Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-10 / 34. szám
1993. február 10., szerda EXKLUZÍV Beszélgetés Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspökkel A magyar püspöki kar Vatikánban Az Egyházi Törvénykönyv, a Codex Iuris Canonici 400. kánonja előírja: „A megyés püspök abban az évben, amikor jelentését a pápának be kell terjesztenie, utazzék Rómába megadni a tiszteletet Szent Péter és Pál apostol sírjának és jelenjék meg a római pápa előtt.” A magyar püspöki kar, ötévenkénti kötelezettségének eleget téve január 22. és 30. között Rómában járt. Legutóbb 1987-ben voltak az Örök Városban, szeptemberben lett volna esedékes az újabb utazás, de a pápa betegsége miatt a találkozás mostanra tolódott. A püspöki kar tagjaként Vatikánban járt Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök is. Hazaérkezése után a látogatás programjáról és jelentőségéről kérdeztük. Gyulay Endre: „a találkozást mindvégig a közvetlenség jellemezte” FOTÓ: FAZEKAS FERENC „Nem annyira történelmi távlatban tekintettem erre a látogatásra, mint inkább a jelen szempontjából. Két üzenetét tartom különösen fontosnak. Az egyik az apostolok sírja előtti tisztelgéshez kapcsolódik. Ott éreztem azt a felelősséget, amellyel Jézus apostolait elindította és amely ránk, az apostolok utódaira is nehezül, hogy ugyanolyan hatalommal és felelősséggel éljünk mint ők. A másik üzenetet a Szentatya személye sugározta, ahogyan szívén viseli a világegyház sorsát és ahogy szereti a magyarokat. Azt hiszem a szívében mindjárt a lengyelek után következünk.” —Az „apostolok küszöbéhez”, egyházi körökben ismertebb nevén az „ad limina Apostolo- rum” látogatásnak mi volt a programja? — Az ad limina kiemelkedő eseménye a két pápai kihallgatás volt. Az egyiken a püspökök külön-külön vettek részt, a másikon együttesen. A személyenkénti kihallgatások általában 15 percesek. Pénteken este érkeztünk Vatikánba, szombaton pedig már a püspökök felét fogadta a Szentatya. Ekkor találkoztam vele én is. — Miről volt szó a négy- szemközti megbeszélésen? — Pár perces ismerkedéssel kezdődött a kihallgatás. Megmutattam a térképen, hol van az egyházmegyénk, majd tájékoztattam a Szentatyát arról, milyen kérdések foglalkoztatnak bennünket a megváltozott magyar helyzetben, milyen reményeink vannak az új lehetőségek között. Meghallgatva rövid tájékoztatómat a Szentatya buzdított a hitoktatásra és felhívta a figyelmemet a papi hivatás gyakorlásának, valamint a papi szemináriumnak a fontosságára. Kedves epizódja volt a kihallgatásnak a Szentatya érdeklődése elődöm, Udvari püspök iránt, akit korábbról ismert. Közös mise a pápával —Gondolom a másik, az egész magyar püspöki kar részvételével tartott kihallgatáson tá- gabb, a magyar katolikus egyház egészét érintő kérdések vetődtek fel. — Igen. A csoportos kihallgatáson Seregély érsek úr köszöntötte a pápát, pár mondatban beszámolt a magyar egyház állapotáról, beszélt sikereinkről és gondjainkról. Ezt követően a Szentatya beszélt. Nagyon érdekes és kedves gesztus volt részéről, hogy a bevezető öt-hat mondatot magyarul mondta. Beszédének lényegesebb gondolatai: a papi hivatás komolyan vétele, a hitoktatás, a hitoktatók képzésének jelentősége, a világi hívek komolyabb igénybevétele és szerepeltetése az egyházban, a médiák fokozottabb fel- használása az evangélium terjesztésére. Külön kitért a papi