdetett és megszervezett tanfolyam ilyennek ígérkezett. Megítélésünk szerint senki sem vonja kétségbe azt, hogy testőrök és vagyonőrök iránt létezik társadalmi igény. A megyei munkaügyi központ tehát nem állt kapcsolatban a Saolin Egyesülettel, a központ a munkanélkülieket támogatta, velük kötött megállapodást. A támogatott munkanélküliek a megállapodásban vállalt kötelezettségeiket teljesítették, a tanfolyam sikeres elvégzését igazolták. Az első tanfolyam ideje alatt központunk ellenőre a helyszínen ellenőrzést végzett arra vonatkozóan, hogy a támogatásban részesülő hallgatók részt vesznek-e a tanfolyamon. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a támogatott hallgatók jelen voltak, és folyt a képzés. Annak ellenére, hogy pillanatnyilag a támogatott munka- nélkülieknek csak egy része tudott elhelyezkedni, úgy gondoljuk, hogy a képzésbe történt befektetés hosszabb távon megtérül. Dr. Nagy Ágnes, a Békés Megyei Munkaügyi Központ igazgatója A kovácsházi telefonbővítésről A Békés Megyei Hírlap 1993. január 19-ei számában Telefonbővítés címmel megjelent cikkre értesítem, hogy az abban írtak félreértések miatt téves információkat tartalmaznak. A mezőkovácsházi telefonbővítést is tervezem, amelyről a helyes tájékoztatás a következő: A terület távközlésfejlesztési stratégiájának kidolgozása folyamatban van. A Magyar Távközlési Részvénytársaság az állami szervek egyetértésével dolgozik és az aktivitását is ez az együttműködés határozza meg. Mivel a távközlés felülről építkezik, ezért az első lépcsőben az optikai gerinchálózat és az úgynevezett primer körzeti csatlakozó pontok épülnek meg. Ez a hálózata központjaival együtt országos szinten már részben elkészült. Mezőkovácsháza az orosházi körzetbe tartozik. A városban Orosháza tárolt programvezérlésű központjának egy kihelyezett fokozatát, a digitális RSU típusú központot fogjuk telepíteni. A jelenlegi helyzetben a pénzügyi lehetőségek Mezőkovácsháza 1993-ban történő telefonfejlesztését nem teszik lehetővé. Kálmán Miklós fejlesztési igazgatóhelyettes, MATÁV Szegedi Igazgatósága * Csak a rend kedvéért jegy ezzük meg, hogy az említett cikkből egyértelműen kiderül, hogy munkatársunk Mezőkovácsháza alpolgármesterétől szerezte az információk A hiba tehát — hogy stílszerűen fogalmazzunk — nem a mi készülékünkben vo*k Szerkesztőség Privatizációs pályázat, kérdőjelekkel Szeghalmon gyakori beszédtéma a helyi állami gazdaság további sorsa, mely több száz embert érint. Most az egyik üzemegység pályázat útján történő értékesítése és több kisebb egység árverezése során merültek fel kérdőjelek. Vegyük sorra a történteket. Beszélgetőpartnerem Rácz Sándor, aki tavaly még a gazdaságnál dolgozott, ám most vevőként vett részt a kótpusztai hízómarhatelep árverésén. —Hogyan zajlott le az árverés? — „Az egész onnan indult, hogy két volt kollegámmal együtt úgy gondoltuk, megpróbálunk közösen gazdálkodni. Kótpusztára gondoltunk, amit a gazdaság decentralizált privatizáció keretében árverésen kívánt értékesíteni. Itt 400 férőhelyes hízómarhatelep és kb. négyszáz hektár viszonylag jó minőségű föld található. Az első két licitálás sikertelen volt, a harmadikra jelentkeztünk mi. Még előtte megpróbáltunk ajánlatot tenni a vállalati biztosnak, hogy az értékesítést kapcsolják össze a telepet körülvevő földterületek hosszú távú bé- relhetőségével, hiszen az állattartó telep nem működtethető termőföld nélkül. Ezt