Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-26 / 21. szám
Sarkadkeresztúr, benzinkút Az oldalt írta és szerkesztette: Magyar Mária. A fotókat Fazekas Ferenc készítette. Rendőr híján Újszalonta. — A tyúktolvajok, a fákat lopok vagy a kereskedelmi egységbe behatolók ezt a alig 200 lelket számláló kisközséget sem kerülik el. Ezért határozott úgy a képviselő-testület, hogy a január 28-ára összehívott testületi ülésen megalakítják a falu önvédelmi egyesületét. Erre annál is inkább nagy szükség van, mert a községnek nincs saját rendőre. Földárverés Sarkadkeresztúr. — Ma délelőtt 9 órától földárverést tartanak a keresztúri polgármesteri hivatalban. Benzinkútplusz Méhkerék. — A Sarkadról Méhkerékre vezető úton (a kanyar után!) bal oldalon a méhkeréki Agrobenzo Kft. még az idén benzinkutat szeretne átadni. A területet a tsz-tagok- tól vásárolta a kft. A tervek szerint a benzinkút éjjel-nappal nyitva tart majd. A tulajdonosok szerint a kútnak a végleges határnyitás jelentős forgalmat biztosítana. Évi 200 ezer Mezőgyán. — Falugyűlésen fogadta el a közelmúltban a község lakossága a magánszemélyek kommunális adójának bevezetését. A résztvevők 99 százaléka egyetértett abban, hogy a különböző kommunális célú beruházásokra csak így tud pénzt teremteni az önkormányzat. Ez „kapunként” (azaz lakóházanként) évi 600 forint kiadást jelent a lakosoknak. (A törvény természetesen bizonyos esetekben ez alól felmentést is ad.) Az így befolyt összegekből évi 200-250 ezer forintos bevétele lesz a községnek. Gazdacsere Sarkad.—A Bartók Béla Művelődési Központban megtartott december végi földárverésen 51-en vettek részt. A jelenlévők mindegyike tudott földet vásárolni aranykoronánként 500-600 forintos áron. Három és fél millió forint kárpótlási jegyért majdnem hétmillió forint értékű földet értékesítettek ezen a találkozón. A következő két árverés várhatóan február végén, illetve március elején lesz. SARKAD ÉS KÖRNYÉKE 1993. január 26., kedd Kukurikú, Ez az írás a későn kelőiknek készült. Mindazoknak, akik néhány nappal ezelőtt elmulasztották megnézni az 5 óra 40 perckor kezdődő Falutévé Sarkadról és Keresztárról készült összeállítását. Lássuk tehát, mit „aludtak át”! Földbe harapó jogszabályok Sarkad. — Elsőként Sarkad város polgármesterének, Tóth Imrének a nyilatkozatát hallhattuk: „...A helyi önkormányzati feladatok feltételrendszeréhez elengedhetetlenül szükséges az önkormányzati vagyon. A magunk részéről fontosnak tartanánk, hogy földva- gyonnal rendelkezzen a település, mint ahogy az előző társadalmi rendszerekben minden város, község rendelkezett földterületekkel. Mi hangot adtunk ennek a megyében és az országban is. Úgy tűnik, hogy bizonyos jogszabályok a rendelkezésekre álló földterületekbe hamarabb, gyorsabban harapnak bele, és félő, hogy az önkormányzatoknak nem marad semmi ebből a vagyonból. De lehetne folytatni a sort a gázköz- művagyonnak az önkormányzatok belterületén lévő szeletével, amelynek hasonlóan bizonytalan a sorsa. Ezt a helyi önkormányzatok lakosai saját pénztárcájukból építették, és pillanatnyilag is ennek kölcsöneit fizetik vissza. Vagy: a kormány már második éve ígéri, gyorsan pontot tesz annak a mondatnak a végére, hogy az önkormányzatok területén lévő épületek (megszűnt