szemináriumokra. Róluk szólva megjegyezte: ne szaporítsuk számukat, csak ha elegendő képzett tanár lesz, hiszen nagyon fontos, hogy megfelelő szintű képzést kapjanak azok, akik a lelkipásztori szolgálatra elindulnak. A továbbiakban a pápa kitért az egyházmegyék határainak módosítására. Abból az elvből kiindulva, hogy a püspököknek könnyen elérhető távolságban kell lenniük a papoktól és a hívektől az elképzeléssel egyetértett. Az egyházmegyei határok megváltoztatását követően a plébéni- ák a püspöki hivatalokat övező hatvan-nyolcvan kilométer sugarú körzetben helyezkednek majd el. Megközelítésük a mainál jóval könnyebb lesz. Az egyházmegyék átalakítására három-négy variációt dolgoztunk ki és nyújtottunk be a Szentszékhez. A javaslatról az államtitkárság előterjesztése alapján a pápa dönt. Befejezésül a Szentatya mint annyiszor, most is a magyarok Nagyasszonyát és Szent Istvánt idézte, aki pártfogolja és védi a magyar népet és akinek oltalmába ajánlotta a püspököket. Később még kétszer találkoztunk a pápával. Az első egy nagyon kedves gesztus volt részéről — amit nem minden püspöki karral tesz meg —, hogy meghívott bennünket ebédre. A másik találkozásra magánkápolnájában került sor, ahol együtt miséztünk. Az egész találkozást általában a közvetlenség jellemezte. Érdekes volt például, hogy a négyszemközti találkozások után a további kézfogásoknál a pápa rögtön megemlítette az általunk képviselt egyházmegyék nevét. Amikor például engem üdvözölt, mindjárt hozzátette: „na, Csanád” — ezzel is mintegy jelezve, számon tartja honnan, az ország mely egyházmegyéjéből érkeztünk. Itt jegyzem meg, hogy a Szentatya többször felidézte magyarországi látogatását, az út érezhetően mély nyomot hagyott benne. Magyar Himnusz Vatikánban — Milyen egyéb programjaik voltak az ad limina látogatás egy hete alatt? — A pápával való találkozás mellett megbeszéléseket folytattunk a különféle reszortok és hivatalok képviselőivel. Önálló hivatalok foglalkoznak például a püspök, a papság, a világi hívek ügyeivel, az isten- tisztelettel és a szentté avatással, pápai tanács a hit tisztaságával, az igazságosság és a béke kérdéseivel, valamint az egészségügyi dolgozók lelki gondozásával. Nagyon szerteágazó és részletekre menő a pápa melletti hivatalok munkája. Az adott témakörben számon tartják és megpróbálják a világegyház szemével nézni egy-egy helyi egyház munkáját és igyekeznek segítséget adni. Talán a legérdekesebbek egyike a médiaügyekkel foglalkozó pápai tanács, ahová szintén elmentem. A tanácsban elemezték a magyarországi helyzetet és nem nagy elragadtatással beszéltek az itteni lehetőségekről. Maga a pápa is említést tett beszédében arról, hogy az evangélium terjesztésére a média mint eszköz álljon a püspökök, a világi hívek és a papok szolgálatára, minden lehetséges módon vegyük igénybe az e téren kínálkozó lehetőségeket. —A látogatás előírt, fontos eleme —- hiszen elnevezése, az „ad limina Apostolorum” is utal erre—aSzent Péter és Pál apostolok sírja előtti tisztelgés... — Valóban, a gyakorlatban azonban ez legalább négy hely felkeresését jelenti. Érkezésünk után a Santa Maria Maggiore bazilikát, a Mária templomot kerestük fel, ami a magyarok Mária-tisztelete folytán nekünk különösen kedves. Következő utunk a Szent Péter templomba vezetett, ahol — miután Szent Péter sírja előtt tisztelegtünk — a Magyarok Nagyasszonya kápolnában a