Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-28 / 23. szám
IÇÉKÉS MEGYEI HÍRLAP GAZDASÁG 1993. január 28., csütörtök Tartalékainkat éljük fel? A munkanélküliek száma mára megközelíti az 1 milliót. Előzetes becslések szerint tavaszra a teljes munkaképes korosztály 20 százaléka elveszítheti az állását, ez az arány a 4,9 milliós aktív lakossághoz viszonyítva hihetetlenül magas. Gidai Erzsébet, az intézet szociológus igazgatója a következőket mondta el e problémakörről: * —Ma már közel 40 százalékos a fiatalok munkanélkülisége, s kimutathatóan növekszik az állástalanok között a szakképzettek, a felsőfokú végzettségűek száma. Kritikus pont a munkanélküliség területi megoszlása. Számos kistelepülésen a lakosság 40—60 százaléka munkanélküli. —A munkanélküliség ellenszere a beruházások növelése lehetne. De hol van ma erre pénz? — Sajnos, ma Magyarországon erőforráskivonó, keresletvisszafogó gazdaságpolitikának vagyunk tanúi. A bankok a kamatrésre „játszanak”, míg a tőkével rendelkezők a betét utáni kamattól várnak hasznot. Az ilyen pénzmanőverek mögött pedig nincs termelési teljesítmény. Kamatmentes hitelekkel, kamatcsökkentéssel, szubvencióval, exporttámogatással lehetne a termelésre ösztönözni a vállalkozókat és támogatni azokat az ágazatokat, ahol jó esélyünk van versenyképes termékek előállítására. A privatizációs bevételeket sem forgatják vissza a gazdaságba. — Vizsgálták a magyarországi elszegényedési folyamatot? — Az elmúlt esztendőben 6300 háztartást vettünk nagyító alá. Kiderült, hogy két évvel ezelőtt a családok keresetüknek még csak 50—55 százalékát költötték élelmiszerre és rezsire, tavaly előtt 65—70 százalékát, 1992-ben már 85—90 százalékát. A családok többsége felélte a tartalékait. A konszolidált középréteg — amelynek a lakosság zömét kellene alkotnia — eltűnőben van. Év elejei felmérésünk szerint ma 4-—4,5 millióan élnek a létminimumon vagy az alatt. Százezres nagyságrendű azoknak a száma, akik már ma sem tudják kifizetni a havi rezsijüket. Egymillióan visznek haza havonta mindössze 8000 forintot, a hivatalos minimálbért, holott a kimutatott létminimum ma már 11 ezer forint. Mindezt azzal kompenzálják, hogy kevesebb húst, gyengébb minőségű élelmiszert vásárolnak. —Kiút? — A pazarlás visszafogásával legalább 500 milliárdot lehetne nyerni. A nemzetközi adósság más típusú menedzselését sem kellene tabuként kezelni. Felül kellene vizsgálni a különböző szervezetek és pártok pazarló kiadásait, s vissza kellene fogni az országból kiáramló pénzeket, hogy azok lehetőleg belföldön kerüljenek felhasználásra. így másik 500—600 milliárdot azonnal vissza lehetne pumpálni a gazdaságba. Ennek az összegnek egy részét vállalkozásélénkítő hitelként lehetne felhasználni, másik részét a lakossági infrastruktúra — az egészségügy, az oktatás — fejlesztésre fordíthatnák. Másképp a magyar gazdaságot aligha lehet talpraállítani. Újvári Gizella FEB Jövedelemjelentes Amikor a lakosság életszínvonaláról esik szó, az egyik meghatározó tényezőnek általában a munkanélküliséget tekintik a közgazdasági folyamatok értékelői. Tavaly már mintegy 640 ezren álltak sorba munka- nélküli segélyért, az idén várhatóan a 900 ezret is eléri a számuk. Igaz, van az országban egy gazdagodó, gyarapodó réteg is, de ezek száma olyan csekély, hogy az országos statisztikai adatokat csak kevéssé tudják befolyásolni. A legújabb kimutatások azt jelzik, hogy a bérből és fizetésből élők többsége viszonylag alacsony jövedelemmel rendelkezik. A fizikai dolgozók bruttó átlagbére — az 1992 októberi adatok szerint — 18 ezer 700 forint volt, a szellemi és adminisztratív dolgozóké 35 ezer forint. A szóródás az átlagon belül természetesen jelentős is lehet. Tavaly legnagyobb mérték A világkiállításról szóló törvény kimondja: az