Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-13-14 / 37. szám
àRÉKÉS MEGYEI HÍRI jf MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1993. február 13-14., szombat-vasárnap Swayze, A Puszta acél című amerikai film magyarországi premierje február 19-én lesz. Nomad, a főszereplő, A végzet harcosa: Patrick Swayze. A homályborította jövőben magányos vándor vág keresztül a sivatagon. A háborúk dúlta világ még nem tért magához a csapásoktól, a víz a legnagyobb kincs, s ritkák a termékeny oázisok. A pusztasáa végzet got a buckalakó mutánsok uralják, s velük kell mindennap megküzdeni a túlélésért hősünknek, Nomadnak... Swayze rajongóinak hadserege — akik még mint délceg déli úriembert, Orry Maint fedezték föl maguknak az „Észak és Dél” című grandiózus tévésorozatban — talán nem is gondolta volna, hogy Swayze eredetileg magasan harcosa kvalifikált táncos volt, és olyan társulatoknál tökéletesítette tudását, mint a Harkness Balett, a Joffrey Balett és az ABT társaság. Tánctudomá- nyáról mindenki meggyőződhetett a „Dirty Dancing” című filmben. A sok évnyi gyakorlat nagy segítségére volt, amikor a harcművészet fogásait és a gondosan kidolgozott párviadal-jeleneteket kellett elsajátítania a Puszta acélban. Swayze nem is tud olyan időszakra visszaemlékezni életében, amikor a színpad ne játszott volna szerepet életében. Édesanyja, Patsy Swayze, táncos és koreográfus volt, és Patrick mindent megtanult tőle, amint „lábra tudtam állni”. A tánc iránti szeretete és tehetsége hatalmas elszántsággal párosult, és Houston északi külvárosában, ahol felnőtt, kortársai szinte mulattak rajta, micsoda elszántsággal és méltósággal készült minden idejében választott pályájára. Swayze tehetsége és szorgalma azonban meghozta a gyümölcsét: a Broadwayn eltáncolhatta a legnagyobb főszerepeket. S a színház után meghódította a filmvásznat is... A Nyilas Misik iskolája Ahol a lélek művelése létkérdés A szülők és a pedagógusok tapasztalata összecseng: gyermekeink lelki nevelése és ebben a művészet szerepe rendkívül fontos a mai világban, talán fontosabb, mint valaha. A tárgyi tudás, az oktatás az éremnek csak az egyik oldala, a másik a szeretetteljes lelki gondoskodás. Mindkettő akkor lehet igazán eredményes, ha a szülők és a pedagógusok — az otthon és az iskola — képesek együttműködni, egymást segíteni. A művészeti nevelés jelentőségéről beszélgettünk a Békéscsabai 9-es Számú Általános Iskola vezető pedagógusaival. — A lélek művelését, a színház szeretetére nevelést mindig is alapvető kérdésnek tartottuk, és ma különösen annak tartjuk — kezdte beszélgetésünket Széplaky Endréné igazgatónő. — Templomnak tekintjük a színházat, ahová időnként elvisszük a gyerekeket, előtte ünneplőbe öltöztetjük a lelkűket. Azt szeretnénk, ha előadás után emelkedett hangulatban mennének haza. Ez a törekvésünk Miszlay István igazgatósága óta folyamatos és töretlen fogadtatásra lelt a mindenkori színházvezetőnél. Nélkülözhetetlennek tartjuk a gyermekszínházat, de csak azt a gyermekszínházat, amely két alapvető szempontot hajlandó figyelembe venni: az egyik az életkori sajátosság, a másik a magas színvonalú produkció. Hogy miért éppen a 9-es iskolában ültünk le beszélgetni? Ennek több oka van. Nem titok, hogy az igazgatónő