hívekkel együtt imádkoztunk és miséztünk a magyarokért. Jártunk a pápa templomában, a Laterani bazilikában is, ott a vasárnap délutáni zsolozsmát mondtuk el. A templom egyik oszlopán van II. Szilveszter pápa emlékműve, amely azt a jelenetet ábrázolja, amikor a pápa átadja Asztrik pannonhalmi apátnak az Istvánnak szánt koronát. A dombormű alatt elénekeltük a magyar Himnuszt, majd a Szent Pál bazilikába mentünk, ahol pápai szentmisén vettünk részt. A Szentatya ezzel a szentmisével fejezte be az egységért való imádkozás imahetét. Még egy közös imádkozásunk volt, a magyarok nemzeti templomában, a Szent István körtemplomban. Megható volt látni, hogy nyilvános szerepléseinket figyelemmel kísérték a kinn élő magyarok, köztük hazánk római és vatikáni nagykövetei és a követségek tagjai. Sokan voltak közülük jelen a szentmiséken és az egyéb programokon. — Az elmondottak szerint, minden részletre kiterjedő találkozó sorozat zajlott le a pápa és a magyar püspöki kar között. Hogyan készültek fel a vatikáni útra? — Az ad limina látogatást féléves felkészülés előzte meg. Ennek alapjául azok a kérdések szolgáltak, amelyeket erre az alkalomra a vatikáni hivataloktól kaptunk. Mintegy háromszáz kérdést küldtek s ezekben a keresztelők, esküvők, válások számától kezdve a hittanra járók számáig a legkülönfélébb adatokról érdeklődtek. A válaszokat a látogatás előtt megküldtük Rómába, hogy a hivatalok összesíthessék és érkezésünk előtt a pápa elé tehessék a magyar katolikus egyház helyzetéről készített átfogó jelentést. A Szentatya tehát felkészülten fogadhatta az ad limina látogatásra érkezett püspöki kart. Felmérte egyházunk állapotát, sorsát, lehetőségeit és ennek alapján állította össze a közös találkozón elmondott beszédét is, amit a vatikáni sajtó, mint hivatalos szöveget kezelt és jelentetett meg. —Melyek voltak a Vatikánba küldött jelentésnek a szeged-csanádi egyházmegyére vonatkozó legfontosabb megállapításai? — Legjelentősebb eleme talán annak a fejlődésnek a bemutatása volt, amely a magyar katolikus egyház életében az utóbbi öt évben végbement. Új világban élünk, nagy’ változások korában. A hittanra járók száma például 1500-ról 19 ezerre emelkedett, nőtt a teológiai fakultáson tanulók száma és nappali tagozaton tanítunk olyanokat, akik hittanárok lesznek. Ezen túlmenően szóltunk a világi hívekkel való kapcsolatról, amiről egyébként a püspöki kar nevében én számoltam be a Szentatyának. Elkészült az egyházközségi képviselőkre vonatkozó, pártállami befolyástól mentes új szabályzat, ennek egy példányát be is mutattam a pápának. / Uj egyházmegyék — Említette az egyházmegyék határainak módosítását. Miként érinti a tervezet a püspök úr által igazgatott szeged-csanádi egyházmegyét? — A változások jelentősen érintik a mi egyházmegyénket is. A hajdú-bihari rész várhatóan leválik a szeged-csanádi egyházmegyéről, ugyanakkor egyes plébániák hozzánk kerülnek, főleg a Szeged vonzáskörzetébe tartozó Csong- rád megyei parókiák. Én nem kértem az egyházmegye határainak megváltoztatását, Eger viszont igen. Onnan irányítják a magyarországi katolikus egyház egyharma- dát, szinte áttekinthetetlenül nagy területet. Az egri érsek képtelen ellátni a hozzá tartozó mintegy háromszáz plébániát. Hasonló a helyzet a veszprémi és a váci egyházmegyékben, amelyeknek még Szent István-i határaik vannak. A többieknél a történelem már túllépett