elő-, utó- és kiegészítő rendezvények bejegyeztetése, minősítése és kiválasztása céljából a Világkiállítási Tanács lehetőséget ad mindazoknak, akik kapcsolódni szeretnének rendezvényükkel az 1996-os világkiállításhoz, hogy pályázat útján, szervezett módon bejegyeztessék magukat és véleményeztessék a rendezvényt. A budapesti lehatárolt területen kívül megrendezésre kerülő kapcsolódó rendezvényeknek meg kell felelniük a Világkiállítási Tanács feltételeinek. Ennek a törvényben rögzített előírásnak megvalósulásáról kérdezem dr. Farkas László államtitkárt, a dél-alföldi régió köztársasági megbízottját. — Államtitkár úr, milyen feladata van a Köztársasági Megbízotti Hivatalnak a világ- kiállításhoz és ki intézi az ügyeket a szegedi hivatalban? — A magyar nyelven ben a pénzügyekkel foglalkozók jövedelme nőtt: a bankok, a biztosítók és egyéb intézmények szellemi és adminisztratív dolgozóinak átlagjövedelme meghaladta az 52 ezer forintot, ami a tavaly januári bér- színvonaluk 2,1-szerese. Merőben más a helyzet az iparban, ahol 1992 a nagyvállalatok egy részének létszám- leépítést vagy egyenesen csődöt, felszámolást hozott. Azoknál a vállalatoknál, ahol sikerült talpon maradni, a 18 ezer 559 forintos bruttó keresethez a korábbinál sokkal kevesebb kiegésztítő juttatás —• óvodai férőhely, üzemi konyha, vállalati üdültetés — járult. Az iparban foglalkoztatottak átlagkeresete az adott időszakban 18 százalékkal — a fogyasztói árak növekedésénél jóval kisebb ütemben — nőtt. Ez a tendencia nem új, gyakorlatilag már 1987-től megfigyelhető. Expo 1996 készült pályázati kiírást, az irányelveket, bírálati szempontokat és mellékleteket szeptember 25-étől lehet átvenni itt Szegeden, a megyeházán dr. Bitó Sándortól. Azokról, akik ezt a kiírást átvették, listát vezetünk, egyben pályázatot csak az nyújthat be, aki a kiírást átvette. A számo- zottan kiadott kiírás másra nem ruházható át. Egy pályázó több pályázatot is benyújthat, de annyi kiírást kell kivennie, ahány pályázatot szándékában áll beadni. — Mennyibe kerül egy pályázati kiírás? — Maga a kiírás díjtalan, de a többletpéldányok után 500 forint/példány díjazást kell fizetni. — Mi a benyújtás határideje? —Több időszakot jelöl meg a kiírás a pályázat beadására. 1993. április 15-e és május 14-e között, később az év október 15-e és november 15-e között, illetve 1994. január 15-e A feldolgozóiparon belül is jelentős a szóródás. A legrosszabbul a textil- és ruházati iparban, a bőrfeldolgozásban keresnek, bruttó bérük alig haladja meg a 13 ezer forintot. Nem sokkal jobb a helyzet az építőiparban és a kereskedelemben sem, ahol a fizikai dolgozók átlagbére 16 ezer forint körül mozgott, a bérnövekedés itt is messze elmaradt az árak növekedési ütemétől. Az iparban foglalkoztatott szellemi dolgozók jövedelmi helyzete valamivel kedvezőbb: a bányászatban meghaladja a 42 ezer forintot, a textil-, a ruházati és a bőriparban dolgozók átlagbére alig több mint 25 ezer forint. Sajnos a statisztikai jelentések a kisvállalkozásoknál foglalkoztatottak jövedelmi viszonyairól nem közölnek pontos adatokat. Ny. V., Ferenczy Europress és február 15-e között. Látható tehát, hogy bőségesen van idő gondolkodni. Nem kell elkapkodni a pályázatokat, ráérnek a jelentkezni szándékozók az alapos önértékelésre: kellően megalapozott-e szándékuk anyagilag és szellemiségében? —Miután a hivatalba beérkezik a pályázat, mi történik vele? — Az első fázisban beérkező jelentkezéseket hivatalunk véleményezi és javaslatokkal továbbítják a Világkiállítási Pályázati Bizottsághoz. Ok javaslatokat tehetnek a párhuzamosságok kiküszöbölésére és konzultálhatnak a pályázókkal. Ezután a pályázók értesítést kapnak az őket illető döntésről. Minderről azonban részletesen tájékoztatjuk a hozzánk forduló érdeklődőket és