szervezetek, mint például MHSZ, Hazafias Népfront) sorsa mi lesz. A jó reggelt! % tulajdonba adásuk a mai napig nem történt meg, s így a helyi társadalom mikroközösségeinek nem tudunk helyet biztosítani. Képletesen szólva kívül rekednek, és a hóban toporognak ilyenkor január táján.” Az istállóbérlő panasza Sarkadkeresztúr. — Rózsavölgyi Jenő volt a Falutévé következő interjúalanya, aki a sarkad- keresztúri tsz felszámolásával kapcsolatban panaszkodott: — A keresztúri tsz-től már három év óta bérelek egy istállót évi ötvenezer forintért. Pályáztam a megvételére, mivel a gabonának, meg jószágnak kellett volna a hely. Mondták, ha eladásra kerül vagy meghirdetik, szólnak. Mikor az árverésre került a sor, előtte napon beszéltem az elnökkel, a könyvelővel, azt mondták, hogy nincs értelme bemennem, mert valaki egybe veszi meg a telepet. Nem is mentem el az árverésre, de mikor vége lett, azt hallottam, 8 millió 200-ért kelt el az egész telep, egy ház áráért. Olyan 80 millió körüli vagyon nyolc millióért: egy szárítóüzem, két százas istálló, öt darab ötvenes istálló, egy mérlegház, egy hidroforház, egy nagy szín 10 hektár földdel, egy villanyház teljes vízvezetékkel, automata és önitatókkal... Rendes Sándor, a volt tsz elnöke kapta meg a szót ezután: — A telepeladást hivatalosan a sajtóban meghirdettük. Szerettük volna egyben értékesíteni, de azt is közöltük, hogy egyenként is megvásárolhatja az épületeket bárki... A licitáláson jelentkezett egy úr, aki közölte, hogy igényt tart az egész telepre. Nyolcmillió 200 ezer forintért vette meg. A Győri telep nettó értéke 10 millió 100 ezer forint, ez megfelel a hivatalosan becsült értéknek... Jenő bácsi ezt megelőzően valóban tárgyalt velem, de csak arról, hogy az egyik épületet bérelni szeretné. Utólag közölte, hogy ő is adott volna egy istállóért másfél millió forintot. A legjob(bicí) támogatása Geszt. — Üzlet és irodalom, Párizs és Geszt. Hogy mi közük van egymáshoz ezeknek a fogalmaknak, azt a kiskunfélegyházi V és B Kft. egyik tulajdonosától, Bagdi Istvántól tudtuk meg a napokban. A szóban forgó kft. a francia gyártmányú BIC-ter- mékek magyarországi forgalmazásával foglalkozik. Jelent ez harisnyákat, tollakat, öngyújtókat, parfümöket és így tovább. Mint mondta, a BIC- termék világmárka, a szlogenjük szerint a legjob(bicî) a piacon. Ennek természetes velejárója, hogy anyagilag sem áll rosszul a cég, így időnként szponzori szerepet is tudnak vállalni. Ez a gondolat vezette őket Gesztre, ahol Bagdi István egyébként a gyermekkorát töltötte. — Emlékszem — mondta —, akkoriban újították fel az Arany János emlékházat, mi, gyerekek ültettük a borostyánokat az emlékmű köré és egyáltalán: elindítói voltunk az ottani Arany-kultusznak. Már elkerültem Gesztről, amikor hallottam, hogy szavalóversenyt alapított az iskola Arany János emlékére. Nagyszalontai, geszti és Geszt környéki diákok mérik össze itt minden évben a versmondó képsségeiket. Tudom milyen nehéz manapság megőrizni egy ilyen hagyományt pénz nélkül, ezért is ajánlottam fel az iskolának, hogy cégünk felvállalja a szavalóverseny támogatását, amelyet ezúttal Arany születének évfordulója alkalmából, március másodi- ka körül rendeznek meg. / Sarkad. — Bátorság? Merészség? Kitartás? Meggyőződés? Mi kell ahhoz, hogy