Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-25 / 20. szám

Sanyika életveszélyben! Gregorits Gézától, a Békés Megyei Daganatos Gyerme­kekért Alapítvány kuratóriu­mának elnökétől kaptuk a hírt tegnap délben, hogy hétvégén újabb kisgyermek életének megmentéséért sikerült köz­benjárniuk. Mint a kuratórium elnöke elmondta, alapítvá­nyukat a közelmúltben egy te­mesvári édesanya kereste fel azzal, hogy 11 éves kisfia, Drágán Sándor agydaganat­ban szenved. Az alapítvány azonnal felvette a kapcsolatot a szegedi prof. dr. Bodosi Mi­hály idegsebésszel, aki a CT- felvételek alapján megállapí­totta, hogy sürgős, életmentő jellegű műtéti beavatkozásra van szükség. Ezzel párhuza­mosan gondoskodott a gyer­mek azonnali felvételéről. Sa- nyikát a Thermál taxi ügyve­zető igazgatója, Pap András személyesen szállította Sze­gedre január 23-án, szomba­ton. Természetesen díjmente­sen, ahogyan azt már máskor is tették. „Mind a professzor úr, mind a taxiállomás ügyveze­tőjének áldozatkész, segítő magatartását a gyermek édes­anyja és a kuratórium nevében köszönjük” — mondta végül Gregorits Géza. Sikertelen választás Szeghalmon, a 6-os számú vá­lasztókerületben sikertelen volt a vasárnapi helyhatósági választás, mivel nem volt meg a 40 százalékos résztvételi arány. Ismétlés két hét múlva. Testületi ülés Dobozon Önkormányzati ülést tart Do­boz képviselő-testülete január 26-án, holnap délután 1 órától. A képviselők többek között tá­jékoztatót hallgatnak meg a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ helyi szervének tavalyi tevékenysé­géről és a sportegyesület gaz­dálkodásáról. A testület ezen­kívül jóváhagyja első félévi munkatervét. A Lottó Unió Kft. tájékoztatá­sa szerint a január 24-ei, 3. heti Ausztria lottó-sorsoláson a kö­vetkező számokat húzták: 11,20,26,28,36,40. A pótszám 34. v A jokerszám: 400593. Szabadságra — Görögországba! Töltse szabadságát a cso­dás görög tengerparton, Parálián (1000 km) a szín­vonalas Plaza Hotelben. A 3 ágyas apartman — főzési lehetőséggel — ja­nuártól júniusig 30, a két­ágyas 24 márka, június; szeptember, október hó­napban 36 és 30, fősze­zonban 45 és 40 márka egy napra. Utazás egyéni­leg. Telefon: 00-30­35161513. Fax: 00-30- 35162437. Bár, zene, tánc! Télen, nyáron várja Önt a Plaza, Papastergiou Stefanos csodás szállodája! KÖRKÉP 1993. január 25., hétfő Nemzetiségiek találkozója Békéscsabán Törvény nélkül - szeretettel A nemzetiségi törvény megal­kotása még mindig várat ma­gára, ám idegen anyanyelvű honfitársaink a hétköznapok során politikától mentesen, emberekként élnek együtt év­századok óta Békés megye székhelyén. Ezt bizonyította az a baráti talákozó is, amelyet szombaton este a Garzon Szál­lóban tartottak a békéscsabai szlovák és román nemzetiségi­ek vendégeikkel együtt. Az összejövetelnek előtör­ténete is van. Tavaly decemberben a Békéscsabai Románok Szövetsége meg­hívta a Békéscsabai Szlovák Szervezet tagjait azzal a céllal, hogy a városban élő két nagy nemzetiség polgárai ismer­kedjenek meg egymással, ala­kítsanak ki eleven kapcsolatot. Most ezt a meghívást viszo­nozták a szlovákok féhér asz­tal mellé, hagyományaikat őr­ző kulturális műsor bemutatá­sával. Az estet Vozár Márton, a Garzon Szálló vezetője nyitot­ta meg, aki maga is szlováknak vallja magát, s ahogy elmond­ta, édesanyja is ugyanazokat a dalokat énekelte bölcsője mel­lett, amelyeket