jelentkezőket, akiknek igyekszünk segíteni, s ennek érdekében egy nyilvános fórumot tervezünk október közepén. Egy „gabonás” monológja Olvassák el egy szakszervezeti vezető monológját—aki a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Kezdjük a végén, hiszen ebben a felfordított világban — megyében sajnos megint vissza kell nézni, hogy értsük a jelent és lássuk (ha akarjuk vagy tudjuk) a jövőt. Szóval ellopták a munkánkat, s vele az életünket. Lopták és lopják azt folyamatosan. Nincs búza a malmokban vagy nagyon kevés. Még a gondolat is abszurd, a világhírű bánkúti búza hazájában, Békésben kínlódnak az emberek a malmokban, hol dolgoznak, hol nem, hol van bérük, hol nincs. Vezetőink jól élnek. Lelkűk békében? Hol van a búzánk? Keressük meg! Régi urak és új urak dugták el előlünk az „ÉLETET”, a búzát (a parasztember már csak így mondja „ÉLET”, csupa nagybetűvel, hiszen a szegénynek, gazdagnak és a gyilkosnak is, míg élni hagyják, enni kell egy darab kenyeret — életet). A régi eldugókat ismertük, az újakat nem, azok kiszámít- hatóak(?!) voltak, ezek meg ígértek és kértek. Kértek — parancsolták: Hozzatok áldozatot, és mi majd elővarázsoljuk munkátokat, sőt vagyono- tokat is, boldoggá teszünk benneteket. Mi áldozatot hozunk: 500 fő ment, de nem némán. Mi hittünk, hiszen másunk sincs csak a hitünk, a sok adósságunk meg a félelmünk és a kiszolgáltatottságunk. A hit kevésnek bizonyult, megint becsaptak minket, ők tovább gazdagodtak, mi itt maradtunk kétségbeesve, bizonytalanságban. A hódítók— betolakodók el akarják vinni, amit két kezünkkel kapartunk össze, amire vigyáztunk: a szépen fénylő hengerszékeinket, a szitákat, a lisztport, azt az édes szagú port, amelyik életünk és asztmás halálunk, a malomzúgást, amelyiktől ősszel megsüketülünk, és azt a malomzúgást, amelyiket Ko- rossy Tibi bácsi is úgy szeretett hallgatni. El akarják vinni em„Másunk sincs csak a hitünk, a sok adósságunk meg a félelmünk’ ’ fotó: kovács Erzsébet lékeinket, gondolatainkat — az enyémet is — az intemálá- sos évek alatt szerzett tisztességet és csak az élet által aláírt diplomát. (Ez utóbbiból nekik azért több jutott — de kinek a pénzén?) Tudjuk, vagyonukat tőlük is valamikor elvették, de vajon miért? A mindenkori gazdag másra sose néz, a nap csak rá szórja a fényt? Meddig lehet még minket becsapni? Elég volt! Mivel nem tudják munkánkat megtalálni, hagyják, hogy magunk tegyük azt, a molnár ész és tisztesség megvan, az elég lesz sorsunk rendezésére. Tudjuk, a tisztesség nem elég, ahhoz pénz is kell, így hát megkérjük a pénzt: jönne hozzánk tisztességre, becsületre, nem ritka forintot fialni, hanem sűrű fillért, melyből megnő egy-két-sok becsületes malomtulajdonos ugyanúgy, mint apáink, nagyapáink idején, és akkor lesz munkánk, lesz becsületünk, lesznek álmaink is, mert tudunk aludni. Ha ezt a monológot más munkahelyeken — az országban bárhol — elmondhatja az ottani szakszervezeti vezető, az talán nem a véletlen műve. Csak abban bízom, hogy egyikünket sem haragos indulatok fűtenek, arra senkit sem biztatunk. A tisztesség fegyverének, a nyílt szónak golyói röpködjenek a valóságosak helyett. Engelhardt Ferenc Figyelem! Hamis bankjegyek! Aggasztó mértékben megnövekedett januárban a postai pénzforgalomban fellelt hamisított bankjegyek száma — tájékoztatta a Magyar Posta illetékese szerdán az MTI-t. Ez idáig már egy darab 500 forintos, ötven 1000 forintos, és egy 5000 forintos hamis bankjegyet találtak a postahivatalokban, annak ellenére, hogy a posta mindent elkövet ezek kiszűrésére. Mivel a vizsgálódás néha időigényes, a posta kéri a lakosságot, hogy a hamis pénzek felderítését segítő lépéseket fogadja megértéssel. gyakorlaton kívüli molnárja, szakszervezeti titkára—a munkáról, a meglévő és képzelt tulajdonosokról.