valaki még 1993-ban is nyíltan vállalja az MSZMP-tagságot? — teszem föl magamnak a kérdést, miközben Seprenyi Lászlóhoz, az MSZMP sarkadi szervezetének vezetőjéhez igyekszem. —Ne higgye, hogy azért maradtunk ebben a pártban a rendszerváltás kezdetén, mert kívülről tudjuk Marxot meg Engelst — magyarázza találkozásunkkor. — A mi hitünk abban állt (és áll ma is), hogy nekünk sok minden jó volt a szocializmusban. Mindenki dolgozhatott, senki sem volt így kiszolgáltatva. Ma hol kérdezik meg a munkásembert, hogy ő hogyan látja a dolgokat vagy mi a véleménye a vele kapcsolatos intézkedésekről? Szavuk se lehet jóformán, ha dolgozni akarnak. Lehetett ingyen tanulni. Ma? Az végzi el biztosan az egyetemet, akinek megvan az anyagi háttere hozzá. Építkezni mertünk. Ma? Nyolc-tízezer forintos havi jövedelemből kinek van bátorsága nekivágni!? —Eli smerem persze—foly- tatja aztán —, hogy az elmúlt az MSZMP „Hogy mit jelent néhány ezer forintból megélni, azt csak azok tudják, akik benne vannak. Mi, MSZMP-tagok ezeknek az embereknek az érdekeiért harcolunk” renszerben rengetegen visszaéltek a hatalmukkal, élősködtek a társadalmon. De ezek nem mi, egyszerű emberek voltunk! Sokan sajnos hajlamosak egy kalap alá venni a traktorost meg a vagyonokat felhalmozó párttitkárt. A visszaéléseket mi is elítéljük, de ami nekünk, munkásoknak jó volt az elmúlt 30-40 évben, azt nem tudjuk megtagadni. Ezekből a „traktorosokból” szerveződött a mi mostani ben pártszervezetünk. Két évvel ezelőtt csupán öten-hatan vállaltuk ezt a tagságot, ma közel százan vagyunk. Ez is azt jelzi, egyre többen érzünk hasonlóan. Seprenyi László elmondja, hogy szervezetük nem ért egyet azzal, hogy a mostani kormányzó pártok mindent bezárnak, eladnak, hogy a szegénységet segélyekkel „gyógyítják”, hogy szétforgácsolják a téesze- ket, hogy lépten-nyomon megnyomorítják a kisvállalkozásokat, hogy megállás nélkül szidják a szocializmust, amely sok esetben nekik is diplomákat, kitüntetéseket adott. A pártjuk nem titkolt célja, hogy a következő választásokon szeretnének bejutni a Parlamentbe, helyi szinten pedig az önkormányzatba. — Persze erről az a véleményem —mondja végül —, hogy az embereknek majdnem mindegy, kik ülnek ott, csak jól végezzék a dolgukat. Mi, MSZMP-tagok például nem tudunk rosszat mondani a jelenlegi városi vezetésre, úgy látjuk, a lehetőségekhez képest fejlődik Sarkad, ezért elégedettek vagyunk. Nem kell töltött káposzta! * A sarkadi térségben körülbelül 3000 nyilvántartott munkanélküli él. A sarkadi önkormányzat közbenjárómra a megyei munkaügyi hivatal gyulai kirendeltsége tavaly heti két alkalommal kihelyezett ügyfél- fogadást tartott a sarkadi városházán. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a térségben élő munkanélkülieknek nem kellett információkért vagy a havi pecsétjükért beutazniuk Gyulára. Az amúgy is szegény, elfásult, megkeseredett embereknek kis vigaszt nyújtott ez az intézkedés. Apró örömük az ürömben azonban nem tartott sokáig. A munkaügyi központ — hivatkozva arra, hogy Gyulán sokkal konfortosabb körülmények között tudják fogadni a munkanélkülieket— január közepétől megszüntette a kihelyezett ügyfélfogadást. Tóth Imre, Sarkad város polgármestere a munkaügyi központ vezetőjének meghívására megnézte