Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-28 / 23. szám

1993. január 28., csütörtök HAZAI TÜKÖR Együtt A Békéscsabai Városi Nyug­díjas Egyesület és a békéscsa­bai nyugdíjasklubok vezetői ma a nyugdíjasházban megbe­szélést tartanak. A baráti talál­kozó témája: a Békéscsabán és környékén működő nyugdí­jasklubok együttműködésé­nek erősítése és a koordináci­ós bizottság megválasztása. Kertészszigeti öröm Elkészült a gázvezeték Ker­tészszigeten, és tegnap dél­előtt sor került az ünnepélyes gázlánggyújtásra is. Ezzel Bu- csa után újabb észak-békési fa­luba érkezett meg a vezetékes gáz, megkönnyítve az itt lakók életét. Napirenden a költségvetés Békés város képviselőtestüle­te január 28-án, csütörtökön délután két órakor tartja soron következő ülését. A napiren­den szerepel egyebek között a városi vöröskereszt munkájá­ról szóló tájékoztató, vala­mint a település idei költség- vetését vitatják meg s fogad­ják el a városatyák. Táncvizsgabál Több mint száz tanuló részére rendez tánciskolái vizsgabált a Békési Művelődési Központ 1993. január 29-én 17 és 19 órai kezdettel. A vizsga előtt a Ba­lassi Táncegyüttes tart bemuta­tót. Ifjú zenebarát A mezőkovácsházi művelő­dési központban ez évtől is folytatódik az Ifjú zenebará­tok hangversenysorozat. Az Országos Filharmónia szerve­zésében zajló rendezvény első előadására február 2-án kerül sor a művelődési ház nagyter­mében. A sorozat további elő­adásairól a helyszínen tájé­koztatják a résztvevőket. A régió emberi erőforrásai A Békés Megyei Művelődési Központ 1989 óta folyó béké­si—bihari közéletfejlesztő programjának részeként regi­onális népfőiskola indul Me- zőgyánban. A körzet 7 te­lepüléséről, Körösújfaluból, Körösnagyharsányból, Bihar- ugráról, Mezőgyánból, Zsa- dányból, Gesztről és Újsza- lontáról várják az érdeklődő­ket 29-én pénteken 11 órára a mezőgyáni könyvtárba. Az el­ső foglalkozás témája a dön­tésfejlesztés. Az összejövetelt 2 naposra tervezik. Ufó és természetgyógyászat Ufókutatásról és a természet- gyógyászatról tart előadást Horvát Imre magyar születésű svéd állampolgár 1993. febru­ár 6-án délután 4 órától a Béké­si Művelődési Központban. Az elfogultság ellenszere a közös kutatás Nemrégiben a román akadé­mia néprajzosai gyűjtöttek Békés és Csongrád megyében a magyarországi románság ál­tal lakott falvakban. Néhány napos gyűjtőútjukon részt vett Felföldi László, a Magyar Tu­dományos Akadémia Zenetu­dományi Intézete néptáncosz­tályának vezetője is, akit Bé­késcsabán, a szólótáncfeszti­vál alkalmával kérdeztünk meg az akadémiák közötti együttműködésről. — A bukaresti folklórinté­zet, a kolozsvári folklórarchí­vum és akadémiánk folklórin­tézete két éve Bukarestben, ta­valy Kolozsváron írt alá együttműködési megállapo­dást — mondta. — Mi Erdély­ben gyűjthetünk a magyarok körében, ők pedig nálunk a románok között. Munkatervet állítottunk össze: először a Szilágyságban, majd a Kükül- lő menti falvakban jártunk, ahol magyarok laknak, azután ahol vegyes lakosság él, végül a tiszta román településeket látogattuk meg, közösen. így mindkét fél tanulmányozhatta a sajátosságokat és a kultúrák egymásra hatását, melyeket közösen dolgozunk fel. Mos­tani Békés és Csongrád me­gyei gyűjtésüket kiegészítik a határ menti Arad és Bihar me­gyei kutatásokkal. Ezt az anyagot átadják nekünk. — Megállapodásuk nem mondható