az ezeréves hagyományokon. Ezen a részen egyedül a nagyváradi egyházmegye igazgatása volt rendezetlen. A kinevezésem a szeged-csanádi egyházmegyére szólt, s nem tért ki külön a váradi püspökség magyarországi területére, de a két részt természetes módon együtt kezelte. Az egyházmegyéknek tehát egy teljesen új felállásáról van szó. Jelentősen változik az egri, a veszprémi és a váci egyházmegye területe, módosul több más egyházmegye — köztük a szeged-csanádi — határa. Várhatóan új egyházmegye alakul Nyírség és Hajdú egyes részeinek egybekapcsolásával, valamint a Balatontól délre, továbbá Nagy- Budapest egyházi irányítása is megváltozik: egy egyházmegyéhez tartozik majd, nem háromhoz mint jelenleg. De ismétlem: több változat van az egyházmegyei határok módosítására és a végső szó a Szentatyáé. —Ha jól értem, akkor megszűnik a több mint hetvenéves átmeneti állapot, vagyis a nagyváradi egyházmegye magyarországi részének szegedi igazgatása? — Igen, a nagyváradi egyházmegye magyarországi része várhatóan leválasztódik Váradról, egy része beépül a szeged-csanádi egyházmegyébe, a másik része pedig az alakuló új egyházmegyéhez kerül. — E szerint a Vatikán feladja eddigi álláspontját, elfogadja a trianoni határokat és kész hozzájuk igazítani egyházmegyéit? — Nézze, ahogy most megváltozik egy egyházmegyei határ, ugyanúgy meg lehet változtatni máskor is, ha a történelem új helyzetet teremt. Ez nem több egyházi intézkedésnél. A pillanatnyi — immár hetvenéves — helyzet józanul nem tartható fenn. Ami a kérdésen túlmutat, hadd jegyezzem meg: a Szentatyával folytatott beszélgetések során ahol lehetett, mindig megemlékeztünk a határokon kívüli magyarságról. Például magyar származású segédpüspök kinevezését kértük Szlovákiába, mert a Felvidék bizonyos területein szórványban élnek a magyar hívek. De említhetem azt is, hogy megköszöntük a Szentatya Erdéllyel kapcsolatos eddigi intézkedéseit és kértük ha lehet, ne Bukaresthez tartozzanak a romániai magyar katolikusok, hanem Gyulafehérvárhoz, ahol érsek van, de érsekség még nincs. Apor püspök szentté avatása — Püspök Úr! Említette, hogy önálló hivatal foglalkozik a szentté avatással. Mint bizonyára tudja, nekünk Békés megyeieknek különösen kedves báró Apor Vilmos püspök emléke, hiszen sokáig teljesített Gyulán lelkipásztori szolgálatot. Szóba került-e szentté avatásának kérdése? —- Igen és azt hiszem, a szentté illetve boldoggá avatásra javasoltak között neki van a legnagyobb esélye, mert vértanúsága megkönnyíti szentté avatását. Tehát a magyarok között várhatóan ő lesz a legelső, akit szentté, illetve boldoggá avatnak. — Befejezésül engedjen meg egy személyes kérdést. Mit jelentett önnek érzelmileg egy ilyen nagy hagyományokkal, több száz éves múlttal rendelkező kötelezettség teljesítése? — Nem annyira történelmi távlatban tekintettem erre a látogatásra, mint inkább a jelen szempontjából. Két üzenetét tartom különösen fontosnak. Az egyik az apostolok sírja előtti tisztelgéshez kapcsolódik. Ott éreztem azt a felelősséget, amellyel Jézus apostolait elindította és amely ránk, az apostolok utódaira is nehezül, hogy ugyanolyan hatalommal és felelősséggel éljünk mint ők. A másik üze- • netet a Szentatya személye sugározta, ahogyan szívén viseli a világegyház sorsát és ahogy szereti a magyarokat. Azt hiszem a szívében mindjárt a lengyelek után következünk. Árpási Zoltán