ugyan a „hipef-szuper” gyulai , fogadóállomást”, de mint a Sarkad térségi polgármesterek találkozóján elmondta, még mindig nem érti, miért olyan fontos, hogy gazdagság és pompafogadja a szegénységet. És ehhez még „útiköltség" címén belépődíjat is fizetni kell. Úgy látszik, ezek a Sarkad környékiek már csak ilyen nyakasok, mert a munkanélküliek sem értik, hogy miért döntenek nélkülük róluk. Ráadásul rosszul. Azt sem érti senki, hogy gyulai munkahelyeket miért nem lehet Sarkadon kiközvetíteni. Vagy: hogy miért egyszerűbb 3000 embernek Gyulára utaznia, mint egy-két ügyfélfogadónak Sarkadra? Lehet, hogy a szakács tudja: nagyon finom a töltött káposzta, de ha a vendég a túrós csuszát szereti, talán nem kellene a töltött káposztát erőltetni. uClíUvou eu Olcsó ebéd Méhkerék. — Tavaly a község önkormányzata úgy döntött, hogy a gyerekek és az idősek étkeztetését saját sertéstartással segíti, hiszen így a konyhának húst nem kell vásárolnia. Ezzel a megoldással jelenleg 63 forintba kerül egy ebéd a községben. A héten egyébként 25 új sertést hoznak az önkormányzati ólakba. Templomépítés Újszalonta. — A Harangláb melletti telken templomépítést tervez a református egyház. Ennek egyik forrása az a 400 ezer forint, amit a közelmúltban ennek támogatására az önkormányzat megszavazott. Ez évi munkaterv Kötegyán. — Február 5-én, pénteken a községi képviselők első olvasatban tárgyalják az 1993-as költségvetést. Ugyanezen a testületi ülésen megvitatják és elfogadják az egész éves munkatervet is. Testületi ülés Sarkadkeresztúr. — Holnap, január 27-én 14 órától testületi ülést tartanak a község képviselői. A napirenden az 1993-as költségvetés szerepel. Földprogram ’93 Mezőgyán. — A ma délután 13 órakor kezdődő testületi ülésen a képviselők javaslatot tesznek a Szociális Földprogram Alapítvány kuratóriumának személyi összetételére. Az alapítvány Mezőgyán kezdeményezésére a Népjóléti Minisztérium támogatásával jött létre. A minisztérium válság- kezelő irodája 5 millió forintöt ajánlott fel ennek a programnak a kísérleti jellegű beindítására. A programhoz Sarkad városa is csatlakozott. Az elképzelés lényege, hogy a nehéz anyagi helyzetben lévők konyhakerti használatra ingyenesen földet kapnak az önkormányzattól, amelyet mindaddig művelhetnek, amíg jelentősen nem javulnak az élet- körülményeik. Az alapítványt legkésőbb március 31-éig kell bejegyeztetni. Emberből vagyunk Kötegyán. — Sorozatunkban egy-egy közismert Sarkad térségi személyiséget mutatunk be emberközeli kérdéseken keresztül. Interjúalanyunk ezúttal Bujdosó Lajos, Kötegyán polgármestere volt, akitől azt kérdeztük, mikor és mit rajzolt utoljára, illetve mit rajzoltatna ma a karikaturistával a Ludas Matyi címlapjára. — Utoljára gyerekkoromban rajzoltam. Sajnos sose volt jó kézügyességem, így ha lovat rajzoltam, azt mindenki kutyának nézte, s ha kutyát erőltettem a papírra, azt macskának látták... A Ludas Matyi címoldalára? Felszeletelt szalámikat rajzoltatnék, amelyek ilyen márkanévvel futnának, mint SZDSZ, kisgazdák... Mindemellett ott lenne egy egész szalámi, MDF felirattal, fölötte pedig egy kérdőjeles henteskés. A szerkesztő megjegyzése: 1. A polgármester korábban a gyulai húskombinátnál dolgozott. 2. Az interjú az MDF országos gyűlése előtt készült.