férje nyugdíjas színművész, mégsem ez a lényeg. Volt olyan időszak, amikor ebben az iskolában a tanulók 100 százaléka rendelkezett színházi bérlettel, a kicsik gyermekelőadásokra, a felsősök ifjúságira. Nagy szeretettel és hálával emlékeznek Lovas Edit korszakára, aki „európai színvonalra emelte a gyermekszínházat Békéscsabán”. A tanárok szerint azért, mert felismerte: a színház szeretetére már a kisgyermekeket nevelni kell, és azért fáradozott, hogy szakmailag a maximumot nyújtsa. Szó esik a Soós Imre országos művészeti táborról, a rendhagyó irodalmi órák sikeréről. Az iskola és a színház példaértékű együttműködése más téren is megnyilvánult: húsz évvel ezelőtt már volt Légy jó mindhalálig bemutató Békéscsabán! S Nyilas Misire akkor is a 9-es iskolában találtak rá: Maday Emőke játszotta a főszerepet. Mint ismeretes, a jelenlegi Nyilas Misi, azaz Sánta Laci szintén a 9-es iskola tanulója. Az egész nevelőtestület büszke Lacira, aki Nyilas után a Kis Herceg címszerepét is játssza. Túl sok fantázia nem kell ahhoz, hogy kitaláljuk, mekkora terhelést, igénybevételt jelent két ilyen nagy szerep egy ötödikes-hatodikos gyermeknek. S nem árt, ha a pedagógusok szeretik a színházat, hogy elnézzék a diáknak, ha nem készült, ha hiányzik az iskolából, mondjuk félévkor, amikor a jegyeit kellene lezárni. Köszönetét persze nem kaptak (nem is vártak), de még rendes kikérőt sem... Amikor elkezdődtek a próbák, Laci nem ment iskolába. Tanárai aggódnak, felelősnek érzik magukat: kíméletlen a 3 hetes felkészülési idő a premierre, a 2-3 előadás naponta, nincs kettős szereposztás. Laci azt mondta: „Belehalok, hanem lehetek Kis Herceg...” Ezért engedték el. Beszélgetőpartnereim büszkén sorolják a neveket: hány tanulót, színészpalántát adtak már a színháznak! Az Oliver című musical gyerekhadára magam is emlékszem, az volt az iskola fél énekkara. Aztán két kisfiú a Hamlet csabai előadásában. — Igazi barátság volt a színház és az iskola között. Naponta érzékelték a gyerekeink: rajzoltak díszletet, jelmezt készítettek, és olyan boldogok voltak, amikor a színpadon viszontlátták a terveiket — mondja Győr- fi Károlyné igazgatóhelyettes. — Kár, hogy vége lett. Pedig az iskolák azt remélték, hogy a hagyomány folytatódik. A Jókai Színház történetében a gyermekszínház évtizedek óta külön és kiemelten kezelt fejezet volt. Erre a tevékenységre a színház támogatást kapott, itt készültek a televíziós koprodukciók, évente 4-5 gyermekdarabot mutatott be a társulat, és a színészek nem tekintették mellékesnek ezt a feladatot, éppen ellenkezőleg. Tímár Zoltán igazgató-főrendező beiktatása után levélben kereste meg a megye iskoláit, a műsortervhez ötleteiket kérte. A 9-es iskola válaszolt, és a pedagógusok most azt sérelmezik, hogy véleményüket valójában nem vette figyelembe a színház vezetője. Benedicty Gyuláné azt hangsúlyozza, hogy a gyermekekből lesz a jövő közönsége: — A gyermek a legnagyobb kritikus, ha az előadás olyan, hogy azon elcsodálkozik, önfeledten átéli, akkor feltöltődik. Ma azért nagyobb a színház felelőssége, mert a gyerekeket egyre nehezebb olvasásra szoktatni, a rengeteg tévécsatorna, a video eláraszt bennünket. De valódi — irodalmi, esztétikai, erkölcsi — értéket hol kaphatnak? — Nem közömbös, hogy a