Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-05 / 3. szám
BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE 1993. január 5., kedd Az üldöztetések elől Magyarországra szökött Tíz év múlva a sírját keresték Battonya. — 1992 júliusában nagy sikerű előadást tartott Battonyándr. Sepsey Tamás, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke. A címzetes államtitkárt dr. Remport Katalin, a körzet országgyűlési képviselője hívta meg a városba. A jól előkészített fórumon szépszámú érdeklődő vett részt, a kárpótlásra jogosultak zöme azonban távolmaradt. Ezeknek az idős, otthonról nehezen kimozduló embereknek kívántam segíteni azzal, hogy két helyi újságban (a Battonyai Hírekben és a Mezőhegyesben) közzétettem a dr. Sepsey által elmondottakat. Mindennek az lett a következménye, hogy sokan engem kértek meg igénybejelentőlapjuk kitöltésére. Mi tagadás, jólesett a bizalom, örömmel segítettem minden hozzám fordulónak. Töltögetve a rubrikákat, tragikus emberi sorsok tucatjait ismerhettem meg. Volt, aki úgy fordult „hivatalomhoz”, hogy előzetesen papírra vetette az elszenvedett sérelmeket, mások „csak” szóban adták elő a maguk vagy családtagjaik pokoljárását. Álljon itt bizonyságul és mementóként Torma Bélának és családjának a tragikus története. Az oldalt írta és szerkesztette: Ménesi György Levélcím: 5830 Battonya, Hunyadi u. 110/A Telefon: Battonya, 310 Jelezzék, ha kimaradtak! Kevermes.—Az önkormányzat minden nyugdíjasnak, a nyugdíjasok házastársainak, a gyesen, gyeden lévőknek, valamint a munkanélkülieknek 800-800 forint segélyt utalt ki karácsonyra. A gyermekek (az újszülöttektől a felsőfokú tanulmányokat folytatókig) fejenként 1500 forintot kaptak. Az e célra felhasznált pénz összege meghaladja az 1 millió 900 ezer forintot. A polgár- mesteri hivatal kéri azon jogosultak jelentkezését, akik valamilyen okból kimaradtak a fenti juttatásokból. Gyűjtőszenvedély Battonya. — A városban egyes fiatalok új szenvedélynek hódolnak: a személygépkocsik emblémáit, márkajelzéseit gyűjtik. A helyi rendőrőrsön máris összegyűlt egy tekintélyes kollekció, bár a nyomozás még korántsem ért véget. Az ügy lezárása után a megkárosított autósok átvehetik a lefoglalt emblémákat. Berlinben versenyeznek Kevermes. — A megyei és az országos versenyeken több csapattal is eredményesen szereplő Kevermesi Önkéntes Tűzoltó Egyesületet meghívták Berlinbe, ahol 1993. június 11. és 17. között nemzetközi tűzoltóversenyt rendeznek. Az egyesület vezetőségének nem kis fejtörést okoz a részvétel költségeinek előteremtése: a csapattagok szállása, ellátása személyenként 180 svájci frankba kerül, ehhez jön az útiköltség, ráadásul a versenyzők ruhatárát is meg kellene újítani. A kevermesi- ek bíznak a helyi és a megyei önkormányzat támogatásában, köszönettel veszik további szponzorok jelentkezését. Becsületes emberek Battonya. — Kukucska Istvánná, Battonya Molnár-C. Pál-lakótelep VI. B 2. emelet 4. szám alatti lakos azért fordult lapunkhoz, hogy közöljük: „Vannak még becsületes emberek!” A középkorú, rokkantnyugdíjas asszony elmondta, hogy Orosházán, a piactér melletti gyógyszertárban elveszítette pénztárcáját 1200 Ft-tal és fontos kórházi iratokkal. A becsületes megtaláló — a pénz kivételével — mindent visszaküldött a címére, őt ez nagyon meghatotta. Hát kérem! Vannak még becsületes emberek. — Édesapám, néhai Torma Béla 1911-ben született Kis- iratoson — kezdi ifjabbik Torma Béla, aki a közelmúltban a Mezőhegyesi Cukorgyártól