Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-11 / 8. szám
1993. JANUÁR 11., HÉTFŐ Ára: 13,80 forint XLVIII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM Segítség kell, hogy segíthessenek A máltaiak egyidősek a karácsonyi forradalommal A Magyar Máltai Szeretetszolgálat békéscsabai szervezete egyidős a romániai karácsonyi forradalommal. Akkor odaát segíteni kellett, megszervezték és mentek, mert úgy érezték, erkölcsi kötelességük segítséget nyújtani a rászorulóknak. A máltaiak december 14-én nyitották meg irodájukat Békéscsabán a Hatház utca 2. szám alatt, a volt áfész vendéglátós üzlet épületében. Már nagyon kellett egy hely, ahol hétfőtől péntekig ügyeletet tarthatnak és az adományokat tárolhatják. Bisztray Tamás és Barnácz Mihály, a Kozma atya által megbízott két vezető és még két további önkéntes látja el a teendőket A rászorulók száma bizony nem kevés, a tennivaló sok, tehát szükség van minden segítő kézre. A múlt héten az új iroda feladatairól és gondjairól beszélgettünk. Kiderült, hogy a városi önkormányzat által rendelkezésükre bocsátott épületben nemcsak örömüket lelik, s a szeretetszolgálat önkéntesei maguk is segítségre szorulnak—hogy segíthessenek. (Folytatás a 3. oldalon ) Fesztiváli fényben pillanat szülte alkotások Ki kell nyitni a világot Az átlag magyar tévénéző, újságolvasó reakciója a médiavitára: miért kell ebből akkora ügyet csinálni, avagy mi közöm az egészhez. A kérdések jók, mert az ügy túlhangsúlyozása elfedi a „miért 58 forint egy kiló kenyér “ kérdését, ugyanakkor nekünk is közünk van hozzá, még itt Békésben is, távol a fővárostól. (3. oldal) Magyar tragédia a keleti hadszíntéren Ötven esztendővel ezelőtt a 2. magyar hadsereg honvédéit nem csupán a mínusz harmincnegyven fokos orosz tél állította megoldhatatlan feladatok elé, hanem a többszörös szovjet túlerővel szemben, számukra a hadszíntéren is elérkezett a vég. (7.oldal) Vesetörténet Megfájdul a fejem. Ha nem szégyellném, sírnék. Tehetetlennek érzem magam. Lecibá- lom csizmámról a lábzsákot, hogy a gépteremből, ahol a dializálást végzik, mihamarabb friss levegőre jussak. (8. oldal) Több labdájuk van... Szarvason immár negyedszázada eredményes kosárlabda- utánpótlás-nevelés folyik. Korábban fiú- és leányvonalon egyaránt, ám az utóbbi időben a fiúk figyelme a labdarúgás mellett a küzdősportok, a kajak-kenu, a kézilabda felé fordult. (15. oldal) A havas, ködös januári hét végén ismét Békéscsabán volt a XI. országos szólótáncfesztiválra jelentkező néptáncosok színe-java. Dr. Pap István, a rendező Békés Megyei Művelődési Központ igazgatója szombaton reggel a versenyzők, a rangos zsűri mellett díszvendégként köszönthette a jelenlévők között Born Miklóst és Vásárhelyi Lászlót, a szólótáncfesztivál 20 évvel ezelőtti kezdeményezőit, valamint Osskó Endrénét, aki minden korábbi rendezvény zsűritagja volt. Dr. 