szülők hogyan viszonyulnak az iskola törekvéséhez — mondja László Istvánné. — A szépérzékre, a jóra igyekszünk nevelni. Volt olyan szülő, aki egy-egy szép előadás után örömmel újságolta, hogy újra el kellett vinni a gyermekét, mert annyira tetszett az előadás. Most kicsit félve nézünk a Kis Herceg elé, ami nem alsósoknak való. Valami megszakadt: a gyermekszínházi hagyomány Békéscsabán és az együttműködés az iskolával. De megszakadt valami a szívekben is. Talán azért, mert más időket élünk ma, mint tegnap vagy húsz évvel ezelőtt. Sok minden változott, így a színház arculata, az iskola törekvései, a gyermekeink ízlése is. Talán éppen ezért érdemes folytatni, ami szép volt. Nœdzœlsky Katalin Szerb írók önmagukról és a háborúról Hallgatnak a múzsák Dusko Trifunovity: „Ha tudnám a megoldást, a hadszíntéren lennék vagy a politikusok között” Dragomir Popnovakov: „A Vajdaságban idáig jól megvoltunk egymással” Kása Pelity: „A mi kívánságunk csak ennyi: éljünk!” „A háborúban hallgatnak a múzsák.” — Nem látom azt az okot, amely előidézte a jelenlegi drámát —jelenti ki Rása Pelity. — Ezen az Isten adta földön nem fertőzhetik meg külső erők a népeket, a nemzetiségeket, az egyéneket. A mi kívánságunk csak ennyi: éljünk! — A Vajdaságban idáig jól megvoltunk egymással, nem hiszem, hogy ide is átterjedhetne a háború — veszi át a szót Dragomir Popnovakov. — Nagyon sok magyar barátom van, ők cáfolják, hogy bárki is megsértené a jogaikat. Válaszolnék e kijelentésre, de Popnovakov olyan gyorsan „lerántja a leplet” a vajdasági magyarok egyik jeles képviselőjéről, hogy jobbnak látom más irányba terelni a beszélgetést. Afelől érdeklődöm, milyennek látják a Magyarországon élő szerbek helyzetét. — Kétlem, hogy elégedettek lennének—így DuskoTrifuno- vity. -— Sietek azonban leszögezni: identitásuk megőrzéséért maguk a szerbek is többet tehettek volna. — Annál is inkább, mert a magyar egy erős, beolvasztó típusú nép — folytatja Popnovakov. — A honfoglalás után a magyarok asszimilálták az itt élőket, ez köztudott. De hogy magunkról beszéljek: csak 1690-ben 50-70 ezer lehetett a Magyarországra menekült szer- bek száma. Hová lettek, miért nincsenek ma több százezren? A kérdésre nem tudtam és nem is akartam válaszolni, hiszen innen kezdve képletesen sem beszéltünk volna egy nyelven. Sajnos. S hogy így van, ez legkevésbé a mi bűnünk. Mi pusztán irodalmi kérdésekről szerettünk volna szót váltani. Mhnfst György A közelmúltban jó sorsom összehozott a mai szerb irodalom három kiválóságával. Dusko Trifunovity a legidősebb, 1933-as születésű. — Azokban az években nőttem fel, amikor sok mindent el lehetett érni, de sok mindent el is lehetett veszíteni — mondja számomra kissé talányosán. — Boszanszki Brodban születtem, nagyon sokáig, 35 évig Szarajevóban éltem. Ott körülbelül 35 könyvet írtam, verseket, drámákat, regényeket. Mégis talán arról vagyok a leghíresebb, hogy a televízióban én vezettem a népszerű zenei műsorokat. Jelenleg Újvidéken élek, hiszen Boszniában dúl a háború, és én már csak életkoromnál fogva sem vagyok alkalmas ilyesmire. Különben is: ha értékes az irodalmi munkásságom, akkor há: ború nélkül is az. Szándékomban áll még néhány könyvet megírni. Dragomir Popnovakov a következőket mondta el magáról: — 1938-ban egy bácskai faluban születtem. A jugoszláviai népiek irodalmából diplomáztam. 