ment nyugdíjba. — Trianon után Kisiratos román megszállás alá került, korábban a battonyai járáshoz tartozott. Elkeresztelték Dorobanti-ra, ezt a nevet viseli a mai napig. (Kiejtése: „dorobánc”. A szó olyan román katonát jelent, aki az 1877—78-as balkáni háborúban harcolt. — M. Gy. megjegyzése.) A második világháború alatt egyre kegyet- lenebbül bántak velünk, magyarokkal. Apám munkaszolgálatos (koncsentrás) katona lett. A sok megaláztatás miatt 1942 januárjában úgy döntött, hogy átszökik Magyarországra. Gondolhatja, hogy mi várt Magyarpécskán (mert ekkor már ott laktunk) egy katona- szökevény családjára! Édesanyánknak, aki akkor négyőn- ket nevelt, minduntalan jelentkeznie kellett a helyi csendőrségen, ahol többször kegyetlenül bántalmazták. 1943 januárjában aztán —jó pénzért, erős fegyveres kísérettel! — végre nekünk is sikerült átjutnunk a határon. —Gondolom, az édesapjukhoz mentek. — Igen, Battonyára. A szüleim egy nagyon jólelkű, becsületes szerb gazdától, Rés Vláda bácsitól béreltek tanyát. Édesapám igavonó állatokat, mezőgazdasági felszereléseket vásárolt, hogy tudja művelni a tanyához tartozó 11 hold földet. Éltünk boldogan. Mi, gyermekek az akkor még létező Palotai úti általános iskolába jártunk tanulni. 1952. április 23-án aztán vége szakadt a nagy boldogságunknak.-—Április 23., ez Béla napja. — Igen, a tragédia a közös névnapunkon történt. Egy Fújni kell * Battonya. — December 30- án 14 és 15 óra között a városba vezető valamennyi úton alkoholszondás ellenőrzést tartott a helyi rendőrség. Összesen 106 gépjárművezetőt ellenőriztek. A helyi rendőrőrsön megtudtuk, hogy 1993- ban havonta egy alkalommal kerül sor hasonló akcióra. Néhai Torma Béla tényleges szolgálatát töltő román katonaként — A munkaszolgálat később következett Warsawa személygépkocsi nagy sebességgel behajtott a bejárónkra. Sohasem fogom elfelejteni, ahogyan a megriadt baromfik szerteszét repültek. Az autóban négy civil ruhás férfi ült, ráparancsoltak édesapámra, hogy azonnal szálljon be. Édesanyám elkezdett sírni, mire az egyik férfi azt mondta, nincs semmi baj, csak ide viszik Battonyára édesapámat, s vissza is fogják hozni. Az egészre úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna, 17 éves voltam akkor. — Állták a szavukat a war- sawások? — Jaj, dehogy. Ha állták volna, akkor most nem lennék itt, önnél. Édesanyám rosszat sejtett, bekerékpározott Battonyára, a rendőrségre. Kérdésére ott azt a választ kapta, hogy semmit sem tudnak a férjéről, de nagyon ne is keresse, mert ha sokat ugrál, könnyen a sorsára jut. Megjegyzem, hogy ugyanezen a napon ugyanez a négy férfi elhurcolta apám barátját, Tótok Józsefet is. TótokRégi-új igazgató Kevermes. — A nagyközség képviselő-testülete legutóbbi ülésén elbírálta a helyi általános iskola és diákotthon igazgatói állására benyújtott három pályázatot. A tantestület véleményét is figyelembe véve, egyhangúlag a korábbi igazgatót, Bugyi Ferencet bízta meg az intézmény vezetésével. né áldott állapotban volt, amikor ő érdeklődött a férje után, az egyik rendőr rámordult: „Ugye, nem a börtönben akar szülni!?” — Mikor kaptak hírt az édesapjukról? —Édesanyám a fejébe vette, hogy lesz, ami lesz, ő megkeresi apámat. így jutott el a Pest Vidéki Börtönfogházba. Az egyik ismerősünk e fogház közelében lakott, tőle tudtuk, hogy a „népellenesek” egy részét itt vették kezelésbe. A kínvallatások éjjel 11 körül kezdődtek, a környékbeliek gyakran hallották az áldozatok velőtrázó