'Simon Imre, a megyei közgyűlés elnöke megnyitójában a szép hagyomány folytatására kérte a táncosokat, csak úgy, mint levélben Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter. Az ifjúsági házat lassú és friss dallamok töltötték be, pördültek a szoknyák, toppantak vagy éppen puhán siklottak a cipők, csizmák. Egy-egy virtuóz táncost füttyel, tapssal ismertek el a nézők, akik a délelőtti kötelező és a délutáni szabadon választott táncanyag bemutatásakor főként szakmabeli néptáncosok voltak. Míg a férfiak szólóban, a lányok partnereik kíséretében páros táncban mutatták be tudásukat. Női szólótánc ugyanis nincs... — Ez a magyar néptánc karakteréből adódik — mondta e kérdésemre Osskó Endréné koreográfus. — A férfitáncé a (Folytatás a 3. oldalon) Kiváló táncosok, kiváló zenészek felvonulása, erős középmezőny jellemezte a fesztivált fotó: fazekas ferenc A sagák szaga Egy kor leginkább a szagából ismerhető meg. Itt valami bűzlik — horkanhat fel az olvasó teljes joggal. Sietve leszögzem: én a „saga”-ról beszélek, családok regényes történetét akarom szóba hozni. Ugyanis a saga műfaja vélhetően elbírja ezt’az újkori skandinávkodást. (A sagák- ban óskandináv, óizlandi hősök nemzetségének történetét énekelték meg — prózában — a középkori toliforgatók.) Esetünkben is arról van szó, hogy „hőseink” — kétségkívül középkori szellemiséggel, prózai egyszerűséggel — családjuk meggazdagodásán, hatalmassá, hatalommá válásán fáradoznak, éjt nappallá, tisztességest tisztességtelenné téve. Izland persze nem stimmel. Be kell érnünk Békéssel is. A közelebbi, távolabbi rokonok viszontszolgálatra alkalmas hivatalokba, jól tejelő állásokba emelése mára érdemdús atyafiúi tetté vált. Soroljunk fel családneveket? Fölösleges. Annyi helyünk úgy sincs, legtöbbjük amúgy is megtalálható a telefonkönyvben. Ráadásul minden falu, város jól ismeri a maga bájos sagáját. Nemrégen egy ilyen család feje (ha nem tekintem őt szemtelennek) hatszemközt azzal tisztelt meg, hogy — kedvenc szavajárásával — lemocsokozta előttünk az újságírókat, minthogy szagát vette: érdeklődésemmel követem nyomon városszerte tárgyalt, lázasan zajló családi „vállalkozásukat”. Az egyértelműsítés kedvéért újságíró társamat halálra dicsérte: igazi, becsületes, magyar gyerek. (Pedig ő is egy történelmi család — igaz, nem 1990-es évekbeli — ténykedését boncolgatja.)- Na jó, agg szakállat nem tépdesünk. Akad itt anélkül is elég tépelődni való: erre kellett nekünk rendszerváltás?! Kiss A. János Horváthék emberségesen jártak el - Rendeződik egy jogvita? Házat vettek lakóval Horváth Mihály telefonon hívott Dombegyházról. — Ön a szerzője a „Jaj a legyőződnek!” című cikknek? —Igen. — Kérem, írja meg az igazságot! Talán emlékeznek még rá olvasóink, hogy a január 7-ei lapszámunkban beszámoltam egy „jogvitáról”, amelynek egyébként akaratomon kívül részben fültanúja lettem. A történet arról szólt, hogy a dombegyházi Petőfi Mgtsz főkönyvelőjének (egyik volt elnökjelöltjének), dr. Farkas Jánosnak a szolgálati lakását megvásárolta a telefonáló felesége, Horváth Mihályné. — A feleségem teljesen törvényesen szerzett tulajdonjogot a házra — mondja Horváth úr. — 1992. január 10-én a bennlakó dr. Farkas Jánosnak is felajánlották megvételre az ingatlant. Ő azonban nem kívánt élni elővásárlási jogával. Így vehettük meg mi a lakást október 22-én. Januártól októberig Farkas Jánosnak 10 hónap állott rendelkezésére, hogy a vezetőséggel egyeztetve megoldást találjon lakásgondjaira. Azt ugyanis tudta, hogy minden szolgálati lakás értékesítésre kerül. Amikor október 30-án leltár szerint átvettük tulajdonunkat, nem ismerte el az eladás tényét. Ezért mi mindaddig nem tárgyaltunk vele, amíg a földhivataltól meg nem kaptuk a tulajdoni lapot. Erre december 11-én került sor. Közben, október 28-án a vezetőség felszólította Farkas urat, hogy kössön velünk új lakásbérleti szerződést. Ő e felszólítást is figyelmen kívül hagyta, viszont amikor bemutattam neki a tulajdoni lapot, az abban foglaltakat elismerte, s kérte, hogy a de- ( Folytatás a 4. oldalon ) „Beteg a virág”, gondban a főkertész Szerb karácsony A hagyományoknak megfelelően békésen, jó hangulatban ünnepelték meg a battonyai szerbek a pravoszláv karácsonyt. A nagy ünnepre való tekintettel január 7-én és 8-án tanítási szünet volt a helyi szerb iskolában. — Karácsony első napján, csütörtökön délelőtt 10 órai kezdettel tartottuk a nagymisét — tudtuk meg Gálity Illéstől, a szerb hívek lelkipásztorától. — Ezen az ünnepi misén nincs külön prédikáció, a Belgrádban székelő pátriárkánk levelét szoktam felolvasni. E levelet a világ összes szerb parókiájának megküldik, így természetesen a batto- nyainak is. Pénteken, karácsony másnapján a „szerb zsukában” (kultúrteremben) együtt tekintettük meg Gálity tisztelendő úrral az óvodások és az általános iskolások műsorát. — Láthattunk egy igazi betlehemest, és láthattuk az óvodások örömtáncát — mondta Gálity Illés. — Szülőfalumban a betlehemes játékot „vertep”- nek hívják. Abban se Máriát, se az angyalokat nem szoktuk megjeleníteni. A különbség ellenére nagyon örülök annak, hogy ilyen jól sikerült a gyermekek műsora, hogy szüleik, nevelőik ilyen szépen felkészítették őket. Volt az estnek egy másik felemelő pillanata is: az, amikor ennyi ember együtt énekelte karácsonyi szent énekünket, a tro- párt. M. Gy. 30. évad a Gyulai Várszínházban Az idén harmincadik évadjához érkezett a Gyulai Várszínház. A kezdetben szűkebb műhelynek induló vállalkozás mára országosan elismert s nagyra becsült kulturális rendezvénnyé vált. Az évforduló — és természetesen a színház — rangja különleges műsortervet ígér 1993-ra is. — Első helyen említeném a Kolozsvári Állami Opera és a Gyulai Várszínház háromszoros közös produkcióját, mellyel Erkel Ferenc halálának 100. évfordulójára kívánunk megemlékezni — kezdi a tájékoztatást Havasi István, a színház igazgatója. A Bánk bán és a Brankovics című operák bemutatása mellett, melyet Dehel Gábor állít színpadra, tervezzük a kolozsvári önálló balett bemutatkozását is. A két intézmény további együttműködési tervében szerepel Erkel valamennyi operájának bemutatása, hiszen az anyaország érdeke, hogy odaát is megszólaljanak ezek a művek. Eredeti színfoltnak ígérkezik az elmúlt évben már „kipróbált” nemzetközi produkció, mely az idén az „Út Del- phibe” címet viseli, dán, német, észt, szlovén, cseh, lengyel, angol és magyar színházak közreműködésével. Ez a kezdeményezés a Delphiben megrendezendő színházi világfesztiválhoz csatlakozik. A cél, hogy megmutassák, van a színháznak mondanivalója a világ számára. Delphibe men- vén egy-egy állomáson, mely az idén Gyula városa, megállnak és bemutatják saját utca- színházi produkcióikat, majd az itt töltött idő alatt létrehoznak egy közös előadást is, amivel majd a fesztiválon mutatkoznak be. — Az elmúlt évadban nagy izgalommal vártuk Sütő And- (Folytatás a 4. oldalon )