szokványosnak. — A két akadémia között régebben is volt együttműkö­dés, de ilyen pontos munka­terv szerint még nem dolgoz­tunk együtt. „A folkloristák fontosnak tartják a kapcsolatok feltá­rását” FOTÓ: FAZEKAS FERENC — Milyen légkörben folyt a kutatómunka? — Kollégáink józanul gon­dolkodó emberek. Természete­sen nekik is, nekünk is megvan­nak a magunk elfogultságai. A kutatómunka során azonban le­hetőség van egymás meggyőzé­sére. Volt olyan eset, amit ők kifejezetten román sajátosság­nak tartottak Erdélyben, pedig kiderült, hogy közös vonás. Se nem magyar, se nem román, hanem a nyugat-európai rene­szánsz hatása. — Úgy tudom, a közös gyűj­tést egy monográfiával szeret­nék lezárni. — A bukaresti folklórinté­zet vállalta az első, a szilágy­sági gyűjtés kiadását 3 év múl­va. A Küküllő menti kutatás kiadói valószínűleg mi leszünk. Hasonlóképpen mi adjuk ki a magyarországi ro­mánság körében végzett 30 éves kutatások összegzését is. — Együttműködésük azt su­gallja, hogy Románia érdeklő­dik a hazai románság hagyo­mányai iránt. —A hetvenes években járt itt egy román kolléga. Inkább csak nézelődött és hűvös barátsággal viselkedett. Az akkori felfogás szerint elmagyarosodottnak te­kintették az itteni románokat, akiknek hagyományai nem ér­nek fel az olténiaihoz. Ez a nézet változóban van, ha nem is min­denkiben. Úgy tűnik, a folklo­risták fontosnak tartják a kap­csolatok feltárását. Szőke Margit Szivárvány Diákmagazin A szivárvány színeivel, a sok­színűséget akarjuk láttatni ma­gazinunkban a 10-14 éves olva­sókkal. Hegedűs Sándor, a ma­gazin főszerkesztője kifejtette: olyan gyermeklap tervei körvo­nalazódtak, amelyben a bar- kácsötletek, mini képzőművé­szeti tárlat, kuktálkodó, rejt­vény, hobbi és más állandó ro­vatok mellett életsorsokat, vitá­ra ösztönző, a diákok vélemé­nyét közlő írásokat jelentetnek meg. A magyar és a világiroda­lom klasszikusainak remekmű­vei sem hiányozhatnak termé­szetesen a periodikából, aho­gyan a gyermekhumor is a szi­várvány egy színét képviseli. Az újság egyelőre negyedéven­te 10 ezer példányban jut majd el az olvasókhoz. Csődbe jutottak Legutóbbi közlésünk óta újabb Békés megyei cégekről tudtuk meg, hogy csődeljárás, felszámolási vagy végelszá­molási eljárás folyik elle­nük. Felszámolási eljárás Diabetty Kis- és Nagykereske­delmi Bt., Békéscsaba. Gyermekeink olcsón is nyaralhatnak ’92 nyarán már több iskola is tartott sikeres edzőtábort Szanazugban fotó: fazekas ferenc Még benne járunk a télben, de a Békés Megyei Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány kuratóriu­ma már fogadja a jelentkező­ket az olcsó nyaralási lehető­ségeket biztosító szanazugi táborba. Az 1985-ben úttörőtábor­nak épült szabadidős központ ma már középiskolásokat, sőt 18 éven felülieket is fogad, ráadásul roppant kedvező áron, és az elhelyezést illetően is változatos lehetőségekkel. A táborozok — pénztárcájuk­tól függően — lakhatnak kő­házban, a főépületben és sát­rakban, de aki saját sátorral érkezik, kempingezésre alkal­mas helyet is talál, és igénybe veheti a tábor szolgáltatásait. Az étkezés ugyanígy a kíván­ságoknak megfelelően rugal­masan igényelhető: be lehet fizetni teljes ellátásra (napi háromszori vagy ötszöri étke­zésre), de lehet kérni csak ebé­det vagy csak vacsorát, s még a vegetáriánusok szokásaira is gondoltak. A tábor a szálláson túl szer­vezett programokat