most a románi­ai Nagylakról érkezett zenekar tagjai adtak elő. „Soha ne jus­son eszünkbe, hogy külön­bözünk egymástól” — mondta őszintén barátainak, akiket szlovák ízekkel, zamatokkal elkészített vacsorára hívott meg. Grósz György a Békéscsa­bai Románok Szövetsége tit­káraként, István Anna a Bé­késcsabai Szlovák Szervezet vezetőjeként üdvözölte az egybegyűlteket, akik között ungvári és nagylaki szlovákok is voltak. A vidám, baráti összejöve­telen a Madách utcai általános iskola tanulói és a szlovák pá­vakor tagjai szórakoztatták — citerakísérettel — szlovák és magyar népdalokat énekelve az egybegyűlteket. Közöttük volt aki szlováknak, volt áki románnak, más magyarnak vallotta magát, holott iskolás­ként tanult meg magyarul. Egy kérdésben azonban tökélete­sen megegyeztek: a szülőha­zájuk vitathatatlanul Magyar- ország. L. M. Rablás Mezőberényben Szombaton a hajnali órákban Mezőberény egyik félreeső ut­cájában ballagott az a szeren­csétlenül járt hölgy, akit meg­pillantott H. Á. A fiatalember az átitalozott éjszaka után pénz nélkül maradt, ám továb­bi szórakozásra vágyott. Elha­tározta, hogy pénzt szerez. Odalépett a nőhöz, megragad­ta a karját, a pénzét követelte. A földre rántotta, többször megütötte, ruházatát átkutatta és a kabátjában talált pénzt el­vette, majd elmenekült. A hölgy bejelentését köve­tően forró nyomon megkezdő­dött az üldözés, az általa adott személyleírás alapján rövid időn belül sikerült elfogni a gyanúsított fiatalembert. Pénteken éjjel emelkedett hangulat volt a köröstarcsai Vasmacskában. Ott szórako­zott két férfi, két régi rivális, akik mindketten ugyanannak a hölgynek csapták a szelet va­lamikor. Az ital hatására kiás­ták a csatabárdot. Először csak szóváltás volt, majd verekedés következett. Házon .belül a kocsmárosnak sikerült rendet tartani, de az utcán egymásnak estek. B. I. húzta a rövidebbet: há­romszor „padlót fogott”, har­madjára úgy zuhant a földre, hogy a lába is eltört. Azóta megműtötték kétszer. A rend­őröknek rövid időn belül si­került kideríteni, hogy az elkö­vető a mezőberényi K. P. Ma Orosházán... Egy hónapig tart az az ANI- VET által forgalmazót termé­kekből nyíló kiállítás, amelyet Orosházán a Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépis­kolában rendeznek január 25- étől. Az állategészségügyi és állattenyésztési eszközök be­mutatóját ma 14 órakor nyitja meg dr. Gulyás Mihály, Oros­háza polgármestere. A kiállí­tás hétfőtől csütörtökig 10-16 óráig tart nyitva. „AKI A DEMOKRÁ­CIÁTÓL FÉL, AZ A JÖVŐTŐL FÉL.” (Juhász Gyula) A gyulai iskolakeringő újabb fordulója A szülők ajtót mutattak Ha a gyulai 5-ös számú általános iskola tanulóinak szülein múlik, aligha egyesül tanintézetük az egészségügyi szakkö­zépiskola gimnáziumi osztályaival. Nem mintha ellenségei lennének az oktatásfejlesztési elképzeléseknek. Egyszerűen nem hiszik el, hogy nem az lesz néhány év múlva a nóta vége: megszüntetik az általános iskolájukat. Márpedig az 5-ös egy városszéli nagy és fiataloknak helyet adó lakótelep iskolája: nem szívesen vennék, ha gyermekeik­nek még távolabb kellene járniuk a mindennapi tudomány megszerzéséért. Volt aztán olyan bajuk is, hogy a szóba kerülhető' igazgatójelöltek egyikét eleve nemkívánatosnak találták. A szülők tehát — fél tucatnyi kivétellel — nemet mondtak az egyesülésre. Ma déleló'tt a tanárok szavaznak titkosan ugyanerről, este pedig a képviselő-testület kény­szerül valamilyen döntésre. Péntek este több száz szülő hallgatta meg Kozma Antal ál­talános iskolai igazgató véle­ményét, Lebenszky Attila al­polgármester és dr. Erdmann Gyula kulturális bizottsági el­nök érveit. A szenvedélyes vi­ta szülői oldalának néhány megállapítása: „Éreznek-e a képviselők olyan lakossági igényt, hogy a városnak szük­sége lenne egy újabb gimnázi­umra?” „Miért baj az, hogy végre nem özön gyerek jár egy osztályba?” Továbbá: „A la­kosságnak sok pénze, munkája fekszik ebben az általános is­kolában.” „Tavasszal készül el a város oktatási koncepció­ja. Miért nem várják meg a döntéssel? így a döntés felelőt­lenség, emberkísérlet.” A tor­natermi tanácskozáson — mely színvonalasabb volt, mint egynémely képviselő- testületi ülés — nagy tapsot váltott ki az a vélemény, mely szerint „az egyesítés alápjai- ban elhibázott döntés lenne. melyet a körülményekkel kényszerítenek ki”. A bizott­sági elnöknek arra a mondatá­ra, hogy a lakosság egyelőre nem látja, hogy a tervezett egyesítés a jövő útja, morgás és ingerült szülői válasz szüle­tett: „Ma megtudhattam, hogy hülye vagyok”. A szülők kifogásolták: sem­milyen garanciát nem kapnak arra, hogy a beígért épületfej­lesztések meg is valósulnak. A hallgatóságot érdekelte volna, hogy mekkora is a-Bay-alapít- ványtól remélt összeg, ám erre senki sem tudta a választ. A felszólaló élt a gyanúperrel: „Itt valakinek kellene egy igazgatói állás. De a gyereke­met nem engedném 0(ia.” A szülők szerették volna hallani a tanári kar véleményét is , ám a kérdezettek szótlanok ma­radtak. Valaki azt tudakolta: ha a szülők és a tantestület is az egyesülés ellen lép fel, attól a testület még dönthet más­képp? A másik oldal a bevezető kiselőadásokban és a válasz­adás során fejthette ki egyesítő szándékának érveit. Dr. Erd­mann Gyula — mint elmond­ta: levéltáros és történész — az ősszel induló egészségügyi főiskola elhelyezésének meg­oldási igényéből vezette le a kialakult helyzetet. „A problé­mát az egészségügyi szakkö­zépiskolában elindult gimná­ziumi osztály elhelyezése je­lenti.” A helybeli tanárok jö­vőjéről azt mondta: „Komo­lyabb sérelmek nagyobb számban nem keletkezhet­nek”. Kifejtette: „Sohasem szoktak iskolaszervezési kér­désekről népszavazást tarta­ni”, de hozzátette, hogy nem döntenek a szülők és a tanárok véleményével „szöges ellen­tétesen”. Az iskola fejlesztése mellett foglalt állást Kádár Péter országgyűlési képviselő is, bár utalt arra: „Az ügy nem eléggé kiérlelt szakaszban van. De azért nem kell elvetni az iskolafejlesztést, gondoljuk át a lehetőségeket.” Megbízható forrásból úgy tudjuk, hogy a tervezett vál­toztatás külön, eddig meg nem lépett, időigényes eljárással beszerezhető minisztériumi engedélyhez kötött. Az indu­lás így 1994 szeptemberében jöhetne szóba, hacsak az idő­közben megszülető szabályo­zás nem megy a dolgok elébe. Persze, ha csak ettől függne a megoldás, nem kellene sokat gondolkodni a döntésen. Kiss A. János Cél: klinikai színvonal (Folytatás az 1. oldalról) itt is gondjaink vannak. Ugyanis ezeket kénytelenek vagyunk szociális okokból is felhasználni. Erre a célra mó­dunk lesz olcsóbb megoldást találni. A Népjóléti Miniszté­rium jóváhagyta szakmai programunkat. Jövőre 706 ágyunk lesz, ebből 60 krónikus ágy. Tudni kell, hogy nem ak­tív ágyfejlesztés folyik. Július­tól a kórházak pénzellátása tel­jesítményfinanszírozás alap­ján történik majd. Mindenkit fogadni szeretnénk, aki hoz­zánk akar jönni. A szabad kór­házválasztásra gondolva von­zó körülményeket szeretnénk biztosítani a Békés megyeiek­nek — a megyén belül. A 10 milliárdot érő, 1200 dolgozót foglalkoztató kórház a városi önkormányzaté. A közgyűlés támogatására is nagy szük­ségünk van. Működésünket az új finanszírozási rendszerben gazdaságossá szeretnénk ten­ni, s talán még bevételt is te­remthetünk majd a város szá­mára. — Ön következetesen Békés megye egészéről beszél. — A megye egészéről, és a megye egészének érdekében. Békés megye kórházainak kö­zösen kell kiverekedniük a fej­lődést. A kórházak önállóvá válásában az a jó, hogy a ma­gunk gazdái vagyunk. A hát­rány: mindent ki kell köve­telnünk. Amit kérünk, az kivé­tel nélkül a realitások talaján áll. Igazgatóként semmilyen luxust nem kérek. De meg kell valósulnia annak, hogy lakó­helyétől függetlenül minden­kinek azonos színvonalú ellá­tásra legyen esélye. Még né­hány év kell az ország más részeihez viszonyított különb­ségek eltüntetéséhez. De nem vagyunk türelmetlenek. K.A.J. Számlát ad a taxióra A sikeres próba után a közeljövóT>en születik döntés az ügyben, hogy a taxikba melyik számlát adó készüléket helye­zik el. Az új taxióra számlát ad, ez kizárja a taxisok körében a manipulációt mti-fotó: Balaton József Petőfi-kiállítas Szeghalmon Szeghalmon ma délelőtt az If­júsági Házban a Péter András Gimnázium tanulói közremű­ködésével 11 órától megemlé­kezés lesz a Magyar Kultúra Napjáról, majd 13 órakor Pe­tőfi Sándor életét, műveit be­mutató kiállítást nyit meg a Sárréti Múzeumban Czine Mi­hály irodalomtörténész. Sa fokira szorítva Kórházi rehabilitáció? Úgy látszik, a Gyula—Csaba rivalizálás a kórházak területén éppen kezd civilizált formákat ölteni. Az üdvösséghez talán ennyi is elég lenne, ám egész­ségünk megőrzéséhez ez édeskevés. Úgy hírlik, az egész­ségügy valamennyi lényeges mutatója e megye mostoha sorsáról tanúskodik. Nem éppen épületes dolog a sorvégi­ek hátát bámulni. (Egyes adatok szerint az USA-ban 2500 dollárt fordítanak évente egy-egy polgár egészségének megóvására, helyreállítására. Nálunk 150-et.) Most vi­szont jön a kétségtelenül ígéretes kórházi teljesítmény- finanszírozás. A bibi csak az, hogy nem azonos alapról indulunk az ország szerencsésebb vidékeivel. A társada­lombiztosítás például úgy számítja majd ki egy műtét árát, hogy tulajdonképpen megnézi: hol végezték el azt. Tehát lehetséges, hogy egy teljesen azonos műtétért kétszer, háromszor is többet kaphat egy budapesti vagy dunántúli kórház, mint egy békési. Ugyanis a támogatás 70 százalé­kát a kialakult viszonyokat tükröző—-,s elmaradottságun­kat konzerváló—bázispénz adja. A jelenlegi finanszírozá­si rendhez képest évente — a legjobb esetben — 15 százalékos növekmény érhető el. Ez senkinek sem sok, de mégiscsak az jár jobban, aki magasabb költségvetési alapról indul. Vagyis nem mi. Kötve hiszem, hogy bármelyik kórházunk meg tudna ma fogalmazni olyan fejlesztési igényt, mely luxuscélokat szolgálna, s ne a kényszerű elmaradottság felszámolásá­nak eszköze lenne. A rendszerváltástól azt is reméltük, hogy egyenlő esélyt kapunk az életre, halálra. Igazán jó esély errefelé egyelőre csak ez utóbbira mutatkozik... Kiss A. János

Next

/
Thumbnails
Contents