Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-06 / 4. szám

1993. január 6., szerda TÉNY-KÉPEK áRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A birkákat főzi, a lovakat patkolja Kevesebben a szakmában Lófájdalom főnek a húsba az ízek. Négy-öt óra főzési idő azért szükséges a birkának. — A szakács meg is eszi, amit kifőzött? — Ha én főzök, két napig nem bírok pörköltet enni, annyira telve vagyok az illat­tal. — Bográcsszámot tekintve mennyi az egyszerre főzési csúcsa? — Az augusztus 20-ai kar­dosi napon 15 bográcsban To­tyogott egyidejűleg a pörkölt. — Befejezésül csak nem hagyom ki, hogy megkérdez­zem: tud aludni a kovácsmes­ter? — Értem a célzást, hogy régen az a babona járta: azért nem bír elaludni a kovács, mert az üllőn hagyta a kalapá­csot. Köszönöm kérdését: én jól alszom. Nyemcsok László Manapság kevesebben választják a kovácsmesterséget —A fia nem veszi át apja örö­két? — O az építőipari szakmát választotta és burkolóként dol­gozik. — Szavaiból azt érzem, hogy manapság kevesebben választják a kovácsmestersé­get. — Ennek az a fő oka, hogy rosszul fizették a kovácsokat. Én például még most is 63 forintos órabérrel dolgozom a téeszben. A szövetkezet átala­kulása után viszont csak az ott­honi műhely marad. Félreértés ne essék: attól ugyanis nem félek, hogy dolog nélkül mara­dok, mert minden kovácsmun­kát elvégzek. — Azt mondja, nem fizetik túl a kovácsokat. Akkor mi tar­totta a pályán? — A szakma szeretete. Jó érzés az, ha az ember kezébe vesz egy anyagot, és már előre tudja, mi lesz belőle. Szó nincs arról, hogy megbántam volna, amiért ezt a mesterséget vá­lasztottam. — A hosszú évek során biz­tosan több sztorija is akadt. Megosztana egyet velünk? — A legemlékezetesebb történetem nem humoros, de számomra felejthetetlen ma­rad. A katonaság miatt két évet kihagytam, és eltespedve ha­zakerülve, az első munkana­pon a legnagyobb patájú, ta- karmányos lovakat kaptam meg. Annyira soha életemben nem fáradtam el. Varga Pál, ha kalapál FOTÓ: FAZEKAS FERENC Vargának hívják, de kovács. Nem is akármilyen a szakmában, amit például otthoni műhelyében kia­kasztott oklevél bizonyít. A kondorosi kovácsmes­ter a VII. országos patkolóversenyen, Kecskemét— Borbáspusztán, 1986-ban első helyezést ért el. A zsűri díszelnöke nem más volt, mint Fülöp Sándor négyesfogathajtó világbajnok, aki aztán valóban tudhatja, melyik kovács hogyan patkok Varga Pál ezzel a sikerével jogot szerzett arra, hogy a francia- országi Európa-bajnokságon részt vegyen. Pénz hiányával indokolták, hogy végül mégsem utazha­tott. Azóta nem versenyez, „csak” dolgozik. melyik áll legközelebb a szívé­hez? — Természetesen a lópat- kolás, bár szívesen végeztünk kocsigyártást, javítást, gépal­katrészek egyengetését és gyártását is. — A fiatalok többsége már csak sejti, miként zajlik le egy patkolás. — Először a ló lábállását nézzük meg, hogy milyen pat­kó megy majd rá. Ezt követi a pataápolás, hiszen 6—8 hét alatt 2—3 centiméteres szaru nő a ló lábán. Ezt kell eltávolí­tani, simára faragni. Ezután helyezzük és szegeljük fel a patkót. — Ha a derék négylábú is beleegyezik. — Szerencsére engem ló még nem rúgott meg, bár összeakadtam már néhány ag­resszív paripával. — A munkafolyamatokat egyedül végzi? — Van egy régi mondás, miszerint egy kovács nem ko­vács, két kovács fél kovács, három kovács egy kovács. Ez arra utalt, hogy jó csapatmun­kából származott jó eredmény. A vezető kovács az üllőnél irá­nyította a munkafolyamat el­végzését, a másik melegítette az anyagot, a harmadik volt a ráverő. Utóbbinak mindig tud­ni kellett, mit akar a vezető, aki ezt kalapácsjelzésekkel tudat­ta. Az otthoni műhelyemben én most egyedül dolgozom, de szeretnék az utánpótlással is foglalkozni. Jó lenne, ha a szakmához kedvet érző tanu­lók felkeresnének. —A településen a szakmája mellett egy másik tevékenysé­géről is ismerik. Nevezetesen, hogy kitűnő birkapörköltet főz. Ebbéli pályafutása ho­gyan kezdődött? Tizenöt bográccsal egyszerre — Édesapám, aki elismert la­kodalmi birkafőző mester volt, 1980-ban meghalt. Ugyanakkor hosszú távra vol­tak vállalásai. Valakinek ezt át kellett venni, és mivel a fogá­sokat ellestem tőle, megpró­bálkoztam... — Úgy látszik, sikerült, hi­szen azóta is hívják. — Évente 6—12 lakoda­lomba vagyok „hivatalos”. Főztem azonban már házassá­gi évfordulón, ballagáson, névnapon, üzemi vacsorán. Erre szoktam mondani, hogy csupán „válást ünneplő” va­csora maradt ki az életemből. Egyébként minden hét pénte­kén edzek, hiszen a helyi Ko­rona presszóban főzök birkát. — Mi a titka az ízletes pör­költnek? — Fával főzés, lassú tűz. Persze a „végeredmény” a bir­ka korától, minőségétől is nagyban függ. Az idősebb juh azért előny, mert jobban bele­Eló're látja, mi lesz az anyagból Jó munkához, jó szerszámot amikor valakinek megengedte a mester, hogy húzhatta a bőr- fújtatót, ami a levegőt adja a tűzhöz. 7-8 éves voltam ekkor, és elhatároztam, én is kovács leszek. Később a kondorosi Lenin Téeszbe kerültem ko­vácstanulónak, Roszik János keze alá. A szakma fortélyait, a pontosságot, az „iparosvisel­kedést” tőle tanultam. 1978- ban tettem le a mestervizsgát Szegeden. — A kovácsmunkák közül „Egy kovács nem kovács” — A kondorosi tanyai Appo- nyi-iskolábajártam, és mindig Gyemengyi Pál kovácsmester műhelye mellett mentünk el — emlékezik a kezdetekre. — Sokszor azonban nem jutot­tunk el az iskoláig, mert lera­gadtunk a műhelyben. Nagy megtiszteltetésnek számított,

Next

/
Thumbnails
Contents