is biztosít túravezetővel vagy a foglal­kozásoknak megfelelő szak­emberekkel. Éppen ezért is­kolák sportegyesületeinek, szakköreinek ideális edzőtá­borozási vagy tanulási lehető­ség. A szaktáborokat bármi­lyen témában (honismeret, szövés, néptánc, ufó stb.) szí­vesen megszervezik előzetes egyeztetések alapján. A táborban kulturális prog­ramokat is szerveznek. Ren­delkeznek egy szabadtéri színpaddal, amely filmvetí­tésre is alkalmas. A kirándulá­sokhoz autóbuszt adnak, s a lovagolni vágyóknak sem kell nélkülözniök kedvenc állatai­kat. A táborozások időtartama ugyancsak igény szerint ala­kítható, illetve a szakmai programok függvényében ter­vezhető meg. A környezetvédelmi építő­táborban résztvevők — dél­előtti munkájuk eredménye­ként— ingyen kapnak szállást és étkezést, délutánonként pe­dig már ők is élhetnek a nyara­lás örömeinek. Ahogy drágul az élet, egyre több szülőnek jelent gondot gyermeke üdültetése. A sza­nazugi táborban — amely a megye lakóhelyeiről akár ke­rékpárral is megközelíthető — igazán megtalálhatóak a legolcsóbb nyaralási lehető­ségek. Az alapítvány pályáza­tot írt ki, így még támogatás­hoz is juthatnak az igénylők. Az alapítvánnyal és a tábor­ral kapcsolatos információk­hoz az érdeklődők a megyehá­za központi (441-141) vagy a tábor telefonszámán (362- 348) juthatnak. Lenthár Márta Olvasóink írják A kaszaperiek megbántódtak A Békés Megyei Hírlapban január 12-én, kedden megjelent „Kedd” címszó alatt Bede Zsóka aláírással egy glossza. A Hírlapban közzétett hirdetésünkkel együtt minden olvasó számára azonosítható, hogy az „Egy mezőgazdasági termelő- szövetkezet" megjelölés a szövetkezetünket, a Kaszaperi Mező- gazdasági Szövetkezetei jelenti. A glossza szerzője ismeri a mai gazdasági viszonyokat, ez az írásból is kitűnik. A „múltrendszer­beli juttatás” feltételezésének indítékát és a feltételezését vi­szont a leghatározottabban visszautasítom, egész tagságunk és legfőképpen a nődolgozóink rendkívüli módon való megsértése miatt, bármi célból is tette ezt a glossza szerzője. Visszautasítom, mert nem igaz. Szövetkefetünk minden tagja, a nőtagjaink is a múlt rendszerben is és ma is, ha van munkájuk, a legnehezebb paraszti munkát végezték és végzik, minden ágazatnál rosszabbul megfizetve. A meghirdetett „hatalmas tömegű” egészségügyi árut eladott mezőgazdasági terményeink ellenértékeként voltunk kénytelenek elfogadni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem a „múlt rendszerben”. Volt annak a múlt rendszernek hazugságok nélkül is éppen elég hibája. A tartozó céget azóta felszámolták. Jól döntöttünk, amikor az árut a tartozás fejében elfogadtuk, mert ha hibánkon kívül a glossza szerzőjétől sértve is, de ha a hirdetés útján azt az árut el tudjuk adni, akkor tudunk fizetni a nekünk hitelezőknek és mind a férfi-, mind a nőtagjainknak munkabért. A hirdetésért a Békés Megyei Hírlapnak is tarto­zunk. Reméljük, Önöknek ezen áru eladása után pénzben tudunk fizetni és nem tesszük ki a Békés Megyei Hírlap nődolgozóit glossza alanyául. Szaszák György, a szövetkezet elnöke * * * Az újságíró állandóan témát keres és talál. Olykor úgy, hogy megkeresik, szólnak neki. Egyes dolgokon mosolygunk — egyre ritkábban —, másokon elkeseredünk. A bevezetőt magyarázatként szántam, mindazoknak, akik a ritka mosolyra késztető humort hántásnak érzik. így történt ez velem