üvöltéseit. Nos, édesanyám 1952 novemberében bejutott ebbe a fogházba. Egy nő—feltehetően századosi rendfokozata volt — elővette a nyilvántartásokat. „Asszonyom — mondta együttérzően —, az ön férje szeptember 25-én meghalt tüdőtuberkulózisban. Hogyhogy nem kapták meg az értesítést? Készüljenek fel arra, hogy az egész családot meg fogják vizsgálni, hiszen a tbc fertőző betegség.” Ennek lassan negyven éve. Szegény édesanyám már régen elhalálozott, de a vizsgálatra a mai napig nem került sor. — Tudják, hol van az édesapjuk sírja? — Édesanyámnak még volt annyi lelkiereje, hogy ezt is megkérdezte a századosi egyenruhát viselő nőtől. A rákoskeresztúri temető 258-as parcellájában hántolták el apánkat. A temetőőr segítségével megtaláltuk a sírját is. Ez állt a fejfáján: „Itt nyugszik Torma Béla. Élt 41 évet. Béke poraira!” *** Azt tanácsoltam az immár nyugdíjban lé vó'ifjabb Torma Bélának, hogy a dokumentumok beszerzése végett forduljon a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságához. A büntetés-végrehajtási főosztály 11 005-T-187/92. számú válaszlevelét 1992. szeptember 14-én keltezték, aláírója Faragó András bv. őrnagy, főosztályvezető-helyettes. Az iratból megtudható, hogy néhai Torma Bélát (Kisiratos, 1911. 05. 25., Né- medi Veronika) 1948 és 1952 között többször is letartóztatták. Vádolták valutarejtegetéssel, népellenes bűntett elkövetésével, embercsempészettel. Utoljára 1952-ben április és szeptember között tartották fogva. „1952. 09. 25-én a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházában meghalt” Visszajár 15 százalék Battonya. — A városban és a környékbeli falvakban hamarosan befejezik a telefonhálózat önerős fejlesztését. A TÁ- KISZ arról értesítette a polgár- mesteri hivatalokat, hogy a bekerülési költség 15 százalékának visszatérítését január közepén kezdi meg. Itt még együtt a család. A felvétel 1943-ban készült Batto- nyán. Az álló sorban balról a harmadik ifjabb Torma Béla Egy glosszára Ha én újságíró lennék, tele lennék ötlettel, kerülném a lapos közhelyeket, s fölényesen mosolyognék, ha egy Isten háta mögötti faluból, netán kettőből vagy háromból is kiebrudalnának. Hiszen olyan nagy a világ! Szárnyalna a fantáziám, stílusbravúrt stílusbravúrra halmoznék, glosszáimmal, riportjaimmal ámulatba ejteném a nagyérdeműt. Nem kilincselnék kis vidéki intézmények vezetőinél témát keresve, mikor az úgyis az utcán hever. Ha én újságíró lennék, nem lennének rögeszméim. Néha a tükör elé állnék, ha már másképp nem tudnék szembenézni önmagámmal. Tudnám, hogy szakmámhoz tehetségre és emberi tisztességre van szükség. S ha egyre több jel utalna arra, hogy nekem ezekből nincs elég, akkor elásnám a kis riportermagnómat meg a golyóstoliamat, és elmennék közhasznú munkára. S ahogy söpörném az utcát, mormolnám magamban Gyér es tanár úr mondatát, amit Nyilas Misinek mondott:, Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja.” Gerendeli György, Dombegyház Gerendeli úr tehát pontosan tudja, hogy miért nem lett újságíró. Ha mégis az lett volna, most — mint írja — elásná a kis riportermagnóját meg a golyóstollát. Én a helyében bevágnám a sutba ezeket az eszközöket, semmi esetre sem ásnám el őket. Mi, magyarul beszélők a csatabárdot szoktuk elásni, nem a magnetofont s nem a tollat. De ne legyek teljesen igazságtalan: egy lelkes orosztanártól a fenti sz.