visszautasították. Mi az Állami Vagyonügynökség felé jeleztük, hogy megítélésünk szerint megfelelő nagyságú földterület bérlése nélkül a telep eladhatatlan. Ok a vállalati biztoshoz utaltak egyeztetésre. A harmadik árverésre megtettük hivatalos ajánlatunkat Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az árverésre kínált telep üresen álló, jelenleg nem működő egység, amely mindössze 21 hektár szántó földbérleti lehetőséggel alig forgalomképes, szinte nincs is érdeklődő. Ismerve a gazdaság anyagi gondjait, nem értem, miért nem úgy kínálnak valamit eladásra, hogy az működjön is. Az árverésen mindössze még két ajánlat volt a felkínált hat egységre a miénken kívül, információim szerint mélyen áron alul. Döntés az ajánlatunk ügyében még nincs, ez az ÁVÜ hatásköre.” Ugyancsak „kócos” ügy a halasi kerület pályázati kiírása, ahol a vagyonértékelés szerinti ár 106 millió Ft. Az első pályázatot a vagyonügynökség nem hagyta jóvá, meg kellett ismételni. Januárban megtörtént a pályázat meghirdetése, de kicsit furcsa módon két olyan újságban (Világgazdaság, Esti Hírlap), amelyek Szeghalmon alig hozzáférhetőek és a hozzáértő érdeklődők szerint az 1992. évi LIV. törvényben foglaltaknak sem tett eleget Az a véleményük, hogy a pályázat kiírása kirekesztő módon történt nem volt biztosítva a törvény által megkövetelt esélyegyenlőség. Természetesen megkerestük ebben az ügyben az állami gazdaság vállalati biztosát, Kovács Gyulát is, aki Tárnok Sándor általános igazgatóhelyettessel együtt fogadott. Először szerettünk volna a gazdaság általános helyzetéről tájékozódni, ám erről nem kívántak nyilatkozni. Annyit tudtunk meg, hogy a halasi kerület értékesítése a vállalati decentralizációs terv része és a károlyderéki juhászattal együtt pályázattal kívánják eladni. Arra a kérdésre, hogy minden rendben volt-e a pályázat kiírásánál, egyértelmű igennel válaszoltak, a fenti törvényben foglaltaknak eleget tettek. Visszautasították azt a vádat, hogy nem volt meg az esély- egyenlőség a leendő pályázók között, hiszen mindenki, aki pályázni akart, 50 000 forintért ajánlati dokumentációt vásárolhatott, amelyben minden megtalálható volt. Az ajánlat a pályázó kérelmének megfelelően üzleti titokként kezelendő, így arról nem kaptunk felvilágosítást A telepek értékesítésével kapcsolatban megtudtuk, hogy az árverés csak üres épületre vonatkozhat, amiben jószág, takarmány és munkaerő van, azt csak pályáztatni lehet. A telepekkel együtt földbérletet is lehet szerezni, ezek nagysága telepenként változik, de esetenként a több száz hektárt is elérheti. Most azonban a jóváhagyott decentralizációs terv értelmében csak az abban megjelölt nagyságú földterület bérbeadásáról lehet szó, ez például a halasi területnél a 106 millió forintos vételárhoz mindössze 847 hektár szántó bérleti lehetőségét jelenti. Azt is elmondták, úgy érzik, valakik megpróbálják lehetetlenné tenni a gazdaság átalakulását, melynek elmaradása esetén a felszámolás következne, amikor potom pénzen nagy értékű eszközöket, épületeket lehetne megvásárolni. Tájékoztattak végezetül arról, hogy a harmadik árverésen Vésztő-Mágorra a kikiáltási ár 80%-ával, Földházzugra 50%- ával, míg Kótpusztára 30%- ával volt érvényes ajánlat. Ennyit sikerült megtudnunk az ügyekről, melyekben a végső szót az Állami Vagyonügynökség mondja majd ki, várhatóan még ebben a hónapLehet, hogy valakik megpróbálják lehetetlenné tenni a gazdaság átalakulását?