1980-tól négy éven át a Vajdasági írók és Költők titkára voltam, jelenleg egy könyvkiadó és -forgalmazó vállalatot vezetek. Eddig hat könyvem jelent meg, ezek közül a legismertebb a Szerb rapszódia. Mivel érinti a magyarországi szerbeket, folytatásokban a budapiesti Narodne Novine is közölte. A vállalatomnál olyan régi könyvek megjelentetését tervezzük, amelyek az elmúlt 50 évben indexen voltak. A célunk nem kevesebb, mint a szerb szellemiség feltámasztása, megerősítése. Elsőként egy ismert történésznek, Sztanoje Sztanoje- vitynek a Szent Száva című művét adjuk ki. Szent Száva volt az első szerb irodalmár, a szerb egyház megalapítója, írásbeliségünk megteremtője. Rása Pelity Kelet-Szerbiá- ban született, Pozsarevác közelében. — Gyermekkoromat patriarchális családban töltöttem, innen az ilyenfajta demokrácia iránti igényem, az öntudatom és a pravoszláv meggyőződésem — bocsátja előre. — A nyugati kultúránál közelebb áll hozzám a bizánci. Eddig 11 könyvet írtam a felnőtteknek, egyet pedig a gyermekeknek. Az íráson kívül antológiákat szerkesztek, ezekből eddig öt látott napvilágot. Az első a borról szól. Ez a kötet megmutatja, hogy a bor mennyire jelen van a szerb költészetben, a szerb kultúrában. A második antológiámat az anyáknak, az anyák tiszteletére állítottam össze. Tudomásom szerint ez az utolsó olyan könyv, amelyben még együtt szerepelnek a jugoszláv költők. Megjelenése után létrejött az az állapot, amely ma is tart. Terveimben szerepel egy kötet a szentekről és egy a vasárnapról. Ezekre azért van szükség, mert az ember elvesztette Istent, a patriarchális életet, a meghitt vasárnapi ebédet, az egybegyűlt családot. — Ez így van — szaladt ki a számon —-, bizonyság rá a háború. Hogyan lehetne önök szerint véget verni ennek az esztelen öldöklésnek? — Ha tudnám a megoldást, a hadszíntéren lennék vagy a politikusok között — nevet fel keserűen Dusko Trifunovity. — Mivel ezt nem tudom, azon dolgozom, hogy szebbé tegyem a még hátralévő életet. Ki kell várni a dolgok alakulását, s ez nem hazafiatlanság. Ön idézte: Temesvári vendégjáték Gyulán Gyulán vendégszerepeit csütörtökön a temesvári színház magyar és román tagozata; az előadásokat az Erkel Ferenc Művelődési Házban tartották meg. Délután a román színtársulat egy zenés mesejátékot, a „Hét tengeren és hét mesén túl,, című darabot román nyelven mutatták be a helybeli nemzetiségi színházbarátoknak. Este a Temesvári Csiky Gergely Színház névadójának „Buborékok,, című művét játszották. A temesváriak gyulai vendégszereplésére a bánsági város színházainak határ menti kapicsolatépítő törekvése jegyében került sor. Építőanyag-vásár - amíg a készlet tart! — Nyílászárók 10% engedménnyel — betonáruk 10% engedménnyel — árengedményes olasz padlólapok 850—1110 Ft/m2 — cseh diószén 598 Ft/q — orosz kőszén 615 Ft/q — tatai gyöngybrikett 510 Ft/q — importcement 560 Ft/q. (Az árak az áfát tartalmazzák!) 30 q feletti tüzelő- és cementvásárlás esetén a megye területén ingyenes házhoz szállítás! Február 15-étől a tüzelőutalványokat is beváltjuk! Bő választékkal várjuk kedves vásárlóinkat! TÜZÉP Kereskedelmi Kft. Békéscsaba, Ipari út 13. Telefon: 324-831, 321-948.