össz.enet semmiképpen sem lebecsülendő teljesítmény! | > n / „Édes Ham, nem erre neveltelek!” Lapunkban korábban fényképes beszámolót közöltünk arról, hogy a battonyai lőtér épületét (amely a rendszerváltozásig az MHSZ tulajdonában volt) ismeretlen tettesek teljesen kifosztották, tönkretették. Most Kinyó György alhadnagytól, a helyi rendőrőrs parancsnokától afelől érdeklődtünk, hogy hol tart az ügyben a nyomozás. — Éppen a közelmúltban tettünk pontot a végére—kezdi válaszát Kinyó úr. — Az elkövetők gyermekkorú személyek, van közöttük néhány vidéki is. A szülők és a hozzátartozók felelőssége annyiban állapítható meg, hogy elengedték úgymondjátszani a gyermekeiket, s eszükbe sem jutott este megkérdezni tőlük: „Kisfiam, hol jártál, merre voltál, mivel töltötted a napot?” Persze a legnagyobb baj az volt, hogy a rendszerváltozás következtében gazda nélkül maradt ez az épület. A gyermekektől olyan információt is kaptunk, hogy éjjelente valaki vagy valakik lovas kocsival bútorokat, berendezési tárgyakat szállítottak el onnan. Ezeket a személyeket nem sikerült felderítenünk, viszont benn az erdőben találtunk egy gyermekek által épített „várat”, amely szinte teljes egészében az MHSZ bútorzatából készült. Mivel a gyermekkorúakat jogilag nem lehet felelősségre vonni, mi csak egyet tehettünk: felhívtuk az új tulajdonosnak, a helyi önkormányzatnak a figyelmét óvó intézkedések megtételére. Néhány gyermek esetében kétséget kizáróan sikerült „nevesítenünk” egy-egy kisebb értékű károkozást. Sajnos, ha az önkormányzat a pénzt be akarná hajtani a szülőkön, előbb segélyeznie kellene az érintetteket, hogy tudjanak miből fizetni. Az igazsághoz tartozik, hogy némely szülőt nagyon kellemetlenül érintett az eset, volt, aki a jelenlétünkben lekevert egy atyait a csemetéjének, mondván: „Édes fiam, nem gondoltam, hogy apádat ilyen kellemetlen helyzetbe hozod.” Másokon látszott a megdöbbenés, s azt hajtogatták, hogy higgyük el, ők nem ilyesmire nevelik a gyermeküket. Persze hogy nem, dehát azért nem ártana több figyelmet fordítani rájuk! Elvégre... gyermekek. Összefogtak az önkormányzatok Kevermes. — Eredményesen folyik a települést, a környékét korábban rettegésben tartó bűnözők „begyűjtése”. Dom- sik Jánosné polgármestertől arról kértünk felvilágosítást, milyen stádiumban van jelenleg a Kevermes központtal létrehozandó, öt falu közrendjére és közbiztonságára felügyelő rendőrőrs (rendőri csoport?) szervezése. — A közelmúltban az érintett települések (Kevermes, Dombiratos és a három Dombegyház) polgármesterei találkoztak a megyei főkapitányság és a mezőkovácsházi kapitányság illetékeseivel — mondja Domsik Jánosné. — A kevermesi önkormányzat nevében megerősítettem azt a korábbi vállalásunkat, hogy épületet biztosítunk az őrsnek. Már el is kezdtük a kijelölt épület átalakítását, felújítását. Örömhír, hogy időközben a helyi rendőrség kapott egy Ford kombi gépkocsit, s arról is döntöttünk, hogy januárban — közösen a másik négy településsel — vásárolunk egy terepjáró Ni- sát. A fenntartás és az üzemeltetés költségeit létszámarányosan megosztjuk a települések között... Tekintettel a kialakult helyzetre, az államhatár közelségére, a közelünkben megnyitandó határátkelőhelyre, a rendőri vezetők törekszenek arra, hogy 1993-ban a jelenleginél több rendőr teljesítsen szolgálatot térségünkben. Mind az öt önkormányzat lakással várja a rendőröket, sőt kész munkalehetőséget biztosítani a feleségeknek is... Mint mondtam, elkezdtük az őrs épületének felújítását, az átadást március 1- jére tervezzük. Az eseményre szeretnénk meghívni a belügyminiszter urat is.