a minap, amikor kolléganőim hívták fel egy hirdetésre a figyelmemet. Egy termelőszövetkezet hirdette végkiárusításra tárgyait, az adós cégektől fizetségként elfo­gadott termékeit. Mélységesen megsértődtek. Azt, hogy az írás kiről szólt, teljesen bizonyos, hogy csak ők tudták, bántani sem kívántam senkit semmiképpen. Sőt szóba került nődolgozóink körében, hogy milyen hasznos lenne, ha éppen mi is ott lennénk vevőik között. A kaszaperiekről van szó. Amennyiben megbántottam őket, elnézésüket kérem, nem volt célom. De kérem, az Önöké se legyen, hogy mindig mindent sértésként fogjanak fel. Inkább dolgozzunk együtt, adjanak témát vagy mosolyogjanak velünk egy jót... Bede Zsóka Visszhang „Dombegyházán születtem...” Az idézőjel talán sejteti, hogy nem személyemre vonatkoztatva van jelentősége a fenti megállapításnak. A népdalszöveg részle­tével azt a nyelvi tényt szeretném illusztrálni, hogy a Dombegy­házán határozóragos alak régóta jelen van a helybeliek nyelv- használatában. A dolog azért érdemel említést, mert Ménesi György a Békés Megyei Hírlap január 19-ei számában a Dom­begyházon forma kizárólagos helyessége mellett foglalt állást. Az általa említett nyelvi szabályt nem lehet vitatni, azonban mégis van valami, amin érdemes elgondolkodnunk. Aki a település történetével foglalkozó írásos dokumentumo­kat tanulmányozza, meglepetve tapasztalja, hogy helységnév­ként hol a Dombegyház, hol a Dombegyháza alak bukkan elő. A határozóragos alakok vizsgálata során kiderül, hogy ezek mind­egyike a Dombegyháza tő figyelembevételével toldalékolódik. Pesty Frigyes helynévgyűjtési anyagában a következőket ol­vashatjuk: „Mar.d.egyháza (Marczibányi Dombegyháza — G. Gy.) telepíttetett 1818-ban...” Jókai Mór Szegény gazdagok című regényében ( 1860) találjuk ezt a mondatot: „Dombegyhá­za körül különösen jó feldűlni való utak vannak.” Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy dombegyházi ember számára a Dombegyházon alak idegenül és meghökkentően hangzik, hiszen sem írásban, sem élőszóban nem volt példa a használatára. Az sem lehet mellékes körülmény, hogy a magyar helységnevek között durván hétszer annyi -háza utótagú van, mint -ház utótagú, s a toldalékolásban az analógiának jelentős a szerepe. A környékbeli települések: Lökösháza, Végegyháza, Mezőkovácsháza a hol? kérdésre felelő helyhatározós alakjuk­ban -n ragot kapnak, s a Dombegyháza tő hagyománya meg a már említett analógiás hatás eredményezi azt, hogy most is, amikor már egyértelműen Dombegyház az alapalak, a Dom­begyházán forma uralkodik. A nyelvtudomány számos rendhagyó esetet, kivételt ismer, s nem törekszik ezeknek a megregulázására. Egy két —- a mien­kétől eltérő jellegű, de szemléletes — példa erre vonakozólag: azokhoz a magyar helynevekhez, amelyek i, m, n, ny hanggal végződnek -ban, -ben, -ból, -bői, -ba, -be rag járul. Tehát Tihanyban, de Csányon! Az i-t nem számítva, a magánhangzós végű helynevekhez az -n, -ról, -ről, -ra, -re rag járul. Tehát Bissén, de Büssüben! (Az adatok Ferenczy Gézától valók. NymLev. 1964.269.) Rendhagyó eset a miénk is. A Dombegyházán alak megszilár­dulásának tehát megvannak a nyelvi és művelődéstörténeti okai, s nem hiszem, hogy szégyenkeznünk kellene a használata miatt. Leírhatjuk és kimondhatjuk ezután is